Szinte szokatlan

Szilvire bíztam 2 csekkbefizetést és elláttam pénzzel, hogy tudjon venni macskakaját, mivel iskola után tescózni ment.
Miután neten pótoltam ezt-azt, válaszolgattam e-mailekre, csetekre, zsinórban megnéztem a közben István által hűségesen küldött Elifeket, a 67-től 71. résszel bezárólag. Be is hoztam itt is magam.
Katával cseteltünk a szolgáltatóval kapcsolatosan. Tisztáztam, hogy mondhat akárki akármit, de semmiféle kártérítésről szó sem volt, úgyhogy szerintem szóba sem jöhet ez a fajta dolog. Viszont amúgy is játszom a váltás gondolatával, mert itt borzasztó sokat fizetek már, 8500-at, míg más szolgáltatóknál ez az összeg ugyanannyi szolgáltatásért sokkal kevesebb. Most egyelőre örülök, hogy újra van ez is, az is, de azért nem felejtem el se az elmúlt 6 napot, se azt, hogy milyen pofátlanul magas a havidíjam; hogy nem lehet hozzájuk férni, mert olyankor nyilván az ingyenes vonalas telefon is süket, amivel lehetne órákat várakozni esetleg egy élő hangra. Az sem tetszik, hogy egy cégen belül mindannyiszor mást és mást mondanak, egyik nem tudja, mit mondott a másik, arról meg aztán egyetlen élő ember nem tud, amit a gépi hangokkal mondatnak a parasztoknak, azok meg elhiszik, holott semmi nem valósul meg belőlük. Kártérítés sincs felajánlva.

Este Ázsia, BK.