2013. szeptember 29., vasárnap

Ikres kihívás

Ikrek
a címe Nelli0805 kihívásának, melyben a 213. résztvevő voltam.


A kihívás célja: olvassunk olyan könyveket, melyekben ikrek szerepelnek. Lehetnek főszereplők vagy mellékszereplők is. Műfaji megkötés nincs.
A kihívás teljesítésének feltételei:
– min. 1 db könyv elolvasása;
– az olvasások 2011. január 1-jétől érnek (lehet újraolvasás is);
– az olvasás linkjét másoljátok be ide kommentbe (értékelés nem kötelező, de az is jöhet);
– írjátok meg az ikerpár(ok) nevét, s hogy milyen szerepük van a könyvben (főszereplők, mellékszereplők stb.)
– tegyétek fel a könyveket a polcra: (link)
JELENTKEZÉSI IDŐ MEGHOSSZABBÍTVA !
2012. 07. 20.-tól teljesítőknek!
+  írjátok meg azt is, hogy ti szeretnétek-e egy (esetleg több) ikertestvért;
+  van-e olyan szereplő az olvasott könyv(ek)ben, akinek szívesen lennél az ikertestvére.

Danielle Steel: Tükörkép c. könyvét vittem, értékeléssel és kommenttel egyetemben.
És lőn a 72. plecsni:

Anyámnál -- a "szomszéd lány"


Ellátogattam anyámhoz, s azon túl, hogy elvittem befőttes üvegeket, dobozokat és hoztam egy fél szatyor paradicsomot-paprikát, még a tiszteletemre palacsintát is sütött. Mivel ebéd után voltam, nem igazán tudtam enni, így odapakolt nekünk palacsintát is, túrótölteléket is, melyek otthon nem sokáig díszelegtek csak úgy.


Egy-két órát beszélgettünk, megetettük a "bal szomszéd" kutyáit, szétnéztünk a kertben. Búcsúzásnál az utcán találkoztunk a "jobb szomszédékkal", és jó félórát beszélgettünk a szomszéd bácsival és az épp őt látogató lányával. Régen találkoztunk, annak idején együtt nőttünk fel. Érdekes volt ennyi év után találkozni és gyerekeinkről-unokáinkról beszélgetni...
Megállapítottuk, hogy még szinte most voltunk egymás szomszédságában gyerekek, még most voltunk fiatalasszonyok ugyanitt, egy-egy lánygyerekkel... Hihetetlen az idő villanásszerű múlása...
Azok az akkori lánygyerekek most az unokáink anyjai, s ez alig felfogható...

2013. szeptember 28., szombat

Virágneves kihívás

Egy újabb Virágos kihívás, Szallosas indította, idáig 37 résztvevővel.


Nem találtam még ilyen kihívást, de ha van, szóljatok és törlöm ezt.
Egy év alatt egy olyan könyvet kellene olvasni, aminek a címében virágnév vagy a virág szó szerepel.
Az olvasás linkjét a hozzászólásban írjátok.
A könyveket pedig erre a polcra tegyétek: (link)
Jó olvasást!

Tehát most nem borítóképileg kellett virágot hozni, hanem a címeket figyelve. Az elmúlt pár hónapban, mely óta a kihívás kezdődött, ez a két virágos könyvem volt:

Melissa Moretti: Pipacs a szélben
Melissa Moretti: A szerelem virága

Megkaptam a 71. plecsnit:

2013. szeptember 27., péntek

Nemesfémek kihívása

Arany-ezüst-bronz
címmel indított kihívást Kristiina, 82. voltam benne.


A kihívás szerintem igen egyszerű. Ahhoz, hogy teljesítsd, nem kell más, mint:
1. Megnyomni a Részt veszek gombot.
2. Kérek 2 db olyan könyvet (olvasási link), melynek vagy a borítóján, vagy a címében megtalálhatók ezek a színek.
3. Az olvasások idejét nem szabom meg, régi és új olvasások is jöhetnek. Értékelés sem kell, de ha valaki szeretné megmutatni, akkor azt is belinkelheti.
Ha ezek a feltételek teljesülnek, jár a kitüntetés.
A könyveket kérem erre a polcra feltenni: (link)
Utánanéztem, nem találtam ilyen kihívást, de ha ti találtok, kérlek, írjatok!
Ui.: Elfogadok olyan könyvet is, amelyen valamilyen arany-, ezüst- vagy bronzérem van.

*
Mivel ez a ritkább, amikor nincs idő megszabva, kényelmesen keresgélhettem olvasmányaim között, és nemhogy két, de 11 könyvet szedtem össze a teljesség igénye nélkül.
Vavyan Fable: Ezüstegér
Dallos Sándor: Aranyecset
Francisco Marins: Az aranybányák titka
James Hadley Chase: Az aranyhal nem bújhat el
Janikovszky Éva: Aranyeső
Jókai Mór: Az arany ember
Karl May: Az Ezüst-tó kincse
Kornyej Csukovszkij: Az ezüstcímer
Lipták Gábor: Aranyhíd
Lipták Gábor: Ezüsthíd
Móra Ferenc: Aranykoporsó

Jött is hamar a 70. plecsni:

Egy szerzőtől öt könyv -- kihívás

Egy szerzőtől 5 könyv
címmel vette át a kihívást Narayan, 298. résztvevő voltam.


Sziasztok, a kihívást örökbe fogadtam, nem változtatok a szabályokon, jó olvasást mindenkinek!:) A lényeg, hogy a kihívás indulásától (2012. október 15.) kezdve várok 5 olvasási linket egy szerzőtől, értékelés nem szükséges. Egyben kérném a linkeket, köszönöm. :)
@narayan

———
EREDETI KIÍRÁS:
Két év alatt olvassunk el ugyanattól a szerzőtől 5 könyvet.
Hozzászólásban írjátok meg, melyik lesz az az 5 könyv, amit elolvastatok, linkeljétek az olvasásokat! Értékelés is jó lenne, de nem feltétel.
Korábbi olvasások nem érvényesek, viszont az újraolvasást elfogadom.
Természetesen lehet sorozatokkal is benevezni, csak ugyanattól az írótól legyen és 5 kötet.
Idegen nyelvű könyvek is jöhetnek.
EGYSZERRE kérném linkelni, nem külön!

*
Öt helyett tízet vittem, értékelések is voltak.
Danielle Steel: Titkok
Danielle Steel: Ellenállhatatlan erők
Danielle Steel: Hosszú az út hazáig
Danielle Steel: A cár balerinája
Danielle Steel: Tükörkép
Danielle Steel: A gyűrű
Danielle Steel: Hercegnő
Danielle Steel: Magányos sas
Danielle Steel: Naplemente Saint-Tropez-ban
Danielle Steel: A kör bezárul

Megjött a 69. plecsni.

2013. szeptember 26., csütörtök

Konkrét könyv olvasása -- kihívás

A soha határa
című könyvet kellett elolvasni Tyna kihívásához, én voltam a 182.


A lényeg, hogy olvassuk el J. A. Redmerski A soha határa című könyvét.
Engem elvarázsolt és meghatott a történet, jó lenne, ha minél több emberhez eljutna, mert nagy élmény.:)
A feladat:
– megnyomod a rész veszek gombot;
– hozzászólásban linkelsz egy olvasást (bármilyen nyelven) és egy értékelést;
– pár mondatban megírod, rád milyen hatással volt a könyv;
– átveszed a plecsnit. :)
Jó olvasást mindenkinek! :)

Nem sokkal azelőtt olvastam, hogy megláttam volna a kihívást.:)
A 68. plecsni:

Rózsaszín kihívás

Rózsaszín
címmel indított kihívást a Molyon NóriiBella, részt vettem 137.-ként.


Ha már van kihívás zöld, kék, piros és még sok más borítóra, akkor legyen egy kihívás rózsaszínre is. Bár tudom, sokan utálják a rózsaszínt, ettől függetlenül a könyvek még, igenis, lehetnek jók! :)
A kihívás teljesítéséhez:
– 3 olvasási link (2012. január 1-jétől olvasásokat elfogadok, de az egyiknek a kihívás utáninak kell lennie);
– egy értékelést is kérek.
– A borítónak rózsaszínnek kell lennie (de legalábbis a rózsaszín domináljon rajta)!

Négyet vittem:
    Martha Tailor: Gyilkos tűk
    Nicole Hoyt: Danielle Steel
    Amanda Quick: Bukott angyal
    J. R. Ward: Megváltott szerető

A 67. plecsni:

2013. szeptember 25., szerda

Olvasásinfluenza -- kihívás

Olvasásinfluenza
DreamerGirl kihívása, általam 100. résztvevőként.


Veled is van olyan, hogy bemész szétnézni a könyvesboltba, és mire észbe kapsz, egy könyv felénél tartasz? Hogy úgy érzed, ezt a könyvet meg KELL venned? Vagy elmész fél órára a könyvtárba, és mire kijössz, nincs több hely az olvasójegyeden? Igen? Akkor Te is olvasásinfluenzában szenvedsz.
A plecsni megszerzéséért olvass el 5 "el KELLett hoznom/meg KELLett vennem" könyvet, és tiéd a plecsni.
Hasonló kihívást nem találtam, ha van ilyen, szóljatok! Köszönöm.

Igaz, a következőket nem vettem, de valamilyen apropóból muszáj volt kapnom vagy szereznem:
Zima Szabolcs: A makedón összeesküvés
J. A. Redmerski: A soha határa
Jeaniene Frost: Félúton a sírhoz
P. C. Cast-Kristin Cast: A Préda
Charlaine Harris: Véres leszámolás

Érkezett a 66. plecsni:

Akiktől először olvastam -- kihívás

Akiktől még nem
a címe Uhrinagi kihívásának, eddig 473 résztvevővel.


Olvassunk olyan íróktól, akiktől még eddig nem olvastunk. Gondolom, nem csak én vagyok egyedül, aki direkt azért vesz meg egy könyvet, mert az a bizonyos író írta, akit ő nagyon szeret. Itt az idő, hogy más íróktól is vegyünk kezünkbe könyvet. :)
Zöldítéshez feltételek:
– a „Részt veszek” gombra kattintani;
– 5 db olyan írók által írt könyv, akiktől még eddig nem olvastál;
– az olvasások 2012. 07. 01. után történtek;
– az olvasási linket beszúrni a hozzászólásba (értékelés nem kell);
– amiket olvastatok, azokat felrakni a polcra: (link).

A következő íróktól a jelzett idő után először olvastam:
1. Annie M. G. Schmidt: Macskák társasága
2. Jackie Collins: Az új nemzedék – hollywoodi feleségek
3. Annie Tyler: Fekete bárány
4. Arthur Golden: Egy gésa emlékiratai
5. C. D. Payne: Leláncolt ifjúság

Érkezett a 65. plecsni.

2013. szeptember 24., kedd

Bolha és elefánt

Ma is szép napom van...
Felvezetésként délelőtt csak azt észleltem, hogy az egerem állandóan csupán némi kínlódás után mászik oda, ahova kell... Na puff, tudom, fogyóeszköz, de nekem ez a tény a segélyemből, különösen így a szívatós vízszerelés után valahogy nem okoz akkora megnyugvást.
Aztán kimentem kiszedni a fagyasztóból az ebédrevalót. Ami történt, nem volt váratlan, hiszen vasárnap olvasztottam le és takarítottam ki a hűtőt, és az ember nem vak; jó sok ideje látom, hogy eme "ócska sz@r" napjai is meg vannak számlálva -- csak az ember főleg anyagiak, de hozzáértés és fizikai erő híján is tehetetlen...
Hogy mi történt?
Egy 23 éves, 270 literes kombinált hűtőről van szó... A fagyasztó ajtópántjait szó szerint megette a rozsda. Elporladt, elenyészett... Még a vasárnapi leolvasztást kibírta, de most vége lett, mint a botnak: egyszerűen leszakadt... gyakorlatilag kezemben maradt az egész ajtó. Nem értek hozzá, ki lehet-e külön kapcsolni csak a fagyasztót -- mert hát a hűtőrész működik, és szükséges... még ha a pénz nem lenne probléma és kicserélhetném, akkor sem tudnék most ezzel a helyzettel mit kezdeni; hova tegyem, hogy vigyem, vagy kivel vitessem el? De ráadásul most egy használt kisebb simára sem telik. Áááááááááá!
Úgyhogy egyelőre Szilvivel valahogy ideiglenesen visszatámasztottuk az ajtót, és Isten ments a kinyitásától... míg átgondolom, mit kék csinálni...
Egyből potom probléma az egér.
Már nem tudom, sírjak-e vagy nevessek...

2013. szeptember 23., hétfő

Virágos borítós kihívás

Virágok a borítón
címmel indított kihívást Lili98, 245. résztvevőként vetettem magam bele.


Miért is ne? Ha már létrehoztam egy állatosat, akkor virágosat is!:)
Biztosan sok olyan könyvvel találkoztok, aminek a borítóján virág szerepel.
Nos, a teendő:
– Részt veszek gomb katt!
– Polcra rakni a könyvet (link),
– legalább 1 könyvet elolvasni (újraolvasás is ér!),
– olvasási és értékelési linket kérek!

Mindenkinek sok sikert!:)

Amiket vittem erről az évről:
Nora Roberts: Vadvirágok
Sidney Lawrence: Szerelem Jamaicában


Megkaptam a 64. plecsnit.

Narancssárga kihívás

Olvass narancssárga borítójú könyveket!
a címe Félix kihívásának, eddig 182 résztvevővel.



Mivel narancssárga borítójú könyvekre még nem találtam kihívást, így gondoltam, csinálok egyet.
A kihívás teljesítéséhez elég egyetlen narancssárga borítójú könyvet elolvasni.
Olvasási linket és értékelést kérek.
Az olvasásokat 2012 januárjától fogadom el.
A könyveket tegyétek polcra: (link)

FONTOS! 2013. augusztus 1-jétől csak azokat a résztvevőket fogom zöldíteni, akik:
1. nem felejtenek el feljelentkezni a kihívásra,
2. hozzák az olvasási linket,
3. hozzák az értékelést,
4. a könyvet polcra teszik.
Ha ezek bármelyike elmarad, senkit sem fogok figyelmeztetni, csak egyszerűen nem fog zöldülni. (Eddig megtettem a figyelmeztetéseket, de ma meguntam.)


Danielle Steel: Magányos sas c. könyvét raktam polcra, mely egyértelműen szép narancssárga. Értékeléssel természetesen.
Megkaptam a 63. plecsnit.:)

A név kötelez -- kihívás

A név kötelez
a címe Moncsycsy kihívásának, amelyen a 218. résztvevő voltam.


Egy újabb kihívás. Remélem senkinek se fogom megsérteni a személyiségi jogait, mert a következő kihívásnál a saját neved a fontos, és ez alapján kell majd egy könyvet elolvasnod.
A kihívás teljesítése érvényes, ha
– a keresztneved/vezetékneved megegyezik az íróéval (nem kell mindkettőnek stimmelnie),
– a keresztneved/vezetékneved megegyezik a könyv főszereplőjével (nem kell mindkettőnek stimmelnie).
– Idegen nyelvű neveknél ér a magyar neved megfelelője, de magyar könyv is versenyzik.
– Nehezített változat: olyan könyv olvasása, melyben az író/főszereplő monogramja megegyezik a tiéddel.
Mindezekből egyetlen feltétel teljesítése elég, tehát már egy könyv olvasása is plecsnit ér.
– Minden 2012-től olvasott könyv érvényes.
– Kommentben írjátok meg, melyik feltétellel sikerült a kihívás.
– Értékelés nem kötelező.
Valamint, ha bárkinek segítségre van szüksége könyvekkel kapcsolatban (te nem ismersz egyetlen könyvet sem, melyben előfordul a neved), nyugodtan kérdezzetek kommentben, mert lehet, hogy más pont ismer.
Erre a polcra pakolhatjátok az olvasott könyveket: (link)

Margit Sandemo: Skandalum c. könyvével neveztem, melynek Magdalena a főszereplője.
Megkaptam rá a 62. plecsnit.:)

Virág a címben -- kihívás

Piros rózsa, kéknefelejcs
címmel indított kihívást a Molyon Gabriella_Szabó_2, eddig 38 résztvevővel.


Olvassunk olyan könyveket, amelyek címében szerepel virágnév (pl.: rózsa, nefelejcs). A kihívás teljesítéséhez elég egy könyvet elolvasni (az olvasási linket kérném), de aki kedvet kap, az kereshet több virágot. Csak magyar nyelvű könyveket fogadok el.
Kérlek, a könyveket rakjátok fel a kihívás polcára: (link)


Melissa Moretti: Pipacs a szélben
c. könyvét vittem, miután utánanéztem, hogy a közelmúltból való olvasás viendő.
Hamar megjött a plecsni (61.):

2013. szeptember 21., szombat

Szülinap a gyerekektől

Még nem is dicsekedtem el, mit kaptam a gyerekeimtől szülinapomra.
A napján Szilvi köszöntött, szűkös lehetőségeihez mérten, de aranyosan. Kaptam tőle szükséges fogyóeszközöket, mint például dezodor, arckrém; valamint nasicsomagot, úgymint édességeket, amiket szeretek, ebbe beletartozik a Milka mazsolás-mogyorós tábla, nosztalgiás savanyú cukor, gumicukor, zselés cukor, gyümölcsös töltetlen aprócukrok; de kaptam tökmagot és hántolt napraforgót is.:)
Ezenkívül Bencus által egy autóablak-árnyékoló cicafejet, hogy nehogy cicával asszociálható dolog ne legyen már a cuccok között... igaz, hogy természetesen nincs autónk, de fel lehetett rakni előszobaszekrényt díszíteni...
Mindjárt nagyobb kedvvel nyitogatja az ember a felső szekrényt!... ;-D


Danitól pedig -- sose találná ki senki -- egy, a macskáknak régóta esedékes kaparófát kaptam.
Tudom, az én szülinapom, mégis a macskák vannak előtérben. Dani sem magától vette ezt, hanem amikor rákérdezett, hogy mit szeretnék kapni, akkor első lebeszélő hadművelet után (ó, semmit, van neked mire költeni a kis pénzed), mely nem járt sikerrel (egy anyum van, évi egyetlen szülinappal), azt mondtam, ami már régóta esedékes: egy legegyszerűbb, de új kaparófa. Kérdezte is Dani: nem tudnád inkább vágni a körmeidet?:))) Mert egyébként arra sem tudok egy összegben pénzt kiadni, nincs miből maradjon annyi. Mivel elég drága, felajánlottam, hogy mindenképpen adnék bele én is, de nem hagyta. Azt mondta, nem ajándékozunk háromnegyed kaparófát.:))
Dani már nem csodálkozott különben, megszokta az igényeimet és tökéletesen, szavak nélkül is érti az indokaimat. Nem mintha nem lenne szükségem személyes dolgokra, de minek nekem flanc, még nem szakadt le minden rólam, akár 15 éves dolgokat is hordok. A macskák pedig ne szenvedjenek hiányt semmiben, nekem sem mindegy, mit kaparnak kaparófa helyett -- bár Honesty szükségből tán, de szívesen kapirgálja már vagy egy éve a régi kaparófa kopasz kartonhengerét is, mindig tele van a szőnyeg kartonfecnikkel. Azért látszik, hogy örült neki! (Háttérben az agyonkapart előző konkrétum.:))

 
 
 
 

2013. szeptember 20., péntek

Vizes problémák...

Hát igen, a vizes dolgok állandóan elromlanak. Az idő is iszonyat gyorsan repül, így úgy tűnik nekem, mintha egymást érnék a vizes szerelések. Tudom, hogy már munkanélküli voltam, mikortól már két szerelő is járt nálunk -- csupán azóta is volt itt már mosdócsere, csaptelepcsere, alsó szerelvénycsere, konyhai csapok cseréje...
És most megint, ugye, hónapok óta pötyög a víz a WC-tartály mellett, bár eleinte elég "light"-osan tette ezt, hálisten, mert nem igazán tudtam miből spórolni a megjavíttatására. És ahogy szoktuk, amíg lehet, húzzuk a dolgot amúgy is. Mint speciel a fogorvost...
Odaraktam egy négyzet alapú, magasabb műanyag dobozt, ez elvolt a csöpögés alatt akár két hétig is.
A WC mögötti csőből pedig már megvan két éve is, hogy teljesen változó vehemenciával csöpörészik annyi víz, hogy volt időszak, amikor naponta ki kellett borítani egy margarinos doboznyi vizet; de volt, amikor hetekig is elvolt üresen... hogy ez mitől van? Arra gondolok, hogy időnként valami vízkő kerül a szivárgás helyére, amely több-kevesebb ideig akadályozza a csepegést.
Mostanra az lett a helyzet, hogy a WC mögötti margarinos dobozban csak néha és sokára mutatkozik némi víz, de a tartály melletti csöpögés már annyira erősödött, hogy reggel és este ki kell borítani a kb. két margarinos doboznyi vizet. Emellett meg tényleg zavaró is; érezhető volt, hogy már nem sokáig lehet húzni-vonni a dolgot. Így hát tegnapelőtt számolást végeztem, összeszedtem magam és felhívtam a vízszerelőt, aki tegnap délelőtt ki is jött.
Na, nem ez lett egyikőnknek sem a legjobb napja! Mindketten arra számoltunk, hogy egy negyedórás meló lesz és kész. Ehelyett már ott kezdődött, hogy nem működött a kaputelefon ajtónyitó funkciója, és a szerelő pár sikertelen próbálkozása után lementem a hetedikről, hogy beengedjem.
Ráadásul hót beteg volt, mint elmesélte, hétfőn még 40 fokos láza volt, és eddig nem dolgozott. Most is gondolom, azért jött csak el, mert állandó kuncsaft vagyok, és gondolta, hogy azt a negyedórát majd csak kibírja... Kibírni kibírta végül is, de összességében 2 és fél óra lett belőle. Ebből egy csomó alkalommal telefonja volt, öt alkalommal lement a kocsijához alkatrészt vagy szerszámokat keresgetni, egyszer pedig el kellett mennie jó 50 percre anyagot vásárolnia annak a csőnek a cseréjéhez, ami most kevésbé csepeg, de mint mondta, "megette a fene" azt a csövet, el van "enyészve", majdnem porlik. Ahhoz, hogy ezt kiderítse, le kellett szerelnie a hátsó lemezfalat, ami szintén nem volt egy egyszerű dolog, úgy kellett lefeszíteni...
A tartálynál előbb csak az összekötő gégecsövet (vagy mit) és a kart, úszót (vagy mit) gondolta cserélni, de annyira el volt vízkövesedve, hogy nem mozdultak sem a csavarok, sem az illesztékek, és némi feszgetés után elkezdett a víz jönni a tartály alján lévő csőillesztékeknél is... Szóval nem volt apelláta; tartálycsere! Hurrá.
Ezután elkezdte volna a tartályt leszerelni, de mintha belenőtt volna a lemezfalba. Meg sem moccant semmiféle csavar, illeszték. Kétféle fúróval dolgozott egy cseppet idegesen egy csomó ideig -- az egyik valami elektromos fémfűrész jellegű volt --, lényegében a vascsavarokat is le kellett fúrni...
Hatalmas zajjal és kosszal járt az egész, a macskák megsemmisülve bujdostak a szobámban, egyáltalán nem merészkedtek még véletlenül sem elő. Kicsit aggódtam a WC miatt (azon állt), a vízórák miatt (a hátsó fémfal nehézkes eltávolításánál igen közel voltak egy traumához), meg a járólap miatt is sűrűn (mert simán "ráengedett" fentről bármilyen, már nem aktuális szerszámot... jáááááááj...).
De kiderült, hogy minden fúrás-faragás ellenére sem akarja elengedni a fal a tartályt, így gyakorlatilag fizikálisan le kellett azt tépni. Gondolom, a düh is hozzájárult már szegény embernél, hogy a művelet sikerüljön...
Mindeközben nem rejtette véka alá általánosnak célzott véleményét, hogy hát ezt nem értik meg az emberek, hogy itt nem lehet időt mondani... mond valakinek 11 órát, mert egy tartályjavítás negyedórás munka... csak mikor kimegy a helyszínre, akkor látja, hogy mindenféle ócska szarokkal kell küszködni, ami betart 2,5 óráig, és akkor rácsörögnek többen és lehordják, hogy hol van már, miért nem megy már.
Én megértem, ide is később jött 1 órával, mint mondta, de eszembe sem jutott egy szót is szólni emiatt.
Az én bajom, hogy egy kicsit megalázva éreztem magam az "ócska szarok" miatt, meg hogy nem mondtam ezt előre; hát honnan tudtam volna, hogy ami jó tízéves, ilyen brutálisan megmozdíthatatlanná válik szerelés szempontjából? Végül is eddig működött a csepegés ellenére is, és nem vagyok olyan anyagi helyzetben, hogy 3-4 évente csak azért cseréljek valamit, hogy bármiféle probléma esetén ne essen majd az ócska szar kategóriába és könnyebb legyen majd szerelni.
Igen, végül is nálunk szinte minden ócska szar. Ez van.
Mindketten megkönnyebbültünk, mikor végre készen lett. Én még egy tízessel is mellé... Isteni szerencse, hogy épp még volt itthon ennyi, bár jórészt másra kuporgatva... Ez elég meggyőző volt ahhoz, hogy az ember ne álljon neki szerelőt hívni, mondjuk, ha csak vagy háromezer forintja van -- gondolván, hogy egy negyedórás javítás tán csak kitelik belőle! Mert ugye, sose lehet tudni...
Ezután eltakarítottam a romokat, s mire minden a helyére került, az majdnem egy órába telt.
Mindegy, túl vagyunk rajta, és van egy szuper új tartályunk... és nincs csepegés, ami még baromira szokatlan.

2013. szeptember 19., csütörtök

Nyertem! :))

Nem vagyok egy nyerő típus, éppen ezért lepett meg, hogy "kihúztak" egy sorsoláson. Talán nem is igen fogtam fel, amikor megosztottam egy posztot -- arról az állatdokiról, aki anno másodjára műtötte Haramiát, és tulajdonképpen megmentette az életét --, hogy a megosztók között sorsolni fognak és két fő nyerhet. Mert hogy anélkül is megosztottam volna, hiszen akkor, ott az az állatorvosteam nagyon-nagyon rendes volt hozzánk...
Mindenesetre nyertem egy 20%-os kedvezményt bármiféle oltásból-kezelésből-ellátásból, és mivel azóta felvették velem a kapcsolatot, kiderült, hogy ez év dec. 31-ig beváltható a nyeremény.


Nagyon szeretném, ha sikerülne addig úgy alakítani, hogy fel tudjam használni a 20%-ot. Azért az -- pláne, ha az egyszerre vitt mindkét macskánál felhasználható -- két macska vizsgálatánál-oltásánál-féreghajtásánál nem kis összeg...
Mindenesetre nagy meglepetés volt és hálás köszönetem érte.

Arcok -- kihívás

Ugyancsak Házisárkány indította az előző ellentétét, az 
Arcok
c. kihívást, eddig 610 résztvevővel.


Keressünk olyan könyveket, amelyeknek a borítóján az embereknek nagyrészt csak az arcuk szerepel. (Feltettem a polcra néhány könyvet, hogy érhetőbb legyen, miként gondoltam.)
Feltételek:
– kérek szépen olvasási linket – 2012 januárjától fogadom el az olvasásokat,
– minimum 2 könyv elolvasása.
A Könyvek fül alatt találtok segítséget az olvasmányokhoz.
Csak olyan borítókat fogadok el, ahol az arc látszik. Ha még a váll, mellkas látszik, az belefér, de kar/kéz ne nagyon legyen a képen, egész felsőtest se legyen, viszont az arcból minél több látszódjon, ha lehet.
Azoknál a könyveknél, amelyeknek több borítója van, kérlek, írjátok le, hogy melyik borítójára gondoltatok.
Nem fogadom el azokat a borítókat, ahol látható ugyan egy arc, de mellette látható egész alak is a borítón.


A következőket vittem:
Nicole Hoyt: Danielle Steel
Danielle Steel: Titkok
Margaret Moore: A múlt árnyai
Melissa Moretti: Elátkozott asszony


Zöldültem, és lőn a 60. plecsni!

"Orcátlan" kihívás:)

Arc nélkül
a címe Házisárkány kihívásának, mintegy 654 résztvevővel idáig.


Mivel tanulnom kéne, ezért természetesen eszembe jutott egy újabb ötlet, ami alapján kihívást lehet csinálni. Szóval a lényeg: keressünk olyan borítókat, amelyeken emberek szerepelnek, viszont pont nem látszik az arcuk.
Feltételek:
– kérek szépen olvasási linket – 2012 januárjától fogadom el az olvasásokat,
– minimum 2 könyv elolvasása.
A Könyvek fül alatt találtok segítséget az olvasmányokhoz.
Csak azok a borítók játszanak, ahol nem látszik az arc, esetleg ha el van vágva az arc és csak az alsó fele látszik, az még jöhet, de az is csak akkor, ha a test többi részéből jóval több látszik.
Azoknál a könyveknél, amelyeknek több borítója van, kérlek, írjátok le, hogy melyik borítójára gondoltatok.
Ha a borítón több alak is látható (akár a háttérben is), mindegyik legyen arc nélküli, különben nem fogadom el a könyvet.


A következő könyveket vittem:
P. C. Cast--Kristin Cast: A Préda
Charlaine Harris: Véres csapda
P. C. Cast--Kristin Cast: A vad
P. C. Cast--Kristin Cast: Elárulva


Megtörtént a teljesítés, megkaptam az 59. plecsnit:

Lila könyvek kihívása

Olvassunk lila könyveket!
Lili98 következő kihívása, eddig 113 résztvevővel.

A feladat a következő: olvassunk lila színű borítójú könyveket.
Teendő:
- Részt vesz gomb katt!
- 3 db könyv elolvasása, melynek a borítója lila (olvasási link);
- felpakolni a könyveket erre a polcra: (link)
Mindenkinek sok sikert!:)

A következő hármat vittem:
     Martha Tailor: Beavatkozás
     C. D. Payne: Leláncolt ifjúság
     Nora Roberts: Ég és föld

Igazán mutatós a lila könyvek polca.:)
Zöldültem és jött az 58. plecsni:

Ételek a borítón kihívás

Ételek a borítón
a címe Lili98 kihívásának, eddig 141 résztvevővel.


Halihóóó!
Ilyen kihívást még tényleg nem találtam, szóval megragadom az alkalmat!:)
Nos, akkor a teendők:

- Részt vesz gomb katt!
- 1 könyvet elolvasol, amin étel van (VÉR NEM!)
- 1 olvasási linket kérnék!

- fölpakolni a könyveket erre a polcra: (link)
Most pedig megyek enni!:)
Sok sikert!


Ui.: A zöldséget és a gyümölcsöt is elfogadom!!

Paulo Coelho: Veronika meg akar halni
c. könyvét hoztam tavalyról, melynek borítóján alma van.
Zöldültem, s a plecsni az 57.:

Állatok a borítón kihívás

Állatok a borítón
címmel indított kihívást a Molyon Lili98, eddig 247 résztvevővel.

Halihóóó!
Már volt, hogy férfik voltak a borítókon és nők is… De állatok még nem!:)
Nos, a teendő a kihívás teljesítéséhez:
- Részt vesz gomb katt!
- Hozzatok 1 (lehet több is!) olyan könyvet, amely borítóján állat van.
– Kérlek, pakoljátok föl a polcra a könyveket! (link)
– Olvasási-értékelési linket kérnék!.

Sok sikert!:)

Frissítés: Mivel sokan jelentkeznek (és még szeretnének), ezért 2014-ig lehet játszani!


Két könyv linkjeit pakoltam fel az idei és tavalyi olvasásból:
Vavyan Fable: Ezüstegér (ló)
Oya Baydar: Macskakaparás (macska)


Zöldülés plecsnivel (56.):

2013. szeptember 18., szerda

Bencus és a verdák

Tegnap együtt mentünk Szilvivel délután az oviba, mert Bencusnak szülői értekezlete volt. Ilyenkor célszerű duplán menni, az egyik elhozza a gyereket, a másik ott marad a szülőin.
Bencus tudta, hogy én hozom haza, így mikor meglátott bennünket, most fülig érő szájjal hozzám rohant oda.:) Ez általában fölöttébb jó érzés a nagyanyáknak.
Összepakoltunk Bencus körül, Szilvi beült a szülőire, mi pedig hazacuccoltuk, amit haza kell.
Mivel esett az eső és hűvös volt, sajnos, el kellett térnünk az eredeti tervtől, miszerint oviból eljövet addig maradunk az ovi játszóterén, amíg Bencus csak akar -- ráérünk hazamenni, hadd ugrálja ki magát. Fotózni is akartam természetesen. Persze az esős idő miatt minden vizes volt, így nem tehettünk mást, egyből haza indultunk. Bencus szándékosan beleugrott és hatalmasakat toccsant minden útbaeső tócsában, nagyon élvezi a dolgot. Ezért nyilván ilyen időben visszük a gumicsizmát, hogy ne legyen probléma.
Simán szaladt előttem a gyermek, s nem lepődtem meg, hogy abszolút tudja az utat, a kanyarház sok egyforma lépcsőháza közül nem téveszti el, melyik a miénk.
Itthon gond nélkül átöltöztünk, közben Bencus a távirányítót fogva szakértelemmel magyarázta, melyik csatornán van a Minimax és melyiken a Cartoon.
Két óra hosszat volt Szilvi a szülőin, ezalatt semmiféle anyagcserés dologgal nem kellett foglalkozni, rákérdezéseim ellenére. Nem volt szomjas, éhes, nem kellett pisilni stb.
Viszont sokat beszélgettünk és puzzléztunk. Kiraktunk három verdát: egy húszdarabos pirosat Bencus kizárólag egyedül akart (seperc alatt sikerült is neki); a harmincas kéket, mondjuk úgy, ketten raktuk; az ötvenes sárgánál közölte Bencus, hogy az nagyon nehéz, rakjam én, és ő ezalatt inkább Kubidút (Scooby-Doo) néz. Mikor én is felnéztem a rajzfilmre, ő rosszallóan nehezményezte, hogy így sose rakom ki a sárga verdát.:)) A számára érdekes részeknél viszont kötelező volt nekem is azt néznem, hiába ismételtem az ő szavait, hogy így sose rakom ki a sárga verdát...
Tíz perc elteltével így még harmada sem volt kész a sárga verdának, ezért aztán Bencus hitetlenkedő csodálkozással, lesajnálva kérdezte, hogy még csak eeeeennnyit csináltál???:))
Ezen eltöprengett, majd rájött, hogy biztos azért megy ilyen lassan, mert sötétedik és nem látok, és ezen ő segít. Levette a régi kislámpát az éjjeliszekrényről, letette a szőnyegre a puzzle mellé, előhúzta az elosztót és beledugta a lámpa dugóját. Én magam nem ismertem a menetet így az ő szobájukban, rajta viszont látszott, hogy abszolút tisztában van, mit kell ilyenkor tenni. Közölte azt is, hogy ennek a lámpának nem működ a kapcsolója, és csak így működ, hogy be kell dugni a konnektorba.
Innentől már, ugye, nem lehet kifogás az, hogy nem látok, nem keveredhetek szégyenbe!:)) Annak ellenére, hogy az izgalmas Kubidú-részeknél muszáj volt azt néznem, össze kellett magam szedni és iparkodni. Szerencsére az ötvenes puzzle második fele gyorsabban ment, mint az eleje, még akkor is, ha fél szememnek a tévét kellett néznie. Így győzedelmesen üvöltött rá hazatérő anyjára, hogy "anyu végje!!! kijakta a sáága vejdát"! Merthogy nálunk az úgy van, hogy az anyja "anya", én pedig "anyu" vagyok. Gondolom, azért, mert Szilvi így hív engem. És a "mama" meg különben is Cica mama.
Aztán Bencus nem vette jó néven, hogy nem arról beszélgetünk, hogy mi mit csináltunk itthon, hanem az anyja próbált volna a szülői értekezletről beszámolni; így azonnal éhes volt, szomjas volt, pisilni kellett ésatöbbi. Úgyhogy Szilvivel legyintettünk, hogy majd később -- nyilván, ha elalszik a gyermek -- biztos sikeresebb lesz a beszámoló...
(A kép csak díszlet, Bencusnak nem ez van meg, hanem egy kevésbé márkás; viszont ugyanezeket a verdákat raktuk ki 20, 30 és 50 darabosban.)

2013. szeptember 17., kedd

Kleofás hagyatéka

Visszavittem a díszállatboltba Kleofás megmaradt kajáit -- így másfél doboz szárított marhaszívkockát, egy nagyobb zacskó szárított fehér halat és ugyanakkora zacskós szárított rákot -- ezekből alig hiányzott.
Rajtam ugyan már semmilyen téren sem segít az a tény, hogy mindezt hova teszem, de eszem ágában sem volt kidobni, hiszen az üzletben még jól jön, hasznát veszik az ott tartott teknősök számára.
Reméltem, elfogadja a srác.
Amire nem is gondoltam, az az, hogy úgymond még kárpótolt is -- miután rákérdezett, van-e otthon még valami más állatom és válaszoltam --, szóval összeválogatott nekem néhány alutasakos macskakaját.
Hitetlenkedtem, hogy erre nem is gondoltam; én örülök, hogy elfogadja -- erre válaszolta, hogy á, ő meg nem szereti ám "lenyúlni" a vásárlóit.
Mindeközben mivel nem volt senki a boltban, elbeszélgettünk Kleofásról, hiszen ha őt magát nem is (akkor még nem létezett ez a bolt, csak 1-2 év múlva), de úgy jó 18 éve innen vettük a kajáját, napozócserepét, vízhőmérőt, "elfogyasztott" akváriumait (kb. 4-et "nyűtt el" ennyi idő alatt), valamint fűtőszálból is legalább 8-10-et...
Megállapodtunk abban is, hogy igen szép kort ért meg a kétéltűnk, "szavunk se lehet"; és egy darabig biztos fura lesz megszokni, hogy nem rohangálok 2-3 hetente Kleofás számára kajáért, tapadókorongokért, új fűtőszálért stb.

