2018. március 31., szombat

Esőzéses nagyszombat

Haramia ma műsorszünetet tartott, hála istennek. Lehetett hálni.
Rendeztem neki később egy kis szülinapi invitálást, sok mindent nem fogott fel belőle, az biztos.:) De felfalta a grillcsirkemell délelőtti adagját.:) Mivel gyertyahelyettesítő évszámjelzést nem tudtam hirtelen összehozni, ezért jelöltem meg a fotókat felirattal.
Egy nappal előbb csináltam, mert holnap anyámhoz megyünk.

 
Telefonált Miskolcról Zsolt bátyám, akivel megtárgyaltuk az aktuális dolgokat.

Megfőztem a sparos kötözött lapockasonkámat, a levéből meg tejfölös bablevest készítettem.

Esőzés volt amúgy egész nap. Drukkoltunk, hogy legalább holnap ne esne már húsvét lévén, és mert hogy épp menni fogunk anyámhoz. De hát a drukkolás nem jelent elintézést...

Szilvi csinál egyébként mindig mindenféle lakás-, asztal- és egyéb díszítést, így hát nyilván most is. Az ajtókat már felraktam korábban, de lettek itt még asztali cuccok is.

2018. március 30., péntek

Nagyheti péntek

Ettől az évtől már a nagypéntek is ünnep! De jó. Milyen jó lett volna ez nekem évtizedekig, amikor meló után hazafelé beestem a templomba ezekre a szertartásokra, és reggeltől kezdve úgy 8 körül már akár otthon is voltam, vagy valamelyik nonstop boltban, hogy be is legyen vásárolva.

Bencét elvitték 1 óra után.
Fasírtot és tört krumplit csináltam, ettem, majd megnéztem az Elif következő részét.
Olvasás, netezés.
Este megnéztem -- most kivételesen tévében -- a Tíz elveszett év c. 1999-es amerikai filmdrámát, utána pedig éccaka a Stranger 7. és 8. részét -- ezzel be is fejeződött az első évad. Tényleg igen jó film.

2018. március 29., csütörtök

Nagyheti csütörtök

Haramia megint borzasztó kómás hajnalt csinált...
Hajfestéssel kezdtem, hajmosás és vele kapcsolatos tennivalók.

Fél 3-kor csengetett a postás, meghozta a fht.-mat. Csodálatos, hogy az e havit majd csak 5/6/7-én vagy hogyan hozta, a következő havit meg előző hónap vége előtt már 2 nappal. Tényleg kiszámíthatatlan az utalásuk.

Sokat cseteltem, megnéztem az Elif következő részét.
Szilvi Bencussal tojást festettek, mivelhogy holnap vinni fogják a gyereket, ne maradjon ki ebből az akcióból.

Dani volt anyámnál favágás és -behordás céljából. Anyám apró pénzérme nagyságú pogácsákat küldött, meg egy csomag fagyasztott csirkeszárnytövet.

Este BK, majd megnéztem a Stranger 5. és 6. részét.

2018. március 28., szerda

Színezős bagoly 7. - macskakaják

Haramia ma is nyávogással töltötte a hajnalt.
Megérkezett a Táblácskától az e-számla. Kéthetes a készítés, 9-ére várható a táblácska.

Szilvire rábíztam a Félixet, hiába vártunk akcióra, muszáj rendes áron felspájzolni, így vett is 5 dobozzal, tehát 60 tasaknyi macskakaját.
Rábíztam a már következő hó elején esedékes 3 számlám befizetését is.
Én ezalatt voltam a Sparban. Vettem egy grillcsirkét, így Haramiának 1 hétig biztosítva van a kajája. Annyira nehéz neki mindig valamit kitalálni. Így is sok csirkepörköltöt főzök, nem tudok folyton. A grillcsirke mellehúsa önmagában vagy 4 napig elég neki. Míg a Tescóban lehetett kapni elhozatalra, mindig vettünk neki, ha ott jártunk. Sajnos, az elhozatalos lehetőséget megszüntették.
Vettem még narancsot, édességet, valamint anyukámnak a húsvéti találkozáshoz csokit, kávét.

