2017. november 19., vasárnap

Az együttérzés szobra

Ma viszont hideg, de napsütéses időre ébredtem. Nem volt kétséges, hogy akkor ma lesz a tegnap fuccsba ment program napja, még jó, hogy nem erőltettem abban az esős szürkeségben magamra.
Tehát eleve úgy készültem, hogy ma felmegyek a Szent Annához.
Kicsit később esett le, hogy hétvégén nem jár a 45-ös. Itt az István úton kizárólag a 22-es jár, ami nekem erre a célra nem jó, hiszen az a Böszörményin megy a Nagyerdőre. Nagy ész volt, aki kitalálta, hogy vegyék el a városba menő buszt, konkrétan innen nem lehet simán feljutni a városba hétvégén! Akinek nincs kocsija, gyalogoljon, vagy hátha tudnak a tócósiak repülni.
Vannak persze nyűgösebb alternatívák: menjek két megállót gyalog a Kishegyesire, és ott majd csak jön valami városi járat. Vagy gyalogoljak ki hosszabban eleve a Derékig, ahol szintén majd csak jön valami városba menős. Illetve van még egy megoldás: kerüljek a kanyaron belül hátrafelé, gyalogoljak ki a Széchenyire, aztán ott hátha jön valami 41-es. Ez nyilván ugyanúgy kudarcos lehet, lévén, hogy félóránál sűrűbben egyetlen járat sem közlekedik hétvégén! Pontosan így is jártam.
Mikor elhatároztam, hogy ezt az utolsó variációt választom, akkor sikerült lekésnem már nem messze a buszmegállótól a 41-est. Mire két zebrán odavergődtem, konstatáltam, hogy igen, fél óra múlva jön a következő! Na neeee, én addig nem bírok itt ácsorogni. Más meg nem jön! Mi marad, minthogy elkezdtem felgyalogolni a Széchenyin. Ugyanezt megtehettem volna az István úton is, így csak még hátrébb jöttem ezzel a manőverrel.
Mindegy: jó hideg volt, napsütés, igyekeztem kimondottan csak sétálni és nem erőltetni a dolgokat tachycardiáig. A buszvég utáni megállónál megálltam megnézni, jöhet-e itt valami járat, hiszen 2 megálló még hátravolt a célig. Úgy 6-8 perc múlva jött is egy 125-ös, úgyhogy végre nagykeservesen feljutottam. Halleluja! A Batthyányn mentem át a Szent Annára, s még nem is értem teljesen a szoborhoz, mikor kaptam egy cipót! Csak néztem nagyokat, de láttam, hogy a lépcsősor alján is nagy cipóosztások vannak, a Karitász szervezésében.


A szobor a templomajtótól jobbra helyezkedett el. Egy ott álló férfi a Magyar Máltai Szeretetszolgálat kiadványát osztogatta az azt igénylőknek, mely a szoborról egy ingyenes, képekkel teli ismertetőfüzet.


Tehát a Hajléktalan Jézus az együttérzés szobra, melyet 2013-ban készített Timothy Schmalz kanadai szobrász. "A fekvő ember arcát a lepel eltakarja, meztelen lábfején pedig a keresztre feszítés sebei láthatóak. A szobor kettős üzenetet hordoz: egyrészt, lássuk meg Krisztus arcát a kirekesztett emberekben, másrészt, hogy együttérzéssel forduljunk az elesettek felé."


A szobor a világ több nagyvárosát is megjárta, többek között a Vatikánt is, ahol Ferenc pápa megáldotta a szobrot.
2017 tavaszán érkezett hazánkba, azóta vándorol a nagyobb városokba. Budapesten a 8. kerületi Horváth Mihály téren Erdő Péter bíboros áldotta meg a szobrot, s beszédében azt mondta: "Jézus egyszerre élte át a hajléktalanság súlyát és a küldetés nagyszerűségét. Látnunk kell hajléktalan testvéreinkben is életkörülményeik súlyát, és mindegyikükben az emberi hivatás nagyszerűségét. Adja Isten, hogy Krisztust tudjuk látni minden emberben. Erre emlékeztessen minket a szobor."
Pénteken érkezett Debrecenbe, s hétfőn már utazik tovább Kisvárdára, Mátészalkára, illetve Nyíregyházára.

Amikor lefotóztam, éppen a fél 12-es misére harangoztak be. Kézen fekvő volt: bemegyek.
Most nemigen bírtam volna ki állva, tehát leültem. Szinte tele volt egyébként a templom, pedig ez itt már a 4. mise ilyenkor. Ráadásul ez a Zoltán atya miséje, akit nagyon kedveltünk mindig, anno Dani kedvenc papbácsija volt, s hihetetlen, hogy azóta huszonpár év eltelt, és Zoltán atya sem maradt frissen felszentelt pap és káplán, közben tanulmányai alapján doktor lett és jelenleg a Szent Anna plébánosa. Mikor nálunk volt káplán, már akkor is nagyon szerette mindenki, nagyon szép hangja van, hangos, érthető a beszéde, leköti a figyelmet.
Nagyon örültem, hogy bejöttem, maradtam. Mióta beteg vagyok, nem igazán járok misére. Hónapokig nem is bírtam volna fizikailag sem. Mentálisan is problémám lett valahogy úgy ezzel az egésszel... De most ez jólesett, megfogott, meghatott.

Hazafelé nagyon sokat kellett várni a Kossuthon egy bármilyen, Tócósba menő buszra. A tökfedőmön túl még a kapucnimat is fel kellett, hogy tegyem, mert kockára akartam fagyni. Olyan metszően hideg szél fújt, hogy szinte havat éreztem benne. (Délután olvastam a neten, hogy a Mátrában szakad a hó...) Végre-valahára jött egy 41-es, és az elejéhez méltóan szintén a Széchenyitől bandukoltam hazáig.
Egész nap valamiféle nyugodt békét éreztem...


Letöltöttem és javítgattam a fotókat, amiket készítettem ma.
Estefelé jött Dani, aki anyámhoz ment innen, hogy a receptjeit és a kiváltott gyógyszerét elvigye. Megtömtük a hátizsákját göngyöleggel (pitlik, dobozok, befőttes üvegek), 2 nagy zacskó szárazkenyérrel. Elküldtem neki a ma kapott cipót, hátha nincs sok kenyere -- nálam itt nem fogyna el, mert én szinte nem eszek kenyeret, Szilvi viszont nyilván bespájzol, tehát mindig van rendesen.
Küldtem egy pár napja lejárt szeletelt felvágottat és egy tálkás DM-est a macskáknak.
Egy óra múlva újra jött Dániel. Anyám küldött cukkinilevest, fasírtot és tepsis krumplit. Dani is kapott.
Megragadtuk az alkalmat, és igaz, hogy még pont 1 hét hátravan, de előre felköszöntöttük Danit leendő szülinapja alkalmából. Egy fekete pólópulcsit és egy terepszínű szabadidőalsót adtam neki némi zselés szaloncukor és fitt szelet kíséretében. Szilvitől pedig 6 lidles zoknit és Belvitát kapott.
Örült.:)

2017. november 18., szombat

Esős szombat

Tegnap megtudtam, hogy Debrecenbe érkezett a nap folyamán a Hajléktalan Jézus szobor, és hétvégén lesz nálunk. Ma a főtéren lesz látható, 10-től programok, beszédek lesznek; estére elviszik a Szent Annához, és holnap pedig a székesegyház előtt lesz kiállítva.
Így ma arra készültem, hogy felmegyek megnézni.
El is készültem, egész délelőtt itt ültem "gálában", várva, hogy az egész napos esőzés kicsit hátha megszűnne. Nem esett nagyon, de folyamatosan. És olyan sötét volt, hogy nappal is villanyt kellett gyújtani, ha látni akartunk. Aztán úgy 1 órakor úgy döntöttem, hogy ez a nap már, úgy látszik, ilyen, holnap hátha nagyobb szerencsém lesz. Így nincs értelme... esernyőzni, aztán meg bénázás a fotózással, semmi élvezhető nincs a programban. Tehát visszavedlettem itthonosra.:)

Főztem csirkecomb- és -lábpörköltet, Haramia nagy örömére. Sörétet is főztem hozzá, magamhoz képest "bepakoltam"...;-)
Ezután megnéztem a tegnapi Elifet, valamint a Mielőtt felkel a Nap c. amerikai-osztrák-svájci romantikus filmdrámát, mely azóta már háromrészes film. Engem nagyon megfogott.

Este az X-frakció 14. részét, azaz a 6. élőadást néztem végig, jövő héten már döntő lesz.
Ma az utolsó négyes versenyzett, és innen már a három döntős megy tovább. Ők tényleg nagyon jók, bármelyiknek esélye van nyerni.

Még nem volt kedvem aludni, úgyhogy csodálkozva láttam, hogy a ma esti Ázsia már fent van a neten videón (múlt héten csak másnap tudtam előhalászni). Nyilván ütközött volna az X-frakcióval, tehát így később nézhető meg; de ha már fent volt, így legalább reklámok nélkül simán meg lehetett nézni. Majd csak lefeküdtem olyan fél 2 tájban.

2017. november 17., péntek

Nyugis péntek

Még 10 perc hiányzott a 8 órához, mikor sms jött a futártól, megjelölve az időintervallumot, amikor hozzák a csomagomat.
Nagy izgalommal vártam.
Addig hiányosságokat pótoltam, megnéztem a tegnapi Elifet, s háromnegyed 1-kor telefon, majd kaputelefon, futár.
Megjött az ajándékba szánt csomagom, mellyel jó órahosszat "elvoltam", olyan gazdag garnírungozást kaptam mellé! Ahogy kibontottam, egyik meglepi a másik után, ahogy szedegettem elő a kis légbubis borítékból a cuccokat -- hogy mi minden fért bele! Olyan sok apró kedvesség, hogy az ember nem győz rajta csodálkozni. Már maga a boríték is olyan, hogy látszik rajta a figyelmesség, az örömet okozás szándéka.:)
Szívesen megosztanám itt is, mert nyilván mindent lefotóztam, de egyelőre nem lehet, hiszen ajándékba szánom...

Bencust elvitték, ma az ő iskolájában nincs tanítás.
Este Ázsia, BK, netezés.
Gondolkoztam, milyen jeles események kötődnek ehhez a dátumhoz -- anyai nagyapám halála jutott eszembe, még 1979-ből... egy régi barátnőm kisfiának születésnapja, 1980-ból... de volt még valami, ott motoszkált az agyamban, nem jutott eszembe, aztán elterelődtek gondolataim.
Később Szilvi juttatta eszembe, mi is az: ma 10 éve volt az esküvőjük... Szóval ha nem megy rommá a házasságuk, ma lennének mááááár 10 éves házasok. Szinte hihetetlen.

Éjszakára bekapcsolva hagytam a gépet, mert István szokásos átnézése következett, miszerint kelletlen vagy romboló fájlok nem keveredtek-e bárhová, valamint programfrissítések, ilyesmi.

2017. november 16., csütörtök

MÜK és orvoshoz

Még jó, hogy eszembe jutott, hogy ellenőrizzem a MÜK-jelentkezés időpontját, mert a holnapi dátum rémlett. Nem, ma kell jelentkeznem. Mázlim van, hogy megnéztem!
Mivel megkaptam múltkor az elektronikus kapcsolattartásra, ill. jelentkezésre a lehetőséget, újra áttanulmányoztam a két aláírt papírt, és fél 12 körül megcsináltam a jelentkezést mindenféle adattal, az iratok ügyfélszámával, ügyintéző nevével stb., valamint nyilatkoztam, hogy körülményeimben lényegi változás nem történt, és elküldtem.

Kedves sms érkezett egy több hetes ajándékrendelésemről -- mely holnapra volt visszaigazolva, hiszen készíteni kellett --, hogy átadták a futárnak. Csakhogy erről nem fogok tudni itt írni semmilyen konkrétumot, vagy pláne fényképet feltenni az ajándékátadásig! Nehéz lesz megállni...

Szilviék elmentek kora délután az iskolába leckét kérdezni, hiszen holnap nem lesz tanítás. Utána postára mentek, 2 csekkbefizetést bíztam rá; valamint a Lidlbe mentek vásárolni.

Én is összeszedtem magam, és 3 körül elindultam az orvosi rendelőbe. Már olyan szürkület volt, hogy itthon szinte villanyt kellett gyújtani...
Előtte felhívtam anyámat, és átismételtük, milyen gyógyszereket is írassak ki, továbbá melyiket és mennyit váltsak ki.
Nem sokat ücsörögtem a váróban, bár voltak rendesen, mindenesetre kijött Juditka, így odaadtam anyám felírandó gyógyszereinek listáját, valamint a radiológiai zárójelentésemet. Várakozás alatt egy korombeli hölggyel társalogtam, akivel tudom, hogy régebben már valahol beszélgettünk... de sajnos, annyi mindenkivel beszélgettem orvosi rendelőkben ebben az évben, hogy nem jutott mostanáig sem eszembe, hogy vajon vele hol is. Mindenesetre azonnal rám köszönt tegezve, tehát biztos, hogy nem tévedés.:) Úgy két hete tudom, hogy mikor sugárról jöttem a 22-esen hazafelé, ugyanő rám köszönt, csak távol ültünk egymástól -- már akkor is gondolkoztam, hogy honnan is ismerős. Leginkább szerintem ugyaninnen.
Nem kellett bemennem, Juditka hamarosan kihozta a recepteket. Egy Betaloc ZOK-ot kiváltottam, ez a legfontosabb, a többiből van. Majd Daninak odaadom ezt és a recepteket is, és elviszi hozzá. Ha a többi recept esedékes lesz, azokat majd öcsém váltja ki neki apránként.

Bementem a 100-as boltba. Vettem két kicsi színes képkeretet, tusfürdőt, csokit, valamint egy zacskónyi (6 db) aprócsipeszes baglyot.

Szilviék még előttem értek haza, nagyban rántottáztak.
Fél 5 körül érkezett a MÜK-tól mél, melyben tudomásul vették a jelentkezésemet, és közölték a következő jelenés időpontját: 2018. 02. 14. Hurrá, idén nagyjából az ominózus mammográfiám időpontja ez volt!
István telefonált, Danival cseteltem, megnéztem a tegnapi Elifet.
Este pedig Ázsia és BK.

2017. november 15., szerda

Ügyintézés, reformációs emlékmű

Reggel észleltem, hogy nem fúj a szél és vakító a napsütés -- akármilyen hideg van, ez nagyon jó bármit is intézni. Összerántottam magam és környezetem, 10 körül indultam is buszhoz.
45-össel és villamossal mentem a városházára, ahol mindig elfelejtem, hogy hogyan is zajlik a beléptetési ceremónia, egy év sok idő, és mióta bevezették, talán másodjára vagyok itt.
Személyire kapunk egy kártyát, amit egy "kék fényhez" kell érinteni, és át lehet jönni a nyitódó fémkaron.
Naná, hogy én nem ott érintem a kártyát a fényhez, ahol kell...
Elég nagy trauma ez nekem, minden hivatalos ügyintézés, és bevallom, látszatra higgadtan, mint akinek mi sem természetesebb, de igazándiból mindig fogcsikorgatva csinálom és bírom ki.
Ebben az évben valahogy ez az érzés is hatványozottabb, valahogy nagyon sokat fordult negatív irányba az introvertáltságom. Mindig is borzasztó volt és kevesen sejthetik, mennyire sok erőbe került nekem leküzdeni valahogy ezt, de szerencsére felül tudtam kerekedni a muszáj miatt. Inkább, ami nem muszáj, azok esnek áldozatul ennek az érzésnek, mert a kötelességérzet mindig is nagyon dominált nálam. Ami muszáj, az muszáj; amit meg kell, azt kell. De ami már nem kötelező, az áldozatul eshet. Ebben az évben egyre nehezedett ez a frusztráció is. Ijesztő. Tudatosan igyekszem kontrollálni, de nem mindig sikerül.
Itt most az van, hogy muszáj vagyok ennyit teperni, mert szükségem van még erre a havi 3000 számlacsökkentésre is, mert ennyire csökkent már pár éve.
Na mindegy, tehát felmentem a 4.-re, megkerestem a lakásfenntartási ügyekkel foglalkozó szobát, ahol egyből fogadtak is.
A hölgy átnézte tüzetesen a beadványt, többször is. Szerencsére nem talált benne hibát. A mellékelt másolatok és beadványokat is pontról pontra átnézte, elég sok van belőle, fele a Szilviéké. Ugye, az aktív korúról mindig az utolsó éves határozat, az aktív korú postai szelvénye, különböző hivatalos határozatok, végzések Szilviéktől, a legutolsó számlakivonat befizetett csekkszelvénnyel attól a cégtől, amelyet támogatni kérek, Szilvinek a csp-ről, gyt-ről, gyerekelhelyezésről, válásról szóló iratok másolatai... Ezeket elvette, ami pedig nem másolat volt, azt elvitte lemásolni.
Utána kaptam egy átvételi elismervényt, és eljöhettem.
Malomkő esett le a szívemről, az biztos.
Odakint egyből felszabadultam, és a városháza csodás környékét bámultam. Mindenekelőtt találtam a lépcsőn egy aranyos kis levelet, amit el is raktam.:) A kép csalóka, mert az egész levélke egy diónyi.


