2012. október 30., kedd

A macska -- H & H 20.


Megjelent az A macska november-decemberi száma.
Haramia és Honesty-történetemnek a 20. része is megtalálható benne.

* * *




Haramia és Honesty

20. rész

Honesty, a kutyamacska

Kezdetektől érzem időnként, hogy Honestyben egy kutya veszett el. Illetve éppen hogy nem is elveszésről van szó, hanem a benne rejtőző kutyáról. Haramiánál nem tapasztaltam ilyet, ő egyértelműen macska minden tekintetben.
Honesty más. Nem csupán azért, mert minden alkalmat megragad, hogy mosdasson, ahol ér, és nem is csak azért, mert bárhová megyek a lakáson belül, legmélyebb álmából is felkel és jön utánam. Kísér mindenhova. Mindig és feltétlen ott kell lennie, ahol én vagyok. És ez nemcsak a helyiséget jelenti, hanem azon belül is ha lehet, egy méter távolságon belül kell tartózkodnia tőlem. Néha én is kinevetem magam, mert sokszor, ha valahol megállapodom és két perc múlva eszembe jut valami, amiért fel kell ugranom, előbb átgondolom, fárasszam-e szegény macskát, hiszen most tette le fáradt testét mellém; s ha nem annyira életbevágó a felugrás tárgya, inkább várok és nem zavarom; ugyanis szinte majdnem biztos, hogy jönne utánam.
Képes otthagyni és félbeszakítani bármilyen édes álmát, hogy egy több órahosszáig tartó vasárnapi főzést végigasszisztáljon. De kísér, ha a mosógépet rakjuk meg, ha teregetünk, ha mosogatunk. Ül a mosógép tetején, ha hajat mosok, természetesen fürdésnél és a legkisebb helyiség látogatásánál is bízvást lehet rá számítani. Hűséges és ragaszkodó jó barát.
Honesty nélkülözhetetlen Kleofás, a teknős etetésénél is. Ott trónol az asztalon a teknős etetőlavórja mellett és asszisztál a művelet felett. Régebben volt olyan, hogy egy ilyen alkalommal telefon vagy csengő miatt ki kellett szaladnom, és Honesty belekóstolt a szárított marhaszívkockákba. Mire visszamentem, elégedett szájnyalogatással épp utánam jönni készült. Mi tagadás, megijedtem, hiszen az etetésből még hátralévő négy darab marhakocka hiányzott! És persze kényes gyomrocskája pár óra elteltével ki is lökte magából.
Az is érdekes, hogy ahogy megáll a szintünkön a lift, Honesty tiszta fül lesz mindaddig, míg be nem bizonyosodik, hogy a liftből kiszálló nem hozzánk jön. Ez nála minden alkalommal így van, pedig egy 32 lakásos lépcsőházban, ahol a lift és a mi ajtónk közt kb. 2 méter van, ez naponta rengetegszer előfordul! Haramiát ez a liftmegállás sem érdekli annyira, akkor viszont mind a ketten rohannak az ajtó felé, ha családtag érkezik haza. Még hozzá sem ér az  ajtóhoz, zárhoz, csengőhöz stb. a hazaérkező, de a macskák konkrétan tudják, hogy családtag érkezik.
Gyerekeim hitetlenkedve említették már többször is, hogy ha én megyek hazafelé, még csak emelkedési szinten van a lift a hetedik emelet felé félúton, de már – Honestyvel az élen – rohannak a bejárati ajtóhoz. Valóban, soha nem tudtam még olyan csendben, óvatosan és fürgén bemenni, hogy ne álljon fent a veszély, miszerint átesek rajtuk. Mert hogy már ott trónolnak. Vajon honnan tudják már a harmadik emeletnél jártomban, hogy érkezik a gazdi?
Ha ritkán előfordul olyan, hogy külön helyiségben vagyunk Honesty és én, nemegyszer előfordul, hogy kutyamacskám egyszer csak váratlanul, kerek szemekkel és égnek álló farokkal szalad hozzám, és szinte könyörög a tekintetével, hogy értsem meg, amit mondani akar. Hamar észrevettem, milyen izgatottan invitál oda (trappol oda-vissza köztem meg a másik helyiség felé vezető közlekedőben), ahol ő volt: s kiderült, hogy szól a mobilom. Elalélok mindannyiszor: a macskám figyelmeztet engem: telefonom van!
Haramia ilyesmire nem érzékeny, benne nem lakik kutya.
Azt is észrevettem, hogy Honesty, miután sűrű, hangos, panaszos nyávogással kiharcolja magának a kelleténél korábbi etetést a lágyszívű gazdinál, a macskaetetés szertartásának kezdetekor (edényelmosás, bizonyos szekrényajtónyitás, Felix-tasak levágása) vidáman elrohan. Párszor utána osontam, mert kíváncsi voltam, hogy ez az akció vajon mi célt is szolgál. Most már természetessé vált, de az elején alig akartam elhinni: bemegy „szólni” a kaja-előkészületi hangokra immunis Haramiának, hogy „gyere, haver, kaja van”! Ezt úgy teszi, hogy félrehajtott fejjel párszor megböki mellső mancsával Haramia fejét, aki éppen aktuális kakaóscsiga-szerepét játssza. Erre persze az felébred, felül és mosakodni kezd; innentől viszont már Honesty jól végezte a dolgát és rohan elsőként az addigra feltálalt kajához. Ez is annyira kutyás!
Meg az is, hogy ha hosszasabban beszélek hozzá, úgy tűnik, értelmesen, figyelmesen és türelmesen végighallgat. Olyan okos, ragaszkodó tekintettel néz, melyből szinte árad a hűség. Kutya.
Ha Haramiához beszélek, az első két szónál rám néz, majd alszik tovább vagy odébb megy. Macska.