Otthon színezéssel foglalkoztam, és készen is lett a 7. baglyom. Olyan cuki lett azzal a lila pepita masnival. Elgondoltam, hogy majd tutira engedné, hogy a nyakába kössek egy ilyen habos masnit, vagy mint az előző képnél: a lábaira.:)) Kis éxer.:D


Este BK, Szulejmán, előtte és közben csetelések néhány emberrel.

2018. március 27., kedd

Rendelés -- Emlékek

Volt tegnap éjfélig egy akció a Táblácskánál. Aki rendel egyet, az ingyen kapja mellé V. Robi könyvét, amely egyébként négyezer-párszáz Ft.
Na most... én azóta szeretnék táblácskát, mióta tudom, hogy létezik. Egyre több mindenkinek van a környezetemben. Én is rendeltem Istvánnak. Mindig fájt egy kicsit, hogy nekem már nincs apropó... nem fognak búcsúztatni munkahelyről, sem nyugdíjba, ahol össze lehet dobni a páciens számára egy ilyet. A családomban meg ez bárkire nézve nem háromezer forintos tarifa, amit itt rendszeres ünnepekkor megengedhetünk valahogy személyenként.
Ettől függetlenül én is nagyon szeretnék táblácskatulajdonos lenni.
Viszont azt is tudom, hogy nekem csak akkor lesz, ha én intézem és én rendelek magamnak. Valahogy fel kell ezt fogni úgy, hogy nekem volt egy 22,5 és egy 13,5 éves munkahelyem az életemben. Egyik helyről én jöttem el, másik helyről megszüntették a posztomat. Volt ilyen is, olyan is, mégsem búcsúztattak sehonnan. E 36 év alatt isten a tanúm, hány embernek fizettem be ilyen-olyan apropó címén az éppen esedékes tarifát! Rengetegnek! Soha nem tudnám összeszámolni... És soha nem sajnáltam, tényleg. De én, sajnos, elfelejtődtem ilyen szempontokból, pedig nem voltam konfliktusos ember, sőt. Tudomásom szerint kedveltek, jól megvoltam akárkikkel.
Nyilván nem foghatom rá, hogy emiatt nekem okvetlen jár bármiféle "kárpótlás". Csak eszembe jutott. Nem is kellene magyarázkodnom, miért kell nekem. Szerintem biztos nem én vagyok ilyen egyedül a történelemben, hogy magának rendeli a táblácskát.:))
Úgyhogy megtettem.
Még éjjel megjött a részletes megrendelőm visszaigazolása, reggel pedig az ún. díjbekérő, mely segítségével utaltam is -- és emellé nekem még egy könyv is jön ám! :)

Mosdót és mosogatót "takarítottam" 20%-os ecet segítségével.
Zöldséglevest készítettem.
Megnéztem az Elif 136. részét, valamint színeztem az újabb baglyomat.
Anyám telefonált. Csetben leveleztem vagy négy emberkével.
Este tükörtojást sütöttem, mintegy másfelet meg is bírtam enni.

Dani már jóval 9 után jött anyámtól, hozott pogácsát, "anyanázst"; Szilviék részére egy összeget Bencusnak a jó biziért, a szülinapjára, valamint locsolópénzt. Ugyanis nyugdíj volt és végre egy favételmentes hónap.
Daninak visszaadtam a pendrájvját.
Istvántól elkértem a mai BK-t, mert ezt most nem láttam, csak nyomokban az elejét.
Megkaptam, megnéztem, valamint a Stranger 4. részét.

* *

Ma 1 éve engedtek ki a kórházból. Reggel a vizit után hívatott az orvos a kezelőbe, ahol kiszedte az egyik drént. A másiknak még maradnia kellett... azzal kellett hazamennem. Még tegnap este, a vasárnapi kezelésnél sikerült az orvosnak "kifejezni" a köszönetemet. Tényleg nagyon rendes volt velem, és utólag már azt is tudom -- mert egy év sok idő és számtalan helyről érkeztek az infók --, hogy az egyik legjobb orvost kaptam (én nem fogadtam meg senkit, mivel nem is ismertem senkit).
Nem volt ez (az, hogy bennem maradt az egyik dréncső) végül is haszontalan, bár 5 napig kínlódtam vele még otthon... Azért félős volt végig, ki ne cibáljam, vagy a macskák... vagy éjjel el ne felejtsem, hogy nem lehet forogni.

