2016. augusztus 31., szerda

Ügyek, séták, vásárolgatás, rendőrség, évnyitó...


Ma a MÜK-ba kellett mennem.
Szokásos idegbaj már napokkal előtte. Nem jól viselem, még akkor is, ha tudom, hogy nagy baj nem érhet. Azért mindig drukkolok, hogy legyen elég a földszinten való várakozás és "igazoltatás"-sal járó egyeztetés, a lenti bepecsételés és kész. Tehát hogy ne küldjenek fel ügyintézőhöz, várakozni pár órát, hogy aztán úgyis ugyanaz a vége, mint lent. Csak éppen ez 5 perc még a sor ellenére is, az meg két óra legalább.
Szerencsére így lett. Mindig megkérdezik, történt-e valami változás: mondtam, hogy alkalmi munkám volt. Bólintott és kész, ez nem olyasmi, amivel sorba kell állni az ügyintézőnél, ugyanis semmi státuszváltozást nem jelent.
Kiérve roppant felszabadultam, bementem egy belvárosi kínai jellegű nagy boltba, és vettem magamnak egy övet, mert egyszerűen nem találom sehol a régit és kell, valamint pár hasznos dolgot ajándékba.
Jólesett egy kicsit sétafikálni, rég nem voltam már a központban, "csak úgy".
Úgyhogy én még csak most láttam pár dolgot, amit még a karneváli hetek alatt alkottak a főtérre.
Ezt a virágkaput egyébként csodás beállításként is le lehetne fotózni, úgy, hogy előtte leguggolok és magába foglalja a Nagytemplomot. Csak éppen... az még hagyján, hogy egyszer leguggolok, de fel is kell állni.
Amire már pár évtizede egyszerűen nem nagyon vagyok normálisan képes, tehát nem akartam az aktuális ott ücsörgőket ezzel szórakoztatni, így csak egyszerű beállítású képeket csináltam.



Láttam a Debrecen feliratú, betűnként kirakott, érdekes építményt, nem tudom pontosan, a karneválkor mi célt szolgálhatott -- nyilván fel volt rendesen virágozva, talán ültek is benne, fogalmam sincs.
De így is jól néz ki.


Persze marhára megörültem a Bika körüli fagyizó -- bár kettő is van, én a másiknál vettem egy kétgömbös fagyit -- előtt álló sárkánynak. Ki nem hagytam volna!



Ezek után bementem a Rossmannba szétnézni. Vettem pár dolgot ajándékba.
A fagyit majd csak ezután vettem. Gondoltam, a meló után magamnak nem igazán vettem semmit, és így éhgyomorra egy fagyi igazán rámfér.
A Hal közben ücsörögtem egy kicsit a szökőkútsor előtt egy padon, míg végeztem a fagyival, aztán pedig mentem pár métert az ilyenkor gyakran szokásos helyemre, ahol frissen készített-sült, valamint előre készített, lezárt kajákat, salátákat, sütiket egyaránt lehet venni, akár helyben is enni, de legtöbben visznek. Kicsi hely, de mivel a központban van, a közel dolgozók ide járnak kajáért.
Itt mindig van pl. sült és rántott hal is... Mivel Szilvivel odavagyunk a sült halért, ilyenkor mindig veszek nekünk 2-2 darabot; de vettem magamnak egy adag rizset juhtúróval töltött baconos sült csirkecombbal. Az árak konszolidáltak, tényleg.
Ezek után sültem vagy negyedórát az épp napos oldalon, épp dél körül, ugye, míg végre jött egy busz.
A Tócósba érve még bementem a Coopba bérletet venni, meg vettem néhány aktuálisan szükséges dolgot, majd haza.
Szilviék otthon voltak, ma nem mentek sehova. Tegnap volt Szilvi a postán, befizette anyám csekkjeit, melyre ki volt számolva a pénz, plusz akkor már én is oda szoktam neki adni a saját, már nálam lévőket, ez most 4 csekk volt, mert anyám egyik villanyszámlacsekkje is benne volt, amit most én fizettem. Az ő támogatásából persze...
Kicsit bonyolult, de az a lényege, hogy az Eon 3 csekket küldött ugye, most neki is ki már a nyáron, és sajnos, rossz sorrendben fizette be. Illetve rosszul adta ide, én sem ellenőriztem, csak befizettük.
Lényeg, hogy azt kellett volna utoljára befizetni, amit ő elsőre fizettetett be... úgyhogy a maradék kettő határideje már mindkettőnek lejárt! Nem tudom, mennyire baj -- azt igen, hogy nem szoktak neki örülni, sőt! --, neki még senki nem szólt, de ő csak egyiket akarta, hogy most fizessük be, ám mivel a másik is lejárt határidejű volt, mondtam, hogy én most azt befizetem neki, ez a legkevesebb, ha már támogat. De hogy ő azt nem arra adja... meg minden. Mondom, mindegy, essünk túl rajta. Majd jövő hónapban, ha azt kéne fizetni, amit elsőre már kifizettünk, akkor lesz majd szerintem probléma, mert akkor ui. nem fizetünk...:D Na, ez nem tudom, mit fog kihozni magából. De én akkor is helyesnek tartottam befizetni a lejárt számlákat, s mivel most a fahozatás előtt hallani sem akart két villanyszámla-befizetésről, nyilván átvállaltam az egyiket. Lényeg, hogy be vannak fizetve, és mondtam anyámnak, hogy most nagyon vigyázzon a csekkekre... lehet, hogy semmi nem lesz belőle, az összeg végül is minden hónapban ugyanannyi... de a dátumra ezentúl én is oda fogok figyelni, mit ad ide anyám.

