2016. szeptember 30., péntek

Megjelent a 4. e-könyvem


Elkészült a legújabb e-könyvem.
Nagyon büszke vagyok rá, hogy ezeket ki tudtam hozni az idén. Ezzel elmondhatom, hogy pár, anyagleadás utáni verset-írást leszámítva minden, amit írtam, publikálva van könyvekben is.
A Múltbéli pillangókat is természetesen a Netlíra E-könyvek Kiadója Kft. készítette, onnantól, hogy szerkesztésileg, korrektúrailag nem kellett belenyúlni, a borítókhoz is én küldtem a képeket.
70 vers és 16 kispróza található benne, úgyhogy ez most csak 84 oldalas, nem 200 oldalon felüliek, mint az eddigiek. Átfedések nincsenek a 6 könyvön belül természetesen.
Holnap be lesz küldve a köteles példány, ISBN már a PDF elkészültekor megvolt.


Az e-könyv elkészültekor átnézésre megkaptam a példányokat, a PDF-et már előbb, nekem az jobban szokott tetszeni, verseskönyveknél átláthatóbb és értelmezhetőbb, mint az epub. Bár az e-olvasós programokat is lehet állítgatni, de szinte lehetetlenség úgy beállítani, hogy kijöjjön az a szabályos A5 tördelt, ami nyomdai szabványnak is megfelel. Hát, nem... de hát ez az e-könyv. Itt félre kell tennem a nyomdászságot... Mivel papírkönyvre nincs pénzem, ezért ennél a megjelenési formánál vagyok kénytelen maradni. De szerencsére egyre inkább kezd elterjedni, és többnyire sokkal megfizethetőbb; én pár éve rengeteg regényt is így olvasok.
Kértem előre szintén István számára dedikált példányt, s ha az előzőre azt mondtuk, hogy évfordulós ajándék, ez akkor a szülinapi. Természetesen ezek a NEM kézzelfogható ajándékok, de remélem, azért ezzel kárpótlom azért, hogy én nem vagyok képes toronyórát láncostul vinni, bár azért remélem, nem kell nagyon szégyenkeznem.

Akciós macskakaja végre összejön

Tescóztam ma egyet, busszal, mert a reklámújságjukban a 4-es csomag Félix volt akciós.
A Tecsózás előtt lementem a piacra, és vettem valamit, amit kigondoltam ajándékba és tudtam, hogy ott jó minőségűt lehet venni. Ezután bementem a Coopba, és megvettem a bérletet. Ui. mire hazajövök, már 5-én túlleszünk, és nem tudom megvenni egyszerűen a bérletet, holott akkor már majd az új havi kell...
Ezekkel felmentem, mert nem akartam cipelni magammal a Tecsóba..
Aztán újra le, buszhoz.