Akiket egynapos műtötten megszabadítottak az egyetlen drénjüktől és hazaküldtek, azok sokáig visszajártak kezelésekre, naponta pungáltatni! Én ezt ezáltal megúsztam, nem kellett mennem egyszer sem. 5 nap múlva kellett mennem, akkor szedték ki a másikat.

Eljött az utolsó reggeli.
Vizit után, mikor fix lett a kiengedés, szóltam Daninak, hogy jöhet -- így is lett. Addig megpróbáltam pakolni, de a nagyját ő pakolta össze.
Daninak egy kollégája vitt haza, Dani gondoskodott róla előre.
Az furcsa volt, hogy én a negyediken vagyok, de az utcai ruhája az embernek a földszinti ruhatárban van, amelyet a leadáskor kapott átvételi elismervénnyel lehet átvenni. Tehát csomagokkal, de hálóingben-köntösben és papucsban kellett mindenhova flangálni.
A zárójelentés, ahogy meglett, el is készültünk a pakolással. Utána kint a recepciónál három nővérnek meg tudtam köszönni a velem való törődést és kedvességet.
Utána mehettünk a "raktárba"...
Hát, elég körülményes volt a csövemet a flakonnal megszervezni a ruhákkal egyidejűleg! De már legalább csak egy diszkótáskám van...
Emlékszem, az epeműtétemnél nem flakon volt a végén, hanem zacskó. Azt neveztük ott diszkótáskának.:))
Otthoni emlékek e napról nem nagyon jönnek elém. Azt tudom, hogy sokat kellett telefonálni, meg hogy Dani ment anyámhoz, aki főzött és kajákat küldött; valamint hogy Szilvi előtte porszívózott és bevásárolt, ki volt almozva, macskák életben voltak, és egész nap hitetlenkedve járkáltak körülöttem és szaglásztak.:)

2018. március 26., hétfő

Haramiás hajnal -- Egy évvel ezelőtt

Haramia néha koncertet ad zöldhajnaltól. Akkor hagyja abba, amikor már úgysem tudnék visszaaludni, bármennyire keveset aludtam előtte. Kimegyek, teljesítem minden kívánságát, almozok utána azonnal -- mégis. Aztán bejön, félórát simizni kell, miközben ő dorombolva mászkál összevissza az ágyon. Néha teljesen kivagyok tőle. Minden rendben nála input-output körül, sőt, igen sokat eszik (minden kívánságát teljesítve!), úgyhogy nem tudom, mi ez a nyávogás. Ha simogatom, abbahagyja. És van, amikor napokig sincs ilyen baja; de egyébként a nap 90%-ában alszik.
Amit észlelek, hogy lehet időnként nála valamiféle mozgásszervi fájdalom, mert úgy nehezebben fekszik le, nehezen engedi el magát. Meg hát, ami nem új, az az, hogy nem röpköd már a levegőben. Sokszor elszámítja magát az ugrásoknál, lecsúszik, mellétottyan valamiről, valaminek.
Az utóbbi évben, ha rájön a vukkolás (szőrkígyók...), már nem képes kiugrani vagy odébb menni a fekvőhelyétől, hanem maga mellé produkál. Na, ennek szoktam nagyon örülni, mert ha ez éjjel vagy hajnalban történik, akkor is rohanni kell törülközőt cserélni, a vukkosat pedig beáztatni, különben azért lesz nyugtalan, mert nincs hol aludni.
Ma is egy ilyen produkciósorozat zajlott.
Hát igen, benne van már a korban azért rendesen...:(

Beszedegettem a ruhákat. Kimosva a télikabátomat, előtte becipzáraztam, mosás után vettem észre, hogy a cipzár húzókája a nyakánál van, alul meg szétnyílva a cipzár. Mindegy, így tettem fel száradni vállfára. Hát, természetesen nem tudtam megcsinálni, azaz lehúzni és szétszedni a zárat, sehogysem. Később Szilvi csinálta meg valahogy, rafináltan. Már rákészültem, hogy úgy fogok kabátba bújni, hogy "belemászok"...

Ma is ettem a Dani mézes-chilis szószos csirkemell kreációját rizzsel. Haramia ebből is kunyerált...

Kaptam a hőszolgáltatótól levelet, hogy a következő számlánál levonják a 12000 Ft-ot, amelyet most rendelet útján kapnak a háztartások. Ez nem fog rosszul jönni!

Megnéztem a BK-t, majd a Stranger 2. és 3. részét. Alakul!

* * *

Egy éve vasárnap már nem sokáig voltam egyedül. Kora délután bekerült egy 71 éves asszony, szegény Gizike néni. Nagyon szenvedett, pedig szegény próbálta magát tartani... Bélelzáródást okozott nála egy több hónapja meglévő daganat, így sztómája lesz... de majd csak holnap lesz a műtét! Érdekesség, hogy az orvosa egy tanítványa volt anno... Gizike néni ui. biológia-kémia tanár volt.

Tegnap egyébként sajnos, már délelőtt elvették a homokzsámokat, amit nagyon sajnáltam. Ám kaptam helyette egy igen szoros keresztkötést a mellek köré. Ennek nagyon örültem, sokkal stabilabbnak éreztem úgy az egész hóbelevancot a kötésekkel meg a drénekkel együtt.
Volt príma jó ebéd, aztán már vártam az orvost, mert mondta, hogy be fog jönni vasárnap is.

Később jöttek a gyerekek, ott voltak vagy két órahosszat, megbeszéltük a holnapi teendőket. Érdeklődéssel figyelték a küblijeimet, nehogy megteljenek és ne vegyem észre.
Már elmentek, amikor megjött az orvos és magával hívott. Megtörtént a kezelés, csak hát sajnos, a szorítókötés már nem került vissza, azt mondta, jó lesz már az úgy... Mindenesetre én sokkal komforttalanabbul és biztonságvesztve éreztem magam olyan "szanaszét".

Gizike nénivel sokat beszélgettünk a szenvedései közepette. Fájdalmai voltak és sokat hányt... Aztán meg gyomorszondát dugtak le neki, mert állandóan jött fel a sav és folyton öklendezett. Jááááj...
Utána behoztak a sürgősségiről egy 42 éves nőt epegörccsel. Órákig csak feküdt ruhában, hanyatt az ágyon, infúzióval. Ettől aztán elmúlt neki, de azt mondta, hogy már két napja kínlódott vele, és ez már a sokadik alkalom, nem érti, miért nem műtik meg már végre.
Éjjel nem sokat aludtunk, szerencsétlen Gizi néni meg aztán abszolút. Neki megváltás volt már végre a reggel, amikor végre bejött az orvosa.

2018. március 25., vasárnap

Színezős bagoly 6. -- Egy éve

Hajnalban óra-visszaállítás volt, sajnos. Mi ki nem állhatjuk a tavaszi óraállítást. Elvesznek tőlünk egy órát, nem ez a rendes idő, és hát olyat is olvastam már, hogy ezt akarják megtartani, tehát hogy a tavaszi maradjon mindörökre, ámen. Nekem semmi gondom nem lenne azzal, hogy megszűnik az óraállítás, de akkor úgy lenne normális szerintem, hogy az eredeti, tehát az őszi maradjon meg.
Ilyenkor sokszor napokig tart, míg minden órára rábukkanunk és mindent át nem állítunk. Még szerencse, hogy a számítógép és az okostelefon lerendezik maguknak ezt a dógot.

Ma is mostam egy géppel saját cuccot. Teregettem, kádat, vécét, mosdót, mosogatót, konyhai padot tisztítottam.
Utána baglyot színeztem. Most ez a bagoly három alkalommal készen lett. Alkalmanként 2-3 óráról van szó... Bagolyból ez az 6. alkotás, míg cicából 11 van. És el is kezdtem a következőt.


Este 7 előtt hozták Bencust. Ott is megvolt a szülinapja; rengeteg mindent kapott, általában pólókat, játékokat, aztán meg pénztárcát pénzzel.

