2019. február 5., kedd

Orvosnál

Összeszedtem a hűtőből az olyan maradékokat, melyeket előkészíthetek a lenti macskáknak, majd ezt elrendeztem.
Orvosi rendelőbe menés volt a mai program, mintegy kötelezően, mert bár a többi gyógyszer és anyám gyógyszerállapota miatt még bőven ráért volna ez a dolog, de a Bisoprolol miatt nem. Egyszer már kihagytam majd' két hétig, és majd' belepusztultam. Akkor tudtam meg, hogy azt nem szabad abbahagyni! Úgy ment a szívem, hogy levegőt sem kaptam. Azóta roppant figyelek rá, nem maradhat ki 1-2 nap sem.
Fél 3-ra elkészültem, s lementem. Először a maradékokat raktam le a lépcső aljához, nem messze onnan ott ücsörgött egy cirmos...
Innen az ATM-hez mentem pénzt felvenni, aztán pedig elbandukoltam a rendelőbe.
Meglehetős tömegnyomor volt várakozási szinten. Nem tudom, jelent-e valami védettséget, hogy most estem túl a takonykóron... szerintem semmit. Mivel influenzajárvány van, semmi esély rá, hogy bármelyik nap kevesebben legyenek. Az egyébként nekem ingyenesen járó influenzaoltást meg ugyan 35 évig igénybe vettem, de most második éve nem. (A kemó és sugár után lett volna időben azonnal aktuális, és nem gondoltam volna, hogy a legyengült immunrendszeremnek, akkori anorexiámnak és a sok, év során beszerzett maradandó kísérőbetegségek mellé használt volna a gyengített influenzavírus... és az idei télen sem barátkoztam meg a gondolattal.)
Mivel amúgy nem szándékoztam bemenni, lényegében csak arra vártam, hogy Juditka kijöjjön és kezébe nyomhassam a gyógyszerlistát... de erre is fél órát kellett várni. Azután még egy fél volt, mire kihozta a recepteket, nyilván nem csak az enyémet, hanem többekét. Meglehetősen kényelmetlen volt az egy órahossza, amikor összehúzódzkodva kellett ülnöm, hogy egyáltalán elférjek -- így télen pláne nagyon zsúfoltak ezek az ülések... Viszont állva sem lehet messzebb lenni másoktól. Amúgy is egy órát állni csak járkálva bírok ki, állva nem, mert egy idő után jön az ájulás. Én buszra várás, vagy bármire, bárkire való várás közben is sétafikálok fel s alá, s itt erre nincs hely.
Lényeg, hogy túlestem, aztán kifelé menet a gyógyszertár előterében leültem, míg kiválogattam a receptekből azokat, amelyeket most ki kellett váltanom.
Négy recept mellett vettem még egy Panangint, egy szemcseppet magamnak és egy Ketodexet anyámnak, s mindjárt ötjegyű lett a fizetendő összeg.😦
Innen átsétáltam a parkon átlósan a Sparhoz, ahol bevásároltam, majd hazafelé vettem az irányt.
Otthon elpakoltam, később István telefonált. Megbeszéltük, hogy mit csinál a gépem, később távránézéssel átnézte, elvileg amit tudott, rendbetett.
Valamint elmesélte, hogy szabadságon van, mert valahol egy alatta lévő lakásnál az a bizonyos, évek óta húzódó ázogatás csak nem szűnt meg... így hát az önkormányzat rendelkezett a javítással. Ennek egy előnye, hogy számára ingyenes ez a káosz, még az a szerencse...
Otthon kell lennie, és hát bizony, úgy tűnik, nem lesz rövid lejáratú ez a móka. Feltörik a fürdőszobája egész kövezetét, a fali csempéket leverik ott, ahol a csövek vannak, s átcserélik azokat... elvégre alig lehetnek idősebbek száz évnél.
Így most élénk vizuális készségemmel elképzeltem, hogy a fürdőszobai összetevők, vécé, mosdó, zuhanytálca stb. is mind a szobában vannak, plusz két szakember a szerszámaikkal, alkatrészek garmadával... és hát ez még csak az eleje, míg lesz ennek vége! Na meg nuku vécézés és fürdés.😨 Ráadásul még mindig sz@r a fűtés!
Ha belegondolok, hogy én egy megrepedt flexibilis cső miatti vízszivárgás miatt totál kibuktam és padlót fogtam; holott azt még aznap rendbe sikerült hozatni... hát nagyon-nagyon, de nagyon nem irigylem és minden együttérzésem!😱

Csináltam magamnak olyan másfél adagnyi hagymás dinsztelt sertésmájat, és kenyérrel tunkolva megvacsoráztam. A másik fele lesz majd holnap az ebédem.
Netezés, játék, csetelés.
Drága örökös, BK, A múlt árnyékában 95. része.

2019. február 4., hétfő

Átlagos hétköznap

Mezei "semmiség"-nap.
Netezés, játék, háztartási ténykedések.
Leveskockás húslevest dobtam össze eperlevéllel, később szalámis kenyeret ettem.
Szilvinek ma 1-re kellett mennie a gyerekért.
Blogpótlással foglalkoztam, csetelgettem-leveleztem a neten. Próbálkoztam a kábeles témával kapcsolatosan jobban informálódni, hátha valami pluszt megtudhatnék esetleg a felmondással kapcsolatban. Úgy nem szeretem az ilyet, tartok is tőle, szeretném minél jobban csinálni, meg aztán rossz nekem az ilyesmi, mert alapból hűséges típus vagyok, s ez vonatkozik a szolgáltatókkal szemben is... Lám, évek óta fizethettem volna sokkal kevesebbet... mégis maradtam. ÉN sajnálom őket, mert elveszítenek egy 30 éves ügyfelet...😕

Este bundáskenyeret rittyentettem, majd megnéztem a szokásos röpke sorozatokat a tv-ben, és jóval később a szlovák sorozat következő 2 részét.

2019. február 3., vasárnap

Otthonos

Elutaltam e-bankon a közös költséget, így holnap reggelre megkapják.
Bőséges hagymával, némi csípős zöldpaprikával, borssal dinsztelt csirkemájat készítettem, rizzsel. Azért főztem ki két zacskó rizst, hogy tudjak küldeni két adagot ide-oda.


Fél 6 környékén jött Dani, s mivel Szilvi tegnap a nagynénitől megkapta, most odaadta a 15 ezret, melyet azok az ő új tévéjébe szántak. Így Dani rendezve van tévéileg.
Dani vásárolt anyámhoz macskakaját és egyebeket. Én elküldtem (ajándékba) 1 kg száraztápot, valamint odaadtam Daninak 2-2 doboz kaját neki és anyámnak. (Túróscsusza, valamint hagymás dinsztelt csirkemáj rizzsel.) Ezenkívül még a befizetett csekkjét is mellékeltem, majd Dani elment anyámhoz.
Hozták Bencust.
Megnéztem az Elif szerda, csütörtök, pénteki részeit. Neteztem, leveleztem, játszottam.
Alvás előtt pedig a szlovák sorozat két részével szórakoztattam magam.
A Neocitran elfogyott, csak 4 tasak volt belőle, 4 este vettem be. Mebucain már nem szükséges. Egyedül az orrcseppezés maradt éjszakára.

2019. február 2., szombat

Honesty mint modell

Ma mintha egy picit, egy hajszálnyit könnyebb lenne. Mintha már akár negyedóráig is előfordulna, hogy nem kell fújni az orrom vagy nem spriccel a könny a szememből. Sőt, olyan is van, hogy egy órán át nem tüsszögök!

Délelőtt megejtettem egy soron következő hajfestést. A végére kicsit leszakadt a derekam, de túléltem.

Nem igazán kívántam semmit, csak egy kis forró lét; úgyhogy húsleveskockából csináltam levest, cérnametélttel.
Bencét elvitték 1 óra után.
Honestyt fotózgattuk Szilvivel, aki, mint mindig, rendkívül jó fotóalany.


Ezek után letöltöttem gépre, és mappát is csináltam a fb-ra. A cicasorozat nagyobb sikert szokott aratni, mintha mondjuk, én bármit is produkálok...😻

A tévé előtt fetrengtem délután, este... Megnéztem A múlt árnyékában c. szlovák sorozat 84-90. részeit, majd az e heti Elif hétfő, keddi részét.

2019. február 1., péntek

Náthatetőzés 3. napja

Nem igazán észlelek javulást, de nálam ez így szokott lenni, csak már régen volt. Így is még mindig csodálkozom azon, hogy másfél hétig előjátékozott nekem ez a kórság, s mikor már azt hittem, kifelé megyek belőle, akkor rázendített és tetőzött. A tetőzés 3. napja tart.

Most rendhagyó módon Szilvivel együtt mentünk el a Sparba, mivel pl. a flakonos dolgok nekem nagyon nehezek. Így aztán jól bevásároltunk főznivalót, húsfélét, teát, ásványvizet, szükséges mindenfélét.
Szándékos volt a minden kellék megvétele a túróscsuszához, mivel ezt előtte jól kitaláltuk.
Úgyhogy otthon elpakoltunk, majd nekikezdtem a túróscsuszának. Direkt jó sokat csináltam megint, hogy tudjak küldeni anyámnak, adni Daninak.


Meglepődtem, hogy pénteken 5 óra előtt kicsivel még érkezhet banki sms; nem is gondoltam volna.
István utalt nekem, a jóisten áldja meg.

Megnéztem a szokásos dolgokat, a szlovák sorozat egy részét.
Éjfél után jólesett a forró fürdő, mert kissé rázott a hideg.
Utána Neocitran, orrcsepp.

2019. január 31., csütörtök

Takonykór

Reggel némi kézi mosást eszközöltem.
Dani telefonált, hogy a futár a tévével du. fél 3 és fél 4 között fog érkezni.

Csirkecombpörköltet készítettem, s tarhonyát hozzá.


Fél 3-kor kaputelefon: megjött a futár, hozta Szilvi tévéjét.
Neteztem, csetelgettem, játszottam.

Este felvágottat és sajtot ettem. Megnéztem az Örököst, a BK-t, valamint a szlovák sorozatból 4 részt.
Neocitran, orrcsepp. Az orrcsepp nem feltétlen bírja ki reggelig, van, hogy éjjel is használni kell ahhoz, hogy kapjak levegőt.

2019. január 30., szerda

Zombi üzemmód

Nagyon jó volt, hogy nem kellett ma menni sehova, és nem kellett főzni sem.
Olyan zajos voltam egész nap, hogy őrület. Semmi más nem volt, mint orrfúvásos csörömpölés, kettő között meg folyamatos tüsszögés. Közben érdekes lett volna videót csinálni arról, hogy egész nap folyt a könnyem. Mindkét szememből. Mert nem csak akkor facsart az orrom, amikor tüsszögtem, hanem szünet nélkül. Nem láttam, nem hallottam, el voltam tompulva.

Anyám-féle húslevest ettem.
Szilvi befizette 3 csekkemet, plusz az anyáméit, s vett nekem bérletet.
Délután csetelgettem, játszottam, neteztem.
Olyan voltam egész nap, mint egy lassított zombi. A pzs helyett már a takonykór kezdetétől papírtörlő jöhet szóba, mert a pzs ilyenkor szerintem egy vicc. De így is egy tekercs végén járok, pedig rendesen ki vannak használva a darabok!
Amúgy meg, mióta a kemó mellett megjelent az allergiás nátha, mindig van egy százas pzs a konyhában, egy százas a szobában. Mindkettő nagyjából félig volt, mikor kezdődött ez a tortúró -- de most már nyomuk sincs.

Délután így a szlovák sorozat előtt deglettem, megnéztem délután és késő éjjel összesen 5 részt.
Közben este ruszlit ettem, megnéztem a szokásos Örököst és BK-t.
Neocitran, Mebucain.