Odaérve látom, hogy ugyanúgy 569, mint amennyiért két hete ezt voltam kényszerült venni, mivel az akkor akciósnak hirdetett 12 tasakos dobozos Félix lett volna az akciós, de kétszeri elmenésem alkalmából NEM volt az. Illetve... nem volt áru. A második alkalommal legalább kiírták, hogy A készlet hiányos. Magyarul: NINCS. Az ember megy a reklám miatt, oszt semmi...
Na mindegy, most viszont nem értettem a dolgot, mert az eredeti áron volt árulva a 4-es Félix, ugyanakkor sárga cédulák voltak alattuk, melyen rajta az a szó, hogy AKCIÓ. Mondom, mi a szűzmárja ebben az akció??
Felhívtam Szilvit, hogy nézze már meg a reklámújságot. Tényleg akció van pedig, tegnaptól. Már épp felháborodásom zúgott volna belőlem, mikor Szilvi meglátta és egyből mondta is, hogy viszont oda van írva, hogy KÉT csomag vásárlása esetén csak 449 a 4-es csomag! S ekkor már nekem is eszembe jutott, hogy tényleg így írta az újság.
Viszont ha addig élek, sem fogok tudni rájönni, hogy itt ezt miért nem írják ki? Olyan nagy valami lenne? Egyetlen nagyobb plakát kéne, melyen közlik ezt az apróságot. Ui. akinek nincs hozzáférése, nem kap stb. reklámújságot, honnan a brandtból kéne ezt tudnia?
Szóval leemeltem 12 zacskó négyest, de egészen fizetésig nem voltam benne biztos, hogy tutira nem-e rendes áron veszem! Viszont lám, múltkor is megvettem, hiszen a macskákat rohadtul nem érdekli az indok, ha egyszer enniük kell...
Gondoltam, lesz, ami lesz.
Még Szilvinél le sem tettem a telefont, mikor csörgött a családi. István volt, mert ilyenkor mindig sűrűbben hív, mikor már közeledik az utazásom napja. Nem kell-e ez vagy amaz... meg ilyenek...
Na, kicsit arrébb megyek, még vettem némi kajaféleségeket, ha már itt vagyok, anyámnak kerestem pont az aloé vera sprayt, mert itt a legócsóbb, csakhogy én még itt sosem vettem, és valahogy nem tematikusan vannak az aloés termékek kipakolva. Minden fajta terméknél ott van az aktuális aloés is. De hogy ezért mit be kellett járni, míg végre felfedeztem! Így lényegében a DM-es árhoz képest 500 Ft-ot nyertem rajta, tehát vettem egyet anyámnak is és magamnak is. A maradék 500-ából, amit meg adott rá, vettem neki két sprotnit, mert arról beszélgettünk valamelyik nap, hogy ő azt hogy szereti, de hát már isten tudja, mikor evett utoljára. Mikor mondtam neki, hogy sőt, még létezik paradicsomos formátumban is, teljesen elképedt. És nem is drága. Sőt, a többifajta olajos halhoz képest egyáltalán nem drága.
Úgyhogy kicsivel több, mint az 500-asért vettem neki egy sima olajost és egy paradicsomost.
Majd ha Pestet megjártam, elviszem neki ezeket is.
Lényeg, hogy közben megint csörgött a családi telefon. Má' meg anyám volt, hogy otthon vagyok-e, mert már megint nem nézte a skandináv sorsolást (ilyenkor meg szoktam neki nézni).
De mondtam, hogy majd otthonról visszahívom, mert most Tecsózom.
Szerencsére a pénztárnál kiderült, már fizetés után, persze, hogy le van vonva a kedvezmény a Félixek árából. Na, hálisten, akkor ez most kivételesen sikerült!
Ezek után busszal mentem haza, igen melegben.

2016. szeptember 29., csütörtök

IndyCat 900



IndyCat játéknál egy több évszázad elteltével bekövetkező kerek, a 900. szint.
Mindenképp meg kell emlékezni róla... Az ismerőseim kórusában látható, hogy Szilvi következik utánam, s ő sem megvetendő szinten, a 633. teljesítésen van túl, azért az is remekmű.
Aki játszik vele, tudja, hogy nem egy olcsón abszolválható játék. Viszont tök jó...


És sokadjára el is értem.
Ha belegondolok, hogy elkezdésekor milyen lazán lehetett haladni, azonban 100-on felül már majdnem abbahagytam (és sokan úgy is tesznek, mert a sok sikertelenség nem inspirálja az embert). Kitartás kell, az biztos.


Ez már csak a következő elkezdése előtti jelzés.
Addig ugyanis ezt a táblát senki nem láthatná, míg meg nem csinálta a 900-ig...


Egy ismerősöm mondta régebben, hogy már nagyon súlyos beteg volt, sokszor volt sokkal rosszabbul annál, mintsem elviselhetőnek lehetne nevezni az állapotát.:(((
Viszont ameddig fel tudott kelni az ágyból és játszott, az az idő jelentette neki az összes újdonságot, élményt, kikapcsolódást, esetenként sikerélményt. Valamint el tudott feledkezni néha kicsit a fájdalmáról, bajáról...
Időnként tényleg sokat jelent, és sok felnőtt, meglett korú embert ismerek, aki felnőttként is szeret játszani.
Emlékszem, én is kihasználtam pl. a gyerekek kiskorát, akkor még nyilván a fasorban sem volt net... Nagy örömmel az ő koruk ürügyén mindenfélét, rendszeresen játszottam velük. Nagyon boldogok voltak, hogy részt vettem velük mindenfélében, legyen az puzzle, kártya, társasjátékok ezer fajtája, vagy akár rajzfilm a mozikban. Mai napig szeretek játszani...
Úgyhogy csinnadratta teljes gőzzel.:)))
Ez csak a kép kedvéért, egy jóval korábbi cicás, itt valószínűleg nem nyertem, mert a fekete nagyon el van kámpicsorodva. Viszont majd egy legközelebbi nyerésnél beteszem a sikeres játék végén hurrázó boldog cicát, mert olyan cuki!:)))