(Folyt. köv.)

2012. október 29., hétfő

Simon's cat

Egy friss macskaság Simontól:


2012. október 22., hétfő

Lakótelepi ősz


Októberi időjárásunkkal meg lehetünk elégedve. Én amúgy is elégedett szoktam lenni az októberrel, bármilyen időjárás is van, nekem mindenképp megkönnyebbülés a kánikulai hőségperiódusok után. Voltak benne hűvösebb, ám derűs napok, de most még a fanyalgók sem becsmérelhetik az őszt, napok óta szinte nyáriasan öltözködhet az ember, olyan kellemes idő van.
Ilyenkor a legszebb a természet. A szemnyugtató, bársonyos földszínek, a hihetetlen színorgiák, a napfény átragyogta levelek...
Minden időszakban vannak fotós sétáim, őszönként több is. Nem kell azért feltétlenül elutazni, hogy az ember egy kis természetet fotózhasson. Senki nem hinné el, hogy még egy panel lakótelepet sem kell okvetlenül felcserélni a Nagyerdővel, ha az ember szépet -- őszt (vagy pl. tavaszt, telet) -- akar fotózni. Ha már az évszakokat nézzük, talán egyedül a nyár az, amikor egy lakótelep nem nyújthat elég témát...


2012. október 21., vasárnap

Mai szívmelengetőm

Ma ismét kaptam egy simogatást...
Kedves, aranyos Katámtól kaptam levelet, akivel évek óta kisebb-nagyobb rendszerességgel tartjuk a kapcsolatot. Vagy hosszas üzeneteket váltunk valódi levelezésként, de néha egy-egy vonalas telefonbeszélgetésre is sikerül összejönnünk, mely nálunk szolgáltatón belül ingyenes... tehát lehet képzelni, hogy nem ötpercesek a telefonjaink. Készülünk a nyár óta a botanikus kertbe, de ő most igen be van fogva: egyidejűleg istápolja idős szüleit, valamint napi rendszerességgel egy gondozottjánál tölti az idejét. Úgyhogy mivel ez a gyönyörű, igazi vénasszonyok nyara jellegű időjárás sajnos, biztosan nem tarthat örökké, ezért az idén már majdnem biztos, hogy nem kerül rá sor.
Egy kis részletet ragadnék ki leveléből, mert... egyszerűen meg kell őriznem...

...
Képzeld drága Magdikám, a könyvecskéd velem van Rózsika néninél... :) És együtt bőgünk!!!
Bizony Isten!!!
Ezt egyszer látnod kell...
Meséltem Neki Rólad, hogy értse a verseket. Aztán elkezdtem a kötetet...
S úgy fejeztem be a felolvasást, hogy az utolsó vers, ahol kinyílik...
Tegnap az Anyám c. volt az.
Úgy bőgtünk, hogy alig tudtuk abbahagyni...
Istenem! Ezt le kellett írnom Neked!!!
Azt mondta Rózsika néni, hogy ezt a kötetet mindenkinek olvasnia kell!! :)
Ezt így gondolom én is! :) Mondtam is Neki, hogy én szívem szerint minden szerettemnek odaadnám ajándékba.
Azonnal mondta is, hogy ennél szebb ajándékot nem is kaphatnak...
Nagyon odáig volt... és van is... (mert még sok a vers...)

...

...hiszen ezek teszik könnyebbé a jövő kilátástalansága miatt folyamatosan érzett félelmeimet.

2012. október 18., csütörtök

A mai nap apró öröme


Nem tudtam, hogy ha a Facebookon valakinek úgy küldenek üzenetet, hogy az illető nem tartozik az ismerősök közé, azt nem jelzi piros számmal az üzenetikon...
És most lettem megvilágosodva, hogy azok, akik máshogy végül is mégiscsak elértek, egyáltalán nem állítottak valótlanságot, mikor azt mondták, hogy üzenetet küldtek nekem... és nem is nyelte el a rendszer sem, ahogy én gondoltam; csupán én nem tudtam, hogy máshol is elérhetők az ilyenek.
Most egy véletlen kapcsán rábukkantam az "egyéb üzenetek" címszóra, és mikor rezignáltan rákattantam, hát csak csendesen meglepődtem, mily régóta tartogatok rejtett üzeneteket, melyekről fogalmam sem volt. Illetve néhány jelzés beigazolódott, melyekre emlékeztem, hogy az illető azt mondta: üzent, én pedig határozottan állítottam, hogy nem kaptam meg. Pedig tényleg üzent...
Jónéhány meghívó, főleg irodalmi estekre, könyvbemutatókra, antológiákban való részvételre volt legalább fele. Viszont többen "csak úgy" írtak, s hogy nem reagáltam, isten tudja, mivel magyarázták ezt, mit gondoltak rólam. Restellem magam, még ha nem is érzem magam hibásnak csupán azért, mert nem vagyok technikai zseni...
Egy áprilisi párszavas üzenet az egyik, mely a mai naptól egy apró gyöngyszem volt számomra.

"Szia, érdeklődnék, hogy ezt a gyönyörű verset Te írtad-e?

Pillangó

Színes kerti virágok közt
guggoltam gyermekként
lélegzet-visszafojtva,
s a pillangó nem sikoltott,
mikor összecsippentettem,
szárnyaihoz kapva győzedelmesen.
- Megvagy - kiáltottam boldogan -,
ne félj, elengedlek, csak egy
kicsit még hadd gyönyörködhessek!
Ám eleresztve meseszép szárnyai
hímpora ujjaimra tapadva
mintha csúfondárosan kérdezte volna:
- Megérte? Ha ujjad fogja szárnyát,
úgysem láthatod, mi van alatta,
akkor hát mi értelme volt?
Lepkém többé nem szállt,
csak sebzett madárként poroszkált
boldogtalanul a porban tovább...
Örömöm, amilyen gyorsan jött,
olyan hirtelen semmivé vált,
a visszafordíthatatlanság
könnyei égettek, szívem sajgott, fájt...
A tanulság örök. Csak nézni,
de érinteni soha az élet sok csodáját!
Mert vannak dolgok, melyeket
nem birtokolhatsz,
csupán látványától,
s az érzéstől, mit általa átéltél,
lehetsz csak boldogabb.