* * *

Egy éve a reggeli vizit után a két mellműtött szobatársamnak kiszedték a dréncsöveiket és hazamehettek.
Én pedig két dréncsövet a flakonjaimmal megragadva kivonulhattam az előtérbe reggelizni. Itt így szokás, ki kell menni kajálni.
Viszont kaptam köménymaglevest, két zsemlét, vajat, májkrémet, teát. Ahhoz képest, hogy az ember többnyire nem reggelizik... :-O
Ez a kinti táplálkozás azért volt kellemetlen, mert nem ismertem senkit, de ez a legkevesebb, mondjuk. Ám mindenki hozta magával, kinek mije volt. Mondjuk, két küblije a csorgó cuccal -- ami ugye, roppant guszta evésnél, főleg a másé -- nem volt senki másnak perpillanat.
Ja, meg még megvolt az a hátránya, hogy így nem tudtam lefotózni a kajákat. Sokan voltunk, nem volt olyan laza a társaság, hogy ne néztek volna komplett bolondnak, hogy két dréncsővel, trutymós küblikkel nekiállok minden kajámat lefotózni. Pedig olyan szuper kajákat kaptam végig, hogy komolyan megérte volna lefotózni, főleg azok miatt, akik folyton pocskondiázzák a kórházakat.
Teljesen érthető, hogy egy emésztőszerv körül műtött ember nem kaphatja ugyanazt a kaját, mint egy mellműtött. Én gyakorlatilag teljesen normális kaját ehettem, egyáltalán nem kellett diétázni. Tisztában kéne, hogy legyen vele az ember. Mikor ezelőtt 3 évvel epeműtétem volt, nyilván az ottlétem műtét utáni napjától a 2,5 napi ebédem max. üres, sótlan leves és folyós, sótlan krumplipüré volt. Egy amúgy szuper, légkondis, négyágyas, két fürdőszobás, emeletszinten szalagerkélyes kórteremben. De amúgy otthon is diétázni kellett úgy 6 hétig még.
Ebédre raguleves, sült csirkecomb volt, alsó-felső egyben, tepsis krumpli és dinsztelt lilakáposzta! Sőt, valami süti is.
De egyébként épp hogy lenyeltem az utolsónak szánt falatomat, még járt a számban a falat, amikor az orvosom megérintette a vállam, és közölte, hogy vár a kezelőben... Ez úgy egy kicsit ciki volt, se kézmosás, se fogmosás... de hát ő akarta. Ilyenkor lekezelték a sebet meg a dréncsövek környékét.
Na mindegy, itt a lényeg, hogy ezen a kaján tényleg el lehet lenni, és szívesen lefotóztam volna.:) Mert mondanom sem kell, a kórházakba is szoktam vinni a fényképezőgépet, még ha nem is tudom használni.
Mivel szombat volt és a szobatársaim elmentek, ezért príma jó délutánom és éjszakám volt egyedül! Meglepődtem, hogy a nővérek minduntalan felajánlották, hogy áttolnak emberek közé másik kórterembe. Alig tudtam őket lebeszélni! Valahogy esküdtek rá, hogy nekem milyen szar lehet itt egyedül, hogy nem tudok senkivel beszélgetni. Közben meg, ha lehetne, nekem, esküszöm, mindig végig az egyedüllét lenne a legjobb. Fárasztó folyton beszélgetni és nem is mindig jó. Én olvasni szeretek, és a sok jövés-menés között így sem sok ideje van az embernek elmélyedni a gondolatokban. A sok erősködést illetően már arra gyanakodtam, hogy tán félnek, hogy öngyilkos leszek? Hiszen rákos az ember, ki tudja, milyen a mentális állapota!?
Imádtam a kilátást a 4. emeletről -- a Bartók és Mester utcai részt lehetett látni a templommal. Olyan megnyugtató volt, hiszen én a Szotyorin laktam, a Böszörményi elején dolgoztam ifjabb koromban, napi szinten legalább kétszer elmentem azon a részen.
Mivel itt ződhajnalban kellett kelni, mindig láttam a napfelkeltét, ami szenzációs volt!
No, itt most pont ezen a szombatról vasárnapra virradóra kellett az órát előreállítani, úgyhogy még a szokottnál is hamarabb riadóztattak; ami háromnegyed 5 volt általában, az most egy órával korábbi időpont.
Ezen a príma, néha egyedüllévős napon Homonnay Gergely: Puszi, Erzsi c. macskás könyvét olvastam.
Szilvi és Dani mindkét napon jöttek hozzám látogatni, velük is eltöltöttem mindkét hétvégés napon úgy 2 órahosszat. Szombaton estefelé már nagyon hiányzott a kávé, és nem mertem megkérdezni a nővéreket, hogy esetleg lehetne-e... mert tudom, hogy a műtét estéjén a szobatársam majd megveszett kávéért, és nem engedték neki. Na de már egy nappal odébb voltunk! Dani kiment, és simán megkérdezte a nővért, aki mondta, hogy igen, ihatok.:)
Bódogan kecmeregtem ki velük, a két pitlimet csövön tartva ki az automatához, ahonnan mennyei kávét ittam. Boldog idők, amikor még jólesett valami kaja... merthogy pl. kávét úgy a 4. kemó utántól végképp nem tudtam inni, mai napig... elvileg jólesne a kávé, de gyakorlatilag semmit nem érzek. Nyilván most már nemigen hánynám ki, de nem érzem azt a régi jó kávéízt. Akkor meg minek? Igazándiból pedig néha szükség lenne rá, reggel főleg, hogy felébredjen rendesen az ember, na meg ebéd után -- csak hát nem igazán tudom rászánni magam, ha egyszer nem kívánom. Nem beszélve arról, hogy nekem nincs is mindig ebéd. Akkor eszem, amikor megéhezem és ki tudom találni, mit tudnék megenni -- s ezek nem időpontfüggők.
Az automatás kávékat néha megkívánnám, mert tényleg isteni az illatuk. Annyit jártam kórházba, hogy nyakra-főre ihattam volna. De nem tehettem, mikor megkívántam, sem -- mert akkor meg fennállt a potenciális hasmenés veszélye! Akár a mai napig is. S ez idegen helyen nem optimális nekem. Így ha meg tudnám inni is a kávét, le kell, hogy mondjak róla.

2018. március 24., szombat

Bencus 10 éves -- 1 éve műtét

Tegnap tartottuk, de ma lett 10 éves Bencus.:) Isten éltesse, nagyon boldog szülinapot! :)


* * *

Épp emiatt sosem fogom felejteni, hogy tavaly pont ezen a napon volt a műtétem, pénteki napon.
Emlékszem, hajnali 6-ra kellett menni, Dani kísért el busszal, negyed 6-kor már az utcán voltunk és épp kezdett derengeni az ég alja...
Nem volt egyszerű nap, emlékszem sok keresgélésre és bóklászásra, míg mindenhova eltaláltunk... Kezdtük a raktárban az átöltözéssel, és onnantól már mindenhova köntösben, hálóingben és papucsban kellett közlekedni órák hosszáig a sok ambuláns beteg között, az egyre tömöttebb folyosókon. Egy idő után két, már a Jerikóról ismerős sorstársam mellé csatlakozva haladtunk egyik küldési színhelyről a másikra. Őket elvitték jelölőtűzésre a Jerikóra, engem, érdekes módon, nem. De a sebészem nemcsak maga vizsgálódott, hanem több orvossal is megvizsgáltatott és konzíliumot tartottak. Milyen érdekes, hogy addig én egyáltalán nem éreztem egyik helyen sem a daganatokat, semmi fájdalmam és különleges érzetem nem volt. Itt meg annyit nyomkodtak, hogy a vizsgálatok vége felé kifejezett fájdalmat éreztem mind a mellnél, mind a nyirokcsomóknál.
Mikor a két ismerős szobatársamat visszahozták a Jerikóról, engem már toltak a műtőbe árkon-bokron keresztül. Az altatás előtt még tanúja lehettem, hogy kikötik a karomat, a másikat meg lekötik... Aztán már csak irgalmatlan fájdalmakra tértem kicsit magamhoz. De túl voltam rajta, csak még nem tudtam gondolkodni, és órákig nem voltam magamnál. Még az őrzőben érzékeltem -- és később mondták is --, hogy újabb adag fájdalomcsillapítót kaptam, s jött az infúzió is. Egy idő múlva a saját helyemen tértem magamhoz. Délután a másik két sorstársam is túlesett a dolgon és a hatágyas kórterem egyik oldalán végig mi "haldokoltunk".
Kaptunk egy-egy homokzsákot is a műtött részre, jó nehéz volt, de határozottan könnyebb volt utána. Valahogy biztonságot is adott ez a "babzsák" -- így neveztem el.
Borzalmasan, szinte elviselhetetlenül fájt valami miatt a hátam. Nem bírom a hanyatt fekvést... Viszont ebben a szituban nem sok mindent lehetett tenni... a többiekből egy dréncső lógott, végükön műanyag pitlivel, belőlem meg kettő. Naná.
A sebészeink végiglátogattak bennünket, az enyém is befutott legalább kétszer, és kérdezte, hogy vagyok, meg ellenőrizte a dréncsöveket. Valami úton-módon túl kellett esnem négy telefonon is. Anyám, lányom, fiam, István.
A szobatársaim kaptak vacsorára háztartási kekszet és teát. Nekem valamiért nem lehetett...
Az esti gyógyszerosztásnál én is kértem fájdalomcsillapítót és altatót, pedig általában ha nem muszáj (pl. az epeműtétnél sem kértem), nem szoktam.
Kemény nap volt.