2016. szeptember 28., szerda

Anyámnál

Anyámhoz mentem szerdán.
Kellemes őszi idő volt, nagyjából 20 fok, ám mégis, bármilyen lassan sétáltam direkt, természetesen sikerült lefőnöm megérkezve.
Útközben nem nagyon találtam különlegességeket vagy újdonságokat, melyeket érdemes lett volna fotózni, vagyis szinte ugyanazok a csodás rózsák nyiladoztak most is, mint másfél hete. Talán csak kevesebb...
Odafelé csak ez a Kisbotos utcai, kerítés melletti lila virágbokor ragadott meg, nagyon szép volt, ahogy ráesett a napfény.













































Mivel igen későn érkeztem, már gyakorlatilag bőven elmúlt délidő, úgyhogy azonnal enni kellett. Isteni finom töltött karalábét csinált anyám, melyből aztán hazafelé rendesen, több napit is odakongatott elvitelre.


Volt benne szőlőleveles töltelék is, meg a leve, az valami isteni finom, tele a kifúrt karalébédarabokkal.
Én vittem egy friss parasztkenyeret, valamint két csomag szárazkenyeret szokásosan, meg hát befőtteseket, kajás dobozokat, befizetett telefonszámláját stb.
Mint mesélte, meghozták végre az egy hónapja rendelt tűzifát. Nagyon nehéz mostanság fához jutni, legalább egy hónappal előre meg kell rendelni, hogy legyen. Anyámnak már fűtenie kell, annyira hideg van a lakásban, főleg, amikor már nem dolgozik és megpihen. Úgyhogy most már megrendelte öcsém neki a következő adagot is, valamint ezt a szekér fát most is segített berakni a kamrába.
Sokat beszélgettünk, emlékezgettünk, majd csaptam egy kört a kertben, ahol fotózgattam, amit lehetett...














 
Ezek után anyám kiosztotta, amiket gondolt: megbízásokra az árát, az általam befizetett két csekkjének az összegét (ennek következtében most nem kell vinnem befizetésre váró csekkeket!, ami nem is baj, pont elég rohadt drága volt a fa!), a támogatást, sőt még Szilvinek is adott iskolakezdési segélyt.
Meg hát vittem meggybefőttet, tegnap sütött üres, de sok palacsintát, meg egy "vödör" töltött karalábét, négy zöld almát, melyet eredetileg öcsém kapott egy szívességért ismerősétől, így egy részét anyánknak adta.
Ez az a fajta, csak külsőleg nem olyan kész tökély, de az, amelyeket darabonként igen drágán árulnak...
Most legalább majd megismerem én is, milyen a zöld alma. Jó kemény és savanyú... de egyébként nekem ízlik.


2016. szeptember 27., kedd

Bencust megtapsolták:)

Bencust úgy hozta haza az anyja, hogy utána egyből jöttek hozzám: no, itt már jó hír van, gondoltam.
És tényleg. Bencus 100%-os matekdogát írt az egész osztályból, egyedül.
Egyem a drága kis okos fejét.:))
Pedig ezt a dogát akkor írták, amikor 3 napig múlt hét elején nem ment iskolába a megfázása miatt, és rögtön, mikor csütörtökön felment, akkor követték el.
És mindezek ellenére, hogy rengeteg pótolnivaló ésatöbbi, hát 100%-osra sikerült!
Szégyellős-büszkeséggel mondták, hogy fel kellett állnia és megtapsolta az osztály.
Nagyon büszke vagyok rá, csak így tovább, Bencusom!
Matekból remélem, később sem a nagyanyjára fog ütni -- mert bár általánosban én is ötös voltam belőle, de nem emlékszem rá, hogy valaha is engem megtapsoltak volna egy jó dolgozatért, valamint arra, hogy csak én írtam volna 100%-osat.:)) Az anyja jobb volt nálam később is matekból, ott (gimi közepén), ahol nekem már nem ment, neki még igen. Úgyhogy remélem, Bencus is olyan lesz.:))