S alatta a teljes nevem.

Természetesen nagyjából elmagyarázva a faramuci helyzetet, vagyis azt, hogy miért történt, hogy már 5 hónap elteltével válaszolok is; egyúttal elnézést kértem, hogy nem bunkóságból, nem is hanyagságból történt, hanem mert fogalmam sem volt a nem ismerős által küldött üzenetek megnézésének módjáról és arról, hogy a rendszer eszerint megkülönböztethet üzeneteket tárolási módilag is; megírtam, hogy köszönöm a dicsérő jelzőt, és igen, én írtam.

Ezután jött az illető által újra egy üzenet:
"Köszönöm! Csak azért írtam, mert személyesen szerettem volna gratulálni. Fotókiállítás megnyitóján hallottam egy iskolás fiútól, aki nagyon nagy érzelemmel mondta el, természetesen a nevedet is megemlítve. Nagyon odaillő, szép vers volt. Köszönöm az élményt!
Üdvözlettel: ..."


Válaszoltam neki, hogy nagyon örülök, hogy tetszett, és hogy ennyi idő után így emlékszik -- élményként -- erre a fotókiállítás megnyitóján előadott versemre.
Maga a tény is. Fotókiállítás! Ahol valószínűleg természeti fotók voltak...
Ilyenkor mindig újra érzi az ember, hogy nem volt hiába...

2012. október 16., kedd

Jelentkezés a MÜK-ban

Mára voltam visszarendelve a Munkaügyi Központba.
Érdekes, mindig gyomoridegem van már az időpontot megelőző napokban, így most is. Holott nem kellett volna, de az ember ezt nem tudhatja előre.
Az épületbe való belépés, a kacskaringós sorállás után most sem a "megszokott" előadómhoz kaptam a sorszámot, így rossz érzésem fokozódott; hiszen ez csupán egy alkalommal fordult elő másfél év alatt, az a hölgy pedig elméletileg szóban kiközvetített közmunkára úgy, hogy jöjjek vissza egy hét múlva IS. Mondjuk, ezt az utolsó részt a mai napig sem értem, de hálisten, hogy így történt, mert ez mentett meg. Egy hét múlva a megszokott ügyintézőmnek fogalma sem volt, miért kellett nekem visszajönnöm...
Bár az, hogy most nem a harmadik emeletre kaptam a számot, némi reményt nyújtott. Rögtön a parasztelosztó után pár méterre volt a folyosó a földszint 1-gyel. Öt percen belül behívtak, amelyet majdnem nem láttam meg, mert értelemszerűen, aki a fsz. 1. előtt állt vagy ült, az azt nem láthatta! Hiszen e szoba kijelzője az előtérben volt, a kanyar utáni falon. Abszolút logikus, nem-e? Ami itt működik, az a többi 7 szoba kijelzője...
Így akkor kezdtem gyanakodni, mikor az előtérből bevágott a szobába az a nő, aki a sorállásnál mögöttem állt. Éltem a gyanúperrel, hogy nem ugyanazt a kijelzőt látjuk, így kirohantam az előtérbe, látom, hogy már az eggyel utánam lévő sorszámot jelzi az 1. szoba villogója. Így aztán többek tanácsára fogtam, és amint a hölgy kijött, én be is röppentem, mondván, hogy valószínűleg hívtak már, csak nem jó helyen néztem a kijelzőt.
A korosabb úr nem foglalkozott velem többet, mint az előttem lévővel, most először történt meg, hogy még csak le sem kellett ülnöm! Benézett a számítógépébe, hümmögött, majd beírta a kiskönyvembe, hogy januárban kell visszajönnöm. Én szóltam csupán annyit -- mivel hiányérzetem volt --, hogy "pecsét nem kell"? Visszavette, és benyomta a mai megjelenéshez és a januári visszahíváshoz a pecsétet; oszt viszon'látás, mindeközben már belépett a következő munkanélküli úr...
Kint a parasztelosztó melletti falakra függesztett faliújságokat áttanulmányozva láttam két különböző hirdetést is, melyben volt munkahelyem keres adminisztratív munkakörbe természetesen diplomával rendelkezőket. Egyet a központba, egyet a raktártelepi irodába... Ez ismerős. A 13,5 év alatt hihetetlen mennyiségű irodai alkalmazottat ismertem meg. Némelyikükkel mai napig is tartom a kapcsolatot, mert kedveltük egymást. Jöttek-mentek az ott dolgozók. Egy évig fizeti az alkalmazásuk költségeit a munkaügyi központ, aztán általában mehetnek. Nagyjából így szokott lenni... Ha véletlenül nem így lenne, akkor meg gyermekvállalás lép föl...

2012. október 7., vasárnap

SZINT Oktatási Stúdió

A bejegyzés forrása, a www.felvetelizek.hu honlap unokatestvérem 15 éves vállalkozásáé, melynek reklámozásához ezúton is jó szívvel járulok hozzá.



Üdvözlünk a SZINT Oktatási Stúdió honlapján! (www.felvetelizek.hu)

Készüljünk együtt a felvételire!
Azért keresel minket, mert jól szeretnél felvételizni, s szeretnéd a tudásodat erősíteni, s lehet, a tanulmányi eredményednek sem árt egy kis plusz...?
Október 5-6-án kezdődnek a nyolcadikosokat felkészítő őszi tanfolyamok, amikről többet megtudhatsz, ha az őszi  tanfolyamok menüpont alatt olvasod őket.
Hatodikosoknak is októberben indulnak magyar-matematika tanfolyamok.
Nyolcadikosoknak az írásbelire magyar-matematika, szóbelire  angol, történelem, biológia és kémia felvételi előkészítők kezdődnek októberben.

Az előkészítők helyszíne: Tóth Árpád Gimnázium, Debrecen, Szombathy u. 12.

Miért járj hozzánk?
- 15 év tapasztalat áll mögöttünk;
- tudjuk, mit kell tudni ahhoz, hogy felvegyenek;
- több ezer elégedett szülő és diák véleménye;
- korrekt ár;
- minőségi munka;
- más tanárok, más szemlélet, sok iskolából összeálló tanfolyami csoport;
- összehasonlítható teljesítmények, folyamatos értékelés.
  
DE TANULNI KELL, EZT NEM TUDJUK ELENGEDNI!

Ne késlekedj, vágj bele most!


A SZINT Oktatási Stúdiót én, Kulcsárné Jószay Éva hoztam létre 1997-ben, miután elég tapasztalatot szereztem a középiskolai oktatásban és a város beiskolázási folyamatában tanárként és a Tóth Árpád Gimnázium igazgatóhelyetteseként egyaránt. Azóta sok év telt el, már csak a magánszférában dolgozom, szervezem a tanfolyamokat, s a magyar nyelvi csoportokat én tanítom.

A tanulás és tudás, ami egy iskolás életében megkérdőjelezhetetlen követelmény, s nálunk olyan tanárok tanítanak, akik Debrecen neves iskoláiban dolgoznak, kiktől sokat lehet tanulni.
Több munkatársammal szinte a kezdetektől együtt dolgozunk, egyedülállóan nagy tapasztalatot és gyakorlatot tudhatunk magunkénak a középiskolai felvételire való előkészítésben. Tanári karunkat évek óta az Ady Endre Gimnáziumban, a Fazekas Mihály Gimnáziumban, a DE Kossuth Lajos Gyakorló Gimnáziumában és a Tóth Árpád Gimnáziumban tanító tanárok alkotják.
Arra is törekszünk, hogy a tanfolyami költségek a lehetőség szerint alacsonyak maradjanak, minőségi oktatást szeretnénk minél több diák számára elérhetővé tenni. Meggyőződésünk, hogy eredményességünk a magánórákkal felveszi a versenyt, s mindezt azok költségénél sokkal-sokkal alacsonyabb áron biztosítja.
Személyes ambícióm az, hogy mindenki sikereket érjen el, bízzon önmagában és a befektetett munka megtérülésében, kicsit szokjon az idegen környezet és teljesítéskényszer stresszéhez. Szeptemberben még semmi nem dől el, a továbbtanulási álmok valósággá válhatnak. A jövőt pedig megalapozhatja egy jó döntés arról, melyik iskola melyik osztálya lesz a legmegfelelőbb.

SZINT Oktatási Stúdió - elérhetőség

Mobil: 06-20-335-3948 - egész nap hívható
e-mail: felvetelizek@felvetelizek.hu

Részletesebb felvilágosítás: www.felvetelizek.hu

2012. október 4., csütörtök

Önkéntesek eskütétele


Hazudnék, ha azt írnám, hogy szándékosan vettem részt ezen az eseményen, hiszen nem is tudtam róla. Sajnos, a Naplót már másfél éve nem rendelem (az oka ismert), tévénéző sem igazán vagyok, így csak annyira vagyok naprakész a városomban folyó eseményekből is, amennyit a neten meglátok. S amiről nem tudok, arra nyilván találomra nem is kerestetek.
A Naplót azért sajnálom, mert jóvoltából rengeteg aktuális eseményről tudtam, és azokra a rendezvényekre, kiállításokra, koncertekre, melyek érdekeltek és időm, kedvem is volt, elmentem. Az olyan ingyenesekre, ami pedig érdekelt is, pláne igyekeztem úgy beosztani az időmet, hogy el tudjak menni.
A bankban volt dolgom, mikor előjöttem a Kálvin téri árkádok alól, gondolván, hogy megyek a postára, és befizetem a csekkjeimet, amikor épp a Himnusz közepénél tartott -- tehát épp kezdődött -- az igen nagyszabású katonai rendezvény a Fő téren. Természetesen beálltam a nézők közé, s ezt nem is bántam meg.
Merthogy a Kossuth téren épp az önkéntes műveleti tartalékosok eskütételének rendezvénye zajlott október 4-én, csütörtökön délelőtt. Mint megtudtuk a beszédek során, az elmúlt 10 nap alatt 463 önkéntes műveleti tartalékos teljesítette az MH 5. Bocskai István Lövészdandárnál az előírt követelményeket, s az ő eskütételük rendezvényét láthattam.


A kiképzett egyenruhások közül Zsolczai István tartalékos alezredes mondta elő az eskü szövegét, majd a fogadalom elhangzását követően Fodor Lajos köszöntötte a tartalékosokat.
Roppant látványos volt a többszöri, több irányú díszmenet koreográfiája, a történelmi zászlósok vonulása; s a rendezvény a Szózattal zárult.

Nálam pedig, mi sem természetesebb, ott volt a fényképezőgép, s lelkesen fotóztam az egyébként nagyon reprezentatív ünnepélyes mozzanatokat...

Intézkedés Danival

Egész héten készülődtünk a mai napra, miszerint benyújtjuk Danival az illeték-részletfizetési kérelmet.
Nem volt mindegy, mikor, mert ezen a héten szerdára kapott időpontot három héttel ezelőtt, hogy mivel akkor már a földhivatali bejegyzés is megtörtént, annak illetékét befizettük, semmi nem állhatott útjában annak, hogy kijelentkezve eddigi állandó lakcíméről, tőlem, bejelentkezhessen immáron saját garzonlakásába.
Várnunk kellett a munkáltatói igazolásra is, amit csak hétfőn tudott megkérni, és szerdára lett meg.
A többoldalas nyomtatvány csak látványra volt sokkoló, mert lényegében háromnegyedét a kérdéseknek kihúzhattuk -- ezek ugyanis egyéb vagyoni helyzetéről kíváncsiskodtak Daninak. Nincs takargatnivalónk, annál is inkább, mert semmink nincs úgy globalice, Daninak meg pláne. Ezért mindenféle vele, illetve vele egy háztartásban lakóval (olyan nincs) kapcsolatos egyéb lakás, üdülő, autó, üzlet, vállalkozás, 100 ezren felüli vagyontárgyak tulajdonjogát illető kérdéstömböt húzhattunk kifele.
A pénzeket, ugye, befizettem, illetékre ill. részletre, így még szerdán éjjel, miután Dani délutános műszakból hazaért, lecsetelgettük a hiányzó adatokat: kereseti igazolás, havi számlakiadásainak összegeit részletezve, ezeket még beírogattam, ledátumoztam, írtam egy szép indoklást a kérelemhez, majd éjféltájt elbúcsúztunk, hogy reggel találkozunk a fénymásoló előtt. Mert ugye, mindenféle iratot célszerű lemásolnunk, egyrészt, hogy nekünk is maradjon mindenből, ha bármit elvesznek, másrészt, ha nem veszik el az eredetit (pl. a csekkeket), oda tudjuk adni a másolatokat bizonyítékként.
Ma már teljes biztonsággal megtaláltuk azonnal a múlt héten általam szerencsétlenül keresgélt hivatalt, megkértem a számot a biztonsági őr által, és még elő sem volt időnk készíteni a papírokat, mikor már szólítottak is minket.
Egy nagyon készséges hölgy fogadott bennünket, akinek miután elmagyaráztam a dolgokat és az ügy folyamatát, átnézte a nyomtatványt, fixáltuk, mit is kell még kihúzni, megnézte a gépben, hogy a befizetésünk még vagy nem érkezett be, vagy nincs iktatva -- na, pont az ilyenek miatt nyomtam is azonnal a befizetett csekkek másolatát --, mellékeltük a kereseti igazolást, stimmelt a lakcím, majd még a hölgy javaslatára a már megtett részletfizetést illetően kiegészítettük az indoklást is. A hölgy szerint az ügy, a kérelem érdekében nagyon jó, hogy fizettünk be egy nagyobb összeget, mert így látják egyrészt a fizetési hajlandóságot, másrészt látják, hogy jelen pillanatban sajnos, csak ennyi az az összeg, amit képesek voltunk befizetni. Ezt mindenesetre nem ártott külön az indoklásban még egyszer nyomatékosítani. Dani aláírta a cuccot, a kérdésünkre a hölgy mondta, hogy hivatalosan 30 nap lesz az elbírálási és átfutási idő, míg megkaphatjuk a részletfizetési csekkeket, de előfordulhat, hogy hamarabb; és ezek után minden rendben volt, tulajdonképpen sínre tettük az ügymenet utolsó fázisát is; nincs más dolgunk, mint várni.
Lényegében nagyon hamar elintéztük a dolog hivatalos jellegét, nyilván azért, mert már megvolt egyszeri intézkedés, amióta eltelt másfél hét, mialatt a részleteket intéztük.
Reménykedünk, megkapjuk 15 hónapra, és túlélhető lesz a havi részlet Dani számára.
Most indul be az a dolog, amit már Dani fog végezni: irataival, új lakcímkártyájával elindul az összes szolgáltató felé, ami a lakással kapcsolatos, névátíratás miatt. S egyúttal átcímkézése a kaputelefonnak, postaládának, folyosócsengőnek; s az ajtónévtábla. Végül is tényleg ideje már, hogy ne szegény, bő 9 hónapja elhunyt keresztanyánk, nagynéném nevére érkezzenek a számlák, hanem a tip-top kis garzonlakás új tulajdonosa nevére.