2015. március 31., kedd

PigDragon 600

PigDragon -- egy újabb százas teljesítmény. Bevégeztem a 600. szintet.


Nem bagatell ez, mert egyik-másik szint olyan nehézségű, hogy az ember, ha naponta párszor elkezd vele egyéb szüneteiben játszogatni, van, hogy egy-egy szintről napokig (hetekig?) nem jut tovább.


Úgyhogy türelem és kitartás. Meg azért 100 (SZÁZ) újabb játszma, kérem szépen, az sokkal több, mint ameddig a legtöbb ember elalvás előtt el tudna számolni.:) És még mindig nem előzött le itt sem senki, mert a három utánam lévő jószág az "gyári" játékos.

2015. március 30., hétfő

Bencus és a plüssök


Bencusom lefotóztatott a karácsonytól idáig beszerzett plüsseivel.
Biztos minden kisgyerekes tudja, hogy a legtöbb multicég pontgyűjtőkkel inspirálja a jónépet arra, hogy az eredetileg 4-5000 (!!!) Ft-ért kapható plüssjószágokat már 1500-ért is megkaphassa, amennyiben kigyűjt 10 (15) pontot a gyűjtőbe. Egy-egy pont mondjuk, 2-3-4000 Ft-os vásárlásokért jár. Úgyhogy gyúrni kell azért rendesen, hogy 1500-ért már legyen is egy plüssállatja a gyereknek, onokának.




Bencusnak a Tescóban gyűjtöttek ki karácsonyra annyit, hogy 2 harcias madarat kapott apai ágról.
Azt hiszem, a Jófogás Zsozsójáért is gyűjteni kellett, ha nem akart valaki többször annyit áldozni rá.
Most, szülinapra sikerült a Coopban (mivel többnyire rendszeresen ott vásárlunk, ergo nekünk ott gyűlik pontunk általában) 3 pontgyűjtőt is telepakolni, így szülinapra az összes többi kisebb-nagyobb ajándék mellé tudtunk ajándékozni 3 jószágot, amelyeket igen kedvel a gyermek.


Az anyjától egy barit, tőlem egy csacsit, és a dédi által pedig egy kutyust sikerült kapnia. Még mindig van 2-3 olyan állat a Coopban, ami igen szeretne Bencushoz kerülni...
Nagy becsben vannak. Lassan tényleg ki kell költözniük, hogy valahogy elférjen minden a depo kinézetű szobájukban...

2015. március 29., vasárnap

Virágvasárnap és virágfotózás


Ma virágvasárnap volt, így a régi kápolnánál gyülekeztünk.
Én túl pontosan mentem, amikorra már a barkákat "széthordták", úgyhogy most nekem speciel nem volt külön barkám, de nem is ez a lényeg. Tulajdonképpen még a két évvel ezelőtti barkám is megvan épen és egészségesen -- azért nem tavalyit mondok, mert tavaly sem jutott.:) --, persze volt, akiknél egész csokréta barka volt, meg sem látszott volna, ha 1-1 szálat odaad azoknak, akiknek nincs, csak hát nem figyel mindenki ilyesmire. Na meg hát tény, hogy vehettem volna a piacon biztosan, ha csupán 5 perccel előbb lemegyek.


Csak ez azért pont most, amikor az órát előbbre állítják és egy órát elvesznek tőlünk, nem olyan egyszerű. Így is egész nap olyan voltam, mint a falhoz vert csörgőkígyó. Órát elveszik, hozzá kell szokni az egy órával korábbi keléshez, pluszban még boltok sincsenek nyitva vasárnap lévén, és még az idő sem olyan tavaszi, mint az elmúlt héten.
No mindegy. Lényeg, hogy virágvasárnap van.