2016. szeptember 25., vasárnap

Eltűnt videók

Kicsit visszamentem a blog legelejére, néhány éven átlapozni.
Bár nem volt váratlan, számítottam erre, mégis meglepődve és nem kevés elkeseredettséggel tapasztaltam, hogy az akkoriban, 2009 őszétől kezdett blogom videóbeágyazásainak igen nagy részének hűlt helye látszik... Mert a helye persze megmaradt, csak éppen hülyén néz ki, mivel esetleg azt a bejegyzést pont egy-egy videó kapcsán írtam. Pl. "jutubos" zenék, cicás rajzfilmbejátszások, szöveges, örökérvényű, nagy gonddal összeállított képes videók -- miből gondolta azt az ember, hogy azok aztán mindörökre fent lesznek? Mert mi baj volt velük vajon? Régi és jelenkori zenék, kedves és aranyos, mindenképpen igen pozitív dolgok... tehát nem gondolhattam, hogy egyszer a szerzője úgy gondolja, hogy már nem fér el a világhálón.:((
Csúnyák is így a bejegyzések, bár ki lehet találni, miről van szó a szöveg alapján, de azért méltánytalannak érzett dolgok ezek.
Még ha pótolni tudnám, sem biztos, hogy akarnám 7 év elveszett dolgait valami más odaillő videó beszúrásával pótolni, nem beszélve arról, hogy ennél azért drágább az időm. Ennyi pótlása, maga az egész blog végignézése istentelen mennyiségű IDŐ. Amiből már nekem nem biztos, hogy ami van, az erre van.
Valamint ha lenne, sem biztos, hogy megérné, hogy lenne akár egyetlen ember is, aki elölről szeretné végignézegetni a blogomat. Mindezek után úgy gondolom, megpróbálom túltenni magam ezen. És ettől a pofára eséses felfedezéstől kezdve valószínűleg kerülni fogom bármilyen videónak a felrakását.
Egyelőre még a képeim azok, amelyekben bízhatok, amelyek megvannak.
És hát egyáltalán. Gondolkodjunk pozitívan. Örüljünk annak, hogy egyelőre van net, van gép, vagyunk mi...

2016. szeptember 24., szombat

Alkotói oldal

Ezt jólesik látni a molyos alkotói oldalamon:


Kértem Mikiről egy dedikált epubot István számára, melyre a szövegen kívül berakta a beszkennelt aláírásomat is, valamint elküldtem a PDF-et is, mert az nekem jobban tetszik küllemre, ami tördelést és tipográfiát illet.
Az epub szerintem ahány tablet vagy gépi Calibre program és beállítás, annyiféle. Véletlenül sem úgy jön ki, ahogy az A5 tördelés volt... A PDF viszont pofás.

2016. szeptember 23., péntek

5 táska kabát- és ruhaadomány

Még mai nap segített Dani, miután a tegnap esti nehézségek után megírtam privátban a dolgokat. Délutános a héten, és mivel a Forrás ott van az ő házuk oldalán, igazán nem nagy táv oda elvinni, csak hát a legnagyobb táskát fel sem bírom szinte emelni, de ha fel bírnám, akkor is kétszer kéne fordulnom...
Így meg is egyeztünk, hogy holnap 11 körül átjön hozzám, addigra én is összeszedem magam és a cuccokat rendesen, majd idefelé benéz oda és szól lefixálás gyanánt, hogy hoznánk ruhaneműt. Így legalább biztosra megyünk.
Így is esett -- jött, egyúttal kivitettem vele a szemetet, mert olyan izomlázam volt, hogy úgymond, nevezzük lustaságnak: nem akartam lépcsőzni. Cserébe pakoltam a hátizsákjába egy jó adag kolbászos slambucot.
Utána fogtuk a csomagokat és elsétáltunk a Forráshoz, ahol a máltaisok ruhaosztása van, tudtommal havi egy alkalommal. Igyekeztünk mindketten rendesen kiemelve pakolni a hordozókból, hogy azért járni is el lehessen ezen a folyosószerűségen.
Eljövet, olyan hülye vagyok, hogy önkéntelenül is én köszöntem meg, hogy hozhattunk ruhákat.:))) Megfigyeltem, sokszor járok így. Ettől függetlenül ők is megköszönték...
Na mindegy, fő, hogy túlestünk rajta. Danival elbúcsúztunk, én meg megkönnyebbültem...

