2015. október 29., csütörtök

Macska - vers- és prózaíró pályázat


Még augusztus végén jelentkeztem a Kortárs Magyar Irodalom - Barátok Verslista "MACSKA" című vers- és prózaíró pályázatra négy prózával és hat verssel. Mindig meg szoktam kapni minden lehetséges helyről a pályázati lehetőségeket, de nem szoktam kihasználni.
Viszont a macska az egy olyan téma, ami mellett nem mehet el egy íróféle ember csak úgy! Hiszen konkrétan egy teljes könyvem jelent meg a cicás írásaimmal.
Megkérdeztem Attilát, hogy számít-e, hogy az ominózus pályázandó írások már megjelentek-e itt-ott-amott, mert ugye, a prózák pl. A macska magazinban is megjelentek, a versek pedig a prózákkal együtt könyvben, azon kívül jó néhány antológiákban is megjelent. Ő azt mondta, hogy nem számít az eddigi megjelenés. Hurrá, akkor jelentkezünk.
Elég sok macera, írásos nyilatkozat saját szellemi termékekről, megjelenhetési lehetőségekről (itt lista felsorolva), egy csomó online helyre való felkerülésre való beleegyezésről, felhasználhatóságról -- aztán összeszedni, kiválogatni, és a megadott paraméterekkel Wordben elkészíteni és elküldeni a pályázandó anyagot. Olyan régnek tűnt már, emlékszem, hogy rohadtunk a melegtől, mikor ez volt, hogy ha el nem is felejtettem, de eszembe sem jutott.
Mindenesetre megtörtént az öt főből álló zsűri értékelése és az eredmények.


"Macska" - vers- és prózaíró pályázat EREDMÉNYEI:
Kortárs magyar irodalom  "MACSKA" - vers- és prózaíró pályázat - 2015.09.25-ig-(!!) MEGHOSSZABBÍTVA!
"MACSKA" - vers- és prózaíró pályázat - 2015
Kiíró: KORTÁRS MAGYAR IRODALOM - BARÁTOK VERSLISTA

MACSKA PÁLYÁZAT EREDMÉNYE
A pályázatra 45 írás érkezett be.
Maximum 75 pontot lehetett elérni.... - az átlag pontszám 54,8 pont lett.
Az 5 fős zsűri döntése alapján
I. helyezett lett:
      72 ponttal
      Petres Katalin: Meki emlékére
II. helyezett lett:
      70 ponttal
      Sárréti Miklós: Kilencedik élet
III. helyezett lett:
      69 ponttal
      Jószay Magdolna: Mirci hozzám kerül
című írása.
Gratulálunk!
Átlagpontszám feletti írások:

Tara Scott: Goldi
Petres Katalin: Kefír avagy Maszatka megmenekülése
Kühne Katalin: Micuriból hogyan lett Kabubi?
Buday Anikó: Macska
Lám Etelka: A mi Cirmos cicánk
Jószay Magdolna: Cicás szombat reggel
Jószay Magdolna: Mirci felnő

Kutasi Horváth Katalin: A máj
Varga Katalin: Tüsi álma
Jószay Magdolna: Éjjeli macskajaj
Jószay Magdolna: Bársonytalpak

Lám Etelka: Cirmos kalandja
Jártó Róza: Emlékezés Cirmire
Keszy-Harmath Dániel: Kiscicád halála
Keszy-Harmath Dániel: Macskaallergia
Jószay Magdolna: Medve és Leó
Jószay Magdolna: Bajszán a vízcsepp...
Jószay Magdolna: Cicák és a cserepes virág

Lénárt Anna: Sikoly
Czégény Nagy Erzsébet: Macskamonológ

Nagyon örülök, számomra ez azért elég megbízható megmérettetés volt.
És hát azért 3 ponttal lemaradni az elsőtől, 1 ponttal a másodiktól -- az is valami.
Valamint, hogy az átlag pontszám, azaz 54,8 fölé került még 7 írásom.:))
Örvendezek az események ilyetén fordulatának...
Köszönet a macskáimnak az ihletekért, melyeket adtak ahhoz, hogy meg tudjam e prózákat és verseket írni.

2015. október 28., szerda

Anyámnál -- és őszfotózás


Anyámnál voltam ma délután, olyan 2 körül indultam kenyérgyűjteménnyel és maradékokkal, göngyölegekkel; meg használt nasikkal, amiket Szilvi küldött -- valamire majd jók lesznek.
E héten szokásos kellemes őszi, napos idő volt, úgyhogy útközben a két nagy cucc ellenére (+tarisznya) kihasználtam újfent a Fujit...



Már a Tócósban elkezdtem, mert a Derék utca elején egy garázssor fala mellett megláttam egy régóta áhított színes vadszőlőfutást, hát onnan nem igazán tágultam perceken át. Imádom a vadszőlőt, a vadkörtét meg a japán akácot, japán birset fotózni.










Aztán azok a fehér törzsű nyírfák, apró levelekkel, melyeknek fele zöld, másik fele sárga... hát, valami szemgyönyörködtetőek!





A Hatvan utcai kertbe átérve már relatíve szabadabb az ember, ott bekandikáltam rózsákhoz, kihasználva a Fuji zoomját, most a bimbókat is igen közelre tudtam hozni... meg egyéb színes lomboknál időztem. Egy réges-rég lakatlan ház, melynek udvara dzsungelként szolgál, kerítésén szintén vadszőlő pompázott; naná, hogy fotóztam... Meg hát mindent, ami színes...





























Itt körül egy borzasztóan szép és szelíd, zöld szemű teknőc cica dorombolt, nyávogott és tekergőzött a lábam körül; meg is simiztem, csak attól féltem, hogy hazakísér anyámig, aki roppant bódog lesz... Ha hívom, szerintem simán eljött volna... De a cica 3 házat jött csak velem, hálisten; reménykedem, hogy gazdás cica volt, csak valami azt súgta, hogy nem csupán a jóllakottságtól volt olyan jó húsban...:(


 

 





































Épp ott volt öcsém, jövőfélben, pogácsáért beugorván.
Mi is szokásosan jót dumáltunk anyámmal; neki is mindig minden változik, akár egészségi állapota, akár a berendezéseinek működése szempontjából...
Mindenesetre, mivel megvolt hétvégén az óra-visszaállítás, ezért hamarabb sötétedvén, még napfényben kiszaladtam a kertbe, hogy amit látok lefotózhassam. Fotóztam nyiladozó őszirózsákat (ebből valószínűleg lesz a temetőbe vinnivaló), a hátsó kerítésen némi vadszőlő, az állatsírok, a pirosló levelek, a jobb szomszédban megállás nélkül ugató rotik, miközben a fekete cicát nem láttam... körömvirág, málna fotózása. Igen, málna! Szinte hihetetlen, de kb. 12 szem málnát tudtam enni!


 








Ezek után a vitt kaják egyrészéből és itthon lévő maradékokból megcsinálta anyám a lábasnyi kutyakaját, és a bal oldali szomszéd szokásos két kutyusát jól megetettük.










Én is jóllaktam töltött karalábéból és töltikéből, tejszínes lében készítve, és a karalábévájóval kivájt félgömb alakú karalábékat is meg szokta főzni, lésűrítőként. Imádjuk az ilyet, tényleg nagyon finom volt. Meg persze ettem pár darab pogit is, és rengeteg dió is van..
.

Anyám ezekből rakott ide, sőt, olyat is a töltött karalábéból, amit majd főzzek meg.
Kaptam támogatást, valamint ideadta a befizetendő csekkjeit is, melyek egyébként mindig lejárnak már pár nappal, mire be tudom őket fizetni, de hát korábban nem megy neki sem.
Jó hamar besötétedett, mire indultam, tényleg szokatlan volt, hogy nem naplementében megyek haza, hanem teleholdnál! Mutattam anyámnak is a teleholdat, tényleg nagyon szép volt. Fotóztam is egy párat, de teleholdat állvány nélkül nagyon nehéz fotózni, mert már a szívveréstől is ovális lesz... :)))















Hazaérve felhívtam anyámat, hogy épségben hazaértem, hogy megnyugodjon; majd miközben megnéztem, amiket meg szoktam szerdán, közben a ma készült fotókat is rendbe tettem. Mindig két óra van, mire ledeglek...