Otthon jól szétpakoltam, közben épp ledobáltam magamról a cuccokat és felkaptam egyetlen itthoni nagy pólót, mikor meglehetősen követelőzően csengetnek. Úúúristen. Ilyen még a postásé sem szokott lenni, de most egyébként sem vártunk semmit. Az fht.-m még holnap jön szerintem, Szilvinek múlt hét vége felé a tanévkezdési 5700 Ft Erzsébet-utalvány, amit akkor én vettem át, mert nem volt itthon; határozatokat, verslistás és egyéb cuccokat nem várok, szóval kikiáltottam, hogy rögtön, és megkerestem az itthoni rövidgatyámat már legalább.
Látom, hogy egyenruha, elsőre az "új postás" jutott eszembe, mert nem néztem meg jobban, de nem volt nála semmi, csak egy adóvevő vagy mi.
Mondja, hogy rendőrség. Mondom, tessék, mi a probléma?
Elkezd kérdezősködni a szomszédokról. Hol ki és hányan laknak. Mi hányan lakunk, kinek merre néznek az ablakai stb. Én válaszolgattam, de már csak kíváncsi voltam, mi a lényeg.
Egyébként szerény, csendes, nyugtató kinézetű ember volt, tehát már csak azért is nem pattogtam igazolványért meg egyebek, mert nekem fontos a normális fellépés.
Lényeg, hogy innen valahonnan most kiugrott egy huszonéves lány. Jesszom pepi, a szomszédban, mondjuk, pont lakik egy ilyen. Hogy néz ki, kérdi. Mondtam. De azt is, hogy ritkán találkozunk bárkivel is, nem járunk össze, más a mozgási életritmusunk. A lányt sem láttam már régóta, az is lehet, nem itthon lakik stb.
De azért hadd jöjjön már be és nézzen ki az erkélyünkön!
Na, akkor egy kicsit betojtam: ebbe a rumliba? Mondom, épp most jöttem haza, amúgy sem vagyok fogadóképes, de most különösen szét van górálva minden, plusz a macskák miatt egyébként sem használjuk az erkélyt, ami nem nagy lemondás, mert olyan kicsi és olyan rossz fekvésű, hogy 11-től gyakorlatilag késő délutánig 50 fokra süti a nap, hogy érződik a linóleum égett szaga rajta... de hát ha ez a kívánsága, nézzen le.
Már elhúztam előle a puffot, kivettem a kitámasztó könyvet (mert ugye, a macskák miatt fontos, hogy ki ne férjenek rajta!), mikor csak úgy előtte állva megjegyezte, hogy hoppá, ő akkor innen úgysem lát ki, mert ez a beeső rész. Igen, mondom, a mellettünk levő másfelesek két méterrel kijjebb állnak, azoktól úgysem lát semmit, ha arrafelé akar szétnézni. Így aztán végül is nem ment ki. Kiment a lakásból, közben becsengetett a szomszédba. Hál' istennek, pont a kérdőjeles lány nyitott ajtót, csak ő volt otthon. Mondta, hogy ki lakik ott, hát ő és a szülei. Ki vannak-e nyitva az ablakok; igen, ki vannak. A másfelesek mindhárom ablaka ugyanis pont arra az oldalra néz, míg nálunk, a kétszobásoknál és a velem szemben lakó háromszobásoknál mindkétfele nyílnak ablakok. A lányhoz is bekéredzkedett szétnézni. Onnan szerintem láthatott is mindent, amit akart.
Később tudtuk meg, hogy pont a másfelesektől (ami nekünk kiáll és előttünk van, tovább nem látunk, csak a kanyartól jóval túlabbra) balra van a helyszínelés vagy mi, de azt sem láttuk, le van-e már takarva, ki az, meg egyáltalán... Az is lehet, nem itt lakik... múltkor is így volt, aki a Petőfi téri 22 emeletesből ugrott ki, amúgy köze nem volt a házhoz.
Hát mindenesetre izgalmas volt.
Szilvi utána kíváncsiságból lement a postaládát megnézni, persze Bence ment vele -- nem kellett volna, mert így nem tudott kimenni. A belső rész ajtaja után állt egy rendőr, aki eleve nem engedett akárkit arra menni, így Szilvi, sajnos, nem látott semmit. Egyedül biztos ki tudott volna menni, mert egyébként utólagos kérdezősködéseinkre megtudtuk, hogy egy földszinti lány volt... nyilvánvalóan NEM a földszintről lépett már egyet ki. Felment a tetőre... Őszintén szólva én azt hittem, a tetőre nyíló rácsos ajtó le van zárva! Hogy tudott vajon felmenni? Nagyon sajnálom, és napokig hatása alatt vagyunk-voltunk.:( Pedig itt annyira nem nagyon ismerjük egymást, de ez a család ugyanúgy őslakos, mint mi, '84 óta. (Csak közben mi 8 évet albérletekben töltöttünk.) Azt sem nagyon tudom, csak rémlik, hogy volt testvére is ennek a lánynak, akit mikor én itt Danit tologattam gyed alatt, ő is akkor tologatta a lányt... De mivel ők már lassan 31 évesek, és a rendőr 22-25 körüli lányt mondott, talán akkor ez a testvére annak?
A rendőrség még órák múlva is a lépcsőházunkban toporgott, igen nehezen tudták kideríteni, ki és honnan... Úgy tudom, minden lakásba becsengettek végül is. Csak hát akik dolgoznak, normál munkaidőben nemigen vannak még itthon ilyenkor. Mondjuk, nagyon sok lakásban vannak otthon valamilyen címen emberek. Vagy nyugdíjas, vagy gyedes-gyeses, vagy munkanélküli, idős hozzátartozó, akárki.
Egyébként ennek a lánynak a szülei így kívülről tényleg mintaházaspár voltak, zenetanárok, csakhogy az igen sportos, aranyos, kedves anyuka 51 éves korában, nagyjából pont 3 évvel ezelőtt meghalt, súlyos, hosszú betegség után! Talán ezt nem tudta mai napig feldolgozni a lány? Talán ez IS, meg még más bajok IS közrejátszhattak így, iskolaévkezdet előtti napon... hát ezt nemigen fogjuk megtudni...

Még ma ráadásul 6-tól évnyitóra ment Szilvi Bencével. Addigra egyébként a helyszínen más nyoma sem volt semminek. Az évnyitó kb. negyedórát vett igénybe..
Sokat szenvednek (Bence és Szilvi), mert későn kezdtek a nyári házi feladatokhoz, illetve eddig (múlt hét vége feléig) meg sem nézték, mi és mennyi van feladva. Állítólag iszonyatos mennyiség. Jópár napja csinálja a gyerek, de még ötödét sem sikerült megcsinálnia. Írás és matek. Ráadásul a matek jó része szöveges feladat, ahol, ugye, előbb szövegértést kell produkálni, nem kész "egyenletet" vagy műveletet hiányzó paraméterekkel megoldani. Szóval elég nagy a szivattyú. Mondtam, hogy ez jó lecke volt arra, hogy máskor legalább augusztus elsején meg kell nézni, mi és mennyi van feladva. Akkor talán végeznek nyár végére...
Én nem emlékszem rá, hogy nekünk ennyi rahedli lecke fel lett volna adva a nyárra. Kimondottan csak kötelező olvasmányokra emlékszem... De ha volt is, valami rémlik, azt én rögtön az évzáró utáni héten megcsináltam. Mert buzgómócsing vagyok, és nyugodtan akartam nyaralni...
Azóta is ilyen vagyok. Szeretem nem halogatni a dolgokat, és mindent megcsinálni, amit csak tud az ember. Ez nem mindig a legjobb, de hát... még mindig jobb, mint mindig tologatni, semmit nem csinálni és elodázni mindent.

2016. augusztus 29., hétfő

Anyámnál


Hétfőn anyámnál voltam, előre megbeszélt, mégis igen körülményes volt.
Tegnap este unokahúgom megjelent Mollyval szalonnasütési ötletekkel, kenyeret is vitt hozzá, és este közölte, hogy nem alhatna-e itt, na most nyilván anyám nem az, aki bármire is nemet mond.
Így aztán ez elég rendesen átszabta a szokott teendőit és életvitelét, bár unokahúgom sokszor aludt ott régebben kutyástul, már amikor elköltöztette a pár éves kutyát is onnan az első 3-4 év után. Diákkorában meg volt, hogy EGÉSZ NYÁRON egyszerűen odaköltözött, vagyis éjjel-nappal ott volt. Megszokta ő már végül is, még azt is szerintem átlagon felül jól viselte, hogy unokahúgom annyira otthon érezte és érzi magát manapság, hogy szabadon nyitogat és tesz mindig mindent, és szabadon visz oda bárkit. A rengetegnek mondható eset kapcsán az a jellemző, hogy nem egyedül (illetve kutyával) ment, hanem valami barátnővel, barátnőkkel, baráttal, barátokkal. Plusz sokszor idegen kutyákkal is. És akkor anyám hagyja abba a kézi mosását, hajmosását, akármit, mert hát... csak kell velük foglalkozni.
Szóval most, mikor másnap délelőtt elmentek tőle, akkor ment öcsém, aki vagy két órát tett-vett, téblábolt.
Aztán volt Etelka, aki ugyan már több mint egy éve hivatalosan nem páciense, de azért tartja anyámmal a kapcsolatot privátilag, sokszor felhívja és sokat beszélgetnek, meg meg is látogatja, hoz ezt-azt, anyám is természetesen megkínálja ezzel-azzal.
De azért kicsit fárasztó neki, ez látszott most rajta, hogy ide, azt mondja, feszt_ jön_ valaki.
Egészségügyi bajai voltak, és nem tudta lerendezni, mert vagy itt volt, vagy jött valaki... de azt mondja, egy hajmosást se tud úgy nyugodtan egyedül befejezni, mert mindig_ esz a_ fene_ valakit.:)))
Na, én erre még a telefonban mondtam neki, hogy isten ments, nem akarok én menni még habként a tortán ezek után, tessék pihenni, amennyit lehet.
Azért belegondolva, tényleg mindig így volt.
Persze mondta néha azt is, hogy azért olyan is volt, amikor meg szükség lett volna valami miatt, hog menjen valaki, akkor meg napokig senki. Mindenesetre, azért még ez volt a ritkább! Míg ott laktam, 28 éves koromig, emlékszem, ott mindig telt ház volt. Mikor eljöttem, csupán a szomszédasszony minden áldott napos vendég volt anyám egyetlen barátnőjeként, s volt, hogy emellett még ott volt 1--4 unoka... meg keresztanyám heti kétszer legalább. Szóval sosem kellett attól tartani, hogy anyám arról fog egyszer is panaszkodni, hogy ő egyedül van, és a "kutya se néz felé", mint ahogy keresztanyám ezt tette n+1-szer annak idején. Mindig elgondolkodom, hogy hogy lehet, hogy két testvér ennyire különbözhetett...
Na, lényeg, hogy anyám hallani sem akart róla, hogy mindezek után PONT ÉN ne menjek.
Azt mondta, hogy pont azért menjek már, mert pont én vagyok az egyetlen, aki egyáltalán nem zavarja és jó, ha ott vagyok.


Nem beszélve arról, hogy jön a postás, és akkor ki viszi el a csekkjeit ésatöbbi.
Csakhogy még fél kettőkor, mikor beszéltünk, egyáltalán nem jött a postás. Azt mondta, hogy volt már olyan, amikor nem aznap, hanem másnap kaptak nyugdíjat, és épp ezért úgy szeret szólni, amikor már biztos.
Mindenesetre már Imre bá is elvitte az ebédjét az eresz alatt direkt erre a célra felállított kisszekrényéből (merhogy szeretett fia nem engedi az apja házába(!!!) be az ételhordó egyént... na mindegy, a fia nem normális, szívtelen, kegyetlen, gonosz és durva, ezt tudjuk).


Szóval menjek. Így hát összepakoltam, amiket vinni akartam, Szilvi is küldött egy kis karamellát; és elmásztam, mondanom sem kell, ez is egy baromi meleg nap volt. Szerintem egyik legmelegebb az idén: 35 fok volt, és ugye, ezek a kora délutáni órák nyilván a legmelegebb. Előtte elfelejtettem inni, és én, ugye, magammal vinni sem szoktam, úgyhogy csak azon imádkoztam, hogy odáig kibírjam, mert már porzott a szám. Mondjuk, én ezt (sajnos) teljesen megszoktam egész életemben, sosem voltam egy ivós fajta, és vízhordós sem.
Mivel így sokára értem oda, fura volt, hogy 3 óra, és a postás még tényleg nem jött.
Idő kellett, míg lehűltem, de érdekes, mikor végre lehűltem, utána már nem volt bírhatatlan melegem a nap további részében, legfeljebb, mikor mentem hazafelé. De már az is nudli volt az idejövetelhez képest.
Láttam anyámon, hogy hót ideg emiatt, én meg nyugtattam. Mondom, ha nem jön, akkor majd szól, ha holnap jön, és elmegyek, de akkor tényleg csak beugrok, nehogy megint nagy főzést csináljon (bár ő mindig főz amúgy is), nyugi már.
Elém is rakta a tökfőzeléket saját kabakterméséből, melyhez direkt apró fasírtokat csinált, ahogy én szoktam (ugyanis ő háromszoros fasírtokat szokott, ha csak úgy főz). Pont ennek a közepén tartottam, amikor tényleg jött a postás. Fél 4 volt. Előtte én nyugtattam anyámat, hogy hozzánk is jött már fél 4-kor a postás, ne izguljon; előfordul az, pláne, ha kap még egy körzetet, mert valaki szabin van.


És tényleg úgy volt: helyettes postás volt, így most ért ide. Látszott is, mert nem jött be, mint a szokásos, és nem ivott meg két pohár pálinkát.:)))
Ezek után kiszámoltuk a csekkeket, megbeszéltük a vennivalókat, megkaptam a támogatást, osztott-szorzott, fát kell venni, nem marad semmije... de majd öcsémtől megelőlegezteti a fa felét, többször csak így tudja megoldani. Tényleg fele nyugdíja a fa.
Fotóztam egy keveset a kertben, hát látszik azért, hogy egyre több a sárga levél itt-ott, bár azért a zöld dominál.









Aztán úgy elbeszélgettünk, hogy már szinte sötétedett, mikor észbe kaptam, úristen, mondom, hogy lehet, már 7-kor tényleg szürkület volt. Gyorsan összekapkodtam magam, persze kaptunk főzeléket és fasírtot, hogy Szilviék is egyenek -- ők nagyon főzelékesek egyébként.
Szóval szépen, lassan hazabattyogtam. Amúgy, öregesen. Valóban besötétedett háromnegyed 8 előttre, mikorra hazaértem...


2016. augusztus 28., vasárnap

Színezős macska 9.

Elkészült a 9. színezős macskám.
Már igen régóta nem színeztem, főként a munka miatt. Igen ki voltam már erre is "éhezve".:))



Ilyenkor fel szoktam tenni a többit is...

2016. augusztus 27., szombat

Farm Heroes Saga 600


A Farm Heroes Saga nem egy gyorsan haladós játék, illetve változó, mert nagyrészt tényleg a laposztás játszik nagy szerepet, nem okvetlen a kombinációs-logikai készség.
Ahogy és amikkel nehezíteni tudják a pályákat, és ahányfelé figyelni kell a legminimálisabb lépésmennyiségeken belül, hát, azt még kitalálni sem volt egyszerű, annyira nagy rizikóval és határesettel lehet teljesíteni... Az biztos, hogy  a bombákat kultiválom a legkevésbé, utána rögtön a békák következnek.
A pókot és hálókibogozásokat, a virágocskákat kedvelem, még a barik és a cserebogarak is elmennek...
De sikerült teljesítenem a 600. szintet. Felénél még nem gondoltam volna, hogy egyáltalán onnan továbbjutok valaha...

Macis szülinap

Boldog szülinapot a Medvémnek!
Isten éltesse sokáig! :)))))


J. M.:
Csak melenget

Életed már borítva van
életem lehántott burkaival,
te is vedled bábruhád
léted aggott romjaival.
Mert minden év új réteg,
s elavul, sáros lesz, pusztul,
s kell időnként a megújulás,
különben a lélek elsatnyul.
Nem félek, burkaimat tudom,
hogy az időtérben átléped,
s engem sem zavar az a sok
kerülendően fölös réteg.
Talán csak hinni kell, hogy
az idő minket gazdagít csupán,
s nem zsivány, nem rabló a kor,
csak melenget -- születésed napján.

2016. augusztus 26., péntek

R betűs szerzők kihívása

R betűs írók köre
a Neoly által átvett kihívásnak, 440.-ként vettem részt benne.


Sziasztok!
A feladat egyszerű: olvass el 4 könyvet, amelyeknek íróinak vezetékneve vagy keresztneve R betűvel kezdődik.
FONTOS, hogy: 
– az olvasások csak a kihívás kezdete után érnek (újra is olvashatod a könyvet);
– egy írótól legfeljebb csak 2 darab (!!) könyvet fogadok el;
– értékelést is kérek, ami minimum 4-5 mondatos legyen.
Kérlek benneteket, hogy a könyveket az alábbi polcra helyezzétek: (polc linkje)
Ha nincsenek fent a könyvek, nem tudom elfogadni a teljesítésedet. Köszi!

Jó olvasást! @Cassy 
******************************** 
Update: Csak teljes dátummal fogadom el az olvasásokat (nap, hónap, év)! 
Update2: Kérlek, egyben hozzátok a teljesítéseket! 
******************************** 
UPDATE: 2016. 03. 31.-én átvettem a kihívást, ezentúl engem @Neoly kukacoljatok. A szabályokon nem változtatok semmit, de a polc mostantól nem kötelező. Jó olvasást! :)

* *
Ez kicsit nem jött egyből össze, tavaly nyár óta kellett meglenni a 4 R betűsnek, és örültem, mert látszatra meg is volt -- a dátumot figyelve Radnóti Miklósné Naplója már utána volt a kihívásnak -- de elnéztem, mert csak a vége, illetve a befejezése esett a kihívás utánra... hiába, amit fél évig olvasott az ember... Itt meg a kezdete számít. Tehát keresnem kellett olvasásra egy 4.-et olvasásra, ha már a másik három jó volt... Miután összejött, a következőkkel teljesítettem:
     1. Rebecca Red: Lidérces legendák 
     2. Rose Woods: Egy új esély 
     3. Radnai Annamária (Annmary)
     4. Rebecca Winters: A gyémántnál becsesebb
Megérkezett a 288. plecsni.

2016. augusztus 25., csütörtök

Mégsem biztos -- avagy hogy csinálunk szájból...

Ma gyerekkel együtt újra elment Szilvi, szinte egész nap odavoltak.
Először elmentek az SZTK-ba, ahol befizették a 6000 Ft-ot az alkalmasságira.
Azt mondja, meg se lepődött a nő, pedig hát mi volt a garancia, hogy visszamegy az illető, ha már egyszer kiadta az alkalmasságit? Valahogy Szilvi is azt gondolta, kicsit jobban fogja méltányolni az esetet... Na mindegy, csak az ember magából indul ki.
Ezután elmentek az iskolába, ahol ma volt a beiratkozás napja.
Vitt egy csomó papírt, elmesélte az alkalmassági vizsgálatot, szóba került az ára is, meg az is, hogy ő jövedelem nélküli munkanélküli, gyerekét egyedül nevelő elvált szülő... de volt ott olyan jelentkező is, aki még meg sem csináltatta az alkalmasságit, mert nem érte el az orvosát, vagy akihez akart menni.
A Szilvi beadványával végül is meg voltak elégedve, nem hiányzott semmi, konkrétan elhangzott, hogy a diákigazolványt is elintézte -- innentől végül is az iskolán áll a dolog, mindenesetre várt volna még némi tájékoztatást.
De mikor elvettek tőle mindent, akkor mondta a beiratkozást végző hölgy, hogy iskolavezetési váltás lesz pont most, és hát úgy döntöttek, hogy a két ápoló osztály helyett csak egyet indítanak. Közben bejött egy -- Szilvinek nem túl szimpatikus, de igazgatószerű -- fazon, aki elég lekezelően bánt ott az ügyintézővel is, rajtuk meg átnézett, és úgy beszélt, mintha ők ott sem lennének. Lényeg, hogy kérdezte, hányan iratkoztak már be, mondta a hölgy, hogy kb. a fele annak, akiket felvettek. De ugye, a felvételi lapon az van, hogy aki nem ér rá ma, egész 2-áig folyamatosan beiratkozhat!
Szóba került, hogy majd ki kell találni, mi alapján kell "kiszórni" (!) a társaság felét, amennyiben jelentkezik mindenki, mert ugye, csak egy osztályt indítanak! Szilvi erre kellőképpen felháborodott, amit nem csodálok.
Iskolavezetés-váltás ide vagy oda, azért nincs joguk szájból s*gget csinálni, az embereket hülyíteni. Eleve 3 osztályról volt szó, de még a jelentkezéskor egyről már lebeszélték Szilvit, hogy az nem indul, mert még csak hárman jelentkeztek (naná, ha mindenkinek ezt mondták... én pedig nem hiszem, mert pont az rokonszenvesebb lett volna, mint ez: csecsemő- és gyermekgondozó), tehát javasolták, hogy jelentkezzen az ápolóra, ott két osztály is indul.
Aztán kijött a felvételt nyert papír, a beszerzendőkkel, beiratkozási időponttal stb.
Most meg kiderült, hogy mindez nem igaz, mert a felét ennek is kiszórják!
Hát nemcsak Szilvi, de én is olyan dühös lettem a kiszolgáltatástól és az újabb átvágástól, hogy még!
Nem beszélve, hogy míg másoknak rohadtul felejthető a hatezer Ft, az nekem az alapjövedelmem majdnem harmada, és hogy erről SEM tett előre senki megjegyzést.
Azt közölték még vele, hogy jövő héten majd telefonon vagy e-mailben közlik az eredményt.
Az eredményt, amin azt hittük, már rég túlvagyunk...
Ezt a rohadt nagy megbízhatóságot!
Aztán persze elmeséltem ezt az egészet -- mert valakinek el kellett, nem fért meg bennem -- annak, aki ott tanár, és aki javasolta jó szándékkal ezt az egész iskolai képzést.
Persze hibát követtem el, mert jól ismerem és régen az illetőt, tudom, hogy hirtelen haragú, roppant önérzetes és iszonyú sértődékeny. Első haragjában. Pár nap múlva persze általában megbánja és próbál exkuzálni, csakhogy akkor már késő, mert engem is felidegesít. Ugyanis attól, hogy elmeséltem az egészet, egyáltalán nem őt hibáztattam, sőt, ismerve, hogy milyen, szinte minden második mondatomban elnézést kértem a zavarásért, meg leírtam számtalanszor, hogy tudom, hogy nem az ő hibája ésatöbbi, csak ezért meg ezért írom, hogy kiönthessem magamból. De akkor is magára vette és már X. alkalom volt, hogy tényleg annyira megbántott a cinizmusával, a hamis önérzeteskedésével, hogy igyekeztem megszabadulni, de nem hagyta, folyton válaszolgatott, és egyre inkább eldurvult az egész, míg aztán kikapcsoltam számára a csetet, s mivel előtte felajánlottam, hogy nyugodtan törölhet is akár az ismerősei közül, mert én soha az életben nem fogok kérni tőle ezután sem semmit (mivel eddig sem én voltam, aki kért, de anno nagyon sokszor jó voltam sok mindenre, ingyen!), és igaz, hogy mindig küldözgetett álláshirdetéseket, de egyrészt azokat mi is megkaptuk és szinte mindnél volt valami kizáró ok számunkra, tehát ok, hogy a segítőkészség megvolt, de mindig azon kellett töprengenem, hogy hogyan legyek elég udvariasan visszautasító, hogy miért nem jó a küldött dolog, és hogy azért mindig legyek többszörösen elég hálás.
Most ez az egész, amit az iskolája művelt, nem az ő hibája, tényleg, de ezt senki nem mondta.
Azt is elhiszem, hogy volt aug. végén pont elég baja, ugye, véget ért a szünidő, új iskolavezetés, nagyszabású és illusztris évnyitó "meglehetősen jelentős" emberekkel... előtte a tanári kart és alkalmazottakat kiléptették a közalkalmazotti viszonyból és majd csak az új vezetőség lépteti vissza év elején őket. Ő nyilván nem tehet róla, amit az új vezetés dönt erről az egészről.
De ez itt most nem az empátiáról szólt, hanem mint mindig, önmagáról, a "bús férfi panaszairól", és még a hatezer forint veszteségem is ki lett csúfolva, miszerint ő egy hasonló esetnél ennél sokkal többet vesztett... stb. Igen ám, csakhogy közel nem egyforma alapokról indultunk, én alám senki nem tett lakást, autót, mosogatógépet, kutyaf@*át. És nekünk sokszor egy buszjegy is összeg. Sajnos, de ez van. Nemhogy hatezer Ft! No, ilyenkor már rég tárgytalannak és értelmetlennek szoktam érezni hasonló beszélgetéseket, mikor megint csak nem az a személy és baja a lényeg, akinek baja van egy nyomorult helyzetben, hanem azé, akik amúgy jól élnek és elvannak szépen.
Persze nem törölt, de bevallom, én napokig azon gondolkodtam, hogy miért is vagyok én ilyen hülye, hogy ilyen ismerősökkel tartok fenn kapcsolatot? Akik csak kérni tudnak és megsértődni? Kevés választott el attól, hogy töröljem, de én ilyet nem szoktam hirtelen felindulásból. Mindig aludni kell ilyen dolgokra, a fejjel falnak menés soha nem vezet semmi jóra. Azt mindenképp elhatároztam, hogy a legelső ellenséges kezdeményező hangra törölni fogom. De csend volt vagy 5 napig. (Ezt már később írom, utólag visszadátumozva, onnan tudom...) Utána teljes 180 fokos fordulat, de ez már többedik ilyen alkalom, amikor halálra felidegesített valamivel, majd szünet, és aztán magába nézés, visszakozás.
Csakhogy nekem pont az egyik rizikófaktorom ez, és elvileg kerülnöm kéne.
Na, mindegy.
Úgyhogy jelen tényállás szerint ott vagyunk, ahol a part szakad -- NEM biztos, hogy a papír ellenére, a beiratkozások, diákigazolvány-csináltatás, 6000 Ft alkalmassági ellenére tényleg felvették Szilvit.
És mivel ezt már következő hétvégén írom, természetesen a héten nem érkezett semmiféle mél vagy telefon, ugyan hogy is érkezett volna, mikor ennek a jövő hétnek a csütörtökén volt az évnyitó, meg az állomány visszavétele az új nevű, új vezetésű iskolába?

2016. augusztus 24., szerda

Aldizás -- Szilvi ügyintézései

Ma pedig aldiztam egyet, mert Haramiának is két kajája volt itthon -- ami a tálkásakat illeti.
Megvettem 4-féle tálkásból 6-6 db-ot, db/89 Ft-ért, s Aldiba kár úgy menni, hogy akkor már almot is ne húzzunk haza -- direkt emiatt vittem a taligát is. Igaz, múltkor Dani kettőt hozott, tehát alom nem volt égetően fontos, de sosem árt, ha van itthon bőven. Ha már megyek, akkor legyen látszata.
Ezen túlmenően 99 Ft-os sörből hoztam még, oszt kísz.
A lépcsőlejtő félelmetes volt, a felénél döbbentem rá, hogy itt aztán nincs visszaút, mindenképp végig kell csinálni, akkor is, ha valamilyen testrészem felmondja a szolgálatot. Elengedni nem lehet, mert tönkremegy a kocsi, illetve a bennelévők. De fél keréken húzni iszonyat nehéz csaknem 20 kilót nekem. Mindjárt más lenne, ha kicsit kisebb távra lenne egymástól a két keréknek szóló lejtő, csakhogy ez gyerekkocsikra van szabva, nem lehet szemből, fentről felfele húzni, hanem oldalról lépkedve az arthrosisos térdemmel, miközben fokonként húzom magam mellett fél keréken a kocsit a 20 kilóval. Szóval felérve úgy érzem, mintha érmet érdemelnék. Nem tudom, mi lesz később...
Elpakoltam, házimunkáztam kissé, megfőztem a csirkeszárny felét tarhonyával.
Mindezek után hazajött Szilvi, aki volt a kormányhivatalnál diákigazolványhoz való hivatalos papírért, valamint nagy nehezen lerendezte a foglalkoztatásügyi alkalmasságit is. Alkalmas lett "kórházi ápoló" szakmára, még szerencse, hogy fogadták mindkét helyen időpontkérés nélkül is!
Ráadásul úgy, hogy egyrészt a diákigazolványhoz való konkrét című papír beszerzését csak onnan tudja, hogy Bencének is csináltatnia kellett tavaly; másrészt tipp alapján, én javasoltam neki az SZTK-s foglalkozásügyi alkalmasságvizsgáló helyet. Szerencsére, mivel tüdőgondozóba jár és tavasszal volt neki szűrés, és ott rá is nyomták az eredményt, emiatt most nem kellett külön mennie. Volt egy sima mezei vizsgálat, és egyedül az volt a meglepődés tárgya, hogy mindezért az alkalmassági vizsgálatért 6000 Ft-ot kellett volna fizetnie. Természetesen nem volt nála, meg itthon se... Szerencsére megkapta azért a papírt, de  mondták neki, hogy holnap menjen vissza fizetni. No, szabad a gazda: ki fizeti ezt ki? Hát jómagam.
Odaadtam neki egy tízest -- na, ez sem véletlen, hogy pont most volt ez a munka és kifizetés! --, hiszen a diákigazolványért is valószínűleg fizetnie kell majd. Nem beszélve a bérletről, de remélhetőleg addigra már érkezik neki a csp., még szerencse, hogy Bence bérletét Cicáék átvállalták!
Ilyenekről, hogy tankönyv és egyebek meg még fogalmunk sincs.
Azért valószínűleg ez az ingyenes iskola bevonz némi fizetnivalót ide-oda, ezért-azért!
Holnap akkor először visszamegy az SZTK-ba, fizetni, utána pedig elmegy beiratkozni a Dienesbe. Remélem, ahogy ma is elég simán ment hálistennek minden, holnap is úgy lesz!
Estére hazahozták Bencust.
Mondtam Szilvinek, hagyja itthon nyugodtan, és menjen minél korábban, essen túl rajta. De általában Bencusnak KEDVE szokott lenni menni bárhova. Mindenesetre mivel csak kora délután szoktak tudni bárhova elindulni, azért erre emlékeztettem, hogy mondja határozottan Bencusnak, hogy ha nem hajlandó igyekezni, neki muszáj mennie, tehát akkor itthagyja rám. Örülhet, hogy dönthet...

2016. augusztus 23., kedd

Munka vége, igazolás, Tecsó

Miközben az eltelt időszakban mindennap kivégeztem -- terjedelemtől függően -- vagy fél, kétharmad; máskor másfél, két betűt, előbb-utóbb csak végeztem vele.
Hétfőn szóltam Valinak, hogy elkészült a nagy mű.
Írta, hogy gondolatolvasó vagyok, mert épp most akart rákérdezni, mert a lektor is rákérdezett vagy hogy is.
Holnap fog tudni érte jönni, így aztán ma vártam is. Még szólt, hogy hoz valamiféle papírokat.
Ezen elgondolkodtam, hogy mi is lehet még, aztán írt a munkaügyes lány is, hogy írjak számlaszámot, és még nem tudják, mikor történik meg az utalás, de hamarosan.
Tehát ma, kedden, kevéssel dél után megkaptam a pénzt.
Innentől leveleztünk a hozzáértő lánnyal, mert úgy tűnt az sms alapján, hogy az egész bruttót utalták.
Mint kiderült, tényleg nem tudtam ezekről így semmit.
Ugyanis nyilván a lehető legkevesebb napra jelentettek be, hogy minél kevesebb legyen a napi ezer Ft cég általi befizetése utánam. Ez 8 nap volt. Viszont szakmunka révén majdnem a legmagasabb adható összeggel.
Ami azt jelenti, hogy az egyszerűsített munkaszerződés szerint, ami az ennél jóval kevesebb adható legmagasabb összeg felett van, az után 15% adót kell majd fizetni. Tehát vigyázni kell, nyakára ne hágjak, ami azért baromira nem lenne nehéz, hiszen ez az összeg töredéke annak, amire alapból minden luxus nélkülözésével is kellene.
Lényeg, hogy jövőre adóznom kell, nem vészes ugyan, de most már úgy látom, fantasztikusan hivatalosak lettünk. Inkább az lesz a gond, hogy kivel csináltassam meg, mert szerintem az utóbbi két évben egyáltalán nem kellett adóznom, az előző két évben meg, aki csinálta, szerintem már nincs Magyarországon, és kb. nyugdíjba is ment, pedig ő olyan olcsón dolgozott, hogy az még az adóval sem lett volna annyira vészes. Tök egyszerű lenne szerintem, ha erről az egy konkrétumról kéne bevallást csinálni, csak én hülye vagyok hozzá és tutira elrontanám... meg különben is, most majd menjek adópaksamétát kérni, vagy hogy? Ugyanis ahogy az ember nem adózandó, illetve netes adózása van, onnantól nem küldenek paksamétát.
Majd utánanézek, ha aktuális lesz, lehet, meg se érem; de úgy rémlik, hogy a hatóságnál is elvégeznek egyszerűbb bevallásokat ingyen.
Egyébként meg szégyen-gyalázat, szuverén vélemény, de a közeli és távoli családban két munkaügyes is van, és egyikhez sem igazán fordulhatok teljesen különböző okokból, de most ezt inkább nem részletezném.
Délután Vali jött a munkáért, nagyon rohant, mert még négy helyre kellett mennie!
Így majdnem nálam maradt az R betű kézirata, mert hirtelen azt kapta elő a munkaszatyorból, hogy tudjam min aláírni a kifizetési papírokat. 2 ide, 2 oda ment, aláírva, 3 és 5 napokról.
Mondta, hogy szegény Bényei úrnak meghalt szegény felesége... ez nagyon szomorú hír. És ő sincs valami jó állapotban; szóval Vali mindenképpen igyekezne gyors munkát végezni, hogy örömet szerezhessen neki minél hamarabb!
Most sem bírta ki ajándékozás nélkül, hozott vagy 6 zacskó keksz- és csipszfélét, egy frankó kis, most divatos tornazsákba volt pakolva, mondta, hogy ezt Bencének küldi.

No, én ezek után, mivel lemenetelre úgyis felöltözöm utcaiba, dögmeleg sem volt, úgy döntöttem, hogy utolsó előtti napja van a Tecsóban lévő akciós Félixnek, ennek örömére elmegyek és bevásárolok. Majd ott veszek fel pénzt is. Nagyon jó, hogy így alakult, mert azt hittem, ezt az akciót nem fogom tudni kihasználni, pedig Honyra ráférne egy kis utánpótlás.
Mégpedig busszal mentem és jöttem, ami már másfél éve nem történt meg, ha Tecsóba mentem! Naná, hiszen van fht.-alapon járó nyugdíjas bérletem.
Odafele mázlim volt, mert hamar jött, tehát megérte. Visszafelé pedig 20 percet vártam ugyan, ami alatt hazabandukoltam volna, de rohadt nehéz volt a cucc és most igazán megvolt a lehetőségem buszra várni. Idő príma, jó kis szél fújt este fél 7 felé, ráadásul egyedül ültem a megálló melletti padon, két nagy szatyorral.
Vettem Honynak 5 doboz (60 tasak) akciós Félixet, egy kiló csirkeszárnyat, két A5-ös, keret nélküli képtartót, két sajtos rolót, egy adag kaját elvitelre, és Haramiának egy tasak akciós csirkemell selyemsonkát. Jó nehéz volt, de kétfelé osztva már talán nem is annyira vészes.
Lényeg, hogy ez is megvolt... Honesty nem fog éhen halni.

2016. augusztus 22., hétfő

Konkrét könyv olvasásának kihívása

Janina13 vette át elődjétől az
Olvassuk el Clélie Avit: Itt vagyok c. könyvét című kihívást.


Nem találtam még ehhez a könyvhöz kapcsolódó kihívást, de ha mégis lenne, kérlek, szóljatok és törlöm! 
A feladat nagyon egyszerű, a kihívás ideje alatt olvassuk el Clélie Avit: Itt vagyok c. könyvét!
Szóval: 
– Az olvasásokat csak a kihívás kezdetétől fogadom el, feltétlenül nyomd meg előtte a Részt veszek gombot!:) 
– Ha elolvastad, hozd el a teljes dátumos olvasási linket (vagy az Én és a könyv linket).
– Írj néhány mondatos véleményt a könyvről!
Jó olvasást kívánok hozzá! :)

***

Még nem tudtam a kihívást, mikor mindenáron megszereztem a könyv olvasási lehetőségét, és számomra letehetetlen. Nem kell nekem akció, fantasy, akármi; újból meggyőződhettem, hogy ezek és a hasonló, akár thrillerszámba is elmenő pszichés-mentális témák azok, amelyek padlóig nyűgöznek.
Nagyon-nagyon tetszett.
Beteszem a szöveges értékelésem is:

* * * * *Értékelésem
>!
Nagyon-nagyon bejött, a legmagasabb szinten tetszett nekem ez a könyv. Mindig is a lelki, pszichés eredetű, egyben emocionális témák voltak a kedvenceim legtetején. Ez nem horror, nem krimi, nem akció, nem fantasy, nem követik benne pörgős események egymást, mégis… nekem az ilyen könyv a csúcs. Lenyűgözött, hatása alatt voltam, vagyok, leszek. Méltán, teljes joggal lett nyertes a könyv. Gazdagabbnak érzem magam általa. Nem sorolom az okokat, a miérteket, sokan írtak olyan értékeléseket, melyek ezeket részletezik, én csak ismételnék. Számomra egyszerűen nincsenek szavak, csak boldog vagyok, hogy olvashattam.
Tök véletlenül szerintem a gyorsaság, de azonnal megkaptam a 287. plecsnit.

30 rigmus 4 megadott szóval - 31.

911. Új szavak: népes, környék, korábbi, pont

        Korábbi időpontot választok,
        mert ez a busz igen népes,
        pont, amikor én is utaznék,
        olyan zsúfolt ez a környék,
        a buszra sokszor fel sem férek.

912. Új szavak: víz, háborgó, higany, hömpölyög

        Ugrál a gyerek, eleven, mint a higany,
        ordít, mert hogy bőszen lubickolna a tóban.
        De a viharos víz háborgón hömpölyög,
        kicsit odébb lesz, míg fürödni fog a kölök.