Molyos versírás harmadjára

Írjunk verset közösen harmadjára is!
Legrin újra megtette eme kihívást, melyre 48-an jelentkeztünk.


– Ez a vers csodálatos, Jeff! Hol találtad? 
– Uh… Én írtam. 
– És ha rákeresnék a Google-ben, mit találnék? 
– Okot arra, hogy a kanapén aludjak?

Ahogy a mondás tartja, vessük bele magunkat és alkossunk harmadjára is közösen egy olyan verset, amire biztos nem lesz Google-találat. Legalábbis az elején. :)
A feladat a következő: aki jelentkezett, egyszer csak kap tőlem egy levelet benne egyetlen verssorral, ehhez kell megírnia a következő sort, és visszaküldeni nekem. Rajtam kívül senki nem fogja tudni, hogy az utolsó sorát írja, vagy a vers elején járunk. És így a zöldítésre is a legvégén kerül sor, senki ne essen addig kétségbe.
A korábbiakhoz képest egyetlen módosítás lesz a szabályokban, egy verssor legfeljebb 14 szótagból állhat. 
Múltkor született nem egy olyan sor, ami hosszú volt, önmagában is állt, kerek egész volt. Szerintem érdekesebb lenne az eredmény, ha összefüggőbb, jobban egymásba kapcsolódó sorokat írnánk. :) 
Remélem, ez a kis kikötés senkinek nem veszi el a kedvét!

***

Készen lett a versünk! :)
És szerintem tök jó lett, nekem a 3 közül ez jött be leginkább!

***
A vers:

És azt meséltem már, mikor 
Megláttam őt az utcán, s nézett rám bambán? 
Hogy mit ehettem én ezen a marhán… 
Hogy ölelné meg egy T-Rex a születésnapján 
Vagy nyelné el a futóhomok alkalomadtán 
Különben is van mit csiszolni az életrajzán 
Olyan, mint egy megsárgult Washington Post lapszám 
Veszti el egyre lapjait a naptár. 
Végső soron te vagy ki ezen mulattál, 
s közben az ágyba bedőlve punnyadtál. 
Life is strange – az a gondolat játszott az arcodon 
Pedig a furcsa még jobb mint a borzalom 
Gondoltam én azon a ködös hajnalon 
Gondoltam, hajjaj, angyalom! 
Csak egy újabb vadbarom. 
Mi történt, én nem tudom. 
De most talpig zöldben ül a buszon 
Utazgat, így, túl a húszon s harmincon is 
de a Fényes Sziklák partvonalán nem megy tovább. 
Ott megtörik, és fényes tajtékot vet. 
Majd elhever homokpadon és nevet 
Rád kacsint, ismer jól, tudja a neved 
nem nevet, majdnem sír. Megfogja a kezedet, 
s tekinteted tengerében teljesen elmereng, 
a szív dübörög, az agy zakatol, az elme reng, 
a lábad ritmusra jár, a dalszöveg is dereng. 
a szerelem sétál közöttünk, s néha elmereng 
Kell-e ő ide egyáltalán, hisz így sem látunk 
semmit. Ha marad, ha elmegy, lesz belőle kárunk. 
Ez a helyzet, hiába várunk, hát lássuk. 
A csatabárdot most ezennel elássuk! 
Mi, lösz velönk Uram, möghalt jó kerálunk!? 
Kerál nélkül biz' a, sehová sem jutunk! 
Mégsincs más mód, így is folytatnunk kell utunk. 
A végén csak az számít, hogy milyen messze jutunk 
S hogy kellően tartalmas volt-e a megtett utunk. 
Arra fény derül, ha végül zsákutcába jutunk 
hogy iránytű nélkül Ő sem tudja hol a buszunk 
így legyintünk, és leintünk egy kénsárga taxit 
– lehet, hogy megbánjuk, de irány a Toxic 
Eltűnik határ és értelem: álmodunk, 
Mostantól talán örökre. 
S a végén minden csak por, de talán így van jól. 
Ha valami még maradt, add ide magadból. 
magadból megmaradt faragott, apróka darabot 
fehér-fekete mozaikká morzsol az álom 
megbéklyóz az unalom, most már ki kéne szállnom 
és talán itt van az ideje felnőtté válnom.

