2017. február 28., kedd

Könyvnyerésem

Tegnap jelezte az írónő ismerősöm, aki egyike azoknak, akinek az összes könyvét olvastam, hogy feladta a könyveket, melyeket nyertem.
Ugyanis indult egy játék a kiadói oldalán (talán Valentin-nap alkalmából), hogy aki vásárolt már e-könyvét, azok között kisorsolja Az ördög lánya I--II. c. köteteit, papírformában. Nem tudatosult ugyan, de így én is részt vettem ebben, és mit ad isten, én nyertem meg. Igaz, olvastam már ezeket e-könyv formában, tetszettek is, de most aztán megvannak papírkönyvben is. Ami elég hihetetlen, mert nem vagyok az az igazi nyerő fajta.
Szokatlan volt az is, hogy simán adta fel, és mégis megkaptam mára, azaz másnapra. Befért a postaládába, Szilviék hozták fel délután.
Mindenesetre örülök, hogy ideért, örülök, hogy én nyertem meg, és írjon még sok ilyen jó kis regényt az írónő!

2017. február 27., hétfő

Újabb vizsgálat esedékes

Hétfőn délelőtt aztán felhívtak az emlőszűréses rendelőből.
Az a helyzet a szövettanommal, hogy a patológia szerint kellene még egy kontrasztanyagos MR-vizsgálat, s erre adtak időpontot 9-ére, reggel negyed 9-re.
Erre megkérdeztem, hogy akkor a most csütörtöki, tehát a 2-ai megbeszélt időpontomra menjek, ez ahelyett van, illetve ez is fontos attól még? A hölgy nem tudta ezt, tehát elmondtam, hogy mostanra azért kellene mennem, hogy a szövettaneredményt megtudjam.
Azt mondta, hogy jó, rendben, ezt most akkor megy, és egyezteti, s utána visszahív.
Meg is történt, negyedóra múlva visszahívott.
Mondta, hogy oké, megvan a szövettaneredmény eredetileg, és ha már így volt megbeszélve, akkor az előbbi időpontot felejtsük el, és menjek most csütörtökön. Természetesen az eredményt nem mondta meg, nyilván nincs rá felhatalmazása.
Utánaolvastam ennek az egész MR-nek (több helyen MR, más helyeken MRI), meg a kontrasztanyagos feltöltésnek. Ez állítólag vénásan fog történni, és egy mágneses helyiségben zajlik a dolog -- tehát a világon semmiféle fém nem lehet rajtam, még jó, hogy nincs pacemaekerem, mert azzal pl. nem lehet... most egyébként kétségeim vannak, hogy a fogamban az amalgám az jelent-e valamit? -- mert nyilván a többit le lehet tenni. Eleve igyekszem itthon leszedni fülbevalót, gyűrűt, karórát, aztán eszembe jutott, hogy ott majd az övet is vegyem ki a farmeromból.
Egyébként maga a vizsgálat hasonló a CT-hez, amin már voltam. Semmi problémát különösebben nem emlékszem, hogy okozott volna. Ez agyi CT volt kint a klinikán, amire a fejfájás-szakrendelés utalt, és emlékszem, igen körülményes volt már maga a bejelentkezés is munka mellett, mert kizárólag személyesen lehetett egyáltalán még időpontot kérni is. Ráadásul meg kellett keresnem az épületet, egészen hátul a klinika területén, amit még életemben nem láttam. Utána a megadott időpontra úgy menni, hogy vagy másfél óra elteltével majdcsak lezajlott az egész.
Egy csúsztatható "koporsóba" kellett befeküdni, és nagyon pici szakaszos mozdulásokat végzett befelé velem egy "alagútszerűségbe". Szeletelő röntgen. Utána kaptam vagy két nagy, legalább A2-es méretű filmet minden egyes agyszeletről... szerencsére az negatív volt, és akkor 6 hetes Prednisolon-szedés (ijesztően szigorú szabályokkal -- mittomén, három napig napi 16 szem, és így lefelé, két szemenként csökkentve háromnaponként... őrület!, abbahagyni vagy rosszul szedni, kihagyni tilos volt! --, viszont tényleg elmúlt az az akkori, vérfagyasztó "fejbe-fejsze" fejfájásom.
Na, ilyen lesz elvileg ez az MR is.
Boldogságom határtalan.
Mindenesetre most akkor egyelőre maradtunk a csütörtök fél 1-ben, ahol elvileg megtudom a szövettan eredményét...
Mindenképp meg akarom kérdezni, hogy ez a borzasztó, minden tevékenység nélküli hátfájás nem lehet-e ezzel összefüggésben; valamint, hogy mehetek-e azért egyéb egügyi területen végzett röntgenekre. Csak úristen, el ne felejtsem.

2017. február 26., vasárnap

Vasárnapzajlás és NYT-kihívás

Sokáig aludtunk.
Mostanság úgy érzem, addig jó, míg alszom. Legszívesebben aludnék egész nap, ha nincs más program, vagy ha nem sajnálnám rá a időt. Addig nem gondolok rá, mi várhat rám. De ahogy eszmélek, már azonnal eszembe is jut. És akkor tudom: elkerülhetetlen, kikerülhetetlen, megoldásra vár kíméletlenül; és fogalmam sincs, mi fog rám várni. Az agyam folyamatosan működik a), b) és c) verziókban. Melyik esetben mi mindent kell elintézzek. Most, meg majd...

Délután cordon bleut sütöttem ki kettőt, két szem tört krumplival. Legalább fele mindkettőnek megmaradt.
A krumpli levében meg sárgarépét, fehérrépát főztem meg leveskockával, és aprókockát főztem bele. Kísz.
Tegnap az anyám sültjét és rizibizijét ettük, de még mára is maradt, Szilvi azt ette.
Haramiának is aprózok vékonyan a sült húsból, mert az ő kajáltatása nem egyszerű.

Ezután folytattam egy cicatörténetes könyvet, berámoltam az egész jövő heti gyógyszeres "komódot", miközben úgy három napja háromféle szám zaklat felváltva azon a telefonon, aminek a számát soha meg sem adom és nem is az én nevemen van -- ez a családi csomagos, előfizetéses telefon, amit Danitól kaptam, és négyen használjuk. Tehát ha ezen ismeretlen szám csörög, akkor az tuti nem engem keres.
Egyébként ezek közül két szám, vagy nagyon hasonló volt pénteken a közhasználatú telefonomon is, este fél 10-kor!!! Én ideges vagyok ezektől a hívásoktól. Nyilván nem veszem fel, ráadásul beütve a gugléba az összes telefonszám meg volt jelölve, mint zaklató -- végigolvastam a kommenteket, elég változatosak, lényeg, hogy meg van jelölve, mindegyik másokat is zaklat, van, akit vasárnap "hajnali 8-kor", mint ahogy engem péntek este fél 10-kor -- hát normális??? De vasárnap délben és utána 3 óráig fél óránként. Általában két vonalas és két mobil váltogatja egymást.
Azt hittem, le lehet tiltani az ilyen számokat, de ha jól néztem utána, naná, hogy csak okoson lehet ilyet.
István átküldött egy filmet még délután, és este meg is néztem. Bob, az utcamacska volt, amit már olvastam, és nagyon szeretem. A film is nagyon tetszett. Most pont erre volt szükségem. Nem volt véletlen, hogy olvasni is cicásat olvastam ma...

* * *

Olvassunk New York Times bestsellereket!
Ramonais vette át a kihívást, és irdatlan sokan vállaltuk be, jómagam az 1380. lettem.


Elsőre talán nem mindenkinek ismerősek ezek a könyvek de ha szétnézünk a könyvespolcunkon, biztos találunk olyan könyvet, ami felkerült a híres napilap bestsellerlistájára. (A borítókon általában feltüntetik.) Kapásból pár könyv, amit már olvastam:  Párválasztó, Beavatott, Gyönyörű sorscsapás, Egy ropi naplója, Marley meg én stb. 
Na de mi a feladat? 
- Jelentkezz! 
- Olvass el egy NYT bestsellert! Olyanok is érnek, aminek a szerzője NYT bestsellerszerző. A kihívás kezdetétől fogadom el az olvasásokat. :) 
- Linkelj, és ha akarsz, értékelj! 
Ha valami baj van a jelentkezéssel, azt mindig megírom, ezért ha nem lettél zöldítve és nem is írtam, akkor valószínűleg nem vagyok „internetközelben”.:) Maximum 1 hét türelmet kérek.:) 
És nem utolsósorban köszönöm, hogy te is megcsinálod a kihívást!!
Egy kis segítség! Összegyűjtöttem az idei ifjúsági bestsellereket, de ha megnézed a kihíváshoz csatolt könyveket, ott korábbiakat is találsz.
(Link)
Átvettem a kihívást: 2016. 11. 20. Annyiban változtatnék, hogy teljes olvasási dátumot kérek szépen. :)

Egyet kértek, én buzgómócsingmódra hármat hoztam -- mert ha lehet, miért ne? -- mindhármat szöveges értékeléssel is.
       Paula Hawkins: Lány a vonaton
       Jeff Kinney: Egy ropi naplója
       Jeff Kinney: Egy ropi naplója 2.
Megkaptam a 302. plecsnit.