András atyánknak most biztosan máshol volt dolga, lényeg, hogy Ádám atyánk egyedül tett eleget a ceremóniának mint barkaszentelés, a templomi bevonulásnak, misének, sőt még a Passióban is ő énekelte Jézus szerepét! Egyszer már volt egy ilyen "atyánk", sokáig gondolkoztam rajta, ki is volt az, azt tudom, hogy fiatal volt ő is. Talán Papp László atya?
Mindennel együtt a görög testvérek már bőven gyülekeztek a saját miséjükre, mire a mi, most különösen hosszadalmas misénk véget ért.

A mise után csaptam egy kört a lakótelep déli része körüljárásával, és a néhány virágzó fát igyekeztem fotózásilag jól kihasználni.:)























































2015. március 27., péntek

Tavasz -- anyámnál

Ma anyukámnál voltam. Mire összepakoltam a vinnivalókat: maradékok (köretek, szaftok, csontok), több csomagnyi száraz kenyerek, göngyöleg, valamint apróságok: egy kis kért visszérkenőcs, rózsafüzér, csoki Szilvitől -- hát úgy néztem ki, hogy többszöri nekirugaszkodással sikerült elindulnom, és még Szilvi is kiröhögött. Mondtam neki vihogva, hogy ez már brutálisan botrányos, ahogy kinézek.:)))) Még szerencse, hogy nem kell busszal menni, csak a "kertek alatt" félóráig osongatni, úgy tán nem olyan feltűnő.:) És ráadásul egy szatyrom, amibe a szelektált hulladékokat viszem, az 100 méter után hálistennek, meg fog szűnni. Onnantól már lájtosabb lesz.:))





Ezek után természetesen azért mégsem álltam meg, hogy párszor, letéve mindent, meg ne álljak ezt-azt fotózni. Tényleg, ezen a héten olyan meleg volt -- 16-22 fok! --, hogy bőszülve nekiindult a tavaszi virágzás! Én is pólóra vettem rövid ballont, és még így is melegem volt.
Az ifjúság a gimi előtt épp szünetet töltött, brutális dohányfüstbe burkolva az egész sétányt; de már meg sem lepődik senki, hogy bár pár napja télikabát és kesztyűben parádéztak, mostanra ujjatlan topokban, rövidgatyában és lábujjközes papucsokban ontják a füstöt...

 































Szóval otthon este, letöltve a fotókat, láttam, hogy istenigazából minden fotó csak virágokról, fákról szól. Most még kutyát sem etettünk, mert anyám szerint ki vannak feküdve, jól vannak lakva.
Odaadtam a rózsafüzért, tetszett neki és örült, természetesen ki akarta fizetni, hát majd naná... így is pont eleget segít, mire fát vesz stb., neki alig marad.
Szépen elpakolgattunk mindent, én meg ettem sült kolbászt tormával, kenyérrel -- szerencsére az epém helye "kussban" volt.:)















Aztán még végignéztem a kertet -- most még olyan szép tiszta minden; ugyanis kisebbik unokahúgom már alig várta, hogy áshasson. Nagyon erős a kiscsaj, edzett, magas, vékony, inas. Szerintem Dani nem tudna ilyen frappánsan ásni, úgy, hogy ráadásul ki sem fárad utána.













Láttam a szomszéd "márkásféle" fekete cicát is, olyan gyönyörű! Remélem, jól bánnak vele... Ott van a kertjükben, a közös kerítés mellett elkerítve két dobermanféle jószág, azokat éppen csak hogy ellátják szerintem, de közel sincsenek igényeik szerint tartva (nem futtatják, sétáltatják őket, és szerintem a kötelező oltáson kívül ott sosem volt állatorvosi igénybevétel), és tutira szétszednék a macskát, amennyiben közelükbe menne. Bár nem nagyon látszik a macskán, hogy annyira félne tőlük! (Ez most anyám másik szomszédja egyébként, nem az a szomszéd, ahova csak néha kutyaetetni jár haza a tulaj, akinek kutyáit mi is etetjük.)


Hazafelé sem bírtam egy-két dolognak ellenállni: