2019. május 5., vasárnap

Anyák napja itthon

Ma is esős, borús, és akár hidegnek nevezhető idő volt, anyák napja tiszteletére. Ha most nem jár így anyám, megint mentünk volna, sejtésem szerint én kora délelőtt, hogy segítsek a főzésben meg minden egyébben.
Korán kelés, szokásos reggeli dolgok elintézése, teafőzés, az ágyam előkészítése, majd 9-re lementem anyámért. Fent szokásos mosdás, fésülés.
Olvas, rejtvényt fejt, szunyókál. Nem kedveli a hétvégét tévé szempontjából, mondván, hogy ilyenkor "nincs abban semmi". Na ja, a hétköznap a Dunán lévő sorozatai nincsenek... amúgy meg 100-egynéhány csatornán nyilván nincs semmi. Próbálgatok neki megfelelőt találni, de sajnos, neki valamilyen sorozatra, ahhoz, hogy számon tartsa és nézze, "rá kell kattannia", különben semmit nem szeret. Híreket sem lehet folyton nézni, mert ez még a másik, de az meg már az ember könyökén jön ki, hogy egész nap szó szerint ugyanazok a hírek hangzanak el...
Vaskos malacsültszeletet készítettem tepsiben, mellette dinsztelődött-sült krumplival.


Csemegeuborkát szoktam a kaják mellé adni, és hát nyilván mindent (húst, uborkát) felvágok neki. Még így is csoda, hogy fog nélkül képes szinte mindent megenni!

Később felköszöntöttük anyák napja alkalmából. Használati és jelenleg használt cuccok mellé a szokott, sparos nagy tábla rizses csokit adtam. Szilvi dobozos konyakos bonbont és karamellát, jópár rejtvényújságot ajándékozott; nekem pedig egy másféle likőrös bonbont és egy papucscipőt, ami sajnos, kicsi lett...
Később Dani is jött, aki előtte rám telefonált, hogy nem kell-e valamit vásárolni, hozattam vele pár sört és 2 kg krumplit. Utóbbi fogyóeszköz, mióta anyámat kosztolom, holott volt, hogy félévig is elég volt 1-2 kg krumpli, annyira keveset használtunk.
Ezeket Daninak kifizettem. Anyák napjára felköszöntött bennünket: én egy lila szellőrózsacsokrot kaptam, anyám pedig egy hosszú szálú krémszín rózsát.
Daninak pakoltam egy dobozzal az ebédünkből, majd még ment a macskákat megetetni anyám házánál (mint minden nap).


Este levittem anyámat, miután megfésültem és összepakoltunk. Ott is beszélgettünk valamennyit, anyám kapott a lányoktól rizses csokit. Ez piros, és csak egy kicsivel kisebb, mint a sparos. Fő, hogy el van látva egy darabig.

Fent pirítóst csináltam, hogy legyen valami bennem, mert igazándiból nem kívántam semmit, de valamit muszáj volt.

2019. május 4., szombat

Vásár, ez-az

Ma nagyobbik unokahúgomnak volt névnapja.
Nagykorúságukig mind a négy "gyermeknek" megtartottuk úgy a tortás szülinapját, hogy a testvéri család is ott volt, és anyám, keresztanyám.
Mivel össze lehetett hozni az ünnepelt testvérének névnapjával, ezért általában úgy esett, hogy kétszer nálunk, kétszer öcséméknél volt ilyen esemény.
Azóta mindenkinél saját családi események ezek.
Mióta meg net van, azóta a köszöntések leginkább neten zajlanak. Tőlem mindenképpen.

7 után keltem (ezt minden alkalommal úgy kell érteni, hogy valamitől -- szerintem a stressz, szorongás -- sajnos, fent vagyok 4-5 között. Oké, hogy Honesty etetése is közrejátszik, de akkor nem igazán tudok visszaaludni. Gyakorlatilag erőltetem, és a hajnali keléskor beveszek egy Rudotelt (ez csak nyugtató, de talán segít abban, hogy ne pörögjön az agyam a gondokon). Mégis elég nehéz visszaaludni, és hát az nem is tartós, 10 percenként nézem az órát... eléggé kiborít ez a nem alvás, illetve csak nyugtatóval és csak 4-5 órányi alvás; nem tudom, hogy bírható ez hosszabb távon.

Mindent előkészítettem, majd 9-re lementem anyámért.
Vízhajtós nap. Fésültem, odakészítettem neki a délelőttre való nasikat, teát, és két pisilés között terveztem lemenni az iskolai vásárba.
Elkészültem, és így is tettem. Előtte a lenti macskáknak egy dobozba összegyűjtöttem a számukra ehető csirkés maradékokat, előkészítettem és levittem a lépcső alatti helyükre...
Pont találkoztam lefelé menet a liftben öcsémmel; nyilván nem botránkozott meg azon, hogy egyedül hagytam anyámat -- egyrészt nem, mert Szilvinek szóltam, és egy ideig szórakoztatták is egymást --, másrészt meg tisztában kell legyen vele, hogy azért mivel egész nap itt van anyám, néha nekem is lehetnek vásárlási szükségleteim itt a környéken. Mamu azért sokszor 1-2-3 óráig is elvan anélkül, hogy bármit is kérne vagy csinálni kellene érte valamit.
Az iskolában most nem kellett sorba állnom kosárért, szerencsére, úgyhogy elég hamar lerendeztem a dolgot. Vettem hasfogós bugyikat és műanyag papucsot anyámnak, előbbit magamnak is, valamint mikrófedelet, ami nagyon kellett már. Egy teljes nagyságú, lyukakkal ellátott műanyag lapos búra tulajdonképpen, amivel lefedem a melegítendő kaját, tehát ha olyan az a kaja, nem a mikrót fröcsköli tele, hanem ezt a fedőféleséget.
Innen elmentem a Sparba, ahol bevásároltam, főleg kajaféleségeket, főznivalót.
Otthon megebédeltettem anyámat, bőven vittem neki csirkemájpörköltet tarhonyával és csemegeuborkával, utána kávét főztem.
Mivel amúgy elfogyott a cucc, magamnak egy Sparban vett sült csirkecombot szántam, amihez kifőztem egy zacskó basmati rizst, és meggybefőttet ettem hozzá.


Vett be Apranaxot, mert reggel ugyan úgy döntött, hogy nem kell, mostanra mégiscsak fájt neki a karja. Utána, mondja, hátha tudunk tornáztatni... így is lett, de nem bírja sokáig.
Szilvi mosott legalább 4 "gépnyit", félórás, 30 fokos programmal. Nekem is ott volt pár darab szennyes, egyúttal azt is rendezte. Mivel elég sok hátraléka van mosásilag a többhetes mosógéphiány miatt, így minden szárító be van fogva, így az enyémen is száradnak a cuccok.
Otthon megnéztem A mi kis falunkat, ettem két virslis párnát.
Levitel előtt összepakoltam, megfésültem, majd levittem, átadtam.

2019. május 3., péntek

Pénteki itthonság

Változó időjárás; általában borús, néha esett is, de 1-2 órára a nap is kisütött. Magam részéről azt sem bánnám, ha az egész nyár ilyen lenne, mert azért nincs hideg.
Ma kisebbik unokahúgom is betöltötte a 31-et, ami szinte hihetetlen, anyám négy onokája közül mindig ő volt a "picike". Most meg fél fejjel veri a nővérét is. Arról nem is beszélve, hogy még "rosszindulattal" sem mondható 24-nél többnek.

7 után felkeltem, elvégeztem a szokásos itthoni reggeli teendőket, előkészültem anyám fogadására. Bekészítettem a kávét, megcsináltam a teát.
9-re lementem érte, itthon megfésülködtünk. Ma kezdte el a Zinnat nevű antibiotikumot szedni, reggel-este, tehát erről sógornőm gondoskodik, mint ahogy egyébként ebben a szituban az egyéb reggeli gyógyszerei bevetetésével is. Pl. a vízhajtó, másodnaponként, éhgyomorra. A fájdalomcsillapító az, amit vagy már szintén bevesz, vagy napközben dönt úgy, hogy mégiscsak kell neki -- így az nálam is van, valamint délben ebéd után szoktam neki odaadni a második Nitromintjét, ami egyszerű, mert én is szedem.
Délelőtt kivit, rizses csokit eszeget, és mindig noszogtatni kell ivásra.

Csirkemájpörköltet főztem tarhonyával. Anyám nagy örömmel ette, szereti.


A tea után kávé, de őt ez abban egyáltalán nem zavarja, hogy napközben akár 2-3-szor is ne szunyáljon egyet. Szunyálások között azért többnyire fent van, olvas, rejtvényt fejt vagy tévét néz.
Délután már a sorozatai vannak, ilyen szempontból csak néha van feladatom, mivel a pisilésre vonulást nem akadályozhatja semmilyen sorozat...
Ballagás volt itt mellettünk a gimiben, az ablakból szoktunk néha mozizni a hatalmas tumultuson, alig lehet férni a parkoló autóktól, pedig amúgy van elég bőven körülöttünk parkolási lehetőség -- még manapság is, holott többszörösére nőtt az autóállomány pár évtizedes távlatban. No, ilyenkor minden tele van. Időnként hallható is a program, főleg a hangszórós ballagási énekek; meg utána láthatóak a boldogságosan vonuló családok az ünnepelttel, aki alig látszik ki a csokréták, ajándékok mögül...
Időnként eszembe jut az enyém... '75-ben, a Fazékból. Anyám és apai nagybátyám felesége jöttek el, és kaptam két könyvet. Annyira nem volt óriási felhajtás szerintem másoknál sem, virágboltnyi virágözönökre sem emlékszem -- persze attól még biztosan kaptak mások virágot akkor is.
Utána semmiféle "buli" nem volt szerintem... nem is igen voltam tisztában vele, hogy "kellene" lenni, tényleg!😄
Az enyémek ballagása már sokkal jelentőségteljesebb volt, az ünnepelt átérezhette az eseményt, az ünneplést, voltak virágözönök, és ott volt az egész család (anyám kivételével, mert ő mindig inkább az otthoni főzést vállalta sokkal szívesebben, mint bárhová kimozdulni...). Utána pedig mindegyiknél volt "buli". Vagy itthon, vagy anyámnál volt megrendezve, és jelen volt keresztanyám, öcsémék családja is.

A sorozatok után, mielőtt leviszem, azelőtt is meg szoktam fésülni, mert kijönnek a csatok a hajából a fekvéstől.
Konyhafőnök elejéről szokás szerint lemaradás, de néztem, plusz a BK-t. Ha valami miatt valamelyiket nem tudom megnézni, el szoktam kérni Istvántól a letöltést... és valamikor megnézem.
Este egy debreceni páros kolbászt majdnem sikerült megenni, egy bő fél darab azért megmaradt.

2019. május 2., csütörtök

Laborlelet eredménye

Folytatódott a borús, esős időszak. Így lesz egész héten (hál' istennek! 😉).
Reggel Szilviék elmentek, kezdődött az iskola mindkettejük számára.
Készülődtem, pakoltam, rendet raktam, előkészültem.
Istvántól utalás érkezett, nagy bódogságomra.😚
El is utaltam e-bankon a közös költséget, majd 9-kor lementem anyámért. Sógornőm ma délután fog menni a háziorvoshoz a laborlelet ügyében.
Anyámat otthon mosdásra invitáltam és megfésültem, Előkészítettem a teát, kivit, némi karamellát.
Megbeszéltük, hogy lemegyek kissé, mert vannak elintéznivalók és vásárolnivalók.
Általában nem "indul el", ül vagy fekszik és nézi a tévét.
A Coopnál az ATM nem működött. A Coopba bementem venni egy nyugdíjas bérletet, majd továbbmentem a gyógyszertárba, ahol kiváltottam anyám két receptjét meg egy sajátot.
A Sparnál is van egy ATM, így ott vettem fel pénzt, majd bevásároltam a Sparban.
Hazaérve ebédeltettem kolbászos nokedlis paprikás krumplival, csemegeuborkával, majd kávét főztem, vittem neki.
Párórás lábáztatás következett, aminek a végén földön ülve megkísérlem levágni a körmeit. Ami gombás, az katasztrofális... Utána Kitonail lakkozás, majd gyógytornáztunk kissé.
Dani telefonált, épp anyámnál etette a macskákat. Beszélgettünk, mi újság, meg hogy Imre bácsival is igen gyakran beszél. Úgy tűnik, Imre bácsi figyeli, mikor megy oda valaki.
Mivel Dani, ha nincs szükség rá a munkájához, ott tartja a digis nagylétrát, így most ezt kihasználva Imre bácsival kitakarították a tető utca felőli csatornarészét, mert már gyakorlatilag úgy nézett ki, mint egy botanikus kert a tető szélén...
A sorozatok után levittem anyámat fél 8-kor.
Ezután megbeszéltük a laboreredményt... szóval nagyrészt tök jó anyám laborlelete, eltekintve a vizeleteredményektől. Ott mindhárom adat sokszorosa volt a megengedettnek. Ez azt jelentette, hogy lényegében a vizelete tele van baktériummal! Valószínűleg emiatt voltak a váratlan és rendszertelen vízömlések, meg hát a lábdagadásnak sem tett jót... Arról mindenesetre a vízhajtó nagyon hamar gondoskodott, hogy lemenjen...
Most antibiotikumot kapott a baktériumok miatt, 5 napig kell szednie, napi két szemet. Ezután újabb vizeletvizsgálat lesz.

Később még jött Dani, elvitte a mosott ruhát.

2019. május 1., szerda

Mindennapi ünnepnap

Tök csendes volt a munka ünnepe. Borús, esős nap; nem sok mozgás volt lent, akármerről is néztem ki. Ez egyébként nem volt rossz, mert az embernek nem jutott eszébe olyasmi, hogy május elsején akár el is mehetnénk valahova... Szóval nem volt lehangoló az, hogy konkrétan hétköznapot éltünk.

Ébresztésre keltem, elkészültem a szokásos teendőkkel, teát főztem, 9-re lementem anyámért.
Otthon mosdottunk, megfésültem. Ezek nagyobbrészt elmaradnak odalent, de a reggeli pelenkás teendők, a reggeli és kávézás, gyógyszerezés megvan.

Szilvivel tanulmányozgattuk a mosógépet, és a leírás javaslata alapján csináltunk egy félórás üres, 90 fokos mosást felavatásként.
Ezután paprikás krumplit főztem kolbásszal, nokedlisen.


Anyámnak bevittem a kaját felvágott csemegeuborka kíséretében, én is ettem.
Utána Dani szennyesének mosatásába vágtam vele, kétszeri 40 fokos mosást csináltam, teregettem; tele is lett minden.
Kávét főztem, anyámnak vittem be, plusz vaníliás karikát és kivit; aztán valamennyit tornáztattam a karját.
Dani jött, adtam neki egy doboz nokedlis kolbászos paprikás krumplit, s utána ment még macskákat etetni...
Anyám nagy örömére ünnep ellenére adták a Dunán az esti sorozatát.
Fél 8-kor levittem öcsémékhez, aki kinyomtatta nekem a mosógép programjait tartalmazó oldalt, amit később nejlontokba raktam, hogy mindig szem előtt legyen a fürdőszobában.
Este olajoshal-evészet volt, s adták a Konyhafőnököt.

2019. április 30., kedd

Mosógépes

Szokásos reggeli ceremóniák és előkészületek után nyilván ma is mentem 9-re anyámért.
Fésültem, mosdattam, kissé tornáztattuk is a karját.
Rejtvényt fejtett, olvasott és tévét nézett egész nap, természetesen közben időnként aludni is szokott mindig. Ezek nem hosszú alvások, de a bóbiskolásnál azért többek. Negyedórák, félórák...
Délben a tegnap készített párolt csirkemellet tálaltam neki, gombamártással és rizzsel.
Később kávét, banánt evett.

Délután megjött öcsém, aki eltöltött vagy 1--1,5 órát a mosógépem bekötésével. Szerencsére volt már jó tekerőgomb alulra, megfelelő hosszúságú összekötő vízcső, és a szennyvíz is be volt kötve eddigi helyére. Egyébként olyanokat is kiszerelt és beszerelt, mármint külön adott tartozékokat, amire én és más laikus soha nem jöttünk volna rá, minek az és mire való. Két ilyen téglalap alakú dolog is volt, amit úgy tudott berakni, hogy valami nagyobb cuccot kiszedett hátulról. Mondjuk, a gép mellé adott könyv ezt tartalmazta, de az én felfogóképességem nem terjed ilyen dolgokig, soha életemben nem is hallottam ilyesmiről. Öcsém is csak onnan tudja, hogy ők pl. az új mosógépüknél nem csinálták ezt meg, aztán probléma lett... Utána a két lánya mosógépeinél már tudta, hogy azt ott meg kell csinálni.
Nagy szerencsém volt, mert azért ki tudja, mennyit kellett volna fizetnem egy szakembernek. Főleg, hogy venni kellett volna hozzá hosszabb vízcsövet és új tekerőgombot.
Elvitte azt a "szakirodalmat" is, ami a programokat tartalmazza, hogy majd lemásolja nekünk, mert kívülről ezt a kínálatot nemigen lehet megtanulni hirtelen...


Este levittem anyámat, elbúcsúztunk, majd itthon rendbe tettem a nyomokat, majd levágtam magam az ágyra, hogy nézzem a Konyhafőnököt és a BK-t.

2019. április 29., hétfő

Aktív nap

No, a mai nap konkrétan igen strapás nap volt már megint...
Korán keltem, elrendeztem mindent, majd kivettem a húst a fagyóból, teát főztem.
Elvileg fél 10-re van megbeszélve laborvizsgálat, melyet sógornőm intézett. Nyilván a háziorvos adta a beutalót, de hogy ne kelljen anyámat rángatnunk, ezért most igénybe vettünk egy házhoz jövő laborszolgáltatást. Nyilván ez sógornőméknél kellett, hogy megtörténjen, hiszen ott van anyámnak külön szobája, cuccai stb. Sógornőm a szobavécé segítségével előre intézte a vizeletmintát, aztán némi késéssel a laboros hölgy is megérkezett és megtörtént a vérvétel.
Én ezalatt folyamatosan dolgoztam, egyrészt, mert hozzák az új mosógépet, de főleg azért, mert délutánra rovarirtás is volt kiírva...
Azt írtam régebben, hogy április 4-én elromlott Jeromos. Azóta nincs gépünk, amit muszáj, kézzel mosunk, anyám cuccait pedig sógornőm mosta, mert azért igen sok szennyest is elhoztunk vele, de hát pár géppel túl lehetett ezen esni.
Dani múlt héten intézett nekem mosógéprendelést. A-hitelre vette, 85 körül szállítással. Mivel neki nincs, és hát természetesen rá is én mosok, mondogatta, hogy majd úgyis vesz ő magának egy mosógépet... csak hát tulajdonképpen míg Jeromos mosott, ő meg közel lakik, nem volt sürgős. Én meg biztos vagyok benne, hogy addig lesznek a ruhái szépen rendben összehajtogatva és pakolva, a zoknik párosítva, a kritikus lukak megvarrva, míg én rendezem a ruháit.
Az egyértelmű volt, hogy én nem fogok tudni venni, és az is biztos, hogy mosni KELL. Szilvi többet mos a gyerek miatt, de azért a Dani 2 hetente hozott szennyesmennyiségei sem piskóták. Magamra mosok a legkevesebbet. Pár darabért amúgy sem indítok gépet, úgyhogy általában bevárom a Dani szennyesét, és akkor túlesek rajta, amennyiben elfér a szárítón a ruha.
Daninak természetes volt, hogy akkor ő vesz nekem mosógépet...
Múlt héten intézte a rendelést, neten. Igen hamar, már mára jelezték a teljesítést.

Úgyhogy a szokásos cucckipakolás volt a vécéből, fürdőszobából, nagyrészt a kádba, kisebbrészt az előszobai cipősszekrényre. Igyekeztem minél kisebb helyre és minél feltűnésmentesebben eldugdosni a dolgokat... bár ez ennyi helyen nem igazán sikerülhet.
Ugyanezt megcsináltam a konyhában, különös tekintettel a mosogató alatti szekrény kipakolására, kimosására, és a cuccok szokott módszerrel két kosárba való összepakolására... a tűzhely mögötti rész és a földről mozdítható dolgokat is felszedtem, majd miután minden megvolt, fel kellett mossam az összes linós helyiséget.
Alig végeztem, hívott Dani, hogy hívta a futár, és megadták az időpontot, hogy kb. 3/4 óra múlva szállítják a gépet.
Negyed 11-kor már kaputelefonált is, és két jóember hozta az új mosógépet. Kérdezték, hova tegyék -- mutattam az előre előkészített és frissen felmosott helyét... Persze még becsomagolt állapotjában...
Rengeteg futárt fogadtam már, amúgy nem szokásom velük kapcsolatban a borravaló, de valahogy, ha már ilyen nehéz cuccot hoznak, beállítanak a helyére, akkor azt érzem, hogy tutira nem haragszanak meg érte.

11-kor telefonált sógornőm, hogy lezajlott a vérvétel, úgyhogy mehetek anyámért.
Így is történt. Volt vízhajtó, Apranax (csak ezeket szoktam említeni, de szed néhány szívgyógyszert is, ami sok éve állandó), volt kis mosdás, fésülés is, és reggeli, kávé az éhgyomri labor után.
Feljöttünk, anyám olvasással, rejtvényfejtéssel és tévénézéssel töltötte az időt, mint általában mindig.
Én pedig elkezdtem főzni párolt csirkemellet gombamártással, rizzsel.


Ebédeltettem, én is ettem, mosogattam, kávét főztem és vittem neki. Ezután megpróbáltunk gyógytornázni a törött karral.

Később csengetett öcsém, hogy megnézze, mi az oka, hogy amióta, ugye, Daniék elvitték Jeromost az AKSD-hez, nem tudta, csak úgy elzárni a csapot, hogy innentől nem volt meleg vizünk. Ha bármit kinyitott, csepegett a víz.
Öcsém most megállapította, hogy egyszerűen rossz az a bizonyos alsó tekerő.
Innentől kezdve négyszer ment le és jött vissza, minden alkalommal hozott egy -- szerinte -- jót vagy újat -- minddel csepegett; szinte hihetetlen, de tényleg a legutolsó viszont jó lett! (Remélem, még sokáig.) Tehát innentől kezdve legalább már volt a fürdőszobában is hideg víz, nem kellett minden fürdésnél a konyhából hordani 4-5 fazék hideg vizet a fürdővízbe...
Ezenkívül öcsémmel kibontottuk a mosógépet, elkezdte tanulmányozni is, az iratokkal együtt.
Én eredetileg azt gondoltam, hogy alkalomadtán majd, ha tudom, hogy itthon vagyok és nincs más program, hívok egy hozzáértőt, akivel beköttetem a gépet. Nyilván tudtam, hogy amúgy a férfiak fele kb. meg tudja csinálni, de eddig valahogy soha vagy csak nagyon ritkán szóltam ilyesmiért öcsémnek. Dani meg (még legalábbis) nem ért hozzá, lám, hideg vizünk sem volt hetekig, mert neki sem volt fogalma sem, mi a probléma.
Egyelőre ennyiben maradtunk, illetve jól látszott, hogy rövid a mosógép és a mosdókagyló alatti összekötő cucc. Mondta, hogy megnézi anyám házában, mert szerinte neki vannak ott ilyesmik, családtagok mosógépjeiről, és már az is jó lenne, ha csak 8-10 cm-rel lenne hosszabb a cső...
A szennyvízelvezető csövét becsavarta, a hosszával nem is volt baj...
Mindenesetre a probléma még fennállt, de öcsém levitte a mosógép göngyölegét, hálisten, a szeméttároló elé.

Ezután negyed 7-kor csengetett a rovarirtó, aláírtam, és hála a jó istennek, végre ezt is letudtuk!
Utána már "csak" vissza kellett pakolni a vécébe, fürdőszobába,  ki a kádból és a cipősszekrényről; valamint a konyhában visszapakolni a mosogatószekrénybe és a kosarakat, egyebeket a helyükre.
Fél 8-kor levittem anyámat, átadás. Mire felmegyek, már a konyhafőnök első negyedórája lemegy, de utána nézem+BK.