Amikor erre jártam a nyomtatványért múlt hónapban, akkor parkosították ezt a részt, tömegesen az aksd-sek és közmunkások. Nagyon mozgalmas volt itt akkor minden, még nem volt a terület beültetve télire, csak különböző jelölések voltak a talajon körbe-körbe, keresztbe, elvágólag stb.
Fotózni elég nehéz volt ebben a novemberi éles fényben. Hatalmas fénykontrasztok voltak. Míg az árnyékos terület szinte fekete volt, amelyet meg nap sütött, szinte kiégett a fényképen.


Megragadtam az alkalmat, és a múlt hónapban avatott új reformációs emlékművet megnézni mentem át a Nagytemplom mögötti Református Emlékkertbe. Gyönyörűen rendbe tették az egész parkot itt is.
Itt aztán kiéltem magam fotózás tekintetében, csodás a több komponensű emlékmű!




 








Másik oldalon mentem ki az emlékkertből, ott egyből "mejjbe vágott" egy vakító aranyfa, majd a főtéren csináltam pár fotót.



Már fel vannak állítva a fabódék az adventi vásárhoz, és fel vannak téve a kivilágítandó díszek, díszletek. Legalábbis elég nagy részük.
Sokkal több bódé lesz, mint eddig, a tér oldalrésze is tele van. Szép tiszta, rendezett minden, a Kossuth-szobor is gyönyörűen le van tisztítva, körbe van kerítve és virágozva.
Tényleg le a kalappal.

A Széchenyire mentem buszhoz, közben bementem a halközi kajáldába, ahol elvitelre vettem baconbe göngyölt, juhtúróval töltött sült csirkecombot rizzsel, és két sülthekk-darabot.
Hamarosan jött egy 45-ös, ami innen nekem a legprímább a Tócósba menő járatok közül, és seperc alatt hazajutottam.

Otthon, miután elrendeztem mindent, megnéztem a tegnapi Elifet.
Este Istvánnal telefonáltunk jócskán, majd néztem az Ázsiát, BK-t és a Szulejmánt... éjfél után ért ez utóbbi véget! Hihetetlen, milyen későre rakják, eleve a BK is pl. ma negyed 11-kor kezdődött. Nem csodálom, hogy a dolgozók nem bírják kivárni, különösen a Szulejmánt...

2017. november 14., kedd

Gránátalmaszirup

Délelőtt jött mél a futárszolgálattól, melyben közölték az intervallumot: 13-16 óra között hozzák a csomagot.
Aztán jött egy mél a Guglétól a bővített tárhelyem éves meghosszabbítási díja miatt: nem tudták levenni a számlámról az ilyenkor szokásos 1890 Ft-ot, merthogy lejárt az a kártya, mely tavaly ilyenkor még szolgált. Valóban, hiszen januárban kaptam újat.
Na, ezzel elkínlódtam egy darabig, mert már kétszer volt ilyen a bővített tárhelyem óta, egyszer Istvánnal csináltuk meg, egyszer pedig magam, amire igen büszke voltam, erre emlékszem. Ergo megint jó lenne, ha konkrétan eszembe jutna, hogy kell. Többször is elküldtem volna a lehetőségek szerinti kitöltött változatot, de nem felelt meg -- sejtettem, hogy az az adatrész a probléma, amibe nem tudok belemenni, hogy javítsam. Lényeg, hogy addig kattintgattam mindenhova, míg végül, hálistennek, megnyílt egy részletesebb ablak, amiben már azt a sávot is ki lehetett tölteni. Plusz kitöltöttem újra, ami jó volt eddig is, amit már 50-szer... és elküldtem. Elfogadta! Két perc múlva jött az sms, hogy megtörtént az 1890 Ft-os vásárlásom a Guglétól. Na, hurrá, ez is le van tudva.

Bence ma nem iskolába ment, mert elég taknyos, szüntelenül folyik az orra, úgyhogy Szilvi elvitte az orvoshoz. Mivel pénteken amúgy sem lesz iskola (fogalmam sincs, miért), akkor már kiírták a hétre. Voltak azért az új Sparban hazafelé jövet, amely múlt csütörtökön nyílt meg itt a régi Profi majd CBA helyén, 2 hónapos felújítás után. Mondta Szilvi, hogy nagyon szép, rengeteg áru van. Még Sparunk úgysem volt, bár nem olyan jó előjel, hogy két hasonló profilú üzlet fuccsolt már be ott, és tényleg mindenféle üzlet van már a Tócósban és környékén ebben a profilban. Egy ruhás-mindenes vagy egy kajálda jobban hiányzana a lakótelepről, ezt már évek óta mindenki mondja, de hát annyian laknak itt, hogy elképzelhető az is, hogy megél a Lidl, az Aldi, a Penny, a három Coop, a Tesco, meg a kisebb üzlethálózatok mellett a Spar is; miért is ne. Legalább még több az esélye annak, hogy valami mindig a legolcsóbb valahol...:))

Megnéztem az Elif 49., tegnapi részét.
Háromnegyed 3-kor felhívott a futár, már akkor itt volt a ház előtt. Perc múlva szólt is a kaputelefon, és megkaptam a csomagomat. Ezúttal női futárral is sikerült találkoznom.
Jóóó nehéz volt a csomag, nem is gondoltam, valahogy kisebbre számítottam, nem tudom, miért. Elvégre félliteres palackok ezek, külön szép kartondobozokban, és mindez egy masszív, nagy kartondobozba helyezve, "légzsákok" közé. Most láttam először ilyet: levegővel telt nejlonpárnácskákat raktak a 3 doboz köré.
Aztán kibontottam, nagyon jól nézett ki. Reméltem, hogy jó íze lesz és tudom majd inni -- ennyi pénzért muszáj lesz, ha nem lenne annyira jó is...
Bár mindenképpen jól jártam vele szerintem ebben a kettőt fizet, hármat kap akcióban.
Olyan is van egyébként, hogy ötöt fizet, tízet kap -- de az már nem az én "érdeklődési köröm".

 
Anyám telefonált, órás diskurálás következett.
Este ázsiáztam és bk-ztam, neteztem.

2017. november 13., hétfő

Vegyes hétfő


Szilvinek
 nagyon boldog névnapot kívánok!
Isten éltesse!:)



* * *

Dani fél 1 körül jött. Bepakoltunk a hátizsákjába anyámféle dobozokat, üvegeket, pitliket. Küldtem neki (anyámnak) 6 DM-es tálkás macskakaját Haramia készletéből, olyanokat, melyeket a kismacska "háttérbe helyez".:)) Szerintem azoknak a cicáknak mennyei manna lesz. Persze összejött egy jó adag száraz kenyér is.
Dani is vitte a nála lévő ottani dobozokat, meg pár dolgot, melyeket anyám kért tőle, hogy vegyen neki.
Egyúttal felköszöntötte Szilvit névnapja alkalmából, majd elbiciklizett anyámhoz.
Postafordultával jött is vissza, és hozott pulykaszárnyból, sertéscsontból készült levest, zöldséggel, főtt hússal; külön saját reszelt tésztát, hogy főzzem be vele. Aztán kaptunk egy-egy jó darab diós és túrós bejglit. Ezekből Dani is kapott külön.
Én és Szilvi kaptunk még 1-1 üveg madártejet is.
Ezzel Dani hazahúzott és ment dolgozni.
Befőztem a húslevest, és ezt ettem ebédre is, vacsorára is...
A főtt pulykaszárnytővel Haramia is jól járt, mert 2 napra meg van oldva a kajája.:)

Ezután kézbe vettem a gránátalma-koncentrátumos ügyet. Ez egy antioxidáns koncentrátum, mely gazdag fenolvegyületekben, melyek sejtszinten hasznosulnak.
Már régebben akartam rendelni, csak ez a mindennapos menés nehézkessé tette volna a futáros kézbesítést, mármint hogy otthon talál-e vagy sem. Így inkább kivártam, míg nem kell mennem sehova folyton.
Most megrendeltem; olyan akció van, hogy kettőt fizetek és hármat kapok. (Na persze ötöt is lehet fizetni és akkor tízet kap az ember... de hát ennek elég "konkrét" ára lenne...)
Rendelés egyenes következményeként utaltam is az árat.
Csak jót hallani és olvasni a gránátalmáról, ezt a sugár alatt is többekkel kibeszéltük. Van, aki már régebben fogyasztja és érzi is a jó hatását. Érdemes kipróbálni, és kúraszerűen inni. Erősíti az immunrendszert, és aki ennyire kipurcant, mint én, annak mindenképpen kellene egyébként is valami erősítő.
Azonnal megjött egy részletes gépi megrendelés és számlarészletező, valamint hogy melyik futárcég fogja szállítani.
Késő éjszaka már a futárcégtől jött mél, miszerint holnap már érkezik is a cucc.

Szilvi 4-kor elhozta az iskolából Bencét, körülötte előkészítette a szükségeseket, és vissza is ment fogadóórára. Sok minden volt a begyében, teljesen értelmetlen és indokolatlan dolgok (szabályok, szankciók) vannak az iskolában, de legalábbis ebben az osztályban.
Ám mivel utolsónak tudott bemenni a szülők közül, pont rá már nem maradt elég idő, így nagyon kevés problémát tudott megbeszélni.
Szegény annyira stresszelt ezen már azóta is, hogy megtudta a fogadóórát, hogy másra sem tudott koncentrálni, listát írt a problémákról, oktatásügyi szabályzatokat keresett és másolt ki, de kevés dologra hagytak neki időt.
A stressz úgy igénybe vette szellemileg, hogy ami nem szokott nála előfordulni, már 8-9 között bealudt a gyerekkel együtt.

22.10-kor kezdődött a BK, csakhogy még belefér a napba! Ezt megnéztem, illetve Dani jött pont a szünetében, hogy elvigye a tiszta ruhás zsákját.
Tegnap végre elkezdtem pótolni újra a blogot, mert megint már másfél héttel le voltam maradva. Most végre utolértem magam...

2017. november 12., vasárnap

Csendes vasárnap

Sötét, borús nap volt, itt-ott esővel. Tegnap is jórészt esett az eső, ez egy ilyen hétvége. Estére már jött a szél is.
Megnéztem az István által átküldött tegnap adott Szultánát, majd megkerestem videón a tegnap esti Ázsia expresszt.
Anyám ma is telefonált. Mentő vitte be a 82 éves szomszédját, lassan szinte anyámon kívül ő az utolsó tősgyökeres idős lakó az utcában. A postásuk is mondta, hogy régen egész utcahosszat, minden házban volt egy nyugdíjas, most meg már csak ők ketten vannak -- a többi új, puccos házakban mind új, ismeretlen lakók laknak. Anyámat igen megviseli, azt mondja, idáig mindig ott volt háttérben a tudat, hogy itt van Imre bá is. A felesége, Katóka néni sírjához szoktunk menni (most is voltunk), Imre bá tartja gyönyörűen rendben. Katóka néni évtizedekig napi szinten töltött anyámnál pár órát, mi is nagyon kedveltük. Mi már úgy születtünk oda, hogy ők voltak a szomszédaink. Imre bá apámnak is jó barátja volt, míg Katóka néni anyámnak.
Szíves az öreg, ki kellene az ereket cserélni állítólag... de elég idős már egy ilyen műtéthez, nem tudom, mi lesz a vége...:((
Sokat mesél anyám a macskákról is. Ez az ősz két macskát hozott neki... az egyiket már tavasz óta ő eteti, a testvérével együtt, feketék... én is láttam őket többször, de akkor még csak az udvaron voltak. A testvérét, sajnos, két hónapja elütötték.:( Ő volt a barátságosabb akkor még. Azóta már a tesója, z a cica is nagyon barátságos. Anyám egyik reggel arra ébredt, hogy a cica bent van az előszobában egy széken, ott alszik összegömbölyödve. Hát, nem vette észre, hogy bent van! Onnantól kezdve bentlakó lett!
A másik macskája egy cirmos, és most pár hete került oda, egyszerűen benyávogta magát az öklömnyi cica! Anyám nem tudta a hidegben 2 napnál tovább kint tartani. Etette persze, mint még vagy 3-4 macskát -- kint. De míg a többiek távoznak utána, ez a kismacska nem! Bement a szúnyogháló és az ajtó közé, és ott ordított. Anyám aztán már nem bírta tovább hallgatni...
Így történt, hogy anyámnak két macskája van. A kismacska pár hét alatt duplájára nőtt.
Kínlódik az almoztatásukkal, nincsenek hozzászokva, ugye, és hát nincs okvetlen kéznél mindig, hogy kiengedje a bandát.
Időszerű lenne most már elmennem és rekonstruálni őket.:))

Estefelé Danival cseteltem, hogy el kellene menni anyámhoz, mert küldeni akar húslevest, madártejet, diós bejglit. Abban maradtunk, hogy holnap dél körül elmegy, mert délutános lesz egyébként.

Ma volt a Sztárban sztár 5. évadjának (ezt az évadot láttam most, először, eddig nem értem rá ilyenekre) utolsó része, a döntő.
Nagyon jó volt az egész műsor, ezt nyugodtan el lehet mondani.
Szuperek voltak az énekesek, felétől már bárki esett is ki, sajnáltuk, mert remek volt akármelyik.
Szerintem a legmagasabban Király Viktor teljesített, szinte minden szerepben csúcs volt, de Pápai Joci meg elképesztően szórakoztató volt azáltal, hogy szegényre leggyakrabban női szerepet adtak.
Le a kalpaggal Janicsák Veca előtt, nem is gondoltam, hogy ennyire fantasztikusan tud énekelni.
És a győztes Horváth Tamás lett, aki szintén nagyszerű volt végig, és magamban én neki drukkoltam attól függetlenül, hogy Király Viktor tényleg a legkirályabb volt.

2017. november 11., szombat

Mezei szombat

Délelőtt a beszáradt ruhákat "dolgoztam fel":DD, azaz kihúzgáltam simára, behajtogattam. Amit varrni kellett és lehetett, megvarrtam, zoknikat párosítottam. Estig még a később száradókat is hozzájuk téve besorakoztattam a ruhahordó zsákba. Miután megszűnik a teleaggatott szárítóakadály, egyből emberibb valamivel a környezet kinézete...

Megnéztem a tegnapi Elifet, közben elvitték Bencust a szokásos, egész hétvéget betöltő, Szilvi által kiírt és értelmezett, tantárgyankénti leckékkel...
Tegnap kacsaszárnyakat vettem a Coopban, most egy részéből levest főztem, nagyobb részét fokhagymásan, borsosan sütőben megsütöttem. Zöldséges rizst csináltam hozzá.
Jómagam meg ehhez képest mit ettem? A levesben főtt két krumplit és egy répát...

Anyámmal jó sokáig telefonoztunk, majd a lakásfenntartási nyomtatvány hiányosságait egészítgettem ki. Sokakkal beszélgettem cseten. Hiányosságokat pótoltam gépileg a neten, játszottam, fényképeket töltöttem le és javítottam.

Este X-faktor 13., 5. élőadása volt.

2017. november 10., péntek

Éééés... 33.! Zárójelentés és vége a sugárnak

Elérkezett a nagy nap, úgymint az utolsó sugár, s ezzel a sugárterápia vége! Hihetetlen, ezt is megértük.
Viszonylag korán keltem és készülődtem, hiszen ha időpontra megyek, más a helyzet.
9-kor indultam, szerencsére a 22-es hét közben, úgy 5-ig negyedóránként jár, ez elég ritka jótétemény. A legtöbb busz 2-szer, max. 3-szor jár csúcsban is.
Háromnegyed 10-kor már bedobtam utoljára a jelentkezési lapot és türelmes várakozásba kezdtem.
11-kor már be is hívtak, ez volt az első, hogy valóban délelőtt sikerült bejutnom.
Megtörtént a 33. sugár, s az öltözőbe behozta az asszisztens a kezelési dossziémat, hogy azzal menjek a doktornőhöz.
Mikor láttam, hogy mások is várakoznak, meg is nyugodtam, hogy itt van az adjunktusnő, most már nincs min aggódni. Olyan 20 perc múlva be is tudtam adni a dossziémat.
Sajnos, utána elment az adjunktusnő valahova, és több mint egy órahosszáig nem is jött vissza. Hát igen, itt ez van.
Egy órakor végre behívtak, ahogy a doktornő visszajött.
Le kellett vetkőzni és megmutatni a sugár nyomait. Nem jajveszékelt ugyan a látványtól, de később a zárójelentésben olvastam, hogy másod- és harmadfokú égési sebeim vannak. F@sz@. Mondjuk, eddig nem tudtam, hogy hanyadfokú, ettől nem lesz sem jobb, sem rosszabb, ahogy élem ezt a dolgot.
Azt láttam, hogy nem nagyon tetszett neki, hogy nem jöttem külön hozzá felíratni kenőcsöt, hanem a saját szakállamra kentem a Culevittel -- jelzem, ezt a kenőcsöt, amivel pedig tele van a net, nem is ismerte --, de én biztos vagyok benne, hogy az általa felírt sem hatott volna jobban. A Culevit márka kifejezetten rákbetegeknek szól, s ez a kenőcs konkrétan a daganatosok sugár következtében létrejött égési sérüléseire van kidolgozva.
Már arról nem is beszélek, hogy még a sugár kezdetén "folyosószinten" egy korábbi beteg, aki akkor már túlesett a terápián, mesélte, hogy neki legalábbis a felírt kenőcs semmit nem használt, és lényegében úgyis mindenki mást használ, ami neki legjobban bejön.
Én mindenesetre örülök, hogy egyéb mellékhatások nélkül megúsztam ezt az egészet.
Függ ez attól is, hogy ki hova kapja a sugarat... mert pl. a méhdaganatosoknál mindnél elég komoly hasmenés kíséri végig a terápiát. Hát, az a helyzet, hogy én akkor nem tudtam volna tömegközlekedéssel ide kijárni és 4-5-6 órákat a napból ezzel eltölteni, otthonon kívül. Ezért is szerencsém van.
Aláírtam papírokat, megkaptam két példányban a zárójelentést, és majd mennem kell vissza az onkológiára. Ide is vissza kell ám jönni, mégpedig 6 hétre -- az adjunktusnő szerint ez egy új módi, eddig 3 hónapra kellett, ezt a 6 hetet most vezették be. Ettől függetlenül azt mondta, hogy január közepe táján találkozunk, ami ugye, megvan 2 hónap is.
Na jó, majd jövök valamikor, nekem most ez, hogy nem kell naponta járni, ez nagy szabadságot jelent! Szinte szokatlan, hisz' szeptember óta ez nagy kötöttség volt minden áldott munkanap!

Kivártam a 24-est.
Bementem a Coopunkba, vásárolgattam ezt-azt.
Szerintem Szilvivel épp elkerültük egymást, ő utánam mehetett be.
Szilvire volt bízva egy csekkbefizetés, előtte meg a Tescóban volt, ő is vásárolt magának nagy akcióban egy nagyon dekoratív, kényelmes téli cipőt.

Megnéztem a tegnapi Elifet, este Ázsia és BK.

2017. november 9., csütörtök

Klinika -- 32. sugár

Reggeli előkészületek, itthoni ténykedés, majd 11 órás indulással, 22-essel Klinika. Borús volt az idő és esőre állt rendesen; drukkoltam, hogy ha lehet, ússzam meg már esernyővel való kínlódás nélkül. Sikerült, ráadásul hazafelé is.
11.40 körül Sugárterápia, jelentkezési lap bedobása. A 13.20 körüli behívási időpont nyert szerintem az utolsó 8 sugár körében.
Megkaptam a 32. sugarat.
Mivel ez volt az utolsó előtti, a nagyon udvarias fiatal férfi asszisztens elmondta, hogy holnap 10 körül kellene jönnöm, előbb azért nem, mert értekezlet van a személyzetnek. De 10 óra körül már azon lesznek, hogy minél előbb behívjanak, hogy még időben bejussak az adjunktusnőhöz is, hogy megkaphassam a zárójelentést. Nagyon figyelmesek. Előzőleg már kombináltam, hogy hogyan is lesz majd az utolsónál, ha eleve délután hívnak be. Péntek lévén egyáltalán be tudok-e még jutni az adjunktusnőhöz, vagy külön el kell jönnöm jövő héten valamikor a zárójelentésért.