***

A félkövér sor az én sorom.
Mint minden résztvevő, én is megkaptam érte a 288. plecsnit.

2016. szeptember 22., csütörtök

Felhő mögé rejtem -- megjelent

Megjelent!


Az előző (papír, 400 vers) verseskönyvemmel
és az azt követő 2 e-könyvvel nincs átfedésben egyetlen vers sem az új könyvben.
270 vers található benne.
A borítóképek saját fotóim.


Megrendelni egyelőre a netlira.gportal.hu-n lehet, az oldalon megtalálható a megrendelés módja.
Később, mint az előző két e-könyvem is, igen sok könyves oldalon megtalálható és megrendelhető.

Fizikailag nehéz nap

Hát, a mai az olyan nap volt, amilyet már 20 éve sem soroltam volna a legkönnyebbek közé.
Már régóta tervezem, hogy likvidálást csinálok ruhák szempontjából, elsősorban az elsőszobai, kétszintes beépített szekrény akasztós részeiben.
Főleg kabátok miatt, melyek nagyon elfoglaltak minden akasztós helyet, miközben jöttek újabb "adománykabátok", ugye, de volt ott alig használt sok egyéb minden is...
A halogatásnak két akadálya volt: mióta Szilviék itt laknak, annyira be van legózva minden, hogy a létrát én képtelen vagyok előszedni ugyanabból a beépített szekrényből, mert ráment már gyerekkocsi, lábbal hajtós babamotor, autó meg ilyenek... Ha valamiért kell, annak nyomós indoknak kell lennie. A felső rész kiszelektálásához mindenképpen kell, tehát az ilyen. De akkor már baromi időszerű a függönyök, ablakok mosása is, ehhez is kell a létra.
A másik akadály pedig az volt, hogy mikor aktuális volt a hőmérséklet (se eső, se hideg, se hőség), akkor kezdődött a nyár. Namármost, olyankor nemigen veszik a máltainál akkora örömmel a kabátokat azért, mint ősz elején!
Így aztán kelés után döntöttem: ma lesz ez a nap.
Szóval Szilvivel közöltem, hogy mit tervezek, neki annyi dolga lenne, hogy ki- és majd berakja a létrát, valamint esetleg segít a csomagolásban. Az erkélytakarításnál is segített, de ezt előre akkor még nem tudtam...
Létra a szobámba: rendes és sötételő függönyök leszedése, bele a mosógépbe. Létrakivonszolás a konyhába, függönyleszedés. Mosógép beindítása.
Van egy órám az ablakok lemosására...
Ezt igen aktívan ki is használtam, megmostam a konyhai dupla ablakot kívül-belül; valamint a szobai erkélyes ajtó-ablakot szintén. Ez utóbbinál Szilvinek is volt dolga, mert egyrészt vissza kellett tartania a macskákat, másrészt amiért bekiabáltam (seprű, lapát; felmosóveder vízzel, mosószerrel, rúddal), azt ki kellett neki adogatnia macskavisszatartással egybekötve.
Az ablakokat, sajnos, szét nem mertem nyitni, így a fekete penészfoltok ott maradtak, még ha így is látszik, hogy frissen vannak mosva. Annyira meg vannak vetemedve, hogy félő, hogy ha egyszer szétcsavarozom, nem tudom többé visszaszerelni. Legalábbis majd' 10 éve egyszer úgy jártam, hogy nem tudtuk, csak Dani segítségével nagykeservesen visszanyomni és visszacsavarozni...
Mikor kint mostam az ablakokat az erkélyen, akkor persze beszóltam, hogy csináljon már Szilvi a felmosóapparátba padlómosós vizet, mert az erkély padlózatára nincs is szó. Látszik, hogy nem használjuk az erkélyt, mert kicsi és roppant rossz fekvésű (déli), gyakorlatilag nem jó semmire... a macskák kiszökési indíttatásai meg eleve kiábrándítják az embert amúgy is az erkélyhasználatból.
Most is azt vettem észre, hogy amúgy hiába mutat a kinti hőmérő a konyhánál 16 fokot, az erkélyen tutira volt 30. Majd megdöglöttem, olyan hőség volt, szakadt rólam a víz, mert teljes gázzal sütötte a nap. Mikor hőség van és résnyire nyitva az ablak, érezni szoktam az égő linóleum szagát! Régen egyszer megmértük: 56 fok volt kint. Ki a bokám akarna ezen az erkélyen tehénkedni vagy bármit is csinálni, még ha netán NAGY lenne is? Vagy legalább közepes?
Mikor az ablakok készen voltak, akkor kértem lapátot-seprűt, és először is összesepertem az alapzat szemetét. Volt ott csikkektől, levelektől, poloskától, intim betéttől kezdve vastagon sár (úgy nézett ki, mintha felettünk kiborult volna egy virágláda...), többszöri felmosás után már kezdett látszani a régi lefedő linóleum színe... Mindenesetre több lapát szemét kijött onnan (a poloskát persze kisepertem a nagyvilágba).
