2019. január 14., hétfő

Bódog-napon

Olvad és Bódog napja van. Az első ténytől azért szoktam tartani, mert így 0 fok fölött csak 1-2 fokkal feljebb bármikor átmehet fagyba is, vígan mehet lejjebb is, főleg reggelre; így az olvadt hó megfagy, és akkor már pánikolok kint az utcán. Addig örüljek, míg kötelezően ki nem kell mennem.
Ráadásul reggelre úgy fájt a derekam, hogy majd' összeszakadt. Nem lumbágó ez, inkább megint túltornáztam magam. "Csak" derékfájás. Pedig megint mennyire vigyáztam vón'!
Borzasztó, megvan a parasztban a jó szándék, hogy mit kell csinálni, de a legenyhébb, ám tartósabb, célirányos mozgás már visszaüt. Muszáj pedig mozogni, hát mit csináljak?
Így aztán most megint pokoli az ülésből, de pláne háttámasztott ülésből, netán fekvésből való kimozdulás. Nemhogy a tornázás nem megy kicsit sem (leszámítva a bal kart, mert azt muszáj), de az alapmozdulatok is fájnak. Pl. bármi, amihez kicsit is előre kell dőlni. Mosdás, fogmosás, ágyazás, zoknihúzás, egyszóval BÁRMI.
Vannak kencéim, Voltaren Dolo, ami mindig segít, 1-2 napon belül. Vagy a Just, amit Erikától kaptam. Kíváncsi vagyok, de remélem, hétvégéig távozik tőlem.
A második tény, azaz a Bódog napja minden évben emlékezetes számomra. Annak idején a munkahelyemen Szabócs tökéletes ikertársam volt, annyira remekül kommunikáltunk békési-hajdúsági-szabolcsi tájszólással. A legstresszesebb napot is meg tudtuk fűszerezni csupán azzal, hogy a munka során egymáshoz intézendő beszédet így nyomtuk. Így Bódog napja is kedvencünk vót, és e napon kifejezetten bódogok vótunk. Aki ezt nem tudta csinálni, de vágta ezt a fajta humort, az rendkívül jól szórakozott rajtunk. Minket meg remekül inspirált, és csúcsra fejlesztettük a parasztos beszédet.
Nem mindenkivel lehet ám ezt. Ritka, aki tudja ezt reprodukálni (hacsak nem saját természetességből és nem direkt, mint mi), vagy ha akarja is, de JÓL reprodukálni. Ráadásul legtöbben nem értik, mi ebben a poén, mit kell ezen röhögni, egyszóval lesajnálnak, hülyének néznek bennünket. Szerencsére majd' minden közegben volt azért 1-2 ember az életem során, aki partner volt ebben.😉

Szilvi befizetett két csekkemet, a hőtámogatást is most vonták le, úgy értem, a decemberit is. Akkor fájlaltam, hogy nem vonták, de most a dupla levonás bizony, nem jött rosszul.
Lecseréltem minden használatos göncöt, éjjelit, nappalit, törülközőt -- mindent kiraktam a mosásba.
Betelt a dögnehéz 10 literes papírzsák használt alommal, ami ilyenkor még nehezebb, mint mikor natúr alommal van tele. Az alom papírzsákját ui. nem szoktam kidobni, hanem nejlonzsákba helyezem, hogy két használat közben le is legyen fedve; és abba lapátolom a használt almot almozáskor. Így egy macskánál pár hétig meg van oldva ez a dolog. Mikor megtelik, bekötöm a zsákot, és befér a ledobóba. Van akkora súlya, hogy mire leér a 7.-ről a pincébe, elsöpör mindent az útjából, az biztos...

Slambucot főztem á la panel, most nem volt bele kolbász, de vágtam bele sonkát és parizert. Plusz mindig van itthon füstölt ízű ízesítőkocka, ami feljavítja. Szeretni szokták.


Blogpótlással foglalkoztam, leveleztem, játszottam, egyéb-neteztem.
Este fokhagymás-libazsíros pirítóst ettem.
Drága örökösök, BK, A múlt árnyéka 36, 37.

2019. január 13., vasárnap

A hét végén

Olvad.
Takarítgattam, hajat mostam.
Dél elteltével csirkepörköltöt és főtt tésztát készítettem.


Ettem, majd netezés közben Danival csetelgettem.
Délután jött a tiszta ruháért, s adtam neki némi kaját csomagolva.
Volt anyámnál, végre ő is észlelte és látta, hogy bizony anyám mobilja fölött igencsak eljárt az idő. Tizenéves, akksi szempontjából elég régi amúgy is a probléma, túl hamar feltölt és még annál is hamarabb fogja és lemerül. De ezzel még elvolt, legfeljebb többször volt töltőn, mint nem.
De most Dani is tapasztalhatta, hogy hülyeségeket csinál, nem reagál a billentyűkre, illetve egész más gombokkal lehet elérni rajta dolgokat, mint amilyeneket eredetileg arra szántak.
Dani szerint szoftverhibás. Megbeszéltük, hogy nem maradhat a családi csomagos mobilja nélkül, veszünk neki egy újat. Nyomógombos telefont lehet kapni igen olcsón -- lásd az én névnapomra kapott tök olcsó Akai telefonomat; ugyanazon az oldalon 4-5-öt is találtam akár már 3000-től 6000-ig is. Daninak átküldtem, és megjelöltem vagy négyet is optimálisnak. Műszaki cikk vásárlásánál én nem szeretek önállóan dönteni, tekintettel a laikusságomra. Így Dani kiválasztotta a 4 közül a paraméterek szerinti legoptimálisabbat, s ez most ráadásul épp akciós volt, azaz 7000-ről 4000-re árazva, Navon márkával. Megbeszéltük, hogy közösen vesszük és ajándékba, neki ez is jelentős pénz, mi meg összedobjuk, bár Dani csak úgy harmadáig engedett beszállni a futárköltséggel együttes árból. Lényeg, hogy ő rendezte, utalta stb., úgyhogy még az este folyamán a rendelés elment.

Bencét meghozták, egyébként beteg volt egész hétvégén. Tudták előre, már úgy is ment el, hogy meglehetősen köhögött. Én ilyenkor tutira nem engedtem volna el anno, de az más helyzet volt. Ez esetben, mivel ott is fekhet, ott is megvannak a gyógyszerek, körbeugrálják a gyereket, ráadásul taxival mentek, és nem utolsósorban a gyerek is akart menni -- így oda lett adva. Tegnap láza is volt, 38,7, és hányogatott is, így feküdt, diétázott és kapta a gyógyszereket. A nagynéniék nem úgy veszik, hogy beteg a gyerek, maradjon otthon, így nekik is csak gond -- nem. Nekik mindegy, csak mehessen, csak ott legyen a gyerek, ha kell, ápolják, csak menjen... Ez van.

2019. január 12., szombat

Krokodilos szombat

Reggel már úgy készülődtem, hogy le fogok menni.
Lerendeztem magunkat, macskát, lakást; majd beszedtem a száraz ruhákat, behajtogattam, zsákba raktam Dani számára.
10 előtt lementem, kopogott a dara a kabátomon, felhúztam a kapucnit.
A Kazinczyba mentem, ahol vásár volt. Egészen kivételes módon most nem álltam sorba kosárért, mert éppen volt -- de már utánam nem sokkal megint sorban álltak azért is...
Vadászom néhány fehérneműfélére, melyeket csak itt kapok, de nem mindig van. Igaz, ezeket a vásárokat sem mindig ugyanaz a cég csinálja, 2-3 is van, akik felváltva jönnek. Így érdemes benézni, mert ami az egyiknél nincs, lehet, a másiknál igen.
Ha eljövök, mindig veszek vagy 2 csomag szemeteszsákot, mert itt kapok pont olyat, ami nekünk kell, és a lehető legolcsóbban.
Kiérve az iskolából gyönyörű hóesés fogadott. Nem tartott túl soká, de azalatt, míg hazafelé mentem, végig csodálhattam.

