2018. október 1., hétfő

Házimanó

Eltelt pár óra a napból, mire tudatosult bennem, hogy "nincs foga" a benti hőmérsékletnek! Nem hideg a kezem, nem fázok az ágyból kikelésnél meg ilyenek.
Dél körül ért el az agyamig, megérintettem a radiátort, és tényleg! Langyos volt! Nahát, fűtenek!
Még szokatlan számomra ez a módi, mert régen ez úgy volt, hogy ha tartósabban lehűlt az idő, körbejárták a lakókat, és aláíratták, hogy kérik-e vagy sem a fűtési szezon előtt (vagy után) a fűtést. Mostanában nincs ilyen. Mindenesetre örültem neki.

Áthúztam az ágyneműt, beraktam a gépet. Teregetés után beraktam még egyet az itthon használt nappali és éjszakai cuccaimmal. Legyünk túl mindenféle mosáson-száradáson pár napon belül.
Mosdó-, mosogató-, vécésúrolás után megfőztem egy bablevest és ettem.
Unokahúgommal leveleztünk, mégpedig anyám macskája ivartalanítását tervezgetve. Nem könnyű feladat a megvalósítása... de azért nem adjuk fel. Ő szorgalmazta elsőként, vagyis ő írt rám ezzel kapcsolatban.

Megnéztem a Hat nap, hét éjszaka c. filmet (Harrison Ford), valamikor régen már láttam, de most jólesett.😊
Este Survivor, BK nézése.

2018. szeptember 30., vasárnap

Nyugisság

Délelőtt utaltam e-bankon a közös költséget, valamint a napkorongos antológia önköltségét.
Hajat mostam, jó ezen túllenni. Mivel nem hajszárítok, ezért nem tanácsos este tenni.
Olvasással töltöttem a legtöbb időt.

Dani készült anyámhoz, kérdezte, hogy van-e valami vinnivalója innen.
Odaadtam a befizetett csekkjeit, szárazkenyér-csomagot, dobozokat.
Daninak adtam egy doboz gyros csirkemellet jázmin rizzsel, két paradicsommal, és kóstolóba 2 dl Tokaji furmintot kóstolóba, ezt a múltkor elfelejtettem odaadni.

Este megnéztem a Szenzációs négyes soron következő adását, valamint a Beépített szépség régen látott 1. részét.

2018. szeptember 29., szombat

Pihenős

Pihenős, netezgetős, olvasgatós nap volt.
Mostanra teljesen rendbejött az izomlázam; minden csak annyira fáj, amennyire szokott.😄
Délelőtt borús idő köszöntött ránk, nagy széllel; de délutánra már kisütött a nap.
Bencét 1 óra után elvitték.
Gyros csirkemellet készítettem jázminrizzsel, fokhagymás dresszinggel.


Megnéztem a szerdai, csütörtöki, pénteki Elifet, este pedig A mi kis falunk 5. részét.

2018. szeptember 28., péntek

A Diószegi Sámuel Botanikus kertben

Popikával azért nem feledkeztünk el a tervünkről, amit eredetileg kedden szándékoztunk tenni. Ez ma következett be: 2 és negyedév után ellátogattunk ismét a Diószegi Sámuel Botanikus kertbe. Akkor június 1-jén mentünk, a tavasz végén, most pedig ősszel jövünk, viszonylag a kezdetén, tehát még ugyanabban az évben sem ugyanazok a látnivalók e két évszakban.
10-re beszéltünk meg találkozót a Segner téren, de nyilván nem voltunk időhöz kötve.
A Tescóval szemben cirkusz telepedett le, és a szép, napos időben némely állatok a szabadban bóklásztak, egész fotózható közelségben, ezért itt nyilván eltöltöttem egy kis időt.




Még így is korábban érkeztem picit, de hát a tömegközlekedést amúgy sem lehet pontosan kiszámítani, Popikának meg nehézkesebb idáig jönni. Amúgy meg van itt egy jó kis ajándékbolt, aminek a kirakatánál simán el lehet bámészkodni negyedóráig.
Negyed körül jött ő is, és nemsokára egy 36-os busz is, amivel kimentünk a Nyulasra. Közben István telefonált, miszerint megbeszéltük, hogy a jövő hétvégén fog jönni.
Leszálltunk a megfelelő helyen, seperc alatt ott voltunk a Hollós utcánál, a Kós Károly Művészeti Szakgimnázium Diószegi Sámuel Botanikus kertjénél.
Emlékeztünk arra, hogy amikor 2 és negyed éve itt jártunk, na, pont aznap esős időt fogtunk ki. Többször is nekikezdett, és a legnagyobb zuhénál vissza is kellett menni az irodához... Most szerencsére az esőt ki lehetett iktatni!
Az úriember sem volt most itt, aki a múltkor idegenvezetett bennünket. Az iskola recepciójánál vettünk belépőt, majd Popika elment dolgát intézni.
Aztán végre elkezdhettük a "kirándulást". Meseszép volt minden. A tó a kis híddal, benne az aranyhalak... és mindenfelé felfedezhetőek az őszi fák, bokrok, tanúi szeptember végének.
A park nagy részén többször is átsétálgattunk. Gyönyörűek voltak a bambuszligetek, a sokféle növény, fák, bokrok. Rengeteget fotóztam, megint lemerült mindkét akksim. Mindenképp be kéne szerezni egy harmadikat, mert hát ugye, egy napos programot sem bírnak ki.
Most éppenséggel épp kibírta, de már mikor a Tócósban akartam valami fát fotózni, akkor már megadta magát.
Jöjjenek hát akkor a fotók... Gyönyörű idő volt, fényképezésre -- az őszi éles kontrasztot leszámítva -- tökéletes, érdemes a kicsi képekre is rákattintani, mert csoda fotókat lehetett ám csinálni!







 





































Ezen a padon leücsörögtünk kissé, és megettük a sajtos croissant-t, amelyet Popika hozott, és odaadtam neki a már beszélt, október 11-ére tervezett beregi kirándulás árát is, mintegy 2000 kemény forintot! A Popika anyósa megy a nyugdíjasklubbal, és szólt, hogy lehet menni külsősnek is, van hely. Így ő szólt nekem -- hát hogy a fenébe ne mennénk!? 💚







































 






Miután kigyönyörködtük magunkat alaposan, hazafelé vettük az irányt.
Kimentünk a Böszörményire és vártunk egy buszt, közben jól megdumálgattunk mindent. A Segner téren később elbúcsúztunk. Mielőtt az István út elején buszt vártam volna, elmentem újra az állatok mellett. Mostanra lepihentek a tevék. Kicsit odébb megtekintettem az alvó oroszláááánt!😻


Bementem a Tescóba, hiányosságokat pótolni, és megettem egy fagyit.
Otthon főztem egy zacskós daragaluska-levest, ezzel készen is voltam táplálkozásilag.
Telefonon beszéltem anyámmal, majd Istvánnal. István már elutalta az októberi segítséget is, nagyon hálás voltam érte.
A nap hátralévő részében természetesen a fényképekkel való foglalatosság volt a legfontosabb időtöltésem, valamint este a Survivort és a BK-t néztem meg.
Remek nap volt.💙