Ami nem kicsit rémített meg, az a farostlemez-deszkákból kifűrészelt L alakú sarokpolc volt, mely cserepes virágok alatti asztal szerepét töltötte be régen... még mielőtt lemostam volna az asztalt, majdnem beletenyereltem a felső bútorlap alatti darázsfészekbe. A lap és az oldaldeszka között csügg egy szabályos méhkas vagy mifene, és valószínűleg már megzavartam őket azzal, hogy ott nyüzsgök, ráadásul szerintem igen közel volt hozzájuk a lábam is, mikor sámlira állva mostam az ablakot előzőleg!, de marha nagy mázlim volt, mert nem csíptek meg! Ám mikor megláttam, úgy kaptam el az éppen az asztallapot megfogni akaró kezemet már majdnem hozzájuk érve, mintha villám csapott volna belém. Kint azon a darázskuckón kívül mozgolódtak a darazsak, néha egyik-másik el is repdesett mellettem. Na, innentől egy célom volt: felmosni, és minél hamarabb takarodni innen! Így is lett.
A felmosóvíz olyan szutyok volt, mintha fekete festék lett volna benne. Többször ki kellett mosni!
Ugyanis, ennyi dolog elteltével a mosógép programja még mindig tartott, tehát gondoltam, hogy hasznosan töltve ki az időt, felmosom a lakás egyéb linóleumos részeit!
Így is történt.
Mondom, úgyis nemsokára szerintem rovarirtás lészen, hát legalább akkor csak majd a pakolás lesz a teendő, nem kötelező lesz felmosni előtte. Tényleg a fenekemen is csurgott a víz, mire ezt is befejeztem...
Ezek után sikeresen lejárt a gép. Közben kiégett a fürdőszobai lámpa égője! Már vártam...
Mindegy, sötétben szedtem ki a cuccot, és hát a nagyszobánál vért izzadtam. A centrifugált, ám víztől meglehetősen súlyos függönyök (főleg a sötételő) iszonyat nehéz, ezekkel felmászni a létra legfelső fokára, és a nagyon béna törött vállamból felfelé tartott, hót erőtlen karral-kézzel, miközben a másikkal tartom az anyag nehezét... hát, ezt már nagyon nehezen bírtam. Itt ráadásul ugye, két nagy függönyt is felrakni... Rettentő volt.
Utána létraátvonszolás a konyhába, ami ebben a zsúfolt lakásban lehetetlen anélkül, hogy lépten-nyomon neki ne konganék vele valaminek... szóval a konyhában is elég hozzáférhetetlen a dolog még létráról is, tekintettel arra, hogy az ablak előtt van a konyhai ülőkepad... Nagy keservesen ezen is túllettem.
No, ezek után kerestem egy megfelelő, véletlenül sikeresen működő égőt és kicseréltem a kiégettet a fürdőszobában.
Aztán, gondolván egyet, ha már kint van a létra: előszoba, szekrény felső része. Majdnem mindent kirámoltam, az előszobában (közlekedőnek inkább mondanám) derékmagasságban tornyosult a rengeteg cucc. Réges-régi kabátok, dzsekik, tényleg volt ott minden. Az alsó részből is likvidáltam már egyúttal, illetve raktam be a külső fogasról is cuccokat a helyükre. A mellette lévő rész felső részéből pedig legórtam a sportszatyrokat... Mikor nagyjából készen voltam, Szilvit megbíztam, hogy varázsolja vissza a létrát a helyére, ami nagynehezen összejött.
Közben a nagyszobai akasztós szekrényrészből is szedegettem ki némi cuccot, de nem eleget.
A sportszatyrokat telerakva a portalanított, behajtogatott kabátok egy részével, kiderült, hogy csak bő felét tudtam elpakolni! Úgyhogy szükség volt még három óriási műanyag szatyorra is, amelyekbe szintén elfért néhány kabát, illetve egyéb ruhaféle.
Utána Szilvi segítségével keservesen összehúztuk a cipzárakat a táskákon. Most úgy van itt behalmozva egymás tetején, hogy ha eddig nem úgy néztünk volna ki, mint egy zsibis lerakat, akkor mostantól egyenesen förtelem, ahogy kinézünk -- ám annál mindenképp szebben, mint a táskákba való bepakolás előtt.
Rend lett legalábbis erkélyen, előszobában, tiszták az ablakok, a linóleumok, az erkély.
Az még kérdéses, hogy hogy fogom elszállítani a máltaihoz mindezt. Valószínűleg Danitól fogok segítséget kérni, mert a legnagyobb sporttáska olyan nehéz, hogy nemcsak én, de Szilvi is alig bírja megmozdítani. És akkor van még egy kisebb sporttáska, meg a három nagy szatyor.
Úgy gondolom, ha Dani a két táskával elbánik, én valahogy elviszem a három szatyrot.
A zsákolás az annyiból lett volna célszerűbb, hogy akkor az ember csak beadja a zsákokat, és viszonlátás. De egyrészt nem volt olyan erős, költözős zsákom, és nem is akartam venni.
A hordozókat viszont nyilván vissza szeretném kapni. Ergo: eddig legalábbis úgy volt, hogy engedték, hogy ez esetben mi vigyük a hátsó helyiségbe a cuccost és mi pakoljuk ki. Szerettem nem kiborítani a rakás holmit, hanem kiemelni a hordozókból, és stócokba letenni. Tudom, hogy a majdan válogatók úgyis össze fogják őket ganézni, már bocsánat, térdig járnak majd az ömlesztett ruhákban... De mindegy, amit én csinálok, azt szeretem rendesen csinálni.
Úgyhogy ezek után még hajat kellett volna mosnom, de már nem voltam rá képes. Így is fél 4 volt, mikor eszembe jutott egyáltalán, hogy még ma nem is ettem...
Szóval nehéz nap volt, de eredményes!

