2018. június 26., kedd

Lomtalanítás

Tegnap ki volt írva a liftre, hogy szerdán reggel lomtalanítás. Ami azt jelentette, hogy addig le kell hordani a cuccot, vagyis akkor ma mindenképpen célszerű. Nagyon régóta várunk már erre, ebben az évben még nem volt, pedig áprilisban szokott lenni. Sűrűn emlegettük, hogy miért nincs, csak nem megszűnt tán ez a lehetőség? Utána is néztem, nem szűnt meg, de a közös képviselő szokta kérni. Nyilván nem ártana szólni valakinek, hogy eszébe jusson; bár eddig ilyesmire nem volt szükség, mindig automatikusan ősszel és tavasszal volt lomtalanítás.
Délelőtt elkezdtem összepakolni a majdan lehordandó cuccokat. A Szilviék gyerekkorabeli, igen megkímélt kombi etetőszékem, amely be volt rakva mindezidáig az ajtós szekrényrészbe. Annak idején simán el is lehetett volna adni, de mindig tologattam, nem nagyon értek az ilyesmihez. Most meg már, három évtized elteltével álltában is romlott az állaga biztosan, nem hinném, hogy várnom kéne vele már...
Aztán kiment ilyesmi, hogy szobahinta, legalább 8 szakadt táska, két zsáknyi százéves cipő... van, amelyiknek álltában "omlott szét" a vastag talpa vagy a magas sarka... több évtizedes divathullámokat lehetett megtekinteni az állományon... az ember ilyenkor csak bámul, miféle cuccokat hordtunk divat címszó alapján! :-O Az előszobai cipősszekrény így fel is szabadult, szinte semmi nem volt már onnan használható.
De kikerült a leszakadt reluxa, két darab kétméteres szennyvízelvezető cső, mely még a fürdőszobai felújításból maradt, az erkélyről...
Később Szilvi is összeszedegette a sajátjait. Volt neki is egy -- az enyémnél sokkal inkább kihasználtabb és megviseltebb, amúgy ugyanolyan kombi etetőszéke, autós gyerekülése, nagy piros műanyag autó, amiben még Bence is "utazott" élete első pár évében; több szemeteszsáknyi használt ez-az, amiben játék, ruha és bármi benne foglaltathatott; csupa olyan dolgok, amit már az ember tényleg senkinek, sehova nem adna oda. Tele volt minden a kipakolt fölös cuccokkal.
Egyelőre még néztük, hogy senki nem kezdte el hordani a cuccokat, meg az eső is csepergett.
Én mindenesetre fogtam magam és elmentem a Tecsóba, mert már pár napja készülődök oda menni. Többek között végre kaptam grillcsirkét, többször zohoráltunk az utóbbi pár év alatt, hogy megszüntették a belső kajáldában a kajaelvitelt, és miféle dolog ez, hogy a grillcsirkét is...? No, most ki volt rakva mintegy kettő darab celofántáskában beárazva, el is hoztam az egyiket. Talán Haramia többet lesz csendben...
Otthon megfőztem egy mirelit spenótot. Állítólag nem volt semmi baja, de én valahogy keserűnek éreztem. Azért megettem egy tányérral, mert éhes voltam...

Danival cseteltem, kérdeztem, nem jönne-e át, segíteni lehordani a lomokat... mégiscsak könnyebb lenne. Ráadásul már lassan pont hozni fogják a gyereket is...
Dani hajlandó volt, szerencsére.
Az első két útnál én is mentem vele, miután vittük, amit bírtunk.
Kicsit csepergett, de csak a tároló elé raktuk -- némi lom már árválkodott ott...
A harmadik lecipelés előtt Szilvi is csatlakozott, és Dani javaslatára úgy döntöttünk, hogy most már mindent kihordunk és be a liftbe, lent meg ki és le, kicsit hosszadalmasabb így egy levitel, de legalább ezzel már mindent lehordtunk. A liftből már ők ketten hordták ki a cuccokat, én meg őrködtem, míg vissza nem jönnek... bár nem hiszem, hogy helyettünk bárki is kihordta volna őket.:DD
Közben meghozták Bencét is, s ezzel egyidőben befejeztük a lomtalanítást, nagy megkönnyebbülés volt.
Egyébként az eső ellenére az etetőszékek, a hinta, a nagy játékautó és az autósülés nem sokáig volt gazda nélkül. Lomtalanításkor mindig lesben állnak -- sosem bírtuk még kitalálni, hogy vajon HOL? -- és azonnal megjelennek nagy hangon és viszonylag gátlástalanul guberáló emberek, akik már viszik is a cuccokat. Nem lenne ez baj, ha nem hánynának szét mindent! Amit mi szépen bezsákoltunk, bekötöttünk és lent sorba rakva lepakoltunk, ők azt seperc alatt széthányják, és nyilván, hogy ha nem kell, nem fogják visszapakolni! Az rontaná a renoméjukat, meg a gyűrűik is leesnének, ha lennének. Hiába viszik le a lakók szépen a cuccokat, pár óra múlva úgy néz ki a lomtalanításra váró terület, mint konkrétan a szemétdomb. Már csak a kakas hiányzik róla.
Ja, és még amit meg kell szokni, a hálátlanságot... hogy viszik a cuccot, oké, hiszen kidobtuk. De nemhogy egy fikarcnyi öröm vagy köszönet nem látszik rajtuk, hanem még követelőznek! Nincs számííítóóógép? Nincs akkumulátor? A hangnemet nem tudom visszaadni... De szinte mi szégyelljük magunkat, hogy micsoda bunkó parasztok vagyunk, nem tudjuk szegények igényeit kielégíteni...

Megnéztem a BK-t, ami elfelejtődött amúgy, és el kellett kérni Istvántól. Utána még a tegnapi Elifet is.

2018. június 25., hétfő

Hűvös hét kezdődik

Nagyon kellemes, hűvös idő kezdődött. Fantasztikusan díjazom, nem kell ventilátor, sőt, betakarózva lehet aludni, meg ilyenek...
Hajnalban Haramia szokásos nyávogáspartija miatt órákig nem lehetett visszaaludni. Ha egy-egy sorozat között van is némi szünet, mire megszűnne az ember, már megint nyávog kettőt... Pedig almozok külön pisi, külön kaki után, etetek többször, de ha fent van, ilyenkor egyszerűen így van el.
Ekkor, hajnalban azt éreztem, hogy az alsó ajkamban mintha belül elkezdene duzzadni valami. Több évtizede nem éreztem már ezt, hála istennek, nem voltam herpeszes típus. Néha előfordult kiskoromban, később már csak elvétve, több évente.
Kissé elborzadtam, mert visszaemlékeztem az érzésre, meg hogy milyen hosszú volt az az idő, míg elmúlott -- bár állítólag most már hatékony kencék vannak rá --, meg hogy engem speciel milyen frusztrálttá tett.
Mindegy, Haramia elcsendesült, én meg visszaaludtam. Nem volt sok idő, de mikor felkeltem, érdekes módon már nem érzékeltem annyira azt a húzó érzést, bár belül a göböt még igen.
Lényeg, hogy délre nyoma sem volt az egésznek! Fene se tudja, mi volt ez a sompolygó, ideiglenes, herpesz közeli érzés, de tényleg hála az égnek, hogy nem lett belőle semmi!

Honestyt fésültem, igen díjazta. Hatalmas dorombolással, buccolásokkal, keringőzéssel, olyannyira, hogy majdnem lehetetlen volt fésülni.
Postáscsengetéssel felvettem Szilvinek egy ajánlott levelet.

Kiolvastam Kerstin Gier: Halálom után felbontandó c. könyvét, jó volt, tetszett.
Hajat mostam, BK-t néztem, Danival cseteltem.
Ma első nap volt a D. cégnél, ma és holnap 8 órában fejtágítás, okítás, rengeteg új infó zúdult rá.

2018. június 24., vasárnap

Vasárnapi nyugi

Végre normálisra visszament a lakás hőmérséklete is.
T. Ágoston László: Hazatért liliomok c. novelláskötetét olvastam ki, tetszett.
Neteztem, levelezgettem, játszottam, molyoztam.

Haramia délutántól elcsendesedett, véget ért az izgágálkodás, nyávogás. Nem tudom, mi az, amitől időnként napokig tök jó csend van, néha meg katasztrofális a macska -- mikor mindig osztályon felüli ellátást kap minden téren. De határozottan óriási megkönnyebbülés. Tényleg csak enni és almozni kel fel, napi többször ugyan, de ha végzett, megy aludni. Igaz, hogy táskában alszik, és arra is mindig figyelni kell, hogy járható legyen, ne csukódjon be stb., de akkor is csend van, és végre én is kialhatom magam. Más az, úgy felkelni hajnalban akár többször is, hogy tudom, utána visszaalhatok, mert csend van.
Ilyen égi jelenségekben lehetett gyönyörködni:

2018. június 23., szombat

Lehűlés végre

Hála istennek, lehűlt a levegő. Legalább 10 fokkal van hűvösebb, mint eddig. Állítólag tartós lesz, jövő hétvégéig nem lesz újra meleg.
Haramia szörnyű volt, 5-8-ig feszt nyávogott, bármivel is szolgáltam ki. Jól tartotta magát, aztán nyavíkolt. 8 után tudtam fejbeverve kissé visszaaludni, hogy legalább legyen vagy 6 óra alvásom.

Ma próbáltam először délelőtt kávét inni. Eddig mindig csak délután ittam azt az egyet, most, tekintettel a kialvatlanságomra, ittam egyet nem sokkal felkelés után, és nem volt rossz...

Megnéztem a tegnapi Elifet.
Főztem, mégpedig nokedlis paprikás krumplit kolbásszal. Szilvinek való rájárós kaja.:)

Ma 10 órakor volt a Szent Annában papszentelés. Egy Daninál fiatalabb fiút szenteltek harmadmagával, akivel Dani annak idején sok évig hittanra járt, ministráltak stb. Az ő anyja volt úgy egy évig Dani hitoktatója is. Valamivel később lett elsőáldozó és bérmálkozó szerintem Daninál, de ő elköteleződött. Már a közösségben az "én itteni időm alatt" ez a második, szemem előtt felnövő fiú, aki pap lett. Nem sok, ennyi évtized alatt, de valami.

2018. június 22., péntek

Események híján

Na, ez tényleg eseménytelen péntek volt. Bár Szilvi vár még vagy 3 ajánlott levelet, emiatt idejekorán kelni kell és fogadóképesnek lenni, mert fél 10 után bármikor csengethet az ajánlottas postás.
De semmi. Úgyhogy netezés, olvasás, játék, molyozás.
Tegnapi Elif megnézése.
Csirkemájpörköltöt csináltam, söréttarhonyával. Haramia gondja evésileg kicsit konzervtakarékosabb ezáltal és változatosabb.
Bencust fél 2-kor elvitték, Szilvi elment felszabadulni. Azaz kényelmes vásárlásokat folytatni. (Szükséges és akciós háztartási dolgokra kell itt gondolni, nem butikra és rucikákra.:)))
Este BK, és tulajdonképpen egyébről nem nagyon lehet beszámolni.
Naplementekor:

2018. június 21., csütörtök

Felhők tánca

Valahogy letaglózott voltam egész nap.
Igaz, hogy Haramia egyáltalán nincs tekintettel az emberre és hajnaltól nagy szó, ha lehet még valamit aludni, annyira nyűgös. Pattogok ki hozzá folyton etetni, minden egyes akció után azonnal almozni, megnézni, nincs-e az alvóhelyén hányás, ami miatt nyávog (ugyanis annyi ész nem táplálja, ha időnként rájön a hányás, legalább odébb menjen a hálóhelyétől) -- és ha ezeken túl is nyávog, akkor már nem tudok mit csinálni. Eszik, iszik, almozik rendesen, mi a jóistent csináljak vele... ez már kisebb-nagyobb szünetekkel tavaly óta így van. Szerencsére sokat alszik, de így is ezerrel a cselédje vagyok, mindent megkap, mindent megteszek, hogy hallgasson. Néha a simitől elhallgat, legtöbbször a kajától. De ha nem ugrok almozás után azonnal, akkor is képes addig nyávogni, míg nem teszek eleget...
Én elhiszem, hogy biztosan sok baja van szegénykémnek. Annyit eszik, és mégis csont-bőr.
Visszatérve magamra, emiatt tényleg előfordul, hogy álmos vagyok, hiszen szinte rendszeresen nem megyek aludni 1 óránál hamarabb. És ha 5-től Haramia cirkuszol, ki lehet számítani, mennyit lehet aludni. Ráadásul a meleg, a szívbaj... Elvétve szoktam nappal ledőlni, na, ez az a nap volt. Kb. egy órát ledőltem délután. Szerintem egy felet hunytam is.

Anyámmal telefonáltunk. Spenótos rántott halszeletet sütöttem és ettem. Megnéztem a tegnapi Elifet.
Dani is telefonált, majd hozott egy negyed dinnyét.
Amúgy meg ma volt szerződést írni, orvosi vizsgálatot intézni meg ilyenek. Jövő héttől dolgozik.

Olyan volt napközben az ég, hogy öröm volt nézni. Csak úgy szaladgáltak mindenféle színű, nagyságú és formájú felhők...

     
Este BK.

2018. június 20., szerda

Évzárós

Eddig is meleg volt, de ma volt a hét legmelegebb napja. Holnapra állítólag már hűlni fog.
Ventilátor ezerrel, minden bajunk van.
Anyám telefonált, több mint egy órát cseverésztünk. Mindig azon van a hangsúly, hogy még mi minden kell, legfőképpen a kórházba. Hát igen, anyám annyira el van szigetelve, mióta nem jár semerre évek óta, hogy legritkább esetben jut eszébe, hogy olykor magának is szüksége lehet valamire.
Olvasás, netezés, tegnapi Elif.

Délután 6-tól volt Bencééknél az évzáró.
Nem mentem, így is, ha minden gyerekkel plusz három felnőtt megy, az pont elég, még sok is. Nem hiányzom negyedik kísérőnek. Egyedül akkor mentem volna, ha Bencus ragaszkodott volna hozzám is, de nem ragaszkodott, rohadtul nem érdekelte szerintem, ki megy, ki nem.
Emlékszem, tavaly is ilyen meleg volt, a kemók felénél jártam... úgy volt, hogy megyek, aztán meghallottam, hogy Bence apja és a nagynéni is okvetlen óhajtanak jönni még az anyja mellett, úgyhogy úgy döntöttem, ne legyünk már nevetségesek, hogy annyian menjünk, mintha ballagás lenne. Volt elég bajom... (Ekkor volt az tavaly, az évzáró idején, hogy elvittem Ildikónak a baglyos színezőt és egy jó félórát dumcsiztunk a háza előtt.)
Az évzáró viszont újabban olyan, hogy semmi ünnepélyes jellege nincs azontúl, hogy ünneplőbe kell menni. Nincs Himnusz, Szózat pláne, sem beszéd, sem ünnepi műsor. Egyenest az osztályokba mennek, ahol pár mondat bevezető után kiosztják a bizonyítványokat és jó napot kívánok. Pont tavaly, mikor Bence kitűnő lett, és érzésünk szerint ez nem valószínű, hogy máskor is elő fog fordulni -- nem volt egész iskola előtti kivonulás és taps. Voltam már az elsős évzárón, emlékszem, az osztályban akkor sem tudtam megmozdulni és fotózni. Tehát nem igazán vesztettem még ilyen szempontból sem.
Most annyiból volt változás, hogy kint volt az udvaron, és volt Himnusz és némi szöveg, de csak a kitűnők és jutalmazottak vonultak ki a jutalomkönyvekért. Bencét most ez a veszély nem fenyegette -- erre mondta Szilvi, hogy bezzeg tavaly, mikor valószínűleg az életben egyszer volt kitűnő a gyerek, akkor semmi nem volt. És állítólag olyan hőség tombolt az udvaron, hogy többen rosszul lettek. Utána felmentek az osztályokba, ahol kiosztották a bizonyítványokat. Bencusnak három négyese lett, a többi ötös. A három négyes pedig fontos tantárgyakból. Ám az a véleményünk, hogy tisztában vagyunk vele, hogy Bencustól ez is nagy szó, és ezért is borzasztóan meg kellett küzdeni ezzel a minden hétvégi elmenéssel, mikor pedig hétvégén van gyakorlatilag szinte az összes lecke... Egyrészt tehát még így is mázli, hogy ilyen lett, másrészről pedig matekból jogosan ötöst vártak két négyesre meg vagy hat ötösre, amiben csillagos is volt. Még tanulmányi versenyen is volt... és ennek ellenére. Ismerős! Egyébként meg mindenki megdicsérte Bencust, hogy szép bizonyítványa lett, ügyes volt. Az hát.


Este 8-ra jöttek haza Szilviék, mert ugye, hát kint padon ettek-ittak, beszélgettek, buszhoz kísérték a családtagokat.

Itthonról fotóztam közben -- nagy mázlim volt, hogy épp kivételesen az ablakkal szemben tanyázva olvastam. Ha ugyanis gépnél ülök, simán elmulasztottam volna -- így is ki tudja, mennyi mindent mulasztok el, mert nem nézek állandóan kifelé.:)))
Arra eszméltem, hogy szinte elsötétül a szoba, annyira közel szállt el felettünk-mellettünk-előttünk ez a lufi, hogy hihetetlen!



Este BK és Szulejmán is hozzátartozott a naphoz.

2018. június 19., kedd

Sült csirkés kedd

Olvasás, netezés, levelezés.
Tepsiben sült csirkeszárnyat készítettem, csípős sültcsirke fűszerkeverékkel. Hozzá zsenge zöldborsós-sárgarépás basmati rizst hoztam össze, szerintem nagyon finom lett.


Postáscsengetés: Szilvinek jött ajánlott levél, én rendeztem az átvételt.
Megnéztem a tegnapi Elifet.

Este Dani jött anyámtól, hozott 1-1 liter ribizlit nekünk, valamint nekem egy adag újborsólevest.
Bencét hozták este. Megnéztem a BK-t, közben megtisztítottam 1 liternyi ribizlimet, megmostam, kiadagoltam és lecukroztam, így "vágtam" hűtőbe.
Este ilyen volt a naplemente:

2018. június 18., hétfő

Helyzetek

Eseménytelen nap.
Dani telefonált, tudom-e, meddig van ügyfélfogadás a munkaügyi központnál.
Nemigen írtam még, ő ugyanis eljött a 6 éve meglévő munkahelyéről, közös megegyezéssel.
Elég sok méltánytalanság érte, és kissé kiborult több mindenen. Pl. nincs hétvégi elszámolású túlórapénz, helyette adnak egy hétköznapot. Egyet. Egy vasárnap helyett, mondjuk. De ez mondjuk, mindig is így volt... ezzel megtanult együttélni.
De eleve olyan dolgok, hogy három műszakban dolgoznak, időnként túlórában, néha hétvégeken is, és kevesebb az ember, mint a gépsor, sőt, jóval kevesebb. Köztudottan nincs elég ember, így sokkal, de sokkal nagyobb a felelősség. És simán rájuk verik a többember-hiány okozta hibát. Ami után évekig nincs se emelés, se semmi. Többször kikészült már a megoldatlan problémák következtében, kérte áthelyezését konkrét másik területre, ez valamiért nem volt megoldható, így aztán közös megegyezéssel és végkielégítéssel eljött. Most járt le a 3 hónap, úgyhogy mennie kellett jelentkezni a MÜK-ba.
Közben már két helyre hívták be a jelentkezésére reagálva.
Az egyik már majdnem összejött mindenféle szokásos előzetesek után, mikor telefonáltak neki, hogy valaki kevesebb bérért vállalta. Pedig ő is képlékeny lett volna... Ez a baromság, hogy okvetlen kérdezik a fizetésigényt. Az ember ne mondjon keveset, mert akkor úgy jár, mint én anno a második munkahelyemen... avagy körberöhögik és kihasználják 13 évig. Ám ha "sokat" mond, nagy eséllyel mindig lehetséges épp akkor olyannak a jelentkezése, aki kevesebbért is elvállalja...
A másiknál meg tesztet írt, és így hívták vissza. Csütörtökön intézi a belépéshez szükséges dolgokat. Bár kétségei vannak, de majd meglátja.

Spenótos rántott halrudat sütöttem és ettem.
Hajat mostam, BK-t néztem.

Ilyen eget láttam ma:

2018. június 17., vasárnap

Nyugis vasárnap

Beszedtem a rahedli megszáradt ruhát, főként Danira. Mire mindent behajtogattam, párosítgattam, átnéztem, nem kell-e varrni, ez a rutin ellenére is eltartott egy ideig, hiszen meglehetősen nagy adag volt.

Elolvastam Nudzsúd Ali--Delphine Minoui: Nudzsúd vagyok, 10 éves elvált asszony c. könyvét. Tudtam, mire számíthatok, nem csalódtam.

Elkezdtem egy újabb baglyot színezni.

Dani volt anyámnál,  hozott húsos zöldborsólevest nokedlivel, s elvitte a tiszta ruhás zsákját.
Ettem borsólevest, este pedig pirítóst készítettem.

2018. június 16., szombat

Szombat lévén

Délelőtt a fényképekkel foglalkoztam. Közben Popika átküldte nekem a képeit, ő az enyémekből le tud tölteni a felrakott albumokból -- mivel közel 300 fotót osztottam három albumba...  --, már amennyiben van hova és ha le akarja.

Főztem is; volt egy félkilónyi csirkecombnyesedékem fagyasztva, ebből csináltam jó sok sárgarépával rizseshúst, ehető lett.:)



Bencét kora délután elvitték, kedd estig odalesz.
Megnéztem a tegnapi Elifet.

Dani este fellépett a rocksulis évzárón a Roncsbárban egy számban ("tiszteletbeli") meghívottként, ahol a tanárokkal játszott egy számban. Átküldte a videót is, nem rossz, nekem is tetszik, csak kár, hogy nincs meg a szám vége.
Mai naplemente:

2018. június 15., péntek

Botanikus kertben

Felkelés után az itthoni teendőkkel együtt már készülődtem is.
A fél 11-es 45-öshöz mentem ki, bőven 11 előtt felértem a Kossuth--Piacz u. kereszteződés környékére. Felhívtam Popikát, megtudtam, hogy már ő is villamoson ül és mindjárt itt lesz.
Kb. 5 perc volt az egész, és tényleg találkoztunk is. Leültünk egy padra, beszélgettünk egy keveset, aztán mivel beszélgetni egész program alatt lehet, úgy döntöttünk, hogy megyünk is egy következő villamossal.
Azon egy idő után le tudtunk ülni is.
Egyébként már a találkozás után átadott Popika egy csomagot: egy szürkés-kekis színű húzott nyári hosszú szoknya volt, amilyet mostanság nem láttam boltokban, amilyet keresgetek, de nincs, mert vagy színe, vagy anyaga, de főleg az, hogy nem hosszú... tehát nem jönnek össze a kritériumok, így már gyakorlatilag le is mondtam róla. No, most van egy ilyen. És még kaptam egy kis Bastetet is, micsoda véletlen, hogy pont azt! :)



Továbbá kezembe nyomott egy csomagolt házi szendvicset és egy zacskó cseresznyét... hitetlenkedtem jócskán, pedig ismerem a gondoskodását.
Az egyetemnél szálltunk le és mögötte sétáltunk a botanikus kert felé.
Megvettük a jegyeinket, majd megkezdtük közel két és fél órás sétánkat. Az idő pont a legjobb, kellemes volt, ennél szebbet nem is kívánhattunk volna. Szép napos derült nap, mely pont annyira volt csak meleg, amennyi simán bírható.
A legtöbb fotózandó növény, virág a főút mellett nyílik, úgyhogy itt simán eltöltöttünk majd' egy órát. Lenyűgözőn tündököltek a liliomok, többféle színben pompáztak. Sajnos, a legtöbb virág nevét nem tudom, de sok fürtös, apróvirágú növény nyílott, egyik szebb, mint a másik.







 









 



 











 







 







Többször próbáltunk pillangót fotózni, de többé (nem, inkább)-kevésbé sikerült nyugalmi helyzetben kivárniuk az exponálást... Kitértünk megnézni a fekvő korhadt fatörzseket, melyek a szarvasbogarak, cincérek lakóhelyei. Ha az ember csendben marad, madarak százainak csodás énekét hallgathatja.


Így jutottunk el az út végéig, ahol a pálmaházba mentünk, majd a kaktuszkertbe. Ez volt az itt töltött időnk második része.
Rengeteg egzotikus látnivaló akadt utunkba, egyik-másik növény igazán megdöbbentően látványos volt. Magam részéről nem győztem eleget kattogtatni a gépet, és Popika sem hanyagolta a mobilja fényképezési funkcióját.






















 

 






Visszafelé egy ideig megpihentünk egy padon -- azt hiszem, mondanom sem kell, hogy a találkozásunk egész ideje alatt egy perc holtidő nem volt, végigdumáltuk az egészet.
Utána elindultunk, a tavat kerestük. Ezenközben utunkba akadt egy eddig még nem látott, igencsak újnak gondolt, látványos, modern építmény, gondolom, az új obszervatórium épülete lehet.
Hamarosan felismertük a régi jó tavacskát, mellette a kis parkkal: Diószegi Sámuel és Fazekas Mihály botanikusok mészkő szobrával. Megkezdődött az itt töltött időnk harmadik része.
A tó csodálatos volt a zöld ezer árnyalatával. Fehér és rózsaszín tavirózsák tündököltek rajta, egyik oldalon a tavirózsában egy béka pihent, azt próbáltuk minél jobb pozícióban lefotózni; másik oldalon viszont teknőst láttunk ejtőzni a tavon. Azt nem mondanám, hogy naprakészen rendezett itt a parképítés, a tó körül lennének irtási és rendezési teendők bőven. Mégis nagyon látványos a maga kissé elhanyagolt, ősi burjánzásában.


     



       

Olyan béke érződik itt, olyan egyedi hangulat... eszembe is jutott, hogy hány évtizedem alatt, ha elvetődöm ide, mindig ezt a különleges élményt kapom...
A park egy padján megettük a szendvicsünket, pihentünk egy keveset. Aztán folytattuk utunkat, láttunk mókust, hallgattuk a madarakat, követtük tekintetünkkel a lepkéket...
A bejárathoz közel leültünk egy padra, fotózgattuk a kis sziklakertet, majd én elmentem a kerítés melletti sok-sok trombitafolyondár-bokrot fotózgatni, míg Popika telefonált. Imádom a trombitákat. Magamban csak fufudának hívom ezt a fajta dekoratív virágot, amely szó Szilvitől ered. Pici volt és még kezdetén volt a beszédnek, amikor meglátta ezt a fajta virágot, és közölte, hogy fufuda. Teljesen egyértelmű volt. Nekem azóta is fufuda -- kész.










Bevégezvén átsétáltunk az egyetemi parkon, és úgy döntöttünk, az út másik oldalán bevetjük magunkat az erdőbe és átmegyünk a Békás tóhoz.
Ez is nagyon látványos séta volt, tulajdonképpen pont Popival voltam itt utoljára, két évvel ezelőtt. A tavalyi év után újra csak hálát adtam, hogy megint itt lehetek...




   

 










A tó, a kacsák, az aranyhalak, teknősök... virágok mindenfele. Bementünk a nyilvános mellékhelyiségbe, mely várakozáson felül tiszta és ellátott volt.
A fürdőn túl vettünk fagyit is, melyet egy padon eltüntettünk.
Némi fotózás után a villamost céloztuk meg, melyen a nagy beszédben odafigyeltünk, nehogy elfelejtsek leszállni -- én ugyanis a Kistemplonynál szálltam le a buszhoz menvén, Popika meg végigment az állomásig. Úgyhogy még a villamoson elbúcsúztunk, örültünk, hogy ilyen klasszul telt a napunk, majd leszálltam. Tényleg tele voltam élményekkel.

Szilvi 2-re ment a gyerekért, lévén ez az utolsó iskolai nap volt. Úgyhogy már otthon voltak bőven, mire hazaértem.
Otthon 3 géppel egymás után kimostam, elsősorban a Dani szennyesét -- kiteregettem, így legalább ezen is túllettem.
Istvánnal hónapforduló címén képeslapot váltottunk, meg fel is hívott, beszélgettünk.
Kiolvastam Agatha Christie: Harmadik lány c. könyvét, este megnéztem a BK-t, később a tegnapi Elifet.
Utána pedig fényképeket töltöttem le és elkezdtem a feldolgozást.