913. Új szavak: gabalyodó, erdőkerülő, láthatár, kellemes

        Kellemes sétát tettem az erdőben,
        láthatár nincs, csak fák, bokrok közelben.
        Belegabalyodtam egy vad kúszónövénybe,
        még jó, hogy az erdőkerülő járt erre...

914. Új szavak: logopédia, roller, pocsék, vízhatlan

        Pocsék idő van, te meg nem vagy vízhatlan,
        ne rollerrel menj, mert mindenütt víz van.
        Erről jut eszembe, mikor jojjejt mondtál
        a roller helyett - ezért logopédiára jártál...

915. Új szavak: szereti, találkozás, pilóta, egyszerű

        Létrejött a nagy találkozás,
        a pilóta és a lány szeretik egymást.
        Mindennapos és egyszerű e tény,
        nincs recept, kik között kezd áradni a fény.

916. Új szavak: madzag, fogó, színes, lényeg

        Színes madzagon sárkányt eregettünk,
        én a tartó voltam, te meg a fogó...
        vártunk, mert lényeg, hogy legyen jó szelünk,
        szerintem izgibb volt, mint most az okosteló...

917. Új szavak: lépéselőny, konyhamalac, fintorog, szószátyár

        Általában visszahúzódom, hallgatni szeretek,
        nem szeretem azt, ha én szerepelek.
        Csak egy-két emberrel vagyok szószátyár,
        kiket tudom, hogy biztos érdekelek...

        Emlékezetben meglehetős lépéselőnyöm van,
        fintorogni senki nem fog, ha kutatni kell a múltban.
        Mint jó konyhamalac a maradék hulladékebédet,
        úgy vágom gyakran az elmúlt évtizedeket...

918. Új szavak: slafrok, hajcsavaró, boszorkány, seprű

        Hajcsavaróval fejemen,
        slafrokban csábos testemen
        veszem a seprűmet mint járművet,
        boszorkányként lebegek a föld felett.

919. Új szavak: fénykép, daloló, este, hosszú

        Egy régi fényképet találtam az este,
        hosszan nézegettem, kórusbeli kép volt.
        Fiatalok, s szépek voltak a daloló lányok,
        hiába, fejünk felett rég elrepült a múlt...

920. Új szavak: adásvétel, becsület, paprika, szamárköhögés

        Becsületszavamra csíp ez a paprika,
        ezért jött rám ez a szamárköhögés...
        Nem jó adásvétel volt a paprikáért ez,
        hogy minden figyelmem a normális légzés.

921. Új szavak: alom, halom, álom, mondom

        Az alomban kialakult néhány kis halom,
        illatfelhő terjeng, jó lesz rendbe raknom.
        Nem feltétlenül ez a legszebb álmom,
        de ez a minimum, ha macska van - mondom.

922. Új szavak: fedélzet, ketten, mire, alapozó

        Ketten napoztunk a fedélzeten,
        az alapozó naptejet elfelejtettem.
        Elaludtam persze természetesen,
        jól leégtem, mire felébredtem.

923. Új szavak: hiányzó, hozzá, vegye, gurul

        A hiányzó alma helyett
        vegye meg ezt hozzá, kedves...
        igaz, hogy ez csak egy citrom,
        gurul ez is, ahogy mondom.

924. Új szavak: kínos, rugaszkodik, mandarin, forrás

        Vettem mandarint biztos forrásból,
        színtiszta vitamin ám ez a javából.
        Kínos volt, mikor otthon asztalra tettem,
        elrugaszkodott a legtöbb, így padlóra
        estem, s őket fekve kergethettem...

925. Új szavak: görbe, hosszú, technika, gátol

        Túl hosszú, ahogy te magyarázod
        e modernfajta technikát,
        görbe tükrön nézve gátolja agyamat
        a sok beszéd, nem veszi át a tudást.

926. Új szavak: suttog, kattint, lassan, utóbb

        Kattintok az egérrel, mely nem veszi a lapot,
        - Mi a jófene lelt? - halkan így suttogok.
        Előbb-utóbb lassan az eszem is megjött,
        kilazult a csatlakozás, nem az egér döglött.

927. Új szavak: festés, szédül, poros, esély

        Függönyt kéne mosni, bár mindig halogatom,
        mert olyankor az ablakokat is sorra moshatom...
        Ha szédül az ember lánya, eléggé tehetetlen,
        egy festés is több okból kivitelezhetetlen.
        Bár poros, zsúfolt minden, s én egyre öregszem,
        egy festésre szerintem nagy nulla az esélyem.

928. Új szavak: hátfájás, sóhaj, kellemetlen, botrány

        A hátfájás számomra immár nélkülözhetetlen,
        némi fizikai munka után már elviselhetetlen.
        Sóhajtozom, de a megkezdett munkát elvégzem,
        botrányos lenne s kellemetlen, ha nem.

929. Új szavak: fogékony, folyékony, félvállról, tudatom

        Nem egészen félvállról tudatom,
        hogy nem mindig van rendjén a tudatom.
        Van, hol agyam helye egészen fogékony,
        de van, hogy mi benne lötyög, val'szeg folyékony.

930. Új szavak: indul, késő, pepita, lever

        Későn indultam, emiatt siettem,
        közben a pepita macskát levertem.
        Még jó, hogy hál' isten, nem volt törékeny,
        mert akitől kaptam, elég sértődékeny.

931. Új szavak: keselyű, keserű, bomlik, kotlik

        Kicsi gyerek nem tudta az r betűt,
        keselyűnek mondta hát a keserűt.
        Udvarunkon olyat amúgy sem láthatott,
        csak tyúkanyót, ki a tojásokon kotlott.
        Huszonegy napig kell azokon ülnie,
        míg bomlik a tojás, s kikel a kiscsibe.

932. Új szavak: lenge, bóbita, punnyad, lófrál

        Lenge bóbitával lófrál a pincérlány,
        lehet látni rajta, nem valami vidám.
        Jólesne már neki kis pihenés-punnyadás,
        nehéz volt a nap, itt a kipurcanás.

933. Új szavak: tisztelet, féltés, előzmény, olvas

        Meggyőződés, hogy a tisztelet és féltés
        róla olvasás nélkül is pozitív érzés,
        ezért nem kell semmi előzmény ahhoz,
        hogy alapból ne jöjjön emberből vérengzés. 

934. Új szavak: kering, hering, alázatos, mániás

        Tán mániás lettél, mint az
        agyonsózott hering,
        mely alázatosan mást se csinál,
        mint körbe-körbe kering.

935. Új szavak: dobás, kontár, csillag, személy

        Kontár módra csinálták meg nálam a festést,
        no, ez volt a személy utolsó dobása,
        nem a siker, de inkább a pálinka miatt 
        ragyogott a szeme csillag módjára...

937. Új szavak: remekmű, pisztoly, lövöldözés, esendő

        Hiába ez a pisztoly valami remekmű,
        hozzá sem érnék inkább, ha lehet,
        nemcsak szerencsétlen vagyok, de esendő,
        egy lövöldözést talán elkerülhetek.

938. Új szavak: kezdődik, csapás, eredeti, bús

        Kezdődik a foci, számomra ez csapás,
        de nem csináltam belőle soha problémát.
        Nem vagyok tévés, így inkább olvastam,
        minthogy mártírképpel vagdossak bús pofát.
        Eredeti dolognak tartom a két tévét,
        ha valaki nem bír meglenni anélkül,
        sőt, egy külön hálószoba sem árthat,
        ha fáradt az ember, csak fogja és beszédül.

        (Mármint ha a kötelező meccsnézés helyett aludna:))

939. Új szavak: kelendő, jelentős, hamarosan, kapatosan

        Ez a mennyei csokilikőr igencsak kelendő,
        bár tartalma már jelentősnek nem nevezhető.
        Ha el nem tüntetitek innen hamarosan,
        így kell hazamennem, ilyen kapatosan...

940. Új szavak: tűzijáték, hosszú, várakozás, nincs

        Pár éve hosszú várakozás után
        jöttünk rá, hogy pofára estünk,
        hogy tűzijáték nincs és már nem is lesz,
        rossz időjárásjelzésnek köszönhettük.

2016. augusztus 21., vasárnap

Anyámnál, Danival spékelve


Ma elég soká keltem az éjszakai film miatt, s ahogy bekapcsoltam a "reggeli" teendők elvégzése után a mobilt, hát már kiderült, hogy anyám már hívott. Visszahívtam, mire kitalálta, hogy menni kéne hozzá, mert töltött paprikát csinál és különben is...
Na, mivel tulajdonképpen én még ott tartottam, hogy mit kéne főzni... úgyhogy mondtam, hogy oké, végül is pont beszéltük tegnap Szilvivel, hogy milyen jó lenne ebből a kakaós palacsintából anyámnak is juttatni.
Innentől elkezdtem az összepakolást, öltözést, készülődést, és hát olyan fél 2 után sikerült is elindulni.
Mit ne mondjak, döglesztően meleg volt, anyám szerint ő még ezen a nyáron ilyen meleg napot nem észlelt.
Rám is telefonált útközben, hogy mi van már, nem lettem-e rosszul.














De közben azért késtem oly sokat, mert félúton jártam, mikor kaptam egy sms-t Szilvitől, mely szerint a palacsinta a hűtőben maradt... Ha most folytatom az utamat, max. negyedóra múlva ott vagyok, de akkor egy hétig ezen nyöszörögtünk volna Szilvivel.
Sok mindent elpakoltam pedig, és sokat gondolkoztam, rossz érzésem volt, hogy valamit nem viszek. Pedig már Szilvi is kihordott maradék csokikat, utoljára a Pennyben vett kimérős karamellából is csinált neki egy kisebb csomagot, elraktam a telefonszámláját, összepakoltam a száraz kenyeret, még az útközben szelektálandó flakonokat is.
Na mindegy, lényeg, hogy visszahívtam Szilvit, hogy akkor én most szép lassan megindulok visszafelé a Derék--Kishegyesi saroktól, és ő is induljon el a palacsintával, és majd valahol találkozunk.
Én tényleg csigalassan mentem, valahogy labilisak az ízületeim, nem nagyon merek gyorsabban, meg aztán nem akartam dupla ennyire lefőni.
Mégis sikerült egészen majdnem az Angyalföld térig visszamenni, de ott már nem voltam hajlandó azon a tűző napos úton végigmenni, mondom, mindjárt hazaérek... Megálltam ott, ahol kb. virágvasárnapkor elestem, a Derék utcai kanyarház belső oldalán egy fa alatt. Nemsokára nyargalt is Szilvi, és közölte velem, hogy hú, de qrva meleg van... Na mondom, egyetértünk... Átvettem a palacsintát, majd elváltunk, ő haza, én meg elkezdtem visszafelé bandukolni ugyanott. Annyi hasznom volt az egészből, hogy lefotózhattam egy három virágból álló portulácskát az úttest és a perem között virítva. Már a lépcsőházunknál fotóztam egy hasonlót, emellett meg elmentem, mikor először jöttem el mellette, még gondoltam is, hogy na, majd hazafelé! De nem jött volna össze, hazafelé ui. direkt megfigyeltem, és már összecsukódtak! Tehát lényeg, hogy az volt a duplaút lényege, hogy mégiscsak le tudjam fotózni a portulácskát.:)))

















Fotóztam palacsintasütőnyi hibiszkuszokat a Gyepűsoron, meg rózsákat az eladó, gazos háznál. A kettő között nyugtattam meg anyámat telefonon, hogy jövök, jövök... csak visszamentem és újrajövök.:)
Végre csak odaértem, és megállapítottam, hogy soha még így le nem főttem tán, akármilyen araszolgatva másztam is ide. Igen sokára sikerült lehűlnöm valamennyire...









Ettem viszont mennyei húslevest, amivel tényleg alig lehetett betelni, aztán pár falatnyit a rizsből és párolt kacsaszárnytőből, mert ilyen leves után képtelen vagyok másodikat is normálisan enni. Ráadásul még meg kellett kóstolnom egy gombóc töltött paprikát, hogy eléggé megfőtt-e már. Huh, belakmároztam.



Anyám kitalálta, hogy meg kéne tudni, Dani mit csinál, és ha ráér, el kéne hívni, hadd egyen szegény "gyerek" egy kis normális kaját. Mondtam anyámnak, hogy kapott tegnap este nálunk is, de amúgy az mostanra pont elfogyhatott. Felhívtam hát Danit, mert különben anyám már indult is volna felhívni.
Otthon volt, és végül is megállapodtunk, hogy egy óra múlva eljön, mert zenét csinál, utána meg hamarabb eljön azért, mint én, mert megy próbálni.








Jött is, aztán szépen betermelt normálisan a kajából. Anyám pakolt is neki rendesen elvitelre is.
Sokat dumcsiztunk, mászkáltunk a kertben, megmutattuk a fekete paradicsomot, málnáztam, vasvirágot, nemtommilyen dáliát fotóztam, majd Dani elment.












Én még tespedtem egy darabig, majd anyám nekünk is pakolt mindenfélét, majd úgy 7 körül hozzákezdtem a hazavánszorgáshoz. Tényleg veszett meleg volt még mindig, bár már pedig nem sütött a nap sem, de olyan zárt, fülledt meleg volt. Állítólag az ország nyugati felén már elkezdődött némi lehűlés esővel, széllel...
Hazafelé, mit ne mondjak, nehezebbek voltak a szatyraim, ezért tényleg szinte lassított felvételben jutottam el hazáig, és úgy éreztem otthon, mintha vízből másztam volna ki. Levettem magamról mindent és miután lemosdottam hideg vízben (ami nálunk langyos), utána kézzel ki is mostam minden ruhaneműt, ami rajtam volt, mert hót nyirkos volt minden. A kipakolással és ezzel jól eltelt az idő, miközben Szilvi igazán nem panaszkodhatott, mert nyűtte azóta is a gépet rendesen.
Este 10 után én ültem még géphez, majd Szilvi megint kinézett nekem egy thrillert, a Mostohaapát, mely éjfél után 20 perccel kezdődött! De mivel fent vagyok úgyis, hát úgy készültem, hogy már lefürödve, ágyból megnézem. Szilvi is nézte a saját szobájában, s mire 3 előtt ledeglettünk aludni, pont feljött a vihar!
No, ekkor meg emiatt nem aludtunk 1-2 órát, mert annyira zengett az égiháború, hogy pont mindig mikorra már kezdtem "elveszíteni az eszméletem", újra és újra felriadtam egy-egy csattanásra, hosszabb dörgedelemre...
Szóval nem mondhatnám, hogy túl sokat aludtunk most sem, de a film viszont megérte. Frászhozós volt, de nagyon élethűen pszichopatás...