Bagolyles és tündérrajzok

Már az ébresztő előtt magamhoz tértem, fél 6-kor. Lerendeztem a macskát, és úgy reszkettem a hidegben, álmos is voltam, hogy bevallom, visszabújtam az ágyba... Ha hamar visszaaludni lennék képes, kihagytam volna a mára tervezett programot, és minden bizonnyal nagyon bánnám.
De kizárt, hogy én ez esetben vissza tudnék aludni, bár nagyon húzott az ágy... Lényeg, hogy 6 előtt erőt vettem magamon, felkeltem, és túlestem az ébresztős fázisaimon, valamint gyorsan igyekeztem felöltözni rendesen, nehogy megint visszabújjak...

A tervezett indulás időpontjában készen is álltam, 7.50-kor indultam a 22-eshez. Leszálltam a Füredi útnál a Böszörményin, majd saccperkábé a Malompark mögé kerültem, azt gondolván, hogy ott hátulról közelebb leszek a célhoz. Mivel nem ismertem konkrétan ezt a találkozóhelyet, ezért is találgattam, de előtte térképen kinéztem magamnak, hogy ha mást nem, a Füredi úton kigyalogolok az Egyetem sugárútig, azon megyek balra lefelé, és egyszer mindenképp odaérek. Időm pedig bőven volt. Mivel csak két 22-es megy egy órában, ezért nincs sok válogatási esélyem: az egyikkel túl korán, a másikkal túl későn érkeznék. Az elsőt választottam, mivel a helyszínt még úgyis keresgélni fogom, gondoltam.
Az útlevágás nem jött össze, s az időbe is vígan belefért, tehát visszagyalogoltam a Füredi útra, és a terv szerint bóklásztam előre, az Egyetem sugárúton szintén.
Szándékosan lassan haladtam és közben figyeltem. Túl korán egyáltalán nem akartam érkezni. Nagyon sokan autóval szoktak a helyszínekre érkezni, azok pedig nemigen kapkodják el.
Mikor felfedeztem a helyszínt, még körbe is jártam egy tömböt időhúzás gyanánt, így fél 9 után olyan 10 perccel érkeztem. Akkor már volt ott vagy 20 fő, ismerősöket is láttam, innentől már elvan az ember és nincs semmi gond.
Majd' félóráig még gyülekezés és beszélgetések zajlottak. Megtudtam, hogy tavaly ilyenkor is volt már bagolyles; én egyelőre azt sem tudtam, konkrétan hova is megyünk, de állítólag itt a Sestakert utcán (valaki más Poroszlayt mondott) egy udvaron, a ház mögött van egy óriási fenyőfa, mely télen a baglyok menedékéül szolgál. Mivel a városban melegebb a hőmérséklet, télire idehúzódnak, majd márciusban visszamennek az erdőbe, s ott költenek.
Végül elindultunk, és egy darabig csak sétáltunk, nyilván célirányosan.
Sajnálom, hogy nem ismerem jobban ezt a városrészt gyaloglós szinten (buszokkal nyilván sokszor átmegyek rajta, de attól még nem ismerem), meg hogy ennyire csapás vagyok tájékozódási szinten, mert végül is nem sikerült rájönnöm, hol vagyok, melyik utca udvarán.
Az biztos, hogy mivel ez zárt udvar, engedélykérés nélkül nem igazán juthat be ide az ember, azt ilyenkor nyilván rendezik előre a szervezők.
A vezetőnk még a gyülekezésnél elmondta, hogy reggel, mielőtt idejött, lecsekkolta a helyszínt, és 12 baglyot számolt meg. Remélhetőleg mi is látunk valamennyit.
Egyszer csak ott voltunk a hatalmas fenyő alatt, ahol bő félóráig örvendeztünk a felfedezett madaraknak. Nem volt egyszerű, mert magas a fenyő, lombozata is van, és hát az ember szeme is távol áll a megfelelő látástól. Ez vonatkozik a fényképezésemre is: túl kicsi egy kis kompaktgép ahhoz, hogy olyan távolságra, lombok között jól látható legyen egy bagoly.
Egyébként így is volt 1-2 berzenkedő lakó, akik "részletesen" felháborodtak, hogy mit keresünk az udvarban... s az engedélyre kellett hivatkozni. Annyira irigylem az ilyeneket, hogy ez nekik a legnagyobb problémájuk! Mert ha lenne nagyobb is, eszükbe nem jutna ágálni a természet, állatok szeretetére alapuló eseményen. Hogy nem látják meg benne a jót, és imádják a hangjukat hallatni, szerepelni; hogy egyáltalán előfordulhat, hogy egy ilyen jellegű ártalmatlan, pozitív esemény fölött ŐK ítélkeznek.🙈
Az időjárás minden várakozáson túl tett. Tegnap még egész nap esett az eső, és a tegnapi állatkertes program eszembe jutásakor nagyon hamar elhessegettem a részvételes gondolatot a csúnya idő miatt. Ehhez képest ma szenzációs idő lett. Nem elég, hogy szél sincs és eső sem; de még a nap is kisütött!
A következő 4 képen 3 bagoly látható az ügyes szeműeknek.😊
Természetesen megértem, ha nem vehetők észre, én is csak jelenlévő fotósként tudom.