2017. február 25., szombat

Téli kihívás -- szombati dolgok

Évszakok - Tél
Emília5 kihívása, 179.-ként vettem észre, még éppen időben.


Arra gondoltam, hogy létrehozok egy évszakos kihívást. Most a TÉL kihívását. Február 28-ig kell teljesíteni. Erre most kevesebb idő jut, mint a többire, de azért bőven teljesíthető szerintem. Utána majd indítom a TAVASZT, március 1-jétől. Arra már 3 hónap lesz. Azután persze majd jön a NYÁR és az ŐSZ is. 
Mindenki jelentkezhet mindegyikre külön-külön is, tehát ha úgy akarod, csak az egyiken is részt lehet venni. 
Mit kell tenni ahhoz, hogy megszerezd a TÉL kitüntetését: 
Olvass el egy könyvet, amiben szerepel a tél. Éppen akkor játszódik, említik a hónapot, esetleg téli ünnepet, vagy esik a hó... lényeg, hogy hozz a könyvből, amit olvastál ennek kapcsán, egy idézetet, amiben megemlítik valamilyen módon a telet. Lehet újraolvasás is. Kérek egy „Én és a könyv” linket hozzászólásban, és az idézetet. Értékeld is a könyvet, mindenképp csillagosan és örülök neki, ha legalább pár szóban szövegesen is. Az olvasásokat csak a kihívás kezdete után fogadhatom el. Persze ne felejts el feljelentkezni a kihívásra. Remélem, sok mindenki érdeklődését felkelti, és sokan jelentkeztek rá. Várok mindenkit! Kukacoljátok a nevemet, hogy hamar észrevegyem. Igyekszem egy-két napon belül zöldíteni.

Erre a tinikorom óta vágyott, de csak mostanra beszerzett és nemrég olvasott
         Íva Herciková: Második szerelem
c. könyvét vittem, mely télen játszódik, tehát ömlesztve lehetett volna hozni a téli idézeteket, de két hangsúlyosat vittem, és persze szöveges értékelést is.
Ez a könyv az Öt lány a sarkamban c., általánosban olvasott csíkos könyv folytatása. Akkoriban évekig lestem ezt a folytatást, és sehol semmi... pedig az első részt rongyosra olvastam. Most Istvánnal megkerestettem pdf-ben, és lenyomtam egy nap pár itt töltött órájában.
Megkaptam a 301. plecsnit.


Amúgy Bencust elvitték délben, kissé meg is könnyebbült Szilvi, mert kicsit sok volt neki is ez a hét. Hiába van itthon, elég kimerítő azért ez az iskolázás, a megfelelés, teljesíteni sokszor úgy, hogy nem tudunk róla, miből mit kell...
Pénteken volt nekik a farsang, olyan 1-4-ig, hát, nem volt valami égigérő rendezvény, mert ebben benne van az öltözés az elején és végén, valamint a vitt nasik és üdítők kipakolása is. Szülők nem mehettek be, fotózni nem fotóztak. Ez egy kicsit zokon is esett Szilvinek. Egyébként Bencus kőember volt.:)
Majd nem tudom, lesz-e kedve, hogy beöltözzön itthon is a jelmezbe, hogy le tudjam fotózni; ha igen, majd itt bepótolom.

Éjszaka a Végzetes viszonyok c. thrillert néztem meg, Szilvi hívta fel rá a figyelmem. Jóóó volt.:)
Amúgy most fejeztem be a héten elkezdett két thrillert -- egyet gépben, egyet rendes könyvben, most hirtelen ez így három volt a múlt hetivel zsinórban (az is gépi pdf volt). Mind ajánlását a Molyról vettem, és Istvánnak köszönhetők a gépiek, a "rendes könyv" meg az volt, amit Valentinre kaptam tőle.

2017. február 24., péntek

Anyámnál


Még csütörtök estefelé anyám hívott fel, megbeszéltük, hogy ma megyek, de majd még ideszól előtte. Úgyhogy kevéssel dél előtt ideszólt -- jó idő volt egyébként, csak igen nagy szél fújt. Ami olyan szempontból nem baj, hogy ezt a sok vizet segít felszárítani.
Most nem szakadtam bele a sok mindenbe, amit vittem, mivel szombaton voltam nála, tehát lényegében 6 napja. De azért most is összejött egy zacskó kenyérhéj, a leveses "vödör", vittem két tasak Luise cicakaját a hozzájáró macseknak, meg Szilvi is adott egy zacskó nasihagyatékot.:)
Nem is csodálkoztam, hogy a Gyepűsoron, azoknál a kerteknél, ahol máskor is szokott, most láttam először az idén hóvirágot. Az egyiknél dús sorban, sok van, szép nagyfejűek; viszont messzebb van a kerítéstől, nem tudom hatékonyan fotózni. A következő ház kertjénél ugyanez a probléma, ott foltokban vannak, de szintén elég messze.
Mivel ebben az oldalban építkezés van és ki van teljesen az úttestig kerítve a telek, ezért itt mindig kénytelen vagyok átmenni a túloldalra, pedig később is ráérnék a Kisbotosig. De talán ennek köszönhető, hogy mégis tudtam hóvirágot fotózni, ráadásul szép nagyfejűek, sűrűn nőve, és mit ad isten, végre közel a kerítéshez! Így is manipulálni kellett kicsinyég, míg a objektívvel beevickéltem a drótháló lyukjába, s onnan próbáltam néhány egészséges fotót produkálni úgy, mintha dehogyis lenne itt drótkerítés...

 
Na, eközben volt egy telefonhang, amit nem tudtam elég korán előhalászni, és hamar is abbahagyta.
Mivel az Emlőcentrum számát elmentettem, döbbenten észleltem, hogy szent isten, péntek kora délután... és ez AZ volt. El nem tudom képzelni, mi lehet péntek délután annyira fontos, hogy fel kellett volna hívniuk! Ami nem ér rá hétfőig... mert egyébként meg csütörtökre vagyok híva a szövettani eredményért.
A múltkorihoz hasonlóan -- akkor sem tudtam a rövid hívás alatt időben felvenni -- most is azt gondoltam (féltem is, de főleg reméltem), hogy visszahívnak; ámde nem hívtak vissza! Úgyhogy mikor erről pár óra elteltével levontam a konzekvenciát, akkor tudatosan intettem magam higgadtságra -- most innen úgysem tudnék, mondjuk, bemenni; nekem nincs kocsim, hogy olyan egyszerű lenne beugrani! De hétvégére minek is hívnának be? Hétvégére még a kórházakba is max. az igazán sürgős ügyek kerülnek.Úgyhogy erről a hívásról még anyámnak sem szóltam, később másnak sem.
Majd megtudom legkésőbb csütörtökön, de ha ennyire sürgős, akkor hétfőn majd felhívnak.
Anyámnál jól elbeszélgettünk, finomat főzött megint: rizibizi és egyben-sertéssült volt, csalamádéval.

 
Láttam az ide enni járó cicát is: egy cirmos cica, nem túl nagy. Anyám ugyanis kivitte neki összevagdosva a maradékomat és a rizset is: mindet befalta.
Közben csak pár percet kinéztem a kertbe, közben jött a postás anyámhoz.
Láttam, hogy már itt is bimbóban állnak a hóvirágok azon a helyen, ahol szoktak!
Valamint megállapítottam ismét, hogy a Bartók B. u. felé van észak.:)))





Ezután összekeresgéltük a befizetendő csekkeket -- egyik máris egynapos késésben van és jön a hétvége... de remélhetőleg nem lesz gond belőle. Anyám kiszámolta erre-arra a pénzt. Megbízott még -- azaz inkább Szilvit -- némi virágmagvétellel, és adott egy ezrest, hogy olcsó cicakaját vegyünk már neki... mert nincs mindig maradék, ő sem főz mindennap.
Valamint kaptam támogatást, és megkért, hogy háromezret majd töltsek fel a mobiljára.
Ezek után még elhoztam némi Etelka által hozott ruhaneműt, amit már a múltkor kiválogattam találomra -- leginkább Szilvinek meg a gyereknek --, csak nem tudtam, illetve túl nehéz lett volna még azt is hozni. Most nem hoztam hazafelé sok mindent, bár a kajákból pakolt; s ezek után hazabattyogtam.
A BK után még gondűzőnek számított A mi kis falunk című magyar vígjátéksorozat-szerűség máról.

2017. február 23., csütörtök

Birtokos jelzős szószerkezet címes kihívás

Valaki(mi)nek a valami(ki)je
lapkasajt kihívása, ahol nem kevesebb, mint a 200. jelentkező voltam.


A feladat:
Olvass el egy év alatt 10 olyan könyvet, amelynek a címében birtokos jelzős szószerkezet van. Azaz: valaki(mi)nek a valami(ki)je.
Például: A Gyűrűk Ura, Az éhezők viadala, Harry Potter és a bölcsek köve, A szürke ötven árnyalata, Trónok harca, Az ember tragédiája, A kőszívű ember fiai, Szent Péter esernyője stb.
Teendők:
– Nyomd meg a Részt veszek gombot!
– Az olvasások a KIHÍVÁS KEZDETÉTŐL (2016. febr. 27-től) számítanak!!! Újraolvasás ér.
– A 10 könyv olvasását hozzászólásban hozd egyszerre vagy külön-külön (feljegyzem).
– A könyveket tedd fel a POLCra! (link)
Jó olvasgatást! ;)

A következőket vittem:
     1. Mette Jacobsen: Minou szigete
     2. Teleki Anna: Egyetlen szó ára
     3. Mary King: A szerelem gyümölcse
     4. Bonny Becker: Medve látogatója
     5. Gerda Green: A karlócai szellemház titka
     6. Móricz Pál: Hortobágyi Dely Mátyás kalandos élete
     7. Vida Péter: A magyar vidék kincsei
     8. Egri Zsanna: Szilvia arab világa
     9. Tóth-Hekkel Arany: Vándorutam piramisa
   10. Beatrix Potter: Péter Nyuszi kalandja
   11. Kamarás Klára: Álmok asszonya
   12. Jeff Kinney: Egy ropi naplója
Néhánynak szöveges értékelése is volt, ám itt nem kérték. Viszont még vagy 8-at biztos tudtam volna még vinni, csak egy szerzőtől nem akartam többet.
Megkaptam a 300.!!!! plecsnit!

2017. február 22., szerda

MÜK

Ma voltam soron a munkaügyi központnál.
Nem ragozom, hogy mielőtt a mammográfiás visszahívás megtörtént, ez volt a hónapban a legnagyobb félelmem. Most már így semmiségnek tűnik.
Eltöltöttem ott úgy nagyjából háromnegyed órát; először a jelentkezésnél, aztán kaptam egy számot azzal, hogy annak előtte viszont menjek fel a 2. emeletre. Ott egy nyitott terem volt, ahol ketten is foglalkoztak a folyamatosan érkezőkkel. Kérdőíveket, űrlapokat adtak, melyekkel le lehetett ücsörögni asztalokhoz székekre, és minő szerencse, hogy 99%-ban van nálam toll.
Egyrészt űrlap volt adatokkal, másrészt kérdések: milyen munkában dolgoznék, egészségügyileg lennék-e akadályozva bármilyen munkában, vállalnék-e közmunkát -- igen, nem aláhúzásával (én odaírtam a nem aláhúzásával a közmunka elé, hogy "utcai". Milyen tanfolyamokat szeretnék, ha indítanának. Mi a státuszom, miért vagyok fht.-s -- nyilván be kellett írnom, hogy munkakereső, mert mi mást. Nem írhattam be, hogy várom az egész hóbelevanc végét már, de nagyon.
Ezek után visszaadtam, aztán egy pasi a sorszámomra ütött egy pecsétet, ami, gondolom, azt jelentette, hogy itt már jártam; és leküldött az 1. emeletre, az ügyintézőhöz.
Mikor kijelezték a számomat, bevidámkodtam magam, s a hölgy elégedetten mosolyogva mondja, hogy "nyes, ugye?" Mondom, öööö... nem. Nem lehetek, de honnan gondolja? Hát aszongya, ide van írva. Igen, mondom, decemberben is voltam itt, és akkor megbeszéltük, hogy nem lehetek nyesen pont azért, mert közvetlenül annak igénylése előtt nem voltam 1 év munkaviszonyban. Visszanézte a gépben, hogy tényleg. De amúgy már vígan azon lennék, 10 hónapja járhatna. Így viszont soha nem fogom tudni elérni nyilván, úgyhogy maradtunk ennyiben, hogy akkor helyzet változatlan, továbbra is az aktív korú kritériumainak kell megfeleljek.
Egyéb helyre már nem kellett menni, eljöttem.
A Hal közben a szokott kajáldában vettem elhozandó kajákat, majd a Széchenyin vártam a buszt. Közben a megállóban találkoztam és beszélgettem egyik volt nyomdász munkatárssal, aki irodista volt egyébként, de egy időpontban kezdtünk annak idején. Ő már persze nyugdíjas. Míg jöttek a járműveink, addig beszélgettünk, eléggé sajnálkozott még azon a pár dolgon is, amikről kérdezett és elmeséltem -- de mondtam neki, hogy hosszú dolgok ezek, bele sem érdemes kezdeni...
Neteztem, olvastam, ettem, majd megint neteztem, csetelgettem.
Míg odavoltam, Szilvi kiporszívózott nálam. Nagyon örültem, mert már ráfért nagyon...
Megnéztem a BK után a "nap fénypontját", a Szulejmánt, valamint még előttük a Szultána rövid változataiból a hétfői és keddi részt, mert csak mára lehetett letölteni Istvánnak. Mindegy, így jobb volt, hogy a két rész kiadott egy normálisat...

2017. február 21., kedd

Festményes borító kihívása

Ma a hajnali macskaetetés után vagy másfél óráig nem tudtam visszaaludni... emiatt aztán 10 órakor keltem, mert éjjel meg bőven fél 2 elmúlt, hogy ledeglettem. A ragasztásokat és kötéseket leszedtem, elég sz@r volt, és persze azon sem csodálkoztam, hogy lila a bal mellem bal oldala, mert mondta a doktornő előre.
Kicsit érzékeny is, ha hozzáér a karom, márpedig nyilván hozzáér.
Valamint furcsa izomláz van mindkét karomban, de főleg érdekes módon a jobb karomban. Lehet, hogy a röntgennél túl sok volt a "nyújtás" a különböző pózos műveletek során, vagy túl görcsös voltam.
Levezetésként kimostam egy géppel, kiteregettem saját cuccokat. Ilyen is ritkán fordul elő, mert oly kevés a mosnivalóm, hogy a Daniéval szoktam rendezni.
Feszültség van bennem.
Meg izgulok azért is, hogy holnap egy munkaügyi kp.-os nap vár rám, ami ki tudja, milyen lesz.
Csendes beletörődéssel emlékeztem meg már történelem számba menő házasságkötésem 38. évfordulójáról, tegnap özvegy unokatesóm 37.-jéről, tegnapelőtt meg anyámék 62. (!) házasságkötési évfordulóiról.

* * *

Közben egy kis más téma:

Festmény a borítón
tulipe kihívása, 195. voltam a résztvevők listáján.


A kihívás teljesítéséhez olvassatok el egy könyvet, amelynek a borítóján egy festmény található. Mindegy, hogy ismert vagy anonim a festő, a lényeg, hogy festményszerű kép tetszelegjen a borítón.:) A polcra feltettem pár könyvet, ha esetleg valakinek nem lenne érthető, hogy mire is gondolok.

A Részt veszek gomb megnyomása után írjátok meg hozzászólásban, hogy mit olvastatok. Másoljátok be az olvasási és az értékelési linket. A könyvet tegyétek fel a polcra! Köszönöm szépen. 
Ennyi az egész, miután ez kész, máris megy a plecsni. :) 
A könyvek olvasását 2014 januárjától fogadom el pontos dátummal.

Tracy Chevalier: Leány gyöngy fülbevalóval c. könyvét vittem.
Megkaptam a 299. plecsnit.

