2017. december 25., hétfő

Karácsony első napja -- anyámnál

Felkelés után egyből a mai programra koncentráltam. Azaz azonnal úgy öltöztem, úgy pakolásztam; miközben a szokásos itthoni ceremóniákat is ugyanúgy végeztem. Komótosan, de zsinórban.
Kis csomagokba szedtem a száraz kenyeret, bepakoltam a göngyöleget, az ajándékokat, nem felejtvén el a Dani borítékját sem. Csomagoltam anyámnak 4 szendvicset, ezek azért nagyok voltak ám, egyszerre nemigen fogja tudni megenni. Mindig örül, ha viszünk a szendvicsekből... ténylegesen neki is jobban esik a másé... A macskakaják szerencsére Daninál vannak, ő viszi, azzal együtt már nem bírnám el.
Lassan, de biztosan kipipálhattam az útrakész állapotot; úgyhogy gépet bekapcsoltam indulásig.
Az indulás attól függött, Bencust mikorra sikerül átadni.
Anyám délben telefonált, mondtam, nemsoká viszik a gyereket és utána menetkészek leszünk. Én egész biztos. Mondta, hogy még nincs ott senki.
12.20-kor ez sikerült is. Utána Szilvi míg elkészült mindennel, negyed kettőkor majdcsak elindultunk. Elég öregesen sikerült a battyogás a sok cuccal, konstatáltam is magamban, hogy bizony, nem vagyok e helyzet magaslatán a kondimat illetően. Na de ezt eddig is tudtuk. Viszont gyönyörű napos idő volt, ez emelte a nap fényét.
Felavattam az új táskámat, tényleg remek. A széles hevedernek köszönhetően nem is érzékelhető így, általvetősen a táska súlya, és minden személyes belefért. Külön a vállra akasztós nagy baglyosat is vittem, abban voltak az ajándékok, némi maradék a macskáknak, plusz a becsomagolt szendvicsek. Meg vittem még egy kosarat, de az könnyű volt, és csak a szárazkenyér-csomagok voltak benne. Soknak tűnik 3 pakk, de a bal kezemben nem cipeltem, és ez volt a lényeg.
A Gyepűsoron egy gyönyörű, szelíd, ápolt teknőc cicát láttunk. Simán leálltam volna macskázni, ha nincs nálam annyi cucc, de így nem akartam lecihelődni. Most a fényképező elővétele is problémás lett volna, úgyhogy csak beszélgettünk a cicával egy darabig.:)
Anyámnál már ott volt a két biciklis: egyik unokahúgom és Dani.
Mivel 2 után érkeztünk, szinte azonnal ebédeltünk -- épp csak a hűtős cuccokat pakoltam ki.
A felhozatal ütős volt ahhoz képest, hogy anyám azt ígérte, hogy á, nem lesz semmi különösebb nagy dolog. Pedig hozzászokhattam volna már, hogy nála ez a megfogalmazás nem azt takarja, amit kéne.
Három tyúk "halt bele a levesbe", ahogy a mi családunk szokta ezt megfogalmazni:), sok zöldség, grízgaluska -- mennyei volt. Nekem elég is. Én telekongattam a tányérom, tyúkhúst is raktam bele, sárgarépát, 5 grízgaluskát -- és előre megfontolt szándékkal nem is készültem más kajákra. A leves elsősorban. Danival bele is erőspaprikáztunk a sajátunkba...:))


De azért a többi kaját is dicsérték: volt töltött káposzta, sült oldalas, petrezselymes krumpli, gombás rizibizi.

 
A sütemény az egyetlen, amivel tényleg nem anyám kínlódott, hála istennek. Etelka segített benne, hogy abban a házban, ahol Dani is lakik (meg végül is Etelka is), van egy cukrászda, s ott lehet rendelni sütit. Egy kilóba igen sok esik, és legalább 5-6 féle, nagyon finom, friss sütik. Mindössze 1000 Ft. Szóval figyelembe véve, hogy mire a sütiig érünk, már úgysem éhes senki, azért nem érdemes kínlódni a sütéssel, pláne, ha a főzés ilyen nagymértékű... Azért a sütik is fogyogattak, csak estefelé.