* * *

Ma elmentem a Sparba, a hó már csak foltokban volt meg, el lehetett köztük közlekedni anélkül, hogy muszáj lenne jégre lépni.

Kimostam egy géppel Dani-cuccokat, valamint kézzel azt a radiátorra akasztható plüssanyagú macskafekvőkét, amit egy csomó léről átmostam, mert levenként egy kiló macskaszőrtől kellett megszabadulni. Ez nem volt valami egyszerű eset, és rájöttem, hogy százszori mosás után is lenne még benne macskaszőr, tehát előbb-utóbb nem árt abbahagyni. Észleltem azt is, hogy hát bizony, ott, ahol Honesty súlypontja a leginkább érintkezik az anyaggal, ott lyukas is és körülötte már teljesen el van vékonyodva a anyag.

Az előző pörköltből megmaradt jó sok szaft, s hogy ne menjen kárba, kiolvasztottam egy hatos csirkealsócombot, megfőztem -- többek között Haramia nagy örömére is.

Dani hozott almot, s odapakoltam neki is szendvicset, valamint anyámhoz a viendő göngyölegeket (most vitte el anyámhoz is a szendvicseket és a tortát tegnapról).
Később aztán újra jött, miután megjárta anyámat. Közben volt magának vásárolni, és hozott nekem egy fél kilónyi gyógynövényes fürdősót.
Ezenkívül elhozta pendrive-on a Stranger things -- általa nagyon jónak mondott -- sorozat első két évadját; úgy vélte, nekem biztosan tetszene. Gyerekek a főszereplők, és hát egyébként horror.
Ráadásul még tegnap, a szülinap után Dani mézes-chilis csirkemellet főzött. Még éjjel írta, hogy igen sok húsból csinálta, és mivel neki az sok lesz, hoz majd nekem belőle. Szóval kaptam egy doboz ilyet is, amit egyébként kétszerre ettem meg úgy, hogy főztem ki hozzá rizst -- nagyon jólesett.

Istvánnal telefonoztunk, aki segített helyretenni a Strangert, miután letöltöttem a pendrive-ról. Kicsit bonyolult nekem az ilyen, amikor részenként 4 fájl is előjön, mivelhogy feliratos a film. Átnevezett két fájlt ugyanarra a névre, s így kell hozzárendelni a feliratot... Hát nekem ez hosszadalmasabb lett volna, de neki ebben már rutinja van, seperc alatt átnevezte a két évadot...
Úgyhogy este már meg is néztem az első részt, tényleg jónak látszik a film. Dani azt mondta, hogy neki most ez a csúcs még mindig, pedig tavaly látta. Állítólag még tévécsatornákon ezt nem is adták, legalábbis nem tudni róla.
Ja, és megnéztem A mi kis falunk II/8., befejező részét. Nagy sajnálatunkra máris vége.