24-essel haza.
Evés, majd három géppel kimostam, elsősorban Dani cuccait. Ez estig betartott.
Ezalatt Haramia nem leli a helyét, ugyanis mostanság a mosógép teteje lett megint számára a kedvenc alvóhely, egy törölközővel rajta. Ha mosunk, egyszerűen nem találja a helyét, ténfereg és keservesen nyávog. Pedig esküszöm, a Szilviék szobáján kívül a lakás többi része teljesen alá van rendelve a macskák kényelmes pihenését szolgáló apparátoknak, meleg, puha, védett, kényelmes kuckóknak.
Haramiának ezek az épp aktuális pihenőhelyei hetekre, hónapokra szólnak, aztán egyszer csak, számunkra megfejthetetlen okokból elkerüli és másik idióta helyet talál magának. A mosógép teteje előtt hónapokig az előszobai cipősszekrény elhúzhatós ajtaját kellett macskányira nyitva tartani, és ott fészkelte be magát a cipők közé. Valami komfortot vittünk azért bele, hogy azon a kismacskányi helyen eltoltuk a cipőket, és raktunk be egy macskatörölközőt. Tavasztól őszig ott dekkolt. Szerintem azért jött el onnan, mert nyáron ugyan jólesett neki az ajtónál az enyhe cúg a dögmelegben, s ahogy jött a hűvösebb idő, már nem. A fürdőszoba zártabb, időnként langyosabb is a levegő a fürdések után, ráadásul magasból szemlélődhet. Macskáknak ez mindig biztonságot ad. Na meg Haramia cselekedeteiben egyébként sem kell nagy logikát keresni, mindig lökött cica volt.:)
A gond ott van, amikor a mosógépet használni szeretnénk...
Míg ez a három gépnyi mosás lement, eleinte nem aludt, csak keringett összevissza. Később felraktam a macskatörölközőt a gép tetejére. Haramia úgy döntött: hurrá, és simán átment kakaós csigába a zümmögő mosógépen. Nem zavarta. Sőt, szerintem még jól is esett neki a rázkódás.:)

Megnéztem a tegnapi Elifet, este meg az Ázsiát a látnivalókért és a BK-t.

2017. november 8., szerda

Klinika -- 31. sugár.

Úgy mentem ma is, mint tegnap, tehát később. Fél 12-re értem ki a Sugárterápiára.
A tegnapelőtti két hölggyel beszélgettem, akik váltottan érkeztek, tehát mindig volt partner. Sőt, előttük egy férfiember is elmesélt sok mindent magáról, szegény. Betegszállítók hordják Szoboszlóról, egy idősek otthonából. Ezt látom is itt, hogy akiket így hordanak, még sokkal több időt kell itt tölteniük, mint nekünk, akik mehetünk, ha végre végeztünk. Előfordul, hogy nekik még órákat kell a szállítóra várniuk. Volt, hogy délre végzett, és este 7-kor jöttek érte.:(
Végre sikerült megjavítani a napokig rossz sugárgépet, így ott is folyt a kezelés, de az én időpontomat a behívás szemszögéből ez nem befolyásolta. Már szinte szokottan fél 2 előtt hívtak be.
Megtörtént a 31. sugár. Hú, de soknak tűnik ez...
24-essel haza. Persze ez nem olyan, mint amikor este jártam sugárra, akkor félig üres buszra szállhattam, itt meg általában tömve van, elsősorban diáksággal. Általában szerencse, ha egyből le tudok ülni, inkább pár megállót állnom kell, mire leszállnak és le tudok ülni.
Fotóztam a Klinikáról kijövet.




















Otthon megfőztem a töltött káposztát.
Hát igen, egész más volt, mint amit mi szoktunk csinálni. Nem volt rossz, csak szokatlan.
Egyrészt kinézetre normál méretűek voltak ezek, de belül igen szerény volt a töltelék, és füstölt húsból készült. Ezenkívül savanyú káposztával csinálták, mi nem azzal szoktuk, bár tudom, a savanyú a gyakoribb. Viszont ha nem akarom, hogy péppé főjön a töltelék, márpedig én keményebben szeretem, akkor a káposzta ehetetlenül kemény marad. Úgyhogy a káposzta eleve ment pocsékba, amúgy nemcsak kemény, hanem nagyon savanyú is volt... és istenigazából a töltelék sem ízlett. Na mindegy, külsőre pedig olyan jól nézett ki -- mindenesetre nem mostanában fogom megkívánni.

Megnéztem a tegnapi Elifet.
Dani 9 körül jött, hozott almot, mákos sütit az Aldiból.
Tegnap óta megy keddtől szombattal bezárólag az Ázsia expressz (a sárkány útján), amiben nem különösebben a verseny érdekel, sőt. A helyszín! Vietnamban kezdtek el bohóckodni, rohangálni a versenyzők egyik helyszínről a másikba, és számomra tök érdekes az ottani kultúra, a látnivalók, olyan, mint egy utazás vagy kirándulás. Fantasztikusak az ottani emberek is, nem tudom, mennyire természetesek vagy mennyire megrendezettek a dolgok, de ezerszer segítőkészebbek, befogadóbbak, alkalmazkodóbbak, mint itt mi vagyunk. Itt nem tudom, ki tenné meg, hogy kapásból elviszik őket ottani emberek autón, taxin, buszon úgy, hogy nincs egy vasuk sem a versenyzőknek. Valamint este szállást keresve és kézzel-lábbal rimánkodva, oda-vissza tört angolsággal bekéredzkednek éjszakára, az ottaniak meg szinte minden további nélkül befogadják őket.
Na mindegy, ezt most a látványosság miatt elkezdtem nézni.
De volt még BK és Szulejmán is! Ez utóbbit már hiányoltam, mert a múlt heti az ünnep miatt épp kimaradt.