A fiatalság vitte a prímet, jól elvoltunk. Később Dani fát vágott és hordott is be.
Mikor anyám végre megállapodott, Szilvivel úgy gondoltuk, most már itt az ideje az ajándékozásnak is. Gyűjtögettük mi ezeket már úgy egész év folyamán, úgy szoktuk. Mikor meglátunk valamit, ami kell és minden más szempont is megfelel, akkor apránként szoktuk veszegetni az ajándékokat, egyszerre nem is tudnánk.
Én vittem 4 könyvet, amelyeket anyám nagyon kultivál, de volt ott háromféle kenőcs, levesszűrő, ami hiányzott már, apróbb háztartási dolgok -- meg hát a 4 nagy doboz és 2 db 12 tasakos doboz macskakaja is hozzátartozik, mert oké, hogy nem anyám fogja megenni, de rajta való könnyítés, hogy annyival is kevesebbet kell vennie a macskáknak.
Szilvi fő ajándéka egy príma jó, bokán felül érő mamusz volt, de vitt több, Mamunak testreszabott rejtvényújságot, édességeket és apróbb háztartási cikkeket.
Dani borítékját is odaadtuk, de az est folyamán, amikor kiderült, hogy anyámnak mobilfeltöltési igényei is vannak, akkor Dani feltöltötte neki azt, ami a borítékban lett volna, és így legalább hasznosan fel lett használva az összeg. Egyébként meg a sürgőssé vált csekkjeit is befizette Dani okostelefonon, anyám meg odaadta neki az árát. Így legalább ezen is túlvan. Továbbá rábízott egy receptet is kiváltásra.



Apropó, macska: a fekete cica újabban sosincs otthon, csak enni jön haza, sajnos. Nem láttuk.
A másik, a kicsi nagyon félős, ennyi ember, meg a zsinat hatására visszavonult, sokáig azt sem tudtuk, hol van. Később mondta anyám, hogy a fürdőszobai széken van. Beosontam megnézni: hát, valami gyönyörű cica! Hamvas cirmos, édes, habos, tökéletes az egész! Öklömnyi volt, amikor anyám beengedte párnapos nyávogás és kinti etetés után. Olyan hideg volt már, ki a fene tudna olyan kőszívű lenni, hogy egy apró kiscicát, akinek még szopnia kéne, nem engedi be?
Lassan megszagoltattam vele a kezem, és halkan, kedvesen udvarolva neki, egész sokáig simiztem! Isssteni élmény volt! A fénykép színe csal, mert itt barnábbnak látszik, közben világosabb kékesszürke! Gyönyörű szép! Ezt a macskát ivartalanítani kellene, mert ráadásul nőstény. Még baba, de tavasszal annyi lesz neki...! És mit kezd anyám a sok kismacskával??














Unokahúgom úgy fél 5 körül hazabiciklizett, mert 6-ra dolgoznia kellett menni a Mekibe...
Hát nagyjából innen kezdve anyám vezényletével folyamatosan pakoltunk, persze leginkább ő -- mindenkinek a kajákat. Unokahúgomnak is pakolt, az se volt 5 perc, el lehet gondolni, háromfelé mennyit kellett pakolni. Ráadásul mindenből...
Nagy mákunk volt, hogy Dani az óriás hátizsákkal jött, így gyakorlatilag mindent el tudott vinni. Nemcsak a sajátját, a mienket is. Úgyhogy nekünk semmi cipelnivalónk nem volt!
Folyamatosan köszöntük a sok munkát és törődést, a rengeteg kaját; majd elbúcsúztunk nagy nehezen.
Dani a Kisbotosnál szintén elköszönt, húzott haza biciklivel, mondván, hogy egy óra múlva áthozza a mi cuccainkat.
Szilvivel igen fürgén sétáltunk hazafelé, konstatáltuk, hogy cucc nélkül mennyivel szaporább az ember. Csodáltuk útközben a sok karácsonyi díszítést a házakon, fákon; egyik-másik fantasztikus volt! A lakótelepre érve is, csak ott más jellegűek ezek a díszítések, nyilván az ablakokra szorítkoznak leginkább.
Hazaérve nem is annyira voltam elfáradva, mint vártam volna. Cucc nélkül nem nehéz.:)
Rövidesen jött Dani, kipakolt mindent, én meg később belegóztam a hűtőbe a cuccost.
Daninak megint adtam 2 alomravalót.
Később kezdődött, és megnéztem a Reszkessetek, betörők 2.-t, nem mintha nem láttam volna már x-szer.:)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése