2013. július 31., szerda

Halálának 30. évfordulója volt ma


Apukám halálának 30. évfordulójának napja volt ma.
Sok szempontból olyan volt nekem, mintha csak nemrég történt volna az, amikor utoljára láttam a kórházi ágyon. Egy csomó mozzanatra visszaemlékszem betegsége, műtétei, szenvedései kapcsán... hogy halála előtt épp visszamentem dolgozni, Szilvi még nem volt kétéves sem akkor... bár heten laktunk a szülői házban, de napközben mégis hárman voltunk otthon -- erre az együtt otthon töltött utolsó időszakra... sok mindenre, amire nagyon nem szívesen emlékszem. Mai napig tisztán van előttem egész lénye, arca, szeme, hangja...


Fenti képen még egész fiatal volt, anyám azt szokta rá mondani: itt még tejfelesképű apád... Második kép is "előttünk" készült, itt már a háború után, Szolnokon élt, tűzoltó volt.

És mai fejemmel többet tudnék, többet akarnék neki adni utolsó időszakában. Jobban igyekeznék szebbé tenni azt. Türelmesebb, mosolygósabb lennék... sok erőmet igénybe vevő, nyűgös-bajos csecsemő lányom és kezdetben némi -- szerencsére tudatosan és viszonylag hamar lezajlott -- szülés utáni depresszió mellett IS megpróbálnék vele is legalább annyit foglalkozni.
Ez a kép felnagyított formában még mindig anyukám ágyával szemben lóg falon.


Ez alább egy ősrégi 6x9-es fekete-fehér, enyhén kifakult fotóról fotózott kép, melyet öcsém készített úgy 15 éves koromban, apukámmal... kár, hogy akkoriban nem készültek garmadával a képek... ez is csak annak köszönhető, hogy öcsémmel előszeretettel jártunk fotószakkörre és apám házi fotólabort is kialakított számára. Ott hívtuk elő öcsémmel saját kezűleg az apám nagyon régi gépével készített képeket... Bár hívtuk, fixáltuk, krómlapos szárítógépen szárítottuk a fotókat, ennyi idő után mégiscsak elhalványodtak és elszíneződtek...




Apám sírjánál

Nagy voltál és erős,
égbe néztem rád,
gyermekszemem azt is látta,
amit senki más.

Szép voltál és bátor,
tiszta, nemes szív,
nem ismertél fáradtságot,
ha család, munka hív.

Értékrended volt a
becsület, igazság
elég sokszor láttad kárát,
hogy nem alkudtál.

Itt állok most, látod,
sírköved előtt,
elmerengek életeden
annyi emlék közt…

Sok éve elmentél,
s néha meggyötör,
nem figyeltem eléggé rád
s bizony, rám-rámtör…

Az utolsó évek
szenvedve teltek,
szebbet, jobbat adtam volna
mai eszemmel.

Itt állok, jó apám,
érzem szép lelked,
kicsorduló könnyeimben
őrzöm emléked.



Terveztük sokat ezt a mai napi temetőlátogatást, de előre nem igazán tudtunk anyámmal. Még tegnap is igen rosszul volt. Szédült, támolygott, és a pulzusa magas volt napok óta. Ma korán reggelig nem volt biztos, hogy anyám elég erős lesz ahhoz, hogy kimenjen a temetőbe, pedig nagyon akart. Reggel 7-kor felhívtam őt, és szerencsére jobban lett az esti "hidegfront" után. Így elkészültem, 8 után már indultam is hozzá, hogy együtt tudjunk kimenni busszal és trolival a temetőbe. Otthonról, a kertből vittük a virágok nagy részét, plusz a szerszámokat, és még botot is használ most már szegénykém... magyarul a tömegközlekedés egyedül már nagyon veszélyes neki, nem beszélve 3 szatyorral és bottal... Kissé hosszadalmas is az út őtőle, még hosszasabb, mint mikor én megyek a Tóciból; de 10 után már kiértünk. Ott még én vettem a meglátogatandó sírokhoz virágokat.
Apám sírjánál volt a legtöbb tennivaló, lévén az fedetlen, és most szárazság van jó ideje... nőttek a gazok, mint a gombák, a növények meg kiszáradtak.


Anyukám még így is jobb erőben van, ha egy helyben hajolgat; én viszont jobban tudok járkálni. Így ő egy helyben gyomlált, gazolt, én meg folyamatosan hordtam a szemetes konténerhez az odavalókat és 5 literes kannában a vizet a kúttól...



Apám sírja után rendeztük még nagyanyámét, nagynénémét, de jutott virág és némi sírrendezés anyám egy volt kolléganőjének is, akit nem igazán látogatnak és anyám mindig is gondozta a sírját... valamint sógornőm szülei sírjához is vittünk virágot, megnéztük anyám legjobb szomszédasszony-barátnője gyönyörűen gondozott sírját; valamint én vittem valamiféle fürtös lila virágot Jucika sírjához és egy szál fehér gerberát Zoli sírjához.





Vámpíros Moly-kihívás

Vámpírok, vámpírok!

címmel indított kihívást Zsedelybogi, mely aug. 2-án ér véget.
166 tag vesz részt benne.


A kihívás:

A mostani könyvek mostanában szinte csak valamilyen természetfeletti képességgel rendelkező személyről/személyekről szólnak. Én leginkább a vámpírokért rajongok, ezért is készítettem a kihívást. 
Elkezdtem azon gondolkodni, hogy már annyiféle vámpírról olvastam. Van, aki ilyennek születik, van, akinek meg kell fertőződnie (ezen belül el kell ásni, és akkor változik át teljesen, ha kiássa magát a sírból, vagy csak meg kell ölni, hogy feltámadjon), van, aki pedig magától változik át vámpírrá. Valakinél nem áll meg az élet, továbbra is öregszik, csak lassabban, mint az emberek. 
Szóval rengeteg vámpír van, a kihívás lényege pedig az, hogy minél több vámpírfajt tudjunk megismerni, összeszedni.:)

Hogy plecsnit kapj: 
-- "Részt veszek" gomb megnyomása.
-- Egy könyv OLVASÁSI (bármilyen régi az olvasás, elfogadom) és ÉRTÉKELÉSI linkje hozzászólásban. 
-- Plusz leírod, hogy milyen tulajdonságai vannak a könyvben szereplő vámpírnak. (Vért iszik? Milyen gyakran? Tudják az emberek, hogy léteznek vámpírok? Ki tudnak menni a napra? Mikor alszanak? Van-e foguk? stb…) 
-- És FELTESZED AZ ADOTT KÖNYVET A POLCRA! 
(polc linkje)
Ha mindezt megcsináltad, zöldítek:)

P. C. Cast + Kristin Cast: A Préda c. könyvét tettem fel a polcra, mert már nagyon sok fent van, s olyat igyekeztem választani a rengeteg olvasott közül, mely még hiányzik onnan. Ráadásul mikor neveztem, ezt olvastam legutoljára. 

