Most küldtem unokatesómnak e-mailt arról, hogy szükség lesz az igazolásokra, ami a 30 napot illeti, az aktív korú felülvizsgálathoz. Nem akartam ünnep előtt zaklatni ezzel.
Szilvi ma intézte a városházán a gyerektámogatási (étkeztetés) ügyeket. Mivel jogosult, így jár neki a nyári kéthavi ebédhordási jog is, így erre is beadta az igényt. Igaz, hogy így gyakorlatilag minden nap röghöz kötött, azaz tutira menni kell az iskolába az ebédért, de emlékszem rá, tavaly is milyen jól jött ez a támogatás -- én haldokoltam, gyakorlatilag semmit nem tudtam itthon csinálni, inkább éhen pusztultam, mint ájuldozva főztem, de nem is hiányzott, hiszen jóformán minden kijött belőlem. Dinnyén és fagyin éltem túl a nyarat, melyeket Dani szerzett be és hozott fel...
Nekik meg (Szilviéknek) kettőjüknek elég volt simán az a kaja, amit elhoztak mindennap délben az iskolából, reggeliről, vacsoráról alapból gondoskodtak.
Hagymás gombás rántottát sütöttem, s két tojásból nokedlit szaggattam. Újra megejtettem a gombás-rántottás nokedli elkészítését. Jól bepakoltam belőle...
Később Dani is eljött, s raktam neki egy jó adagot.
Kiolvastam két újabb Holly Webb-mesekönyvet, megnéztem az Elif és a Vigyázat, szülővel vagyok tegnapi részét.
Este pedig BK, és máris elérkezett a Szulejmán.
Komolyan, a Szulejmánon (is) abszolút felmérhető, milyen gyorsan már megint, és már megint szerda van... ergo repül az idő!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése