Kisboszi ivartalanítása

Elérkezett a Kisboszi potenciális ivartalanításának a napja!
Valószínűleg hatással bírt rám a dolog, mert 5-ször hasmentem az anyámhoz való elindulásig...
Ezalatt készülődtem folyamatosan, netezés kíséretében.
István utalt nekem, kissé többet a szokásosnál. Nagyon örültem, mert valami tán belefér karácsonyra, ajándékozásra, mert nem kicsit brutális lenne kevés pénzből.
Hamar átutaltam a közös költséget, valamint az ismerősöm rendelt könyvére 2000 Ft-ot postaköltséggel együtt.

3/4 11-kor indultam anyámhoz gyalog. Vittem a száraz kenyereket, két adag rakott húsos makarónit, üvegeket, befizetett csekkeket.
Odaérve egyből borult minden, ugyanis a Boszi már bent volt. Mondta anyám, hogy vártnál hamarabb bement, és ő úgy gondolta, hogy akkor nem engedi ki, mert nem fog bejönni délre... Persze szerencsére a kajákat is felvette a földről, úgyhogy ideálisan, reggel 6 körül evett utoljára a cica.
Anyám mindenesetre azt mondta, hogy nehogy bediktáljuk már az orvosnál, hogy ő Kisboszi.😃 Merthogy ő már talált ki nevet; legyen Maci. Na jó, ez legyen a legkevesebb, ha el tudjuk csípni és megtörténik az ivartalanítás, az a lényeg. Tök mindegy, milyen név van bediktálva. Amúgy meg annyira nem Maci az a cica...
Lényeg, hogy bementem, s akkor láttam, mi újság: bent van. Így borult minden eddigi elgondolásom. Mivel ugye, meghallotta, hogy valaki jött, aki más, mint anyám, így elbújt... akár sose találjuk meg.
Anyám úgy 20 perc múlva látta, hogy itt nem lesz kismacska-elfogási lehetőség így. Tehát menjek be a szobába, ajtó be, hadd higgye, hogy nincs itt senki.
Érdekes módon ez bejött, a kismacska előjött, valószínűleg az evési lehetőség reményében. Közben meg én előkészítettem a hordozót, felállítottam, tartottam. Anyám megfogta a kismacskát -- neki lehet. Mikor nyitotta a szobaajtót, akkor már leesett neki... mármint a cicának... annál is inkább, mert segíteni kellett, hiszen ha anyám nyitja az ajtót, fél kézzel tartva, engem meglátva simán elszökik a kisboszi. De ez nem jött neki össze, beletuszkoltuk a hordozóba. Győzelem! Fél 12 volt!
Hívtam Mónit telefonon egyből. Nem vette fel 4-szeri hívásra, utólag tudom, hogy hajat mosott, azt mondta, kizártnak tartotta, hogy ha én 11 után odamegyek, ilyen hamar megvan a macska. Úgy gondolta, simán belefér a hajmosás.
Mindenesetre megvolt a nagy öröm, hívta a rendelőt, majd visszahívott engem. A rendelőben azt mondták, hogy ha nem gond, hozzuk 2-re, és mivel egy 3 órás műtét visszament, elvileg ahelyett talán meg is műtik. Megbeszéltük, hogy Móni fél 2-re jön ide. Ez a része nem volt könnyű a dolognak, ugyanis ez azt jelentette, hogy 2 órát hallgatjuk a macskuszt addig panaszkodni!
Igen lassan telt az idő. Közben Mártonunk ki-be masírozgatott érdeklődve, nem értette a dolgot, szagolgatta a hordozót, látványosan együttérzett a kicsivel!
Egyébként anyám mondta, hogy reggel, amikor ő elővette a hordozót, hogy elöl legyen, Marci totál ideges lett. Lám, egyszer volt az élményben része, egy hónappal ezelőtt, és így emlékszik!
A várakozás ideje alatt ettem sült csirkét krumplival.

Móni megjött 13.40-re, örömködtünk, beszélgettünk -- a dolognak ez volt a legnehezebb része, legalábbis nekünk... a befogás. Nem gondoltuk volna, hogy egyáltalán sikerül!
2-re odamentünk a rendelőbe. Egyelőre az asszisztensnő fogadott bennünket. Felvette az adatokat,  mondta, hogy úgy néz ki, 3 körül műthetik, de ez nem biztos, mert akciók vannak folyamatban. Hagyjuk ott, és mindenképp szólnak, még a mai nap folyamán meglesz a műtét. Már jöttünk elfele, amikor láttuk, hogy egy nagytestű kutyust pléden hoznak a doktornővel együtt úgy négyen befelé, a műtőbe...
Mi eljöttünk Mónival, hazahozott, majd ő is hazament. Mondta, hogy ha történik valami, szól és jön értem. A pékboltban anyámnak vettem egy kiló friss kenyeret, majd vettem fel pénzt ATM-ből, s a postán befizettem két csekket. Otthon telefonáltam anyámnak, elmondtam, mi van.
Innentől kezdve vártunk, vártunk...
Le sem vetkőztem, hiszen bármikor szólhatnak. Már erősen gyanakodtam, hogy nem volt itt 3-kor műtét, mikor Móni hívott 5-kor, hogy ő már nem bírta és felhívta őket. Mondták neki, hogy még el sem kezdték a műtétet, de valószínűleg hamarosan máris. Szegény kismacska, 6 órahosszat volt a hordozóban, ilyet ő még sosem élt át!
Felhívtam anyámat tájékoztatás gyanánt. Nem kicsit volt ideges ő sem, kedvenc macskája miatt.
Fél 7-kor telefonált Móni, hogy 7-re mehetünk a macskáért, azt mondták neki...
Úgyhogy biztos, ami biztos, nehogy rám kelljen várni, lementem 3/4 7-re. Móni 2 perccel 7 előtt jött meg... már azért aggódtam rendesen. Oké, közel van a rendelő kocsival pláne, de azért 2 perc...?
Nyilván biztos nem zárják be a kaput 7-kor, míg nem mentünk.
És tényleg, ahogy odaértünk, ott még teljes létszám, aktív élet folyt, jöttek-mentek, hangoskodtak az emberek.
Kismacska bent a hordozóban nyitott szemmel aludt; a törülköző köré volt csavarva.
Móni rendezte az anyagiakat, megkapta az ambulánslapot. Valóban akciósan lett elszámolva az ivartalanítás, 11500 volt -- így fiú létére Márton viszi a prímet 16000 Ft-tal a rejtettheréjűség miatt...
Nagy megkönnyebbüléssel raktuk autóba és vittük anyámhoz a cicát.
Odaadtam a friss kenyeret, anyám már megterített addigra, kolbászt sütött, és Mónival együtt megvacsoráztatott bennünket. Gyorsan kellett, mivel Móni és húga fél 9-től moziba szeretnének menni, már meg volt rendelve a jegy.
Közben a kismacska kikúszott a hordozóból egészen hamar. Rámászott a duplára hajtogatott padlószőnyegdarabra, és ott bepisilt. Feltörölgettem, simogattuk a cicát, beszéltünk hozzá.
Később anyám felvette maga mellé az ágyra, és innentől kezdve ott volt.
Hihetetlen hamar magához tért, és nem kókadozott reggelig, hanem igen tartósan fenn volt, nézelődött, gyengélkedett...

Mivel a mozi miatt siettünk, elbúcsúztunk, reménykedve, hogy a Kisboszival sem lesz nehezebb az éjszakájuk, mint amilyen Marcival volt egy hónapja.
Móni hazavitt, és továbbment a húgához, felvette és mentek a moziba...😊
Hát igen, kissé valahogy elfáradtam, pedig nem gyalogoltam kilométereket, csupán délelőtt anyámhoz. De a készenlét meg minden...

Megnéztem a Konyhafőnök 2. felét és a BK-t.
Neteztem végre kissé. Kijött a nyomdából a napkorongos antológia, s a megszokott helybeli ismerős hölgy felajánlotta, hogy elhozza, ha gondolom. Mindig őtőle kaptam kézhez az antológiát, mi ketten vagyunk helyiek, és helyi nyomdában készül az antológia -- ezért én ennél az antológiánál megtakarékoskodhatom a postaköltséget. Még folyamatban van az egyeztetés.