2019. március 19., kedd

Galambos

A reggeli ténykedések és serteperték után előkészítettem egy zacskó csirkelábat, majd elkezdtem készülgetni.
A mellettünk levő erkély sarkán pihenő galamb látványa feldobta a hangulatom. A másfeles lakások egy panellel kiugróbbak, így ha kinézek az én erkélyajtómon át, a látószögbe épp belóg a szomszéd erkély sarka. No, pláne ha egy galamb csücsül rajta, naná, hogy szembeötlő! Irtó cuki volt, persze nagyon óvatosan kellett nézelődnöm, mert ha pl. kinyitom az erkélyajtót, azonnal elrepült volna.
Nem sok reményt tápláltam, hogy valahogy meg tudom örökíteni ablakon keresztül, de egész jól összejött. Az első fotó a szúnyoghálón keresztül készült, a többi pedig az ablakon át úgy, hogy megpróbáltam észrevétlen elhúzni a függönyt.


Örültem, hogy észrevettem!

Kevéssel dél után elindultam a buszhoz, s a 45-össel felmentem a Kossuth u.-ra, onnan át a színház mellett a Csapóra. Ideje volt már lerendezni az upc-s mínuszos számlámat, ezért célirányosan mentem a Fórumba.
Egy hónapja voltam itt, és remek tájékozódási készségemmel ennyi idő után sem jegyeztem meg (tavaly is voltam itt kétszer, mindkétszer bejártam a Fórumot nem is egyszer, mire megtaláltam!) a helyet. Most szerintem talán még tovább tartott a keresgélés. Minden szinten körbejártam, majd kezdtem elölről... És a végén még az OLDAL sem stimmelt, amiben pedig biztos voltam!
Egyszerűen képtelen vagyok tájékozódni, nincs mit tenni, ez van. Megértem már nem kevés kort, és végül is volt időm bőven ebbe a hiányosságomba már beletörődni. A gond csak abból van, hogy sokszor ezt mások nem tolerálják, nem képesek elhinni... Vannