2015. június 30., kedd

Meggyszezonban anyámnál


Kedden a változatosság kedvéért megint anyámhoz bandukoltam a szokásos göngyölegekkel felpakolva. De nem elsősorban azért, hanem mert öcsém vásárolt valahol féláron vagy 20 kiló gyönyörű meggyet, és hogy anyám mondta, hogy annyira finom és egészséges meggy, hogy vigyünk belőle itthonra.
Én megmondom őszintén, gyerekkorom óta annyiszor csalódtam a leggyönyörűbb meggyben vagy cseresznyében is; volt, hogy befaltam fél kilót, mert megesküdtek rá többen, hogy na, ebben aztán nincs kukac! Bizalmam, az volt, és hát tényleg finom volt. Mígnem ki nem bontottam egyet: és hát természetesen a Maga a tökély! címet elnyert cseresznyében is kukac volt.





A meggyel kapcsolatban első ismeretem az volt, hogy meggyben nem szokott lakni senki. Jó.
Mondjuk, annyira nem is szerettem, de azért voltak finom ízű, nagyszemű meggyek... ám sajnos, többször csalódtam a meggyben is. Úgyhogy van már annak 30 éve is, hogy én_ SOHA_ NEM eszem egyiket sem. Amúgy se vagyok gyümölcsös (tudom, ez nem pozitívum), de hogy pondró (kukac, féreg, hernyó)-fóbiám van, az hétszentség. Ezerszer könnyedebben lemondok bármiről, ha azzal mentesülök fenti jószágoknak még a látványától is!


















Az anyám kertjében is van több meggyfa, és azok leszedése segítségekkel még anyámra vár, plusz azokat is átmagvalva, átmosva be szokta főzni. Nyilván ÚGY -- finom. De AMÚGY -- kukacos. Hát persze, nincs permetezve stb., milyen legyen...
No, az rendben van, hogy abból nyersként vagy nem magvalt befőttként isten ments enni, de itt van ez az öcsém hozta meggy. Anyám, mire mentem, már második napja azokat bontogatja és főzi befele. Ő maga is azt mondta, hogy nézzem meg, itt van 12 üvegnyi -- egyben sem volt senki!









































De én már ezen túlvagyok, cseresznye és meggy nélkül 30 éve is elvagyok. Inkább mentem faeprezni és málnázni. Viszont az ott levő, még maradék meggyből elraktunk egy jó litert elvitelre, és ami még maradt, olyan 4-5 üvegnyi, azt segítettem anyámnak magvalni és elrakni. Így láttam azt is, hogyan csinálja (hogy kéne befőttet készíteni). De a veszély nem fenyeget, mert nálam, a panelben még azok sem állnak el, az az 1-2 üveg, amit anyám ad. Nála évekig elvannak -- nálam meg nem bír ki 1 hónapot sem, úgyhogy erről ennyit.
Mikor ezzel megvoltunk, bepaníroztam az anyám által hűtőből elővett 4 szelet húst, és egy nagy krumpliból hasábokat csinálva kisütöttük. Úgy, frissen neki álltam megkajálni, miközben anyám megnézte a sorozatát. Na persze nem mindet faltam fel, nyilván -- de a maradékot odarakta nekünk, és abból még egyszer én is, meg még Szilviék is jóllaktak. A 4 kisebb-közepes szelet hús még hagyján magyarázatként, de mit tesz egyetlen nagy krumpli, csak ezen röhögtem! 4 kajára elegendő volt.:))



Még odamenéskor megetettem a Szilvi által odatett maradék kukoricapelyhekből a két szomszéd kutyát, kóstoló gyanánt, aztán vagy két óra múlva a hozott maradékokból és kenyérből anyám megcsinálta a vájdlingnyi "kutyamoslékot", majd két nagykanállal kimentünk kutyaetetni.:)
Sétáltam és fotózgattam a kertben, élveztük a már második hete tartó enyhébb időt, és megbeszéltük, hogy előre rettegünk, mert nagy melegedést, hőséget jósolnak, ami betart egész hónapban.
Most még jó... bár én így is ugyanúgy vagyok, mint ahogy hőségben lennék. Nyári gatya, rövid ujjú laza blúz. És séta után dögmelegem van, 20-22 fokban is. Ezért érthető a rettegés, hiszen jövő hétre állítólag 40 fokon is felül lesz árnyékban!
(Ahol a fotókon száraz vagy sárga leveleket látni, az nem a véletlen műve. Tetszik a sok zöldben. Szeretem, ha nyár első harmadának végén is már látni sárga vagy száraz leveleket, mert reményt ad az őszre, hogy nem lesz mindig hőguta... még ha rohadt sokára is.)
Hazabandukolás még vígan naplemente előtt.


2015. június 28., vasárnap

Indy Cat 400

Ma ifjúsági misén voltam, melyet szokás szerint nagyon kedveltem most is, igazán profi az ének- és zenekarunk.

* *

Aztán egy Indy Cat nevű játékban, melynek egy-egy szintje akár hetekre is kifog a még gyakorlott és marhára rafkós delikvenssel is -- sokszor volt már olyan, hogy inkább ott is hagytam hosszú időkre, mert úgy véltem, na, ezt lehetetlen megcsinálni; majd visszatértem, mert végül is jó játék, még ha időnként nehéz is, mert már azt sem tudják, hányféle nehezítést iktassanak bele a parasztnak. Hiszen ilyen a többi is, amelyeket már említettem és hoztam (Pengle, Pig Dragon), és a jelentős többszázas kerek szinteket itt is megemlítem...
Lényeg, hogy elértem az Indy Catben a 400. szintet! A kép jelzi, hogy ráadásul három csellaggal és sok-sok nekifutással.:) 


Az elmaradhatatlan vörös szőnyeg és dobpergés után hoztam pár képet, milyen látványos kezdő, indító, s időnként kapott trófeaképek vannak e játékban.

Kísérteties kihívás

Kísértethistória
címmel kritta indított kihívást, melyen 81.-ként vettem részt.


Nagyon egyszerű lesz a kihívás, és mivel még nem találtam hasonlót a kísértettémakörben, ezért most létrehoztam egyet.
Feladat:
– 2015. 01. 19. és 2015. 12. 31. közé eső olvasásokat veszek figyelembe.
– Egy "én és a könyv" linket fogok kérni. Értékelés nem kötelező, de örülök neki.
– A könyv pedig olyan legyen, ami kísértetekről szól, vagy van benne kísértetekkel kapcsolatos utalás, esetleg kísértetház.
A nevemet kukacoljátok be, amikor üzentek, hogy könnyen tudjak zöldíteni :)
Kellemes borzongást kívánok!

Egy helyett kettőt vittem ez évi olvasásokból, értékelésekkel.
    1. Danielle Steel: Johnny angyal 
    2. Városi Emese: A Tündérhegy legendája
Megérkezett a 229. plecsnim.

2015. június 27., szombat

Felejthetetlenség kihívása

Felejtsem el? Lehetetlen...
Ilyen sokatmondó címe van Zizifalva kihívásának, melyet 295. résztvevőként abszolváltam.



Szerintem mindenki járt már úgy, hogy elolvasott egy nagyon jó könyvet, és utána egyszerűen nem tudta kiverni a fejéből. Mondhatjuk úgy is, hogy a hatása alá került. Ez olyasmi, mint a részegség: sokáig tart kibogozni magad a történet hálójából. Van, hogy pár nap, de velem már előfordult, hogy több hét, mire túlteszed magad azon, hogy vége. Kicsit furcsán hangzik, de van ilyen. A lényeg:
– Olvasási link legalább kettő könyvről, aminek ilyen a hatása. (Ezeket 2013-tól fogadom el, lehet újraolvasás is.)
– Értékelési link mindkét könyvhöz.
– Írjátok le, hogy mi tetszett benne, miért volt ilyen hatása, stb.
– És tegyétek fel erre a polcra a könyveket! (link) 
Ha ez megvan, akkor megy a plecsni. 
Sok sikert! :)

Most is többet vittem a szükségesnél, hármat, mindet értékeléssel.
    1. Robert James Waller: Madison megye hídjai 
    2. Tracy Chevalier: Leány gyöngy fülbevalóval 
    3. Nancy Price: Egy ágyban az ellenséggel
Megkaptam a 228. plecsnit.


Titkos szerelem kihívása

Titkos vagy tiltott szerelem
rosa_canina kihívása, 516. résztvevő voltam.


Olvassunk olyan könyveket, melyekben titkos és/vagy tiltott szerelem van. Műfaji megkötés nincs, a lényeg a szerelmi szálon van.
A kihívást akkor teljesíted, ha:
> elolvasol 3 könyvet bármilyen nyelven.
> Olvasási link (2013-tól kezdve ér);
> értékelési link nem kötelező (ha van, szívesen elolvasom).
> Tedd fel őket a polcra: (link).

A következő 4 könyvvel jeleztem, mindhez vittem szöveges értékelést is.
    1. Danielle Steel: A csók 
    2. Tracy Chevalier: Leány gyöngy fülbevalóval 
    3. Danielle Steel: A kettes lakosztály 
    4. Robert James Waller: Madison megye hídjai
Megérkezett a 227. plecsnim.

2015. június 26., péntek

Újra séta anyámhoz


Megint anyámhoz mentem, e két nap alatt is iszonyatos mennyiségű málna termett. Mondtam anyámnak is, hogy rá lehetne szabadítani egy osztályt, állítom, jóllaknának.
Ő már eleve leszedett 2 literes tejfölös vederrel, és még délután leszedett még egy harmadikkal, miközben én faltam befele.




Ezenkívül, következményekkel nem törődve elég sok faepret is ettem. Most már tényleg előfordul közöttük édes is, bár én vízízűen is szeretem (nekünk a fehér van). Mindez persze kaja után, ami egyébként most is egyéni kreativitás volt Mamucitól: házi zsenge zöldbab tejfölös szaftban párolva, füstölt lángolt kolbásszal és némi párolt hússal belefőzve. Hozzá tésztát főzött ki, mert minimum kenyeret muszáj lett volna hozzá enni.


Vittem egyébként az összes göngyöleget, két nap alatt egy kis zacskó kenyérhéj megint összejött, meg Szilvi küldött egy óriási csokinyulat, amit még Bence kapott (nem tőlünk), és halomban állnak nála a csokifélék, sosem fogyna el. Mamu pedig szereti, de magának meg nem veszi. Még mielőtt nem tudtam, hogy Szilvi ideadja ezt a nagy nyulat, én is örültem, hogy nem kezdtem el kibontani a múltkor vett csokis mazsolát (amiből anyámnak is vittem), mert így most megint tudtam vinni neki.



Ahogy bementem, gyanús volt az ugatás... mondom, ez nem a szomszéd kutyák valamelyike. Hát nem is. Mondja anyám, hogy előbb ment el unokahúgom, elég váratlanul itt hagyta neki Mollyt, és majd tán vasárnap este jön érte. Szóval váratlan volt, ahogy beléptem, hogy azonnal védekezni kellett, hogy le ne szedjen rólam mindent nagy örömében a kutya, vagy földre ne terítsen rettenetes nagy, örömteli rohangálásában...



Kotyvasztott anyám a szomszéd kutyáknak kaját, s megint két kanállal, kétfelé etettük őket.
Ez hál' istennek, Mollyt egyáltalán nem zavarja, ő kedveli ezeket a kutyákat egyébként. Anno Hajast át is hozta unokahúgom, hogy játsszanak Mollyval, jól elvoltak, de érdekes módon Hajas visszavágyott egy idő után...
Molly egyébként még nem is reggelizett. Unokahúgom szerint rohangálás előtt-után nem szabad etetni, mert bélcsavarodást kaphat... hát, én nem tudom, biztos nem laikustól szedte az ötletet. Csak valahogy el nem tudom képzelni, hogy pl. Honesty hagyná, hogy kimaradjon a hajnali étkezés. Vagy bármelyik.
Mollyt is később etettük meg -- unokahúgom hozott tápot neki, de ilyenkor anyám mindig "csal": úgy főzte a tésztát, hogy Mollynak is jusson egy jó tányérral, még tejfölt is tett rá!:)) --, de utána rimánkodni kellett neki, hogy ne rohanjon ki 2 percenként ugatni. Mert egyébként ez megy. Az emberre az infarktus jön rá, hogy látszólag nyugi van, pihen, nézelődik a kutya, aztán meg mintha puskából lőtték volna ki, rohan kifelé ugatva...
Na, ez az, amit nem tudom, télen hogy fog Mamu bírni, hogy ki-be eresztgesse. Mert most önellátó, a szúnyoghálón van neki bejáró, a belső ajtó meg nincs bezárva napközben.
Mondta anyám, hogy pont mielőtt jöttek volna, itt volt a szomszéd cica, valószínűleg inni jött át az udvarra. Hát, nagy szerencséje van, hogy sikerült időben visszarohannia a kertbe... Ha Molly ott van, akkor zárás alatt van a kertajtó, mert egyébként nincs. Mivel most váratlanul jött, így nem volt zárva. Na mondjuk, a macska a zárt kertkapu ellenére úgyis átjön, ha akar...
Egyébként Molly megérti, hogy most már nem rohangálhat a kertben maratont, mint régebben. Jobb is... hisz a szomszéd cica sokat tanyázik a mi kertünkben, másrészt idegesíti a másik szomszéd mifelőlünk odapakolt kutyaterületén a rotikat (akik minket is majdnem folyton ugatnak, ha kint vagyunk a kertben).
Míg anyám nézte a sorozatát, addig Molly is elpihent, remélhetőleg az a félóra elég volt a kaja utáni pihenésre, mert semmi vissza nem tarthatja, ha egyszer ki kell rohanni ugatni...


Nekem való, kellemes idő volt egész nap, de nagyon jól mutattak a felhők...
Úgyhogy fotóztam is némi eget. Meg a hátsó szomszéd kaprát, a rotis szomszéd ribizlifáját.












































 
Anyám aztán szokás szerint idepakolt az ebédből is, meg egy rahedli málnát is...
Azt hiszem, erősen kapacitálni kell a jónépet fogyasztásra, sőt, Danit is megint elhívom és jól odapakolok neki holnap.