Fél 2 előtt Bencust elvitték, utána Szilvi bement a Coopba. Mivel kigyűlt a -- már nekem gyűjtött -- pontgyűjtő (így a vége felé itt szerencsére eléggé bőkezűen adakoznak a pénztárosok, nem olyan szigorúak, mint pl. a Pennyben), így mégiscsak összejött nekem egy második plüss!
Szilvi nagy örömmel hozta... hiszen már a krokodilról lemondtunk, hogy a múlt héten nem volt, elfogyott. Nem adtam volna egy garast érte, hogy még feltöltik a készletet, hiszen a Pennynél is megszívta Szilvi: egyáltalán nem vittek utánpótlást, és hiába még bő 3 hétig tartott az akció, ha nem volt miből plüssöt választani... No de itt is látszik, hogy nem szabad általánosítani! Lett krokogyélus!
Úgyhogy gyerek módjára örvendeztünk, hogy sikerült. (Én konkrétan imádom ezt, hogy még mindig, mindenek ellenére tudok gyerekként örülni apróságoknak is... szerintem előfordulhat, hogy sokkal jobban, mint más a kacsalábonforgó-kategóriának is akár.)
Íme a cuki kroki:


Levest kívántam, így megfőztem egy Maggi grízgombóclevest. Nem túl sok zacskós levest szeretek, de a grízgombócot igen.

A délutánt a heti Elif, tehát 5 részének megnézésére szántam.
István pedig küldte tovább A múlt árnyékait, valamint két írótól, akikről szóltam neki, könyveket. (Mármint természetesen pdf-ben vagy e-könyvben.)

Sárkány és krokodil -- "zöld idill".💚

2019. január 11., péntek

Csak egy hétköznap

Szilvivel jól eldumáltuk az időt egészen 1 óráig... onnantól kezdve, hogy hazajött az iskolába vitelből és a bevásárlásból...
Így szinte más érdemlegest délelőtt nem is csináltam a háztartási szükséges dolgokat leszámítva.
Ekkor kezdtem a rántott hús készítéséhez, mellé sült és tört krumpli kreálódott.
Most tarjából készült a cucc, finom lett.
Bármilyen rutinnal és gyorsan készül, folyamatos mosogatással és elpakolással, azért mégis majd' 3 órahossza, mire az evést is befejezem az utolsó mosogatással.


Délután a maradékokból előkészített macskakaja második részét szintén felmelegítettem kis meleg vízzel, mielőtt Szilvi lement és levitte.
Innentől netezés, csetelés, játék, a tévézés előtt és után.
Este ugyanaz a tévézési repertoár még darabszámra is, mint tegnap.😊

2019. január 10., csütörtök

Derűs hétköznap

Hó van és verőfény. Honesty előszeretettel nyúlik el a napközben szőnyegre nyúló fénynyaláb területén. Szeretem az ilyen fényes napokat télen.

Ma is töltöttem időt blogpótlással.
Nem mindig egyenletes ez a dolog akkor sem, ha naponta csinálom, mint ahogy a bejegyzések sem; hosszabbak-rövidebbek, és bizony egy-egy bejegyzéssel töltött idő pár perctől egészen 3-4 órás elfoglaltságot is jelenthet. Sokszor egy eseménydúsabb nap rögzítése előtt nem azért torpanok meg, mert a fogalmazás jelentene bármilyen nehézséget is -- hanem a garnírungozás, amit főképp a képanyag mennyisége, azokkal való foglalkozás, válogatás, beillesztés határoz meg; ez tölt ki olykor több órát is. Szerencsére szeretem csinálni.😊

Fagyasztott, dobozos halászlevet ettem.
A macskáknak szánt cuccot megmelegítettem, közvetlen azelőtt, hogy Szilvi lement volna. Ne vigyünk már ilyen hidegben hűtős kaját le, ha nem muszáj.

Danival cseteltünk, ma kellett visszamennie az orvoshoz. Épp a váróban ült, várva a sorát.
Hétfőtől dolgozik.
Később átjött, hozta a szennyest, én pedig odaadtam az anyámhoz viendő cuccokat. A göngyöleg, száraz kenyér mellett volt néhány macskakaja és macskaszalámi is.
Kimostam egy tele géppel, kiteregettem.

Este Drága örökös, BK.
Később a szlovák sorozatból két rész.

2019. január 9., szerda

Teljes kiőrlés örömei

Elég nagy hó takar mindent. Volt, aki kereste az autóját lent a parkolóban, és letörölt 5-6-ot itt-ott, mire megtalálta. Ugyanis egyforma fehér buckák sorakoztak lent reggelre.

Szilvire bíztam egy számla befizetését.
Lerendeztem a hűtős maradékokat, előkészítettem dobozba a lenti macskáknak.

Neteztem, olvastam, cseteltem.
Volt egy csengetés, mire csak óvatos kukucskálóhasználattal reagáltam: láttam, hogy mindenhova csengetnek. Ilyenkor ha valaki kinyitja, igyekszem valamit elcsípni a beszédből, hogy fontos-e vagy sem. Flip kábelszerelés volt a téma, de egy ilyennel már beszéltem pár hónapja, amikor is azt hittem, postás és kinyitottam...
Nem, ha áttérek másik szolgáltatóhoz, akkor az a Digi lesz (már jóval azelőtt is azzal szemezgettem, mielőtt még Dani ott kezdett dolgozni).

Bosszúságomra egy fél kiló lisztet ki kellett dobni, mert két nejlonzacskós bekötés, plusz így bele tetős műanyag dobozban való tartás ellenére lakók nyomát fedeztem fel. Nem tudom már, mit csináljak, most pedig jó ideje úgy tűnt, nincsenek vadállatok sehol. Minden be van zacskózva, kötve, dobozolva, és mégis előfordul.
Na most, mikor ugye, elhatároztam és beleéltem magam a nokedlikészítésbe, idegesítő, hogy nincs itthon liszt. Aztán észleltem, hogy van itthon, Szilvi vette nemrég, de az teljes kiőrlésű. Az életben nem dolgoztam még ilyennel, és sajnálom, egészségesség ide vagy oda, nekem tök ízetlenek ezek a cuccok. Kenyérben is.
A lisztet még nem próbáltam, de gondoltam, egye fene, csinálok nokedlit mégis, ha ez van, ezzel.
Franc nem gondolta, hogy ezt általában vegyíteni szokták normál liszttel! Én idióta, egy az egyben úgy használtam, mintha normál liszt lenne. Kaptam is egy szürkésbarna színű, nokedli jellegű cuccot.
Gombapaprikás mellé készítettem volna, így nézett ki:


Éhes ember ne válogasson, dorgáltam magamat; úgyhogy nekiláttam.
Akármilyen éhes voltam, én ezt nem tudtam megenni. No, ilyen ízeket (vagy inkább íztelenségeket), vagy még ennél is rosszabbakat éreztem én majdnem 8 hónapig a kemó alatt és után, amikor nem tudtam enni. Papíríz, szappaníz, fűrészporíz, NagySemmi íz. Pár darabot leerőltettem, mert egyébként meg ugye, első evésem lett volna délután 2-kor, éhesen. De sajnáltam szerencsétlen gombát, hogy most akkor mi lesz vele, mert az tuti, hogy Szilviék sem fogják szeretni, mert igaz, hogy Szilvi vette ezt a lisztet, de véletlenül... Szóval főztem ki némi orsótésztát, hogy ne menjen kárba a gomba. Így jártam.
(Később azért Szilvi eszegetett belőle. Mondta, hogy bűnrossz, de sajnálja, hogy kidobjuk... és hát egészséges. Mondtam, hogy egészségére, de nem KELL megenni, tényleg, ha "nem ízlik"! Sokkal jobbakat is kidobunk néha, ha már nem kell senkinek.)

Netezés, játék, csetelés.
Drága örökös, BK, Múlt árnyéka 24., 25. részek.

2019. január 8., kedd

Tornákról

Ez a hét ilyen háztartásbeli, nyugis lesz.
A mozgást itthoni tornával szoktam pótolni, erről nemigen írtam még. A karomat az ödéma miatt amúgy is folyton tornáztatni kell, ezt bárhol, bármikor is csinálom, ha eszembe jut. Tehát akár a gép előtt ülve, akár a tévé előtt, vagy akár főzés közben.
Nehéz ügy a tornázás, mert hiába van meg az elhatározás és a jóakarat, ha nem engedelmeskednek a csontok-inak-izmok (vagy ami ez utóbbi helyén van) a reuma és ízületi fájdalmak, vagy egyszerűen az erőtlenség miatt. Számtalanszor beleáll bármilyen mozgásnál szinte bárhová a fájdalom, a görcs.
De pont emiatt kell mozgatnom magam, mielőtt itt teljesen lebénulnék. Az állandó lábfejzsibbadás sem véletlen, bármit csinálok, megvan (sajnos, ezt is a kemó hozta elő, mint sok mást). A mozgásban tartással az ember talán kitolhatja valamennyire a korlátokat...
Van, amikor kissé túltornázom magam, és utána egy hétig fáj valamim annyira, hogy alig bírok arrébb menni, vagy az ágyban megfordulni. Pedig óvatosan kezdem mindig. Csináltam ezekről annyi könyvet, míg dolgoztam; tudom, hogy nem szabad ajtóstul rontani és szakadásig nyújtani vagy erőltetni az embernek magát. Főleg az ilyen leamortizálódott fizikummal.

Reggel kiírtam és kiragasztottam cetlire a hideg-meleg vízórák állását. 1 óra után jönnek leolvasni, és ez a biztos.
Szilvi bevásárolgatott a listám alapján, amit felírogattam neki.
Odaadtam neki a kis mini karácsonyfámat, hogy szedje le, rakja el -- ő tudja, hol, hova, miképpen tegye el, eddig is nála voltak ezek.
Az a típus, aki majdnem húsvétkor szedi le a karácsonyi díszleteket meg a fákat, de ami nálam van, ne növelje már a zsúfoltságot.
Amúgy is, mi tagadás, Honesty -- 13,5 éves kora ide vagy oda -- jó párszor utánamászott ennek is, bárhová tettem, megtalálta a módját, hogy hozzáférkőzzön. Nem tudom, miért, de imádta nyalogatni a fát is meg a díszítését is. Aznap, amikor karácsony első napján anyámhoz mentünk, ahogy írtam is, Szilvi jóval később indult, mint a többiek, ahogy odaértek. És közvetlen pl. az indulása előtt Honesty levarázsolta a fát a komód széléről. A plüssös fotelen valahogy felakrobatizálta magát, és addig bactatta, míg le nem zúgott a karácsonyfa. Szilvi a hanghatásra visszament, és mivel már amúgy is nagyon késésben volt, a széttört díszekre újságokat teregetett... este söpörtem össze. 2-3 díszem az őskorból bánta az akciót.

Letisztítottam a tűzhelyet zsíroldós spriccelős tisztítóval.
Délután újra elkezdett esni a hó!
Blogpótlással foglalkoztam, de cseteltem, játszottam, neteztem is.
Este pirítóst csináltam forralt borral, jól felmelegített.
Megnéztem a Drága örököst, a BK-t, valamint a szlovák sorozatból a 23. részt.