2017. február 20., hétfő

Biopszia

Fél 6-ra húztam az órát, de aztán megállapítottam, hogy kicsit késő, jobb lett volna 5-re, még ha alig látok valamit, akkor is. Attól féltem, azaz úgy nézett ki a vége felé, hogy anyagcsereileg nem leszek képes magamat lerendezni a max. 7.40-es indulásig. Próbálkoztam, ám sehogy sem ment, s ebben az sem segített, hogy Szilviék is egyidőben készülődtek, mert azt nem szereti szerintem senki, ha várnak rá a vizes helyiségeknél...
Bevettem a szokásos (máskor kétszerre beveendő) 10 gyógyszeremet, és azért folyamatosan készülődtem, pakoltam, iratokat nézegettem, válogattam, variálgattam, mit, hogy, hogyan, ha pl. nem csak oda mennék, ahova megyek. Van egy csomó egyéb elintézendőm is, csak kérdés, hogy mikor és hogyan fogok azokra a helyekre is eljutni. Több minden most felfüggesztésre került, míg ITT most meg nem tudom, mi van.
Macskák rendezése többszörösen, rendezkedés, takarítgatás, pakolás mindenre kiterjedően, öltözés, ez-az.
Még Szilviék iskolába menése előtt sikerült végül is elindulnom a Derék utcára a 12-est várni.
Innentől végül is már legalább sínen voltam, hogy nem kések el, ha minden oké.
Olyan... éles volt minden, a járda, a kövek, a fák, a bokrok, az arcok. Nem tudom, miért, talán a szándékosan csillapított, türtőztetett félelem, idegesség teszi ezt.
Még bőven fél 9 előtt odaértem, lejelentkeztem. Nem volt nálam papír sem, hiszen telefonhívásra jöttem, csak az iratokat adtam volna oda, de csak a nevem kellett mondani, és aztán üljek le, majd szólítanak.
Kb. fél óra telt el addig, és most nem is UH-ra kellett először mennem, mint azt gondoltam, mint régebbi visszahívásnál, hanem újra a röntgenhez.
Lényeg, hogy az asszisztens mondta el a lényeget, hogy egyáltalán hol van a probléma, mert eddig azt sem tudtam. A jobb oldali betokozódott képlet változatlan, ki tudja, mióta, lehet, száz éve, hiszen akkor, mikor először hívtak, az már megvolt. S annak 17 éve. Azt most nem is háborgatjuk, mondta a hölgy.
Viszont a bal mellemben van két árnyékos valami: egyik egy 1,5 cm tömött resistencia, másik egy 6x6 mm echoszegény, környezetétől élesen nem határolt valami, és környezeteikben meszesedéseknek megfelelő diszkrét inhomogenitás van. Van még néhány megvastagodott kéregállományú nyirokcsomó is hónalji részen. Örömöm határtalan.
Úgyhogy volt célzott, nagyított, lassított felvétel, tomoszintézis, melyeknél többször átállították a gépet, és eddig nem végzett, új felvételeket készítettek csak a bal mellről.
Miután megvolt, fáradjak az UH-rendelők elé, és majd szólítanak.
Kb. negyedóra múlva szólítottak is, és nagyjából fél óráig csak én voltam a rendelőben.
Az ottani doktornő nagyon kedvesen és érthetően elmagyarázott mindent, közben a röntgenfelvételek alapján ugyanazokat megnézték UH-n is. Mondta, hogy ez egyáltalán nem biztos, hogy rosszindulatú, de azok is így szoktak kezdődni... tehát mindenképp célszerű lenne egy közelebbi vizsgálat, amely biopsziát jelent.
Szinte örültem neki, hogy mindezt most itt megcsinálják, ahelyett, hogy újra kelljen jönni valami újabb időpontban. Természetesen belementem, bár a papírokat utólag írtam alá.
Vastagtű-biopsziának nevezik. Felszíni érzéstelenítéssel (lidocainspray) kaptam egy injekciót a bal mellem bal oldalába, ami szerintem rosszabb volt kicsit, mint a három biopszia, nyilván oda már hathatott az érzéstelenítés, bár megmondom őszintén, én ebből az érzéstelenítésből semmit nem éreztem. Ja, és automata pisztollyal, 14 G átmérőjű tűvel, UH-vezérléssel történt. Mindig mondta előre a doktornő, hogy mikor fogom a csattanást hallani, ne ijedjek meg. Ez az a pillanat volt, amikor belövődik a cucc, amivel kiszedik a szövetet. Ezután kötéseket kaptam és leragasztásokat. Mondták, hogy estére levehetőek.
Megkaptam egyből a leleteket is, meg megcsináltam az aláírásokat.
Jövő héten csütörtökön fél 1-re kell jönnöm a szövettani eredményekért.
Addig eszem a kefét.
Bár lényegében, ha jól értettem, mindenképp műtét lesz, mert ez az a fajta, ami bármikor átmehet rosszindulatúba és növekedhet. Elvileg el tudják úgy távolítani, hogy ne legyen következménye.
De nyilván az ember a jóindulatúért drukkol, mert bár nem tudom, hogy annál kell-e, de a rossznál tutira van sugárzás és talán más is... Amit egyáltalán nem biztos, hogy normál egészségű és gyomrú ember is akár jól visel, nemhogy én, akinek mindentől felfordul a gyomra, gyógyszerbevételi nehézségei, különböző rosszullétei vannak, ráadásul ezekre el kell járni, és engem nincs, aki furikázhatna... valamint a hajunk is elmegy a sugárzástól IS, nemcsak a kemótól mehet el, ha jól értettem...
Plusz még pénzem sincs se taxizgatásra, se parókára, se paraszolvenciára. Őrület.
Mindezek ellenére valamelyest megnyugodtam, hogy legalább tudom, mi van és hol van, meg hogy kb. mi vár rám.

 
A buszmegállónál rádöbbentem, hogy 4 perce elment a buszom, és 25 percet várnom kell rá. Ezalatt felhívtam Istvánt, mert egyrészt jobban telt az idő, nem éreztem annyira a hideget, másrészt itt lehet, hogy jobban kibírom befordulás nélkül, higgadtan, mintha otthonról telefonálgatnék.
Anyámat is próbáltam, de nem sikerült.
Ezután leszálltam megint a 12-esről a Tecsó előtt, és a kiürült akciós Félix-polcokról sikerült azért 3x4 csomag 4 tasakos Félixet vennem, mert csak így volt jelentős akció. Utólag kiszámoltam, hogy 2550 Ft-tal fizettem így kevesebbet, mint a múltkor, amikor teljes áron vettem ugyanezt a fajtát.
Vettem kaját, sütit is, ha már itt vagyok.
Utána pedig orrom előtt elment egy 24-es, de kivártam a negyedórát a következő hazafelé menőre, ha már bérletem van, és közben sikerült felhívnom anyámat, tehát vele is meg tudtam beszélni mindent.
Otthon Szilvinek is beszámoltam, majd Daninak is elmondtam cseten a nagyját.
Egyébként este idejött, és beszélgettünk.
Várni kell.

2017. február 19., vasárnap

Laza vasárnap

Á, egyáltalán nem ideges. Nem is gondol rá!
Annyira fáradékony vagyok egyébként, erre jócskán rátesz néhány lapáttal a hátfájásom... Ilyenkor kihasználandó az idő, mert Bencét is elvitték tegnap délben, tehát Szilvivel mindketten jól kialusszuk magunkat. Én, ha lehetne olyat tenni, mondanám, hogy előre is aludtam, mert holnap tényleg hajnalban kell keljek, hogy fél 9-re kiérjek egyszer a 12-eshez, azzal meg az Újkertbe. Nyilván előre nem lehet aludni, de azért még mindig jobb, mint ha zsinórban nem alussza ki magát az ember, mint évtizedeken keresztül, hogy mint a Messiást, úgy vártuk a péntek estét mindig. Mi nem voltunk azért délig alvók sosem, mint sokan mások, de azért egész más 8-kor kelni, mint 5-kor, na. Főleg, hogy koránfekvő sem voltam soha.

Végül is megsütöttem a kacsaszárnytöveket, volt gulyásleves, nagyon nem kellett magam agyonstrapálni a főzéssel. Sokat olvastam, Szilvi is kihasználta a délután egy részét gépezésre.
Különben meg: á, egyáltalán nem ideges. Nem is gondol rá!

2017. február 18., szombat

Különdíjas fotóm

A gportalos oldalamon értesültem még januárban, hogy télifotó-pályázat indul.
Mivel voltak fotóim bőven, miért is ne jelentkezhetnék, semmibe nem kerül.
Maximum 10 fotót lehetett beküldeni, én 9-et küldtem be, a nagyságuk miatt 3 e-mailben.

Amúgy ezeket küldtem be:









Milyen érdekes egyébként: ebből a sorozatból két fotó lett felhasználva a legújabb könyvemhez. Egy harmadik pedig pályázati különdíjas lett. Igazán hasznos volt a ténykedésem... és ami még számomra külön öröm: mindezt az anyám kertjében fotóztam még decemberben.

* * *

"Az utcákon megjelent a tél deres üzenete. Van, ahol a hó is ellepte már a tájat. Téged is megihletett a téli táj szépsége? Fotózd le, küldd be! Építettél hóembert vagy készítettél hóangyalkát? Azt is lefotózhatod! De akár hóban játszó állat képével is nevezhetsz. Nincs megkötés, bármilyen téli képpel pályázhatsz!

A feladat a következő: készíts egy vagy több téli fotót az alábbi feltételekkel:
- A fotón szerepelhet:  tájkép, növény, állat, ember, bármilyen téllel kapcsolatos pillanat (pl.: hóemberépítés, hógolyózás, szánkózás, téli sport stb.), téli kompozíció. Bármi jöhet, ami kapcsolódik a télhez, kreatív megoldásokat is várunk.
- Több fotóval is nevezhetsz, de egy pályázótól maximum 10 fotót tudunk elfogadni.
- A fotó mérete: nincs megszabva, de fontos, hogy ha a képek összmérete 10 MB-nál nagyobb méretű, akkor külön levelekben nevezz!***
Korábban készült fotókkal is lehet nevezni, amennyiben azokkal még nem vettél részt nálunk versenyen.
Kezdők és profi fotósok egyaránt jelentkezhetnek!

FONTOS! Kizárólag saját fotókkal nevezhetsz: internetről szedett képekkel történő nevezés azonnali kizárást von maga után!

Az elkészült fotókat a NEVEZEK linkre kattintva szúrhatod be, de elküldheted e-mailben is a következő címre (link) a neveddel együtt. A megadott névvel fogjuk publikálni a fotókat.

***A levél mérete maximum 10 MB lehet. Ha több nagyméretű fotót küldesz, érdemes külön levelekben elküldeni azokat, illetve akár képtárba is feltöltheted, így a nevezéskor elegendő a képtár linkjét megadni. :)"

* * *

Ez volt a pályázat kiírása.
Talán e hó 6-ig volt a lehetőség beküldésre, és 18-ára számíthattunk eredményhirdetésre.
Bevallom, én elfelejtettem, de szerencsére gondoskodtak róla e-mailben, hogy egyrészt közöljék, hogy megvan az eredményhirdetés, egy másikban pedig azt, hogy különdíjat kaptam. Ez itt ez esetben 50 kreditet jelentett, melyet oldalfejlesztéshez használhatnék fel, amennyiben értenék hozzá.:)))
Mindenesetre érvényesítettem egy kóddal, amit küldtek.

A versenyre 96 "fantasztikus téli fotó" érkezett, és igen nehéz volt a választás. Gondoskodtak arról, hogy profi és amatőr fotósok is érvényesülhessenek.
Így 5 nyertes és 5 különdíjas fotót választott ki a zsűri.
Íme a különdíjasom:

Ez évi első látogatás anyámnál


Anyámmal mára megbeszéltük, és délelőtt telefonon is fixáltuk, hogy most már talán ideje lenne ellátogatnom.
Hideg volt, de nem volt tragédia, a csúszósság is elkerülhető volt az utakon.
Úgyhogy elkészültem, összepakolgattam a viendőket, s fél 1 körül elindultam a régen tett körútra. Hát bizony, januárban nem voltam!
És most így, a hétfői nap előtt szükségem is volt egy kis anyai empátiára...
Az útközbeni környék semmiféle látványossággal nem kecsegtetett, úgyhogy a fényképezőgép maradt a helyén. Egy helyen gondolkoztam el, ahol az ereszcsatorna levezető csövén kifolyó víz fagyott állapotban volt látható... ez elég érdekes volt, biztos így van már pár hete, vagy másfél hónapja...
Anyámnál végül is csupán tényleg mindenféléről jól elbeszélgettünk, ebédeltem kacsaszárnytőből készült gulyáslevest és rántott csirkecombot rizzsel, almabefőttel, és még világos volt, hogy kicsit szétnézzek a kertben. A képen némi sült krumplival van a rántott csirkecomb, de az csak kísérőnek sült. A saját tényérombeli cuccot elfelejtettem lefotózni.:)


Hát, mit ne mondjak, nem nagyon volt mit fotózni, hóból is kevés van már, még itt, a kertségekben hagyján. Persze nem is nagyon szeretném, ha újrakezdődne a sík merő jégkorszak vagy ónos eső esegetne.
Vittem a szokásos száraz kenyérhéjat is, befőttes üvegeket, műanyag dobozokat, nasinak két doboz kávés cukrot (olyan, mint a dianás, csokival van bevonva, és kávéízű létyó van benne); Szilvi is küldött egy doboz mogyorókrémes ostyarudat. Ezentúl vittem két Luise nevű "gagyibb" macskakaját, mert Haramia, ugye, nem eszi a Félixet, a gagyit sokszor inkább, de azt se túl sűrűn, így ezt a pennys kaját egyszer Szilvi bevásárolta, és hát elég ritkán kísérletezgetünk vele. Szóval vittem két tasakot, mert anyámnak megint van enni odajáró macskája, de nem mindig tud neki mit adni. Ez a macska idősebb, állítólag jól táplált, szürkecirmos fehérrel. Viszont, miután anyám összezúzta a csontokat, és némi rizzsel kirakta a macskatányérba az eresz alá, én, ami macskát láttam, hogy eszi, az tutira fekete volt, mert odafele is láttam, enni is láttam és elfele is láttam...





Sok gyerekkori dolog is feljött, egyéb családi nyalánkságok, köztük nem túl szívderítőek is, meg hát az én mostani állapotom is, amivel kapcsolatban anyám még mindig nem hajlandó elhinni, azt mondja, hogy szerinte az influenzám után maradt valami a tüdőmnél, és az kavart bele a mammográfiába.
Mondjuk, kérdeztem tőle, hogy egy tüdőbaj mennyivel megnyugtatóbb a melldaganatnál?
Azért még ha csak pár nap is, de tényleg elég borzasztó kivárni, míg valami fixet megtudhat az ember...
Fél 6 óra körül aztán fogtam magam és haza indultam.
Kaptunk gulyáslevest, a maradék rántott csirkecombot, rizset, és 6 kiolvasztott kacsaszárnytövet is rám sózott anyám, hogy holnap süssem meg a rizshez.

2017. február 17., péntek

30 rigmus 4 megadott szóval - 41.

1211. Új szavak: karalábé, jóindulat, feledékeny, űrhajós

          Az űrhajós a legnagyobb jóindulattal sem
          ehetné a karalábélevest fent az űrben...
          De az előkészületek azért nem oly kezdetlegesek,
          hogy ilyesmit feledékenységgel tetézzenek.

1212. Új szavak: futópad, pörgés, próba, tudományos

          Az edzőteremben minden futópad foglalt,
          nagy a pörgés, sok kigyúrt sportember...
          Erő kell és akarat, sok próba ezerrel,
          ez teljesen más, mint a tudományos siker.

1213. Új szavak: oldal, csapda, jég, páncél

          Itt a hó dermedt jéggé,
          amott a füvön korcsolyáznak,
          a másik oldalon sima
          jégpáncél szolgál csapdának.
          Hetek óta nincsen semmi változás
          a biztonságot jelenti most a lakás.

1214. Új szavak: lapát, repked, fagyos, szilánk

          Fagyos szilánkok repkednek köröttem,
          ahogy a lapáttal verem a jeget,
          valahogy elesésmentesen szeretném
          átvészelni ezt a csúszós telet.

1215. Új szavak: kabát, forgó, zuhan, cseppfolyós

          E dermesztő januárban az az egy már biztos,
          hogy hőségtől bizonyára nem leszek cseppfolyós.
          A tél beállt eléggé, nem változó-forgandó,          a hőmérséklet sem ugró, sem zuhanó,
          a kabát meg, akárhány is, begombolandó.

1216. Új szavak: hóvég, télvég, sokára, maradék

          Itt van már a hóvég,
          pár nap a maradék,
          úgy néz ki, sokára
          jön el a télvég.

1217. Új szavak: hagyma, nátha, kellemetlen, hasznos

          A hagymapucolás kellemetlen,
          ámde hasznos tevékenység,
          úgy érzed, mintha náthás lennél,
          ám ez természetes jelenség.

1217. Új szavak: ropog, gyors, nagy, hangos

          A fagyott hó már ropogni sem tud,
          ha majd jön a tavaszi napsugár,
          a jég majd nagyot rian,
          hangosat és gyorsan,
          suhanó szellő langy mosollyal jár...

1218. Új szavak: kulturált, unalom, szándék, borgőz

          Papám

          Jó szándékú, kedves öregapám
          kulturált volt tényleg, igazán,
          keresztrejtvény és olvasás
          kötötte le őt a munka után.

          Nem járt kocsmába unalomból sem,
          a forralt bort megitta téli estéken.
          Ilyenkor jókat mesélt, sokat nevettünk,
          de nemigen láttuk mégsem borgőzösen.

1219. Új szavak: bitang, zokni, nedves, lebben

          Bitang csúszósak mindenhol az utak,
          ruhadarabok esésektől lebbennek,
          a hideg szél is jéggé dermeszt,
          főleg, hogy zoknim is nedves lett.

1220. Új szavak: új, hó, lassan, tavasz

          Bármily lassan, de mindenképp tavasz lesz,
          pedig még azt hiszem, ha elolvad a jég,
          lesz itt még új hó, lesznek még mínuszok,
          de egyszer újra kéken ragyog az ég.

1221. Új szavak: briós, sáfrány, korlátoz, emésztés

          A sok brióst korlátozni kell,
          nem tesz jót az emésztésemnek.
          A sáfrány nem illik hozzá, mártás- és
          levesszínezék, ezt megérthetnétek.

1222. Új szavak: zsombék, vadliba, szamba, galiba

          Nem kell itt sivatagi szamba, hisz
          zsombékos részen költ a vadliba.
          Hagyni kell békén tojásain ülni,
          akkor a kislibáknál nem lehet galiba.

1223. Új szavak: lencse, Velence, kézelő, pattog

          Velencében nem jártam soha,
          se az Olaszhonban, sem idehaza.
          Most készülök oda, mert meghívtak,
          persze csak idehaza, de így is pattognak,
          hogy nehogy koszos kézelővel menjek,
          lencsefőzelékhez közel ne kerüljek...

1224. Új szavak: mond, ugrik, hogyan, szokásos

          Hogyan is történt, kicsit még emlékszem,
          a szokásos versenyre előre edzettem,
          semmit ne izguljak, azt mondták nekem,
          nálam nagyobbat nem ugrik senki sem.

1225. Új szavak: fény, csillan, függöny, csillapodik

          Éjjel nem aludtam, gondom el nem illant,
          a hajnal első fénye ablakomon csillant.
          Ráhúztam a függönyt, rá a pirkadatra,
          vaksi szemet hunytam mind a problémákra -
          fejem párnára hajtottam, s nyomban elaludtam.
          Egy időre talán lecsillapodtam.

1226. Új szavak: csorbul, addig, halad, szurikáta

          A szurikáta nekem nagyon tetszik,
          főleg, ha nem halad, nem szalad, csak áll,
          két lábon, figyelve nagy érdeklődéssel,
          nem csorbul szépsége addig sem, míg jár.

1227. Új szavak: néz, gyakran, dupla, szív

          Nemsokára itt a Valentin-nap,
          sokan duplaszíves ajándékot kapnak.
          Az ember gyakran csak néz, mint a moziban,
          már hetekkel előtte milyen felhajtás van.

1228. Új szavak: furfangos, hajlandó, szándék, remélem

          Remélem, a szándék mindenkiben megvan
          továbbra is, hogy komoly, szolid vagy
          furfangos szavakból hajlandó hagyni, hogy
          rímes kis játékokkal pörögjön az agy.

1229. Új szavak: amőba, füzet, érzék, felfogó

          Véget ért a nap, s vele már minden érzékem
          süket és híg, mint a felfogóképességem.
          Hiába nézem a füzetemet, próbálnék tanulni,
          egy amőbának több esélye van most ezt csinálni.

1230. Új szavak: csíny, alacsony, csal, modor

          Egyfajta diákcsíny a puskázás,
          végül is nem más, mint csalás.
          Bármilyen jó modorban nő fel a gyerek,
          vagy netán alacsony színvonalú mindez,
          bárkivel előfordulhat hasonló "egy s más".

1231. Új szavak: képzel, burok, űz, göröngyös

          Nem születtem burokban,
          csupán hagyományosan.
          Utam bizony göröngyös,
          nem képzelem máshogyan.
          Lidércnyomás, hogyha űz,
          legalább ne legyen tűz!

1232. Új szavak: füst, abszolút, gerenda, légy

          A légynek sem ártott ez a Pista,
          nem olyan, akitől felgyúl' a gerenda.
          Mégis árad a füst valahonnan,
          azt hiszem, valahol abszolút tűz van.

1233. Új szavak: bezzeg, hamu, irdatlan, varjú

          A hó még foltokban megmaradt,
          irdatlan sok varjú kutatgat
          a fű között, a hó alatt,
          bezzeg néhol csak hamu, kosz
          és szemét maradt.

1234. Új szavak: kínos, szemernyi, vacog, kütyü

          Kínos, ahogy néha várunk a buszra,
          vacog az ember, nincsen türelme.
          Sokan kütyüjükkel töltik el az időt,
          de ki ezt teszi, sincs szemernyi melege.

1235. Új szavak: gyors, tavasz, táska, zaj

          Gyorsan lett tavasz, másfelé járt agyam,
          dúdoltam, miközben munkába indultam.
          Gyanús volt a zaj, mint táskámból hallottam,
          mint kiderült, macskámat magammal hoztam. 

1236. Új szavak: természet, végtelen, kedves, patak

          Természet

          A természet nagyszerű, csodás és végtelen,
          a hegyek, a dombok, a folyók és tavak,
          szó le nem írhatja, mennyi szépséget rejt -
          pillangók, bogarak, virágok, madarak...

          A másik oldala sem feledhető el, mely
          nem mindig bomlik fénylő napsugárral,
          vannak viharok, árvizek, lavinák,
          s ember nem békél földrengéssel, szökőárral.

          A természetet védeni, óvni kellene,
          nem pusztítani állatokat, irtani fákat,
          mi ad majd árnyékot az élők feje fölé,
          s talán jobb lesz, ha nem csörgedez e kedves kis patak?

          Szegényebbek leszünk - sőt, nem létezhetünk,
          a természetnek mi is részecskéi vagyunk.
          Elég, és sok is, ha önmaga is pusztul,
          nem kell, hogy ebben még segédkezet nyújtsunk.

1237. Új szavak: sima, filc, felejt, selejt

          Jelmezemet kiegészíti most
          egy sima filckalap,
          nem selejt ez egyáltalán,
          s ne felejtsd: nem harap!

1238. Új szavak: tűréshatár, készétel, varrótű, moly

          A moly megint befészkelődött,
          megette a gyapjúkardigánom.
          Nem tudom, kapjam-e a varrótűt,
          mert ezt megvarrni... nem lesz leányálom.
          Készételt fogok enni, még szerencse, hogy van,
          mert a végsőkig kitoltam már tűréshatárom.

1239. Új szavak: szénaboglya, skatulya, Jeromos, robotol

          Nem egy beskatulyázható személy Jeromos,
          szántóföldön robotol, vet, arat, kaszál,
          meg se kottyan neki mindez, dalolva táncol,
          miközben magas szénaboglyát eszkábál.

1240. Új szavak: szemenszedett, vékony, újságíró, pokol

          Némely újságíró papírvékony igazságból
          szemenszedett hazugságot csinál,
          nem számít becsület, ördög és pokol sem,
          csak az, hogy a "piacért" vastag pénz dukál.

2017. február 16., csütörtök

Vészhelyzetféleség

Még szerintem 24 óra sem telt el a mammográfia óta, mikor másnap reggel telefon. Elsőre nem is tudtam felvenni, nem tartott sokáig, míg kicsit haboztam, csak párat csengetett. Gyorsan beütöttem a gugléba, ami kiadta, hogy valóban az, sajnos, amire gondoltam: az emlőszűrő a Jerikón...
Vártam, biztos hív még... úgy is lett, 10 perc múlva hívtak, felvettem.
Az a lényeg, hogy semmi levél, mint a hajdani eltéréskor, csak közölték velem, hogy ugye, én voltam tegnap mammográfián, és hogy be kellene jönni, mert egyéb vizsgálatokat akarnak rajtam végezni.
No, gondoltam, innen már nem származhat semmi jó a dologból.
Még azért reménykedtem, hogy hátha megint az alapvető dolgomról van szó, megkockáztattam emlékeztetni a hölgyet, hogy izé, van nekem kezdetektől fogva egy 10x20 mm-es betokozódott valamim, amivel eleinte sokat jártam, de mivel szerencsére nem mozdul, ezért jóváhagyva normális időszakaszokban kell már járnom.
Azt mondja: nem, nem arról van szó; az itt van előtte, tudnak róla... ez egészen más.
Hát, erre nem számítottam. Csak hümmögtem, hápogtam, kíszen lettem. Mondta, hogy hétfőn reggel fél 9-re (semmi intervallum: fél 9, oszt kísz!) fáradjak be. Megköszöntem... és haldokolva a rémülettől elköszöntem, miközben a női hang minden jót kívánt.
Hát ezzel vagyok most kiakadva.
Nyilvánvaló, mindent végiggondoltam. Jónak semmiképp nem mondható, bármi van is.
Én érzékelni semmit nem érzek, különben is, a tegnapi kontrollnál is manuális vizsgálat volt az első, ott sem tapasztaltak semmit. Igaz, a betokozódott izénél sem érzek mai napig sem semmit!
Meglehetősen fejbekólintott a dolog, és különösebben semmi másra nem nagyon tudtam ezen a napon figyelni.
Gyakorlatilag minden gépen töltött szabadidőmet a mellrák és társai témakörben töltöttem olvasgatva, keresgetve, kutatgatva.
Tényleg sok minden lehet, az biztos. De éppen ezért egyáltalán nem biztos, hogy csak jó... vagy csupán csak annyira jó, mint a másik, régebbi, betokozódott valami. Nem tudok róla, hogy hipochonder lennék, de azért az én anyagi és egyéb helyzetemben végig kell gondoljak mindent.
Hétfőn mindenképp egy UH vár rám, aminek nem nagyon szoktam örülni, mert kicsit fáj. Nekem legalábbis kellemetlenebb, mint a röntgen. Ott csak széjjel lapítanak vízszintesen és függőlegesen (még jó, hogy nincs vagy 8 mellünk!), ráadásul a második menetben a karunkkal át kell ölelni a gépet, hogy az ember hónalji mirigyei is meg legyenek röntgenezve. Ez a jobb karommal nekem nehézkesen megy, tekintettel arra, hogy ugye, félbéna a jobb karom, mivel rosszul forrt össze a válltörésem, 1 centis bebukott csontdarabbal, ami, hogy hova lett, senkit nem érdekelt. Ezért a ballal fel kell emelnem a jobb karomat a megfelelő magasságig, hogy meg tudjam fogni azt az átkozott vasrudat a túloldalon. Ám ezeknél legalább tudom, hogy pár mp és vége. De az UH-nál a végtelenségig nyomkodják a mellembe azt a fémkorongot, hogy közben a monitoron lássák, hogy mi van és hol van... Ezt néha eléggé visszafojtott lélegzetekkel bírom ki. Most meg ki tudja, mi van? Ugyanabban a mellben, vagy a másikban? Netán hónaljban...?
Na most, ha egy ugyanolyan, mint a másik, akkor is el kell járnom egy ideig sűrűbben, de ez még mindig a jobbik eset. Ha valami egyéb és mondjuk, ciszta, az leszívatható. Mindenképpen biopsziavétel kell, amiről fogalmam sincs, hogy megy. Ha daganat, még mindig hátravan, mennyire súlyos, milyen stádiumban. Műthető? Jó- vagy rosszindulatú? Ráadásul olvasom a sugarazást, a kemót; na, hogy engem kemóba belerángassanak, nagyon meggyőzőnek kell lennie az orvosnak! Baromi rosszak a tapasztalataim, sajnos. Egyetlen barátom, ismerősöm, rokonom sem élte túl a kemót -- már úgy értem, hogy sokkal tovább nem élt, mint anélkül élt volna --, most őszintén, megéri nekem, hogy pár hónappal tovább szenvedjek? És egyébként is, akinek még egy gyógyszerbevétel is trauma, aki hajlandó egy rossz íztől vagy szagtól alapból hányni bárhol, majd biztos pont én fogom jól bírni a kemót.
Én mondtam Istvánnak cseten, miután beszélgettünk, hogy nem szeretnék telefonon beszélni, mert kivagyok. Egyelőre még anyámat sem mertem felhívni, mert annak nincs sok értelme, hogy bőgök. Meg kell várni, míg lecsillapodok. De nem, István felhívott. Ennek nem mindig van sok értelme! Egyrészt nem garancia, hogy tudok beszélni, és nem büszkeség nekem, ha más előtt bőgnöm kell. Másrészt úgyis mindenki csak azt tudja mondani, hogy "nem kell mindjárt a legrosszabbra gondolni", "ne temesd már magad egyből" meg ilyenek. De én tudom, hogy mivel egyelőre semmit nem tudunk, ugyanúgy igaz lehet az ellenkezője is ezeknek az okosságoknak. Ám nyilván ezt kell mondani -- nyilván én is ezt mondanám hasonló helyzetben másoknak. Éppen ezért nem kell felhívni ilyenkor az embert, főleg, ha más úton is kommunikálhatunk!
Ki nem állom ezt a felhívási ingerenciát, amikor az ember baromi rossz lelkiállapotban van. Több erőm megy rá, hogy egyáltalán tudjak beszélni, mint arra, hogy mit mondok. Így voltam a 2007 karácsonya előtti két nappal történő válltörésemnél is, annyira megviselt az az egész, úgy elrontotta az ünnepeimet, felborította az összes programomat, megváltoztatta hónapokra (és garantáltan egész életemre, most már mondhatom!) az egész életemet; hogy hetekig nem voltam hajlandó anyámon kívül mással beszélni. Anyámmal sem rögtön!
Most este azért felhívtam, és megpróbáltam elmondani a nagyját.
Meg megbeszéltük, hogy szombaton elmegyek. Ki tudja, mi vár rám és meddig mehetek.
István aztán még késő este még egyszer felhívott. Pedig hát nyilván semmi nem változott.
Oké, tudom, látszódnia kell, mutatni szeretné, hogy törődik velem... Díjazom is, csak ha nem hívna, sem sértődnék meg. Eleve... ki tudja, mi lesz, most akárhányszor hív fel akárki, fingom sincs, mifene van.
Most hétfőig úgyse leszek okosabb...
Egyébként mára azt terveztem, hogy kérek időpontot a reumára is (sajnos, március elején letelik az egy év, és bár megpróbáltam "kicselezni" a gyógyszeríratásnál a háziorvost, hátha kiírja még három hónapra a cuccost, de nem, nagyon nyilvántartják... csak egy havit kaptam! Tehát muszáj időre reumára menni).
Szóval időpont a reumára, meg időpont a tüdőszűrésre. De most ez a telefonhívás berakott nekem, mert így nem tudom, hogy mi van velem és ott milyen időközönként kell és mit csinálnom vagy hova mennem.
Ráadásul két nap múlva munkaügyi központ, amitől eredetileg jobban féltem, mint ettől a tegnapi ceremóniától összességében... mert ebben az évben most megyek először, és aki eddig még volt, mindenki nagy újításokról beszél, meg küldözgetésekről, kérdezősködésekről, kérdőívekről és egyebek. Egy közmunkára kiküldés is határozottan használna, meg ennek visszautasítása következtében a 22 ezer elvesztése is konkrétan a legjobbkor jönne!
Tehát két nap eleve foglalt, most mit hoz még a hétfő -- hát nem mertem még bekavarni másik két időpont kérésével.

2017. február 15., szerda

Mammogás és egyéb bukták

Még ma délelőtt  (17.-e, péntek)is úgy gondoltam, nem írom még meg, kivárom a hétfőt, amikor is már vélhetőleg okosabb leszek.
De nem bírom ki. Talán megkönnyebbülök, hogy ha itt kiírom bárkinek vagy senkinek.
Visszadatálom eredeti dátumra, úgyhogy a mai nap még lényegében semmi különös!
Szóval.
15-ére kaptam "meghívót" a Jerikóra emlőszűrésre. A régebbi évi egy kötelezőt leritkították két évre, tehát két éve voltam itt utoljára. Ez alapvetően egy négy részből, négy felvételből álló röntgen.
Még emlékszem, amikor 45 évesen először kaptam ilyet, és akkor 1 hét múlva jött egy levél, hogy menjek megint, mert valami rendellenesség miatt UH-ra is szükség van.
Akkor még a Domb utcán volt ez az egész, és emlékszem, minden alkalommal -- elég sokszor -- kéredzkednem kellett, majd ledolgoznom természetesen a kiesett időt. Szerencsére a Domb utca közelebb esett a munkahelyhez, mint a mostani, Jerikó utcai esne, ráadásul annak idején percpontos hívást kaptunk (úgy mint 10.07 perc!!!), és nem volt 1-2 percnél nagyobb csúszás még a vége felé sem, tehát hamar megszabadultam.
A jelenlegi meghívó intervallum: 9 és 10 óra között. Nem rossz ez, mert aki tömegközlekedik, nem okvetlenül tudja pontosan intézni ezeket. Ámde elég ritka is, hogy bekerüljek az intervallumba még akkor is, ha én már a kezdetekor ott vagyok.
Visszatérve: a jobb mellemben találtak valami betokozódott képletet, 20x10 mm-es, amivel azért kellett igen gyakran járni (az első évben négyszer is voltam), hogy ellenőrizzék: nem növekszik-e.
Már örültem, amikor féléves lett a látogatások rendszeressége, majd nekem is egyévente lehetett járni, mint normális esetben. Aztán elköltöztek a Jerikóra, és szinte természetes, hogy az első ottani szűrés után IS jött egy újrahívó levél, mert az ottani orvos is érdeklődött személyes megtekintés céljából a rendellenesség iránt.
Ezek után mindenki lenyugodott, és elkezdődött a kétévente való hívásra való áttérés.
Most mentem tehát, jelentkeztem, s vártam. Úgy a hátsó intervallum után vagy 20 perccel szólítottak. Megvolt a röntgen, majd közölték, hogy levélben küldik ki az eredményt.
Minden porcikám örült neki, hogy ezen is túlvagyok.
Menni akartam ezek után a régebben itt üzemelő tüdőszűrésre is, amire ugyan már régóta nem kapunk hívást, és nekem évek teltek, míg ezt egyáltalán felfogtam. Azt értettem, hogy nem kötelező most már az, amire egész életemben mindig azt mondták, hogy kötelező, sőt, gyerekkoromban büntethető is volt állítólag, aki nem ment. Tény, hogy vagy 2012-ben voltam utoljára, és sokáig csak vártam, vártam a hívást, mert valahogy azt gondoltam, hogy az, hogy nem kötelező, még nem jelenti azt, hogy esetleg papírt sem küldenek.
Nekem azért 2014 júniusában volt egy mellkasröntgenem, az epeműtétem előtt, annak viszont semmi eredményét nem kaptam, úgyhogy, ha pl. valahova szükség lett volna rá, nem lett volna.
Azt esetleg csak én sejthettem, hogy ha rossz lett volna, akkor csak tudnám, mert műtét előtt mifenének csinálnák különben?
Szóval ezáltal végül is megnyugodtam, hogy volt egy, még ha nincs is róla "bizonylatom".
Nemrég néztem utána, hogy hogy is van ez mostanság, és hát többek által megtudtam, hogy 40 fölött mindenkinek jár ingyenesen, aki elmegy, évente. Én meg a sanda gyanús hátfájásom miatt úgy gondoltam, épp ideje elmennem.
És a mellszűrés ürügyén kettő helyett csak egyszer kell járnom, gondoltam én, balga.
Hát, nem. A tüdőszűrő kapuján ki volt téve, hogy nem szűrnek, csak az SZTK-ban és a Kenézyben. Ezekre a helyekre viszont időpont kell.
Tehát elég vegyes érzésekkel hagytam ott a környéket, és keresgettem meg a buszmegállót, ami korántsem egyértelmű, mint sok éve, utoljára volt. A régi helyen ugyanis kizárólag villamosmegálló van. Csak mentem, mentem, és sehol buszmegálló. Hát, pedig ide is azzal jöttem!
Míg aztán felfogtam, hogy be kell menni a széles úttest közepére egy járdaszigetre, amelynek egyik oldala a kifelé menő villamosé, a másik oldala meg buszmegálló! Ami még érdekes volt, hogy ehhez le kellett lépni a sínekre, túloldalon fellépni, és elnézegetve ezt a lelépő-fellépő magasságot, minimum 20 cm volt. Magam még lerogytam, aztán visszamásztam, de úgy elgondoltam anyámat. Vagy azokat, akik bottal vagy járókerettel járnak, vagy ha így haladok, akár magamat is pár év múlva. Elég érdekes megoldás, legalább pár helyen valami lejtős vagy hasonló megoldással találhattak volna átkelési módot.
Ezután megvártam egy 12-est, ami nekem jó, és megáll a Tecsó előtt is, mivel macskakaja-szükségletek léptek fel. Nem volt ugyan akció, de muszáj volt vennem, 8x4 tasakos Félixet, eredeti áron. Aztán persze kiderült, hogy másnaptól!!!!! lesz akció itt, ugyanebből! (4x4 tasak vásárlása esetén az 1x4 tasak ára 359, ami rohadt jó ár ahhoz képest, hogy most 569-ért vettem csomagját! Úgyhogy mindenképp erre kellene még jönnöm az akció ideje alatt, mert nem vettem nagyon sokat, bár így is érvágás volt és hitelkeretből ment...:( Máris. Mert be kellett fizetnem még az utolsó két csekkemet is, az is megoldható volt itt a Tecsóban.
Még vettem ezt-azt, ami szükséges, és eljöttem. Mivel most van bérletem, természetesen nem gyalogoltam, hanem mázlim volt véletlenül, és a buszmegállóba érve szinte azonnal jött egy busz, amivel hazamentem két megállót.
Ennyi máról...

2017. február 14., kedd

Valentin-"felhajtottunk" :)

Aranyos volt a Valentin-napunk, talán 10 év alatt most "csaptuk" a legnagyobb "felhajtást".
Lényegében nagyrészt privát, tehát senkit nem zavartunk vele, a FB-os téma egymás üzenőfalára ill. privátban mentek, mint a képeslapok is.:)
Persze ehhez a net is hozzájárul, mert napok óta elég intenzív a téma mindenütt.
Talán hétfő óta eleve ez a nyitókép a Googlén:


Ami miatt különösképpen nem hagyhatom szó nélkül, hogy sárkány a téma. Ha valaki nekikezd, állítólag többféle játékot is játszhat vele.


* * *

Megcsináltam egy tréfás tesztelést előző nap a FB-on, melyre kijött:



Az, hogy megosszam, az a tényező érte el, hogy nem más, mint macik vannak középen. Természetesen.
István is megcsinálta, hát érdekes lett volna, ha neki meg más jön ki...



Közvetlen megelőző nap jött egy futár, benne egy olyan könyvvel, amit megosztottam a napokban, mikor reklámozták. Meglehetősen azok közé a könyvek közé tartozik, amit el szeretnék olvasni.
Természetesen István küldte netes rendeléssel, egyenest az én címemre, tehát nem ő csomagolta, nem is látta. Mi mindenre jó már a net...
A doboz nagyon kemény, konkrét volt, több könyvre gyártották, ezért összegyűrt újságpapírdarabokkal volt kitömve az üres rész, így nem tudott benne lötyögni az egyébként befóliázott könyv.



Mára mindketten küldtünk egymásnak netes képeslapot, aztán köszöntöttük egymást a FB-on és privátban is, sőt SMS-ben is... Mindennek tetejében még telefonon is beszéltünk este.
Tőle FB-on:



Tőlem FB-on:

* * *

Képeslapjaink képei:

Tőle:

Tőlem:

Én nem tudtam ajándékot küldeni neki, de írtam azért egy elég normálisan sikerült verset, melynek asszem, örült...:)

*


Oly keveset...

Oly keveset adhatok neked, látod,
csak egy gondolatot, egy árnyékot,
a kék égen úszó fehér felhőkből
a sokból csupán egyetlen kis fodrot.

Oly keveset adhatok neked, látod,
csak mint amilyen itt ez is, egy pár sort,
az egész tavaszi rét tündökléséből
csak egyetlen, halvány kis vadvirágot.

Oly keveset adhatok neked, látod,
pedig te mindent adsz, egész világod,
én pedig csak gyenge, fáradt üzemmódban
hűs szavakkal tudom simítani homlokod.

Oly keveset adhatok neked, látod,
bár jórészt ismerem minden gondolatod,
de ha rám ülepszik mázsájával a lét,
egyedül te vagy, ki e súlyt lazíthatod.

Oly keveset adhatok neked, látod,
mégis értékeljük az ilyen gazdagságot,
ha bőkezűbb lehetnék, semmit nem sajnálnék,
varázsolnék neked egy csodás világot.