Jómagam négy baglyot fedeztem fel, de mások többet is.
Én a gépemmel erre voltam képes, de mivel többen voltak alkaromnyi objektíves gépekkel, később érkezett az oldalra tőlük kép (A. Pálma fotója):

Mindenesetre sok hasznos ismeretet hallgathattunk a természettáras vezetőnktől, nemcsak a baglyokról, de a bagolyköpetet is szakszerűen bemutatta, melyek a fa alatt bőségben megtalálhatóak voltak.
Itt két olyan fotó Ibolya által, melyen baglyozunk:

Ezután gyaloglás következett. Elmentünk az Egyetem térre, onnan az erdőn át a Békás-tó környékére, ahol két madáretetőt feltöltöttünk. Én is vittem egy doboz madármüzlit, most rutinos okosként volt annyi eszem, hogy nem viszem kilószámra, s aztán nem tudom megbontani, mert akkor nyitva marad a zacskó, és fotózni sem tudok, ha kézben kell fogni.
Ezek a kis apró dobozok a fán nem etetők, hanem odúk.

Egyik etető közelségében találkoztunk ezzel az etetőapparáttal, mely nem az egyesülettől ered, viszont bárki gondoskodhat a madarak etetéséről, igen ötletes szerkentyű.

Ilyen gyönyörű időnk volt, és lám, januárban is lehet természetfotózni.😊

A Békás-tó környéke is csodaszép volt, a rengeteg vadkacsával igazán látványos!

Ezután a társaság zömének befejeződött a program, a többi szabad választás volt -- vagyis innen, akik maradtak továbbra is, átmentünk a Pagonyhoz, ahol annak oldalánál besétáltunk az erdőbe, hogy a másik két etetőt is feltöltsük.
Fantasztikus út volt, minimum 3-4 mókus játékát figyelhettük a fák törzsein és ágaik között. Persze fotózásilag megint csak labdába sem rúghattam, de akik profi fényképezővel jöttek, azok sok szép mókusképet csinálhattak. (A. Nikolett fotói)

Az etetők körül általam soha nem látott forgalom zajlott! Ezernyi csodaszép kis szárnyas sürgölődött, egy darabig közel sem mentünk az etetőkhöz...
Aztán mégis, hogy teljesen feltöltsük előbb az egyiket, majd a másikat. A saját eleséges dobozom tartalmát eleve négyfelé igyekeztem osztani, hogy mind a négy etetőnél tudjak adni.

E fotókat is berakom ide, ezeket Ibolya és Zoli fotóiból töltögettem le, és nyomokban fellelhető vagyok.

Az utolsó etetőnél elbúcsúztunk, boldog új évet kívántunk egymásnak. A többiek visszafordultak, amerről jöttünk, én pedig egy -- eddig minden programon, melyen részt vettem, ő is ott volt -- hölggyel ellenkező irányban indultunk el, mivel ő mondta, hogy ezen lehet kijutni a Pálmához.
Hamar jött a villamos, de azért előtte még újra megnéztem a festett/faragott baglyokat (vagyis... a másik valószínűleg nem bagoly):

Ülve utaztunk a Kistemplomig, közben beszélgettünk. Ott leszállva boldog új évet kívánva elváltunk.

Én pedig már jól elfáradva -- csaknem fél 1 volt, ha azt veszem, 4 órás gyaloglós program volt! -- a Széchenyin mentem a buszmegálló felé, mikor eszembe villant, hogy jesszus, nekem nem is kellett volna leszállnom! Hiszen meg kell vennem a vonatjegyeket Pestre. No, ezt jól benéztem...

Nem lett volna egyébként még sürgős, holnap is simán feljöhettem volna a városba... de ha már itt vagyok, jó lenne túlesni ezen.

Úgyhogy visszaporoszkáltam a villamosmegállóhoz, és várva egy tuját, kimentem az állomásra.

Megvettem 31-étől január 3-i visszaúttal a jegyeket, 8900 Ft-ért. (Szavam nem lehet, mert István elküldte rá a pénzt.)

Még megfejeltem az egész napot azzal, hogy végiggyalogoltam az utat a Széchenyin lévő buszmegállóig; és hát bizony már közel sem voltam olyan "fürge", mint a program alatt. Meglehetősen elfáradtam.

Épp ezért, hogy ne kelljen már még otthon nekikezdenem főzni, vettem a Mekiben egy sajtburgert és egy BigMacet. Utóbbit hazaérve befaltam, a sajtburgert pedig vacsorára, és meg volt oldva a kaja.

Rendesen fájt mindenem, de "nem panaszkodtunk és befogtuk".😊 Minden eltörpül az élmények mellett.

Letöltöttem a fényképeket és végigdolgozgattam őket. Igazán meg lehetek elégedve, csodás képeket sikerült csinálni! Összehoztam egy FB-os albumot, melyet később Ibolya is megosztott; tényleg örülhetek.

Éééééés... ezután még volt kedvem nekiállni, és István karácsonyi-névnapi ajándékait kiegészíteni két tündérrajzzal. Ceruza- és színesceruza-rajzok, miután már októberben is megajándékoztam két hasonlóval. Szerencsére előrelátólag megvettem régebben a két kis képkeretet, úgyhogy ha sikerül a rajzokkal végeznem, nem is kell egyebek után járkálnom.

Így néznek ki keretben:

Magam sem hittem, hogy ilyen eredményes napot tudhatok magam mögött.