2018. március 23., péntek

Bencus szülinapja


Bence ma tartotta az iskolában a szülinapját. Azazhogy Szilvi így rendezte le - reggel bevitte neki és vele a sütiket, egészséges édességeket és üdítőket-leveket, Bencének meg majd jutott a kínálások sorozata akkor, amikor engedélyezve lett a szülinap megtartása (azt hiszem, délután).
Mivel holnap lesz igazából a szülinapja, és ugye, szokás szerint holnap viszik el kora délután, így ma délutánra terveztük az itthoni szülinapot is, amikor Szilvi hazahozza az iskolából.

Felnőtt színezővel foglalatoskodtam, bagolyszínezés irányában. Néha kell ez is.
Megnéztem az Elif 134. részét.

11 körül megjött a futár a Szilvi által rendelt 10 szeletes Sacher-tortával. Most felső díszítés nélkül kérte Szilvi, mondván, hogy ő díszíti fel. Volt rajta számgyertya, de hagyományos 10 kisgyertya is, hadd legyen még nagyobb esemény az elfújása. Rákerült egy Happy Birthday! műanyag felirat is, szmájlifigura-gyertya, valamint sok-sok színes aprócukor is, meg hát még tűzijáték is lesz.


Szilvi pedig délutántól igen gazdag szendvicsállományt gyártott friss kenyérből, bőséggel megrakva vajjal, szalámival, főtt tojással, csemegeuborkával, 4-féle vágott nyers zöldséggel, nyers uborkával, hagymával, ketchuppal, mustárral és bőségesen reszelt sajttal.
Szokás szerint 4-kor elment a gyerekért, majd itthon még asztalt terített és díszített is.
Dani 5-kor érkezett, utána csoportos szendvicsezés zajlott. Büszke voltam, hogy két ilyen gazdag szendviccsel is megbirkóztam. Bencus négyet is bevágott, holott a suliban van uzsonna is. Nem szoktunk kólázni, de most abból is örömest lenyomtam két pohárral, mert jólesett.







Haramia, aki ugye, toleranciát kívánó aggkori pihenéseit a konyhában tölti, végig a megszokott helyén ücsörgött, és élvezte Dani közelségét. Valószínűleg emlékeiben megragadt a gyerekkora, amelynek Dani fontos szereplője volt. Mai napig imádja és boldogan engedi Dani minden szeretetmegnyilvánulását. Olyannyira, hogy az idő nagy részében az ölébe is költözött.:))













Ezután jött Bencus felköszöntése, hármónk (anyám, Dani és én) részéről is megelőlegezve (amit én és Dani rendeztünk is, anyám meg később fogja), Szilvi be szokta szerezni ennyi ember részéről a szükséges dolgokat. Jelen helyzetünkben minden ilyen akcióra háromezret tudunk beinvesztálni, úgyhogy nem toronyóra láncostul, de nálunk ez van. Azért ügyesen kalkulálva négy ember részéről ebbe nagyon sok minden belefér ám! Bence soha nem szenvedett semmiben hiányt, el volt látva rendesen, és nem idióta vagy felesleges dolgokkal. Bár idő és itthon tartózkodás híján így is rengeteg dolog van, amihez hozzá sem tud jutni, sajnos.






 















Miután az ajándékozás lezajlott, a tortázás következett. Előtte persze minden irányú fotózás az ünnepelttel.












 












Pakoltam szendvicset anyámnak bőségesen, így beszéltük meg a kölykökkel, hogy Dani holnap elviszi hozzá. Plusz még kb. két szeletnyit a Sacher-tortából. Tutira örülni fog neki, én tudom, hogy a mástól jött kaják mindig sokkal ízletesebbek, mint a sajátunk, és ezzel anyám is így van.
Utólag már tudom, hogy háromszor is jóllakott a szendvicsekből, nagyon jólesett neki, és a torta is nagyon ízlett.
8 előtt Dani is összeszedte magát és elment -- neki elfelejtettem szendvicset pakolni, de majd másnap átjött, és akkor pótoltam ezt a mulasztást.
Este a BK után letöltöttem és átphotoscape-eltem a fotókat, majd Danival átküldtük a produktumokat egymásnak.
Jó kis este volt.:)