Értékelésem:

Az Éjszaka Háza sorozat 5. könyve ez. Ez az egyik kedvenc vámpírsorozatom. Nem csak amiatt, hogy minden könyv bővelkedik a váratlan fordulatoktól, szinte áthidalhatatlan nehézségektől, a Jó és a Gonosz állandó harcától; de azért is, mert azzal, hogy egyes szám első személyben olvashatjuk a főszereplő Zoey szájából a történteket (kivéve, ha más szereplőkről szól a fejezet), ezáltal közvetlen élményt kapunk, olyan empátiával veti bele magát az olvasó a történetbe, mintha ő maga is ott élne benne, ő küzdene, neki kellene törnie a fejét a megoldásokon – egyszóval közvetlenül, egyenesen kapjuk a dózist. Ehhez véleményem szerint az is hozzájárul, hogy annyira passzolnak és annyira élethűek a fiatal csapat megnyilvánulásai: megfelelő stílus, szleng, jellegzetességek, lazaság, természetesség, hozzájuk illő szófordulatok, mimikák és gesztusok találó leírásai – melyek abszolút normális (értve itt: nem vámpíriskolás) mai fiatal csoportokban is ugyanígy történnének, ugyanilyenek lennének. 
Egyfajta könnyed, lezser humor lengi át ezeket a könyveket, s az izgalom, a várakozás egy percre sem hagyja nyugton az olvasót, alig képes letenni ezeket a könyveket. Én nem érzek bennük lanyhulást vagy akár csak fejezetnyi hullámvölgyet – ritka nagy pozitívum, hogy végig egyenletesen vagy egyre inkább fogva tudja tartani az embert.

A hozzászólásom, melyben mellékelni kellett az ominózus könyvben szereplő vámpírok szokásait:

E sorozatban igen bonyolultak a vámpírokhoz kapcsolódó szokások, még így, hogy a 6. kötetet olvasom, sem mindig könnyen érthetőek számomra. A felnőtt vámpíroknak időnként szükséges embervért venni magukhoz, hogy testileg és szellemileg egyaránt erősen és egészségesek maradjanak. A művelet mindkét fél számára örömhormonokat szabadít fel és mind a vámpír, mind az ember számára élvezet. 
Sok vámpírtörténettel ellentétben ebben a könyvben a vámpírok kontrollálni tudják a vér iránti igényeiket, ezért különösebben nem jelentenek veszélyt emberekre. 
A probléma onnantól van, amikor a megbélyegzés bekövetkezik, de ez sem mindig történik meg okvetlenül, és nem is lehet kideríteni, igazából mi okozza azt, hogy megtörténik-e a megbélyegzés vagy sem. 
Ha még nem történt meg az Átalakulás, a vámpírjelölteknek tilos emberek véréből inniuk, de egymás véréből igen. Megbélyegzés ilyenkor nem alakul ki. Viszont egy felnőtt vámpír meg tud bélyegezni egy vámpírjelöltet… ez számos bonyodalommal járhat az Átalakulás előtt, ezért elméletileg a vámpírok és a -jelöltek között tilos a vérszívás… 
E történetekben a vámpírok naplementétől napkeltéig tudnak szabadban tevékenykedni, a nappal elvileg alvásra és erőgyűjtésre való. Ha nagyon borús az idő, vastag felhők borítják a napot, a vámpír szükség esetén tartózkodhat kint. 
A sorozatban, amennyire kivettem, nem titok az emberek számára, hogy vámpírok léteznek… vannak kijelölt napok, amikor hozzátartozók akár látogathatják is az Éjszaka Háza növendékeit, régi iskolatársak, hozzátartozók is tudnak róluk.

Teljesítésem zöldítést hozott és plecsnit:

2013. július 30., kedd

Újabb 50 könyves Moly-kihívás idénre

1 év 50 könyv 2013 :)

300 résztvevő, Kristiina indította.



A kihívás

Találtam már ilyen kihívást, de az tavalyra szólt, szóval most gondoltam, csinálok egyet erre az éve is :) Olyan molyoknak mint én, akik még félnek a 100 könyvtől, de elég bátrak, hogy elolvassanak 50 könyvet. 
A lényeg az, hogy csinálj egy polcot, amire a könyveket gyűjtöd, és amikor elolvastál egy könyvet, rakd rá és írd alá hozzászólásban: mettől-meddig olvastad. :) 
A polcokat majd 2013 decemberében kérem belinkelni, de akinek hamarabb megvan az 50 könyv, az már hamarabb is hozhatja :)
A félreértések elkerülése végett számomra egy könyv minimum 150 oldalas, szóval 150 vagy annál nagyobb oldalszámú könyveket hozzatok, lécci. 
Újraolvasás ér, sőt azok a könyvek is érnek, amiket 2012-ből hoztál át :)

No, azért, mert csináltam már egy 50-es kihívást, ezzel jobban megdolgoztam. Ott ui. elég volt az idei olvasási évet belinkelni, ott adva van a szám akkor is, ha konkrétan nem nézi végig cím szerint az illető, itt viszont polcot kellett csinálni, oda egyenként berakni, és egyenként bekopizni alájuk hozzászólásban a saját idei oldalamról a dátumot (év-hónap-nap-óra-perc), mettől-meddig.
Mindenesetre zöldültem, és íme a plecsni:


Molyplecsni 25 könyvért

Erre a kihívásra kicsit előbb jelentkeztem, mint az ötvenesekre, de később lett elbírálva. Sebaj!:)

25 könyv 2013-ban

AnitaZoé indította, és az eddig látott legnagyobb résztvevőlétszámmal találkoztam, mintegy 692 tag vágott bele. Igazából így, hogy már 70-nél tartok, nem sok ez, de visszagondolva a dolgozós évekre, amikor még hétvégeken és szabadságokon is dolgoztam, akkor egyáltalán nem csekély számjegy ez - most nyilván "tisztességes" oldalszámú könyvekre gondolok, nem füzetregényekre...


A kihívás:

Sziasztok! 
Mivel idén leszek negyed évszázados (belegondolni is furcsa…), ezért közhírré tétetem életem első kihívását. A plecsni elnyeréséhez annyit kell tenni, hogy 2013-ban legalább 25 könyvet ki kell olvasni. Ha megvan, annyi a teendő, hogy hozzászólásban írjátok be a olvasmányaim/2013 linkjét. Értékelés meg külön olvasási link nem szükséges. Bármilyen könyv megteszi. Olvasások 2013. január 1-jétől számítanak. 
Módosítom: érvényes, ha tavaly kezdted el, de idén fejezted be a könyvet :) 
Hajrá, és sok sikert, jó olvasást! :)

Zöldültem, és íme a plecsni:

2013. július 29., hétfő

Fekete makkás Moly-plecsni

Részt vettem a
Fekete macska

kihívásban, melynek teljesítése a mai napon járt le. A kihívást Atiz91 indította, 135 tag vett részt benne.



Kihívás teljesítéséhez: 
1. Nyomd meg a ’Részt veszek’ gombot. 
2. Olvass el 1 db olyan könyvet aminek a címében vagy a borítóján szerepel fekete macska, vagy a történetben nagy szerepet játszik, vagy 2 db idézet a fekete macskákról (egy könyvből is lehet).
3. Olvasási linket és értékelést kérek. Tegyétek fel a polcra.
Olvasásokat 2012-től fogadok el, lehet újraolvasás is.

Az a tény, hogy a Homért MÁR 2010-ben olvastam és nem esik bele ebbe a másfél évbe, csak most okozott megdöbbenést; nem gondoltam volna, hogy már 3 éve! A teljesítés szempontjából ez mellékes, mivel csak 1 fekete macskás könyv kellett és nekem a Homér nélkül is van több is; csak megjegyeztem.
Végigmentem tehát az ominózus tavalyi és idei év olvasmányos polcaimon, 3 ilyen könyvet is olvastam a másfél év alatt; igaz, mind fel volt már téve a fekete macskás polcra. 

Diana Wynne Jones: Az égi palota
Annie M. G. Schmidt: Macskák társasága
Oya Baydar: Macskakaparás

Mivel az utolsó csak pár hete volt, ezért annak csináltam meg az értékelését.
Ezt most az érdekesség kedvéért bemásolom:

Oya Baydar: Macskakaparás
"A macskák szemszögéből nézve érdekes eszmefuttatásokat tartalmaz, és az író részéről a megíráshoz igen nagy empátiát igénylő könyv. Ahogy a macskagondolatokat végigkövettem, arra jutottam, hogy oké, macskás vagyok, imádom őket, különcségüket és szuverenitásukat, olykor adódó kis szemétségeikkel együtt, de az az igazság, hogy még az EMBEREK többsége sem képes ilyen elvontan, összetetten gondolkozni, fogalmazni pláne nem, vagy ilyen magasröptű intelligenciával szárnyalni, mint az itt szereplő cicák… 
Én sajnos, nem kultiválom a politizálást még emberek között sem egy könyvben, így a macskák között végképp kicsit fura dolog volt, de hát istenem. Olvastunk egy ilyet is. 
Nem kedvenceltem, mert ennél azért sokkal természetesebb, élethűbb macskás könyveket is olvastam már, de ettől függetlenül egy macskás, azokat szerető embernek érdemes elolvasni."

Zöldültem, és lett egy másik makkás plecsnim!

Egyéves molyságért utólag

Nemrég jöttem rá, hogy alanyi, azaz Moly-tagsági jogon is jár plecsni, az ott töltött évekre. Már majdnem kettő éve vagyok tag, fő, hogy rájöttem. Mindehhez csak rá kellett kattintani az Egyéves Moly-tagságért kitüntetésre, és gondolom, miután az ellenőrzés a belépési dátumhoz képest stimmelt, már meg is kaptam.:)

Hiába, na. Apró örömök a kánikulában...:)))

2013. július 28., vasárnap

Kutyás Moly-plecsni

Kutyák

címmel indult alig két hete egy Moly-kihívás, Mazsidrazsi által kézben tartva.
Egyelőre 7 résztvevővel.


A kihívás:

Átvettem a kihívást, picit változtatok rajta: 
– 4 db olvasási linket kérnék,
– könyveket a polcra. 
– Mindenképpen olyan könyveket kérek, ahol a kutya főszereplő/mellékszereplő, de mindenképp jelenjen meg a történet folyamán többször. 
– Mivel már van hasonló kihívás, nem fogadok el, csak max. 1 mesekönyvet, max. 1 ismeretterjesztős/kutyanevelős könyvet! A másik 2 mindenképp regény legyen! 
– Kérnék még megnevezni egy kedvenc kutyafajtádat.

Köszönöm, jó olvasgatást :) 
@Mazsidrazsi 

Szerencsére nem olvasási évhez kötöttek a könyvek, ennek következtében jó sokat fel tudtam volna tenni. Igyekeztem olyanokat keresni, melyek még nem kerültek fel a kutyás könyvek polcára.
Nem is bírtam megállni, hogy 4 helyett ne 5-öt tegyek fel, mert nem tudtam, melyik ujjamat harapjam, melyiket NE tegyem fel.
Feltett és olvasási linkkel ellátott kutyás könyveim a következők voltak:
1. Fekete István: Bogáncs
2. Köves József: A közös kutya
3. Stephen King: Cujo
4. Szamos Rudolf: Kántor nyomoz
5. Szamos Rudolf: Kántor a nagyvárosban.
Írtam hozzájuk rövid értékeléseket is, valamint megneveztem 3 kedvenc kutyafajtámat: csau-csau, basset hound, tacskó.
Mára megkaptam a zöldülést, illetve a teljesítésért járó plecsnit:

2013. július 27., szombat

Melegrekord és bűvös sárkány

Tények:
Borzalmas a meleg, hőségriadó meg minden;
vizes törülközőn döglődő macskák, étvágytalan teknős... 
és mostantól éjjel is ugyanúgy gőzölög a panel
a dögmelegtől, mint nappal.