2013. szeptember 16., hétfő

Emlékezések a temetőben


Kihasználtam az újabb hidegfront előtti esőmentes napot és csaptam egy körutat a temetőben.
Mindig olyan békés, megnyugtató, nosztalgikus érzések keverednek bennem ezeken a napokon.
E helyen két névnapos halottunk számára is tartoztam a látogatással (amúgy meg három névnapos is van, csak anyai nagyanyámért 90 km-t kellene utazni). Anyámnak is megígértem, hogy helyette is megyek, csak esőben-szélben nem akartam a napján menni, annak semmi értelme.
Ragyogó idő volt borússal váltakozva, időnként úgy nézett ki, bármikor eleredhet -- ám most nem hazudtak időjárás-jelentésileg, kellemes maradt végig.


Apukámnál van mindig a legtöbb tennivaló, ott mindig van mit gazolni, ott töltök a legtöbb időt.
Nagymamámnál hál' Istennek le van fedve a sír, csak egy kis rombusz alakú nyílás van rajta a vázáknak és egy tő virágnak, ott csak le kell sepregetni a sírt a rengeteg tűlevéltől.


Nagynénémnél a pici kis urnasírnál sincs túl sok tennivaló, pár szál gaz, a fejfa áttörlése, némi sír-körbeseprés a szokásos, mindenhol aktuális elszáradt virágok elhordásánál, tisztavíz-cserénél, új virággal való díszítésnél. Egy-egy hármas csokrot vittem hozzájuk.


Rajtuk kívül vittem 1-1 szál virágot Jucika és Zoli barátaim sírjaihoz és le is sepregettem azokat.

 

Útba eső ismerős síroknál is meg-megálltam; így pl. anyukám barátnőjénél és régi barátnőm apja és férje sírjánál. Ez utóbbi az első kapunál van, tehát a temetőn belül 1 buszmegállónyit gyalogoltam odáig.

 

Ugyanis elhatároztam, hogy azért is megkeresem soha nem látott apai nagyapám családjának "örök időkre megváltott" sírboltját. Régebben többször is jártam arra és le is fotóztam még papírképes időkben; viszont az utóbbi években kétszeri próbálkozás alkalmával sem találtam meg, amikor a családfa-kutatási akciónk miatt indultam a sírbolt megkeresésére. Most annyira szép idő volt és olyan kedvem volt mászkálni, hogy elhatároztam, újra megkísérlem. Pontosan tudtam, melyik részen van, ezért elképedve nyugodtam már csaknem bele, hogy ezek ellenére mégsem találom már megint, pedig fél órán keresztül pontosan azt a részt fésülgettem át -- közben keresve barátnőm apja és férje sírját is, mert tudtam, hogy átlósan egymás mellett vannak ezek a sírok, tehát ha bármelyiket megtalálom, az támpont a másikra nézve is...
E bolyongás közepette váratlanul bukkantam Szilvinek anno egy általános iskolai osztálytársa sírjára, akit közvetlenül nyolcadik után ért halálos baleset...:(


Aztán már szinte feladva a reményt ballagtam kifelé a sírok között az útra, mikor szinte pár sírnyira az úttól szemembe ötlött a saját vezetéknevem megsokszorozva. Megvan! Szerintem legalább 10 éve nem láttam már ezt a sírboltot; jól megnéztem, lefotózgattam, kell majd a családfához... Szilvi hogy fog örülni.:) Látszik, hogy senki nem látogat már errefelé, hiszen nagyapám annak idején kb. az én születésem után nem sokkal elvágta a szálat a családtól, de ez már megváltás volt nagyanyámnak és fiainak (apámnak és bátyjának) is.
Nagyanyám nem vált el tőle, mert abban az időben még a válás szégyen volt, még akkor is, ha mindenki tudta, milyen élete volt nagyapám mellett...
Azt tudom, hogy apai nagyapám, akit soha nem láttam, 8 éves voltam, mikor meghalt. Állítólag engem anno karjára vett, miután anyám hazatért velem a kórházból, és azt mondta: "Milyen furcsa kis manó...". Innen ered a családban-rokonságban mai napig használatos Manó becenevem. Mégiscsak maradt valami tőle nekem...


Nagyapám nevét -- mely már nem fért az elejére, ezért a hátulján olvasható --, "természetesen" (mint akár az általános iskolai tablóképemen az enyémet is) elírták, annak ellenére, hogy a szülei, testvérei nevét a sír első oldalán jól írták... A számtalan elírási változat szinte törvényszerűen megszokott már minálunk. Leggyakrabban a Jószai és a Jászay-Jászai elírások mennek, de Jókai-Jókay, Jósvai-Jósvay, Józsai-Józsay, Jónai-Jónay összes variációján sem lepődünk meg...


Arra emlékszem, hogy mikor nagyanyám meghalt -- majdnem 15 éves koromban, augusztus 21-én --, s én egyedül voltam otthon nyári szünetben, halála után másnap-harmadnap(?) egy nagyapámnak általam szintén nem ismert testvére csengetett be. Kinyitottam a kaput, és egy pici fekete néni, a nagyapám Jolán nevű testvére beszélt nekem -- alig tudtam felfogni, miről van szó -- arról, hogy ha apámék gondolják, ők, a nagyapám testvérei megengedik, hogy nagyanyámat a családi sírboltba temettessék. Ez nagy szó volt, amivel elismerték nagyanyámat és az ő jogát. Ugyanis ők még egy saját eltemetett testvérüket is kivétették a sírból annak helytelen jelleme miatt, hogy ők nem tudnak majd mellette nyugodni... Természetesen apámék nem éltek a lehetőséggel; nagyanyámat külön helyre temettették, nehogy már ne legyen holtában sem nyugta...
A nem családos testvérek már rég elhunytak, a családosok leszármazottaival nem volt kapcsolat. Csak a tények és a sok-sok irat tudata van, meg a szájhagyomány által őrzött családi emlékek...