2016. szeptember 21., szerda

Lidlezés vihargyanúban

Ma pedig egy gyors lidlezésre voltam beidőzítve.
Jópár szükséges dolgot vettem kajafélék szempontjából, továbbá főleg Haramia miatt vettem 2 csomag 4 tasakos zselés Coshidát, és 2 tálkás pempőt, hátha szereti.
Nézelődtem az akciós ruhaneműk között is, de nem találtam se magamnak, se ajándékba valókat olyat, amire épp szükség van -- mondjuk, egy téli cipőt éppenséggel el tudtam volna viselni, ha hozzám vágják, de nekem 7000 Ft nagyon sok. Akkor sem költhettem ennyit ruhaneműre, mikor még dolgoztam.

Nem sokat gondolkoztam egyébként az induláson az égbolt látványa ellenére, és szerencsém is volt.
Holott igen vészjelző volt az ég egész idő alatt. Ha belegondolok, hogy máskor ezekhez képest apró kis szürke foltokból lesz zuhé, ma meg ilyen volt egész nap és sehol semmi -- akkor még szerencse, hogy elmentem.




Amúgy Bence hétfőtől itthon van 3 napig. Voltak orvosnál is, holnap már megy iskolába, nem komoly, csak egy kis megfázás. De ez azt jelenti, hogy Szilvivel alig kommunikálunk, mert a konyhában való ügyködéskor nem akarjuk egymást zavarni, ha nem muszáj, amúgy meg visszavonulnak a szobájukba, és ilyenkor egyáltalán nem gépezik.
Mikor én hazajöttem, utána nem sokkal ők is elmentek, mint kiderült, ugyancsak a Lidlbe.


Miki elküldte a legújabb verseskötetem borítóját (első-hátsó), és a kész epubot. ISBN már a PDF elküldésekor volt már.
Azt írta, hogy holnap elküldi a köteles példányt, ahova kell, és utána kirakja a kiadói oldalán, onnan meg lényegében osztogatjuk -- megjelentetjük. Már mi tagadás, várom.