Ami rettenetesen tetszett ma a FB-ról:


Ááááááááááááá... az élmény felért negyedóra klímával! :DDD
(Még akkor is, ha a melegrekord egybeírandó!)
Bocsika, Pali bá'!

* * *

Erről eszembe jutott az, hogy:
-- Mi az: Paff, a bűvös sárkány?
-- Anyósom elesett a biciklivel...

* * *


2013. július 26., péntek

Egy év alatt 50-et -- Moly-kihívás

Előbbivel egyidejűleg neveztem erre a kihívásra, hogy 50 könyvet kell elolvasni egy év alatt. (Még korábban egy 25-ös teljesítményre, érdekes, azt lassan már háromszorosan is teljesítem, de még nem foglalkoztak a kihívással -- van úgy, hogy közben a kihívó sem ér rá a saját kihívásával foglalkozni, közbejön bármi, esetleg otthagyja... majd valaki más átveszi stb.)
Természetesen más volt a kihívó és mások a paraméterek, mint az 52 hét - 52 könyvnél, de nyilván ha az 52-est teljesítettem, akkor egyúttal az 50-est is; szóval tök véletlen, de ugyanaznap este ezért is megkaptam a plecsnit.

50 könyv + 1 év - 2013

(Eddig) 382 résztvevő, SarahSparkle kihívása.


Sokan jelentkeztetek a tavalyi kihívásra, és ezért döntöttem úgy, hogy idén is elindítom. Nagyjából ugyanazok a szabályok lesznek, mint tavaly, de egy-két változás is lesz benne.
Először is a lényeg, hogy egy év alatt kiolvassunk legalább 50 könyvet. Tavaly kértem külön polcot, vagy hogy pakoljatok a közös polcra, de ez idén nem lesz. Elég, ha az olvasmánylistátokat linkelitek.
Viszont az így nem elég, ha kerek 50-es szám lebeg, ebből le kell vonni a nem érvényes könyveket, melyek a következőek:
-- újraolvasott könyvek, 
-- 100 oldal alatti könyvek, 
-- képregények (tavaly értek, de idén a könyvekre összpontosítunk), 
-- félbehagyott könyvek.

Ráadásul tavaly a februári olvasmányoktól kértem, de most, a számolás könnyítéséért januártól is elfogadom, és pontosan ez év végéig tart a kihívás. (Azért is indul most a kihívás, miközben megy az előző is, nehogy megzavarodjatok! :D)

Ezeket így írjátok le nekem, kérlek, hogy megkönnyítsétek a dolgom: 
Olvasmányok: http://moly.hu/tagok/nev/olvasasok?year=2013 
Újraolvasás: 5 db 
100 oldal alatt: 2 
Képregény: 2 
Félbehagyott: 0 
64--9=55 db könyv.

Nem fogok mindenkinek visszaírni valamit, de előre is minden Teljesítőnek gratulálok, 50 könyv azért nem semmi, és a zöld természetesen automatikusan megy majd!
Ha valami még nem világos, nyugodtan kérdezzetek :)

*
A "zöld" azt jelenti, hogy ha teljesítek egy kihívást, ahol listában vannak a résztvevők nevei, a teljesítés végén odakerül zölddel mintegy bélyegzőként, hogy "Teljesítve". Úgy is szokták mondani, hogy "zöldültél!"
Nos, én is zöldültem.:))

Egy év = 52 hét = 52 könyv

Részt vettem egy Moly-kihíváson, melynek címe:
Minden hétre egy könyv - 2013

Eddig (mivel december 31-ig bő 5 hónap van még, azért mondom, hogy eddig) 281 résztvevő szerepel benne.



Brena kihívása:

A Minden napra egy könyv teljesíthetetlen kihívás lenne, talán még akkor is, ha az embernek nem lenne más dolga, csak állandóan olvasni. :) Úgyhogy olvassunk el minden héten egy könyvet! 
A kihívás teljesítéséhez: 
– Olvass el idén, 2013. január 1. és december 31. között 52 db könyvet. 
– Hogy ne legyen annyira könnyű: képeskönyv vagy képes mesekönyv, manga, képregény nem szerepelhet. 
– Minimális oldalszám: 100 oldal! 
– Újraolvasás is jó, hangoskönyv is jó, e-book is jó.
– Csinálhatsz polcot, ha szeretnél, de nem fontos. 
– Linkelheted a 2013-as olvasási linked, de ha van rajta mesekönyv vagy más, amit nem fogadnék el, akkor kérlek, hozzászólásodba a link mellé írd be, mínusz hány könyv.
Nem szükséges, hogy minden héten elolvass egy könyvet, akár az év utolsó hónapjában is teljesítheted az olvasásokat, a lényeg az, hogy elolvass annyi könyvet, ahány hét van az évben, tehát 52-t. 
Olvasásra fel!:) 
(kép forrása: http://www.scotiana.com/wp-content/uploads/2012/01/ronald-searle-cat-and-books.jpg )

*

Én most olvasom az idén a 70.-et, nincs benne képes-, mesekönyv, manga, képregény pláne, és még 200 alá sem mennek az oldalszámok.:) Úgyhogy belinkeltem oldalamat, meg hogy 70-1=69 (mivel amit most olvasok, még nincs "kíszen":)), így fair, tehát járt -- és szerencsére már meg is jött -- a plecsni.:)

2013. július 25., csütörtök

Így imádták egymást:))


Régi, itt-ott színehagyott fotók kerülnek a kezünkbe a több száz fényképalbum időnkénti nézegetésével. Bár nagyrészük nem kicsit színeződött el az év(tized)ek során, mégis ujjong a lelkünk, felrikoltozunk örömünkben, amikor újraélednek a régmúlt élményei.
A kuriózumszerűeket újrafotózza Szilvi, én pedig beviszem a gépbe, megpróbálom PhotoScape-pel a lehető legtöbbet valahogy kihozni belőlük (biztos Photoshoppal jobban is lehetne, de az most nincs, s különben sem fotószépségversenyre megyünk ezekkel), előtte-közben és aztán ámuldozunk egy sort.:)
Pedig ezeket már átéltük, nem is egyszer, több nyáron át huzamosabb élmény volt, hogy Szilvinek ilyen volt a viszonya anyám csirkéivel-tyúkjaival, mikor nyaranta ott időzött!


Soha senki nem tud meggyőzni, hogy nem kellenek a fotók. Aki nem szeret fotózni, mert számára az nem fontos, másodlagos, az általában azzal védi ki a kérdést, mely szerint: "de miért nem?", hogy neki nincs szüksége fotózásra, ő az agyában tárolja az élményeket. Na persze, hogy. Pláne aki évente megy legalább egyszer tartósabb üdülésre, netán több teljes európai vagy világ körüli utat tesz meg részletenként, de akár évente, az majd, bármilyen tálentum vagy memóriazseni is, majd biztos fog mindenre emlékezni 5-10-20-... év múlva is! Hát ezt biztos jól elhiszem...
És vannak ismerőseim, akiknek x az n-ediken lehetőségük volt az akárhány az n-ediken országot bejárni, fotó meg alig, vagy egy szál sem... De nem, minek az, az agyban kell, hogy ott legyenek, nem az albumokban! Hát, ő tudja... de hogy tutira nem lesznek az agyában, az hétszentség!
Én tökéletesen megértem, hogy nem vagyunk egyformák és nem igényeljük ugyanazt. Neki biztos nem fog hiányozni, csak annyit tudhat, hogy kipipálhatja ezt vagy azt az országot és elmondhatja: ők bizony ott is voltak!
Előrevetem, hogy nem általánosítok. De: számtalan embert ismerek, akik elmentek "Görögbe", "Törökbe", "Olaszba" és még ezer másik helyre, aztán HA fotóztak és én láthattam is azokat a fotókat, csak csendben ríttam odabent. Mert én, ugye, sosem juthatok el sehova, DE én amúgy is, bármilyen helyi városi zöld helyen tudok baromira fotogén helyeket találni és százasával lőni a képeket, aztán meg örülni nekik. Ők meg hazajönnek 20-50, na jó, 100 fotóval valami hú, de egzotikus helyről, és mit látsz? Ennyi fotón gyakorlatilag ugyanazt a tengerpartot, ugyanazt a pucér társaságot, valamint kocsmát vagy egyéb bulizós helyet, ahol ugyanezek esznek vagy buliznak. Nekik ennyi volt Görög, Török, Olasz és egyebek. Ezért én ki sem mennék -- és esküszöm, nem az irigység beszél belőlem. Menjenek csak nyugodtan; én lehet, boldogabb vagyok egy vekeris, fancsikás vagy szuszparkos fotózás eredményein élvezkedve.:))
Én viszont azt tudom, hogy (egyelőre legalábbis!) nincs okom memóriapanaszra. Sőt.
Mégis tudnak nekem is meglepetést és újra és újra örömet okozni a régi fényképek! Mert persze, hogy nem felejtettem el, de az ember agya szelektál, és millió minden háttérbe szorul, soha esetleg eszébe nem jut, ha nincs, ami előhozza, hogy tényleg, ez így volt, ezt is láttuk, itt is voltunk... és emlékszel, hogy...? Emlékszel, mikor itt meg itt... ez és ez? S ezek tutira nem maguktól jönnek, hanem a régi fényképek láttán!
Ezeket a fotókat is most leltük meg és újra egy csomó örömet okozott: Szilvi, a nagy szárnyastömegvonzó központ! Neki úgy mentek az ölébe a tyúkok, csirkék, mint nekem a macska.:)) Akármeddig ölben maradtak nála -- időnként tele volt... khm, végterméklenyomatokkal is az otthoni öltözéke:)) --, jót aludtak közben rajta, ő meg simogatta őket, mint más a macskáját vagy kutyáját...

Moly-plecsni a Homérért

Alig pár órával az előző Moly-plecsni után megkaptam a következőt!:)


Homér -- egy varázslatos vak kismacska története című könyv elolvasása és értékelése volt a kihívás, mely tavaly augusztus végén indult, és még egy hónap, aztán befejeződik.
Örültem, hogy rábukkantam a kihívásra, melyet hajnalihold tett, így 27.-ként jelentkeztem is rá.
Egyrészt azért, mert egyik letehetetlen, kedvenc könyvem volt, másrészt azért, mert lesz egy makkás plecsnim, gondoltam.:)))

Hajnalihold kihívása:
Homér -- egy varázslatos vak kismacska története


Ez az első kihívásom. 
Mivel úgy láttam, még nincs ilyen kihívás, úgy gondoltam, létrehozom. 
A feladat Gwen Cooper: Homér című könyvének elolvasása és értékelése. 
Az olvasásokat és értékeléseket a könyv megjelenésétől (2010-től) fogadom el. 
Mindenkinek kellemes olvasást kívánok!

Az értékelésemmel nem sok gond volt: azt hiszem, kimerítő és alapos blogbejegyzést írtam róla itt, a Smaragdon. Ami meglepett, amikor ezt a bejegyzést kerestem itt, hogy valahogy azt hittem, a tavalyi évet kell néznem. Nem? Ez hihetetlen, gondoltam. Mentem a 2011-es évre. Ott sincs... hát az lehetetlen! Miután még vagy kétszer végignéztem az utóbbi két év olvasásait, beletörődve abba, hogy nincs; mentem visszább 2010-re... és ott meg is találtam! Földig hullt az állkapcám... Tisztában vagyok vele, hogy ahogy elmúlik a fiatalság, az idő szinte röpül, és ez nemcsak egy frázis, tényleg így érzi az ember. No de hogy ENNYIRE??? 3 éve olvastam a Homért?? Mintha most lett volna...

A Homér bejegyzésből a hosszabb idézetet kivéve, a többit átböngészve úgy döntöttem, értékelésként pont ez kell ide. Bemásoltam, de a végén persze jeleztem is a dolgot:
Az értékelést saját blogom bejegyzése alapján készítettem: http://smaragdszem.blogspot.hu/2010/12/homer.html

Hajnalihold ezt írta az értékelésemre: Szuper! Örülök, hogy másoknak is tetszik a könyv. :) Jár a plecsni!
Én pedig válaszban: Köszönöm! :))) Nagy örömömre szolgált ez a kihívás, a plecsnire pedig igazán büszke vagyok!:)

2013. július 24., szerda

Írjunk verset közösen! - kihívás

Írjunk verset közösen!

Ma délutánra következett be a nap fénypontja: befejeződött egy Moly-kihívás. Az eredményről este értesültem gép mellé kerülve, miután nap mint nap többször is rámentem a kihívás oldalára, vajon hogy állunk?
Ami legelőször megütötte a szemem a profiloldalamon, az a plecsni volt::)



A kihívást Legrin indította június közepén, 58 résztvevő jelentkezett rá.
Örülök, hogy felfedeztem, mert onnantól nem sokat haboztam a jelentkezéssel jómagam sem.
Így szólt a kihívás:

Sziasztok!

Írjunk közösen verset, méghozzá úgy, hogy mindenki csak a legutolsó sort ismeri belőle, ehhez kell hozzábiggyesztenie a sajátját.

Szerintem a legtöbben játszottunk már hasonlót gyerekkorunkban, amikor egyre hajtogattuk le a papírt, én emlékszem, hogy mesét írtunk így. :) Az ötlet egyébként a szegedi könyvhétről származik, ahol az Égigégő szervezésében volt egy közös versírás. (link)
Mi itt a Molyon leginkább úgy tudjuk megoldani, hogy a hónap végéig jelentkezetteket random módon sorbaállítom. Én fogom mindenkinek elküldeni az addigi utolsó sort, és szintén nekem kell visszaküldeni, amit írtatok.
A jelentkezési idő június 30-ig tart, úgyhogy a verset csak júliusban fogjuk megírni. :)
Kérek mindenkit, hogy amíg nem ért végig a vers, senki nem mondja el, mit ismer belőle, mit írt ő, legyen ez meglepetés a végén, amikor már a készt olvashatjuk.

Remélem, élvezni fogjuk, és jó kis vers születik! :)
———————————————————————————————– 
Szeretnélek megkérni Titeket, hogy aki ritkábban, napi egyszer-kétszer van fent Molyon, jelezze itt, mikor: (link)

Innentől kezdve nagy izgalommal vártam a versírás kezdetétől, július 1-jétől, mikor kerül rám a sor. Utólag tudom, hogy 5.-ként már meg is kaptam az addigi utolsó sort egészen július elején. A megkapáshoz képest, mintegy tök véletlenül, mert nem voltam sehol és nem délután volt (amikor általában nem ülök itt, ha Bencus nincs itthon és az anyja ráér gépezni, vagy amúgy is háztartok vagy hímzek), hálisten, 22 perc múlva észleltem az üzenetet, s kb. 3 perc kellett a saját verssorom megírásához és visszaküldéséhez. Mit üljek rajta, azonnal jött is az ötlet, és hát haladjunk!
Azóta vártam izgatottan bár, de türelmesen -- és a többiek is! --, hiszen tudjuk, hogy mindez nem olyan egyszerű, pláne egyetlen embernek kézbentartani és lefolytatni a kihívást: 58 emberhez eljuttatni az utolsó verssort és visszakapni a következővel; miközben óhatatlanul vannak, akiknél esetleg napokig is elidőzik és odázódik a dolog, hiszen bármi adódhat, bármi bárkinél előfordulhat! Szóval időnként kifejeztük égető kíváncsiságainkat a kihívás oldalán.

Aztán ma délután megtört a jég!
Mikor este géphez ültem és szokásomhoz híven azonnal megnyitottam a Molyt, a profilomon, mint már fent írtam, ott díszelgett a kihívás teljesítéséért járó plecsni!:))) És még jó néhány friss hír és üzenet. Végigolvastam a délután óta rajongó résztvevőket, én is írtam örömmel és köszönettel...

Tehát Legrin karca:

Kész lett az első, Molyok által közösen írt vers! :) 
http://moly.hu/kihivasok/irjunk-verset-kozosen kihíváson készült, a részvevők mindig csak az addigi utolsó sort ismerték, ehhez biggyesztették hozzá a sajátjukat.

A megírásban részt vett: 
(Itt felsorolva 58 személy Moly-neve.)

Mindenkinek köszönöm a kihívásomon való részvételt, és remélem, épp annyira tetszik majd nektek az eredmény, mint nekem! :)

És akkor maga a vers:

Bár a tündér-tó partján sokat jártam, 
Ez életből viszont keveset láttam. 
Eljátszottam az egész életem, 
Nem csábít már a regényes végtelen, 
Csak könyvvel hasalhassak a szőnyegen. 
Lehunyt szemmel mélyre szívni ismerős illatát, 
Ajkára rátapadva megízlelni zamatát, 
Érezni az édes mámort, melyből sosem elég, 
Akkor is, ha a hajad tövig leég! 
Ha Makó Jeruzsálemig majd elér, 
Meghalok én, ne félj! 
Kérlek, csak a mának élj! 
Minek, hisz mindnek lába kél! 
A kincsesládámba épphogy belefér, 
Ha azt kinőné mégis, átteszem vitrinbe, 
Hiányozni fog annak szép emléke, 
Mely sorsod útjáról előre mereng. 
Nem fordulhatsz vissza többé, mert a múlt mögötted dereng. 
Élj a jelenért, mert az az, ami mindent jelent, 
De sose feledd, az oviban mi volt a jeled, 
Mert még az ABC-ben is bármikor jól jöhet. 
Ezzel felmelegítve fagyossá vált szívemet, 
Mondtam el neki akkor írott versemet, 
S tettem elé madaraimat ketrecben. 
Végre virágoztak vágycsók-színű lábnyomok, 
S elhervadt szívem újból felragyogott. 
Szemeimben lelkes láng lobbant, 
Amire a szemkenőcs jobb, mint 
Bármi, ami bár elfedi a kínt. 
Tiszta fényre mégsem vezet, 
Szívesen fognám két kezed 
Kifejezve ezzel örök szerelmemet. 
A finom spenótot miért nem etted meg? 
Ugye, jobb lett volna a krémesed? 
Ez, bizony, már velem is megesett. 
Kezem közben rendesen nedvesedt… 
Miközben könnyező szemem törölgettem, 
Sajgott a lelkem, sószobornyit öregedtem, 
Lepkeszárnyú pillanat sodorta el életem. 
A valóság kirojtosult kissé a széleken, 
Két macska lefolyva ül a székeken, 
Dalí kente oda őket szélesen. 
Most egy szürrealista sor kéne, nem? 
Amiben egy fa palacsintát terem, 
És lánglelkű lidércek labdáznak velem. 
Miközben az azúrkék eget kémlelem,
Könnyes szemmel kérlelem, 
De nincsen bennem félelem, mert 
Már elmúlt minden kételyem 
S már elmúlt minden reményem, 
Hogy megsül a süteményem. 
S az élet egyre keményebb, 
Jobb, ha nem egyedül éled.

Az ötödik (félkövérrel kiemelt) sort írtam én, úgy, hogy az előzőt kaptam meg.:)
Ezentúl még jobban figyelek, hogy a hasonló kihívásokról le ne maradjak, annyira izgi...

2013. július 23., kedd

Életmentő kávé

Hétfőn, a névnapomra esett a MÜK meglátogatása. Tekintettel arra, hogy a raport előtt napokkal gyomoridegem szokott lenni és minden bajom, most nem voltam túl boldog ettől a ténytől, hogy pont ezzel ünneplem ezt a napot. Ráadásul visszaemlékezve: tavaly július 19-ére esett ez a jelentkezési nap, és az volt az, amikor az egész MÜK-nél hatalmas tömeg kavargott, mindenütt zsongtak-jöttek-mentek, nem nagyon értettem először az okát, csak később tudtam meg, hogy mi a dörgés...
Mindenesetre akkor máshova kaptam a sorszámot, vadidegen ügyintézőnő által szóban kikurgattak utcai közmunkára, és a mai napig nem tudom, hogy úsztam meg, mert nekem aztán nincs ismerősöm sehol! Hivatkozhattam én ott akármire, hogy vállalok bármit, bentit, ülőmunkát, akár önkéntest is, ingyen stb., stb., de akkor senkit nem érdekelt, csak az, hogy nekik kiadták utasításba, hogy a MAI NAP aki ide beteszi a lábát, mindenkit ki kell közvetíteni közmunkára! Mindegy, hogy eddig 55 éven felüliekkel ezt nem lehetett -- a biztonság kedvéért körbekérdezték egymást --, most senki nem tudta ezt határozottan állítani, tehát úgy vették, hogy persze, azokat is ki kell; tehát azzal jöttem el, hogy 1 hét múlva vissza kell jönnöm raportra, s akkor és addig is megtörténik a kiközvetítés. A pokol kínja volt az a hét! Mindent elkövettem, hogy BÁRHOL el tudjak helyezkedni, akár önkéntesnek is, de nem kellettem (akkor sem) sehova.
Utólag megtudtam, hiába is mentem volna el ingyen dolgozni valahova, hogy kiváltsam a 30 nap egyszerűsítettet vele, a közmunkára való küldés minden hasonlót felülbírált volna, sajnos...
Amikor mentem egy hét múlva, a szokásos ügyintézőm semmit nem tudott erről és nem is értette, miért kell egy héten belül megint jelentkeznem! Mikor jeleztem neki, hogy hát mert állítólag ki vagyok paterolva utcára, azt mondta, hogy az nem úgy megy, azt hivatalos levélben kapnám meg!
Szóval a tavalyit azóta sem értem, de tudom, akkor is príma jó névnapom volt... mert pont annak a hétnek a közepére esett, amit az ellenségemnek sem kívánok.

Az idén meg pont a napjára hívtak. Rossz előérzetem nem vált be: a már szinte megszokott gyorstalpalóba küldtek, ahonnan 10 percen belül velem együtt 4-őnkkel végeztek. Magam részéről azt tudom elmondani, hogy ÉN köszöntem bemenet, mondtam, hogy jelentkezni jöttem. Pasi NEM köszönt, elvette a kiskönyvet, kikeresett a gépben, NEM mondta, hogy foglaljak helyet, erre pláne nyilván nem is foglaltam. Bepecsételt, beírta a 3 hónap múlva esedékes raport idejét, aláírta, ideadta. ÉN megköszöntem, ÉN köszöntem és kifordultam. Ő fel se nézett, nemhogy válaszoljon vagy netán köszönjön...
Hát ennyi volt. A bunkóságot e helyen (a gyorstalpalóban) már megszoktam, úgyhogy ettől nem húztam fel magam, és még mindig jobban jártam, mint tavaly...

A probléma az volt, hogy már reggel üres gyomorból többször is próbálkoztam produkálni valami magamból kiadandót, de nem nagyon volt mit. Ami pénzt kapok (a 22800 foglalkoztatás nélküli támogatáson kívül 2 nem gazdag, de hozzám közelálló, sorsomat szívén viselő embertől havi segítséget), azt gyorsan befizetem a csekkeimre, megveszem a macskakajákat, almot, teknőskaját, jó esetben kiváltom a gyógyszereimet, és ez nekem lényegében a legfontosabb ahhoz, hogy kitoljam a végrehajtást, utcára kerülést... és azt szoktam mondani, leszarom az egyéb nélkülözéseket. De most olyan két hét közepén álltam, amikor gyakorlatilag némi aprót leszámítva egy qrva vasam sem volt. Semmi pénz nem állt meg a kezemben 2 napnál tovább, mert mindig befizetni kellett. Nem vásároltam, nem ittam, már majd megvesztem egy kis normális kajáért (már egy kis far-hátra gondolás is gasztronómiai élménynek számított!) -- ugyanis a szintén egyre fogyatkozó házi tartósféle élelmiszereket próbáltam éhhalál ellen evésre felhasználni, de mit ne mondjak: ez azért baromira egyhangú egy idő után.
Szerencsére Szilvinek a csp-jéből és gyt-jéből (30 ezer kettejükre!) maguknak nincs másra gondja, csak a saját létszükségletük kajaféleségekre, ami elsősorban azt a célt szolgálja, hogy Bencus ne szenvedjen semmiben hiányt; tehát nekik mindig megvolt a felvágott, tejtermék, kakaó, miegymás. A kenyeret is ő veszi (kétnaponta fél kiló a fogyasztásunk, mert gyakorlatilag én kb. 1-2 félszeletet eszem meg egy hét alatt).
Már semmit nem tudtam kitalálni a lehetőségekből, ami jólesne. Az igen előrehaladott csontritkulásom megállapítása óta innom kéne a tejet. Na, nem viszem túlzásba, de esténként megiszom kétdecinyit. Most egy hete már szünet állt be: nincs tejre sem. A Q10-em is elfogyott, ami még dolgozós éveim alatt is tényként volt megállapítva és érzékelve, hogy sokat jelentett nekem állóképesség szempontjából. Az is elfogyott egy jó hónapja. Gyümölcsös egyáltalán nem vagyok, zöldséges az igen, lennék, ám most azt sem tudok venni,  ráadásul a DM-ben baromi olcsón kapható C-vitaminom is elfogyott...
A víz a csapból nálam csak a hányingert fokozza, fene a finnyás természetemet. Hiába engedném órákig, csak a vízszámla lenne nagyobb, mert egyszerűen langyos és fura ízű...
Tudom, az édességhiányba sem lehet belehalni, a régebbihez képest jócskán kevesebbel is beérem már, de képzelőerőm túlvilági mámorba juttatott, ha csak elképzeltem egy kétgömbös normális fagyit.
És a legfőbb probléma az volt, hogy még a 3 in 1 Nescafém is elfogyott pár napja, amit pedig csökkentett üzemmódban fogyasztok több mint egy éve, szóval csak reggel és kora du. egyet-egyet; ez úgyszólván az édességhiányomat is enyhítette kicsit. Persze kizárólag elbandukolva érte a százas boltba, ahol a legócsóbb. No, lényeg az, hogy szerintem gimis korom óta nem fordult elő, hogy én úgy induljak egy napnak, hogy kávéra se fussa!
Furcsán is éreztem magam, az tény... Ráadásul a névnapomon, ráadásul a MÜK-be menéskor... ó, b@ssza meg, de keserves ez az egész! Tényleg ez lesz egész életemben, sőt, még rosszabb???
Mikor kitámolyogtam a gyorstalpalós "udvariasság szobra" ügyfeles pasi szobájából, kicsit úgy éreztem, mintha a Titanicon lennék. Kicsit sötétebb is lett... vagy mi van?? Gyorsan leültem, a várakozók furcsán néztek rám, hisz nagy örömükre egy percen belül kievett a fene és felszabadult a hely; mi a fenét akarok még itt? Semmit, csak helyrebillenni egy kicsit.
A tekintetek elől eltámolyogtam az épület tágas előterébe, ahol a mellékhelyiségek, a liftajtó, néhány padféleség, egy büfé és egy automata áll, valamint nyílik több folyosó és lépcsőfeljárat. Láttam, hogy 90 Ft egy kávé tejjel és némi cukorral. Összekapirgáltam könnyű pénztárcámból ennyit, szerencsére az 5 Ft-osokat is elfogadta a gép... Aztán leültem a forró kávéval az oszlopot körülvevő körpadra, és ott üldögéltem vagy negyedórát. Azalatt jól beosztva megiszogattam azt a kávét, amit akkor úgy éreztem, mintha az életemet mentette volna meg. Hogy vérré vált bennem, az tuti. Legalábbis egy kicsit újra emberféleségnek érezhettem magam, aki tán nem szorul azonnal vérátömlesztésre.

Aztán hazaérve Szilvi felköszöntött egy kis csomaggal: volt benne a szokott zacskó Nescafém, vagy ötféle édesség, kifogyott praktikus dolgok, úgymint tusfürdő, pogácsakenő eszköz, ez-az. Ja, mert mostanában hetente sütök pogácsát -- ócsó és nem ráz. Nekünk több napra is 1-1 komplett étkezés pár db kis pogi, és én a hagyományos kenőtoll híján kiskanállal dikicselem rá a tojássárgáját, de már kapható a tollakhoz képest higiénikusabb, alkalmas cucc is hozzá.
Dani is hasonló mindennapi létfontos dolgokkal köszöntött (tojás, zőccsíg, C-vitamin, parizer, ásványvíz, ice tea, ócsóbb sör mint luxus netovábbja), úgyhogy valamelyest helyrebillent egy hétre a világ... Aztán meg majd lesz valami.

2013. július 22., hétfő

Névnapi áldás

Alig két hónapja már beérkezett egy kedves sorozat, az ember nem tehet róla, ha két névnapja is van a naptárban. Az emberek általában több-kevesebb sikerrel akkor tudják eltalálni az igazit, ha van valaki illetékes a rokonságukban vagy ismerőseik között. A dolog akkor sem 100%, ugye...
Én úgy vagyok vele, hogy ha valaki a májusin felköszönt, nem magyarázkodom, hanem megköszönöm szépen. Mennyivel lenne jobb, ha visszautasítanám, hogy kösz, de nem most tartom? Felesleges lenne, mert már megtörtént, megvolt a jószándék, miért rontanám el? Szívja vissza, törölje ki? Mennyivel lenne az jobb?
Az embernek nem esik rosszul végül is soron kívül sem, ugyanakkor meghagyja a másiknak a köszöntési szándék sikerességét.:)
És hát tulajdonképpen mindig így volt, hogy a nem igazi van előbb, így hát sokszor megtörtént életemben, hogy akkor leptek meg akár jókívánságokkal, akár ajándékokkal. Lényeg, hogy nem csinálok ebből problémát. Azt is ugyanolyan örömmel fogadom, mint a tényleges napján történő felköszöntéseket.
Nem beszélve arról, hogy velem is minden bizonnyal sűrűn előfordul, hogy nem akkor köszöntök valakit, amikor tartja a névnapját, illetve egy évben többször is szerencséltetem a delikvenst...
Ezen a napon is összejött egy kis egyveleg a képes köszöntésekből...
































És végül, de egyáltalán nem utolsósorban: bizony, sikerült most is egy szép verset is kapnom a hozzávaló képpel együtt -- ezúttal Danától, amit itt meg is osztok:

Kovács Daniela:
Névnapodra

Legyen ma sorsod szép virágos mező,
és a nagyra nőtt csöndeken keresztül
új reménypatak, lágyan csörgedező
törjön utat szívedig. Ott fölpezsdül,
és felfrissíti az álmot, a vágyat, 
tőle illatozik minden rózsaág.
Szakíts le Te is egy gyönyörű szálat,
és díszítsd ki vele a lélekszobád.

Őszinte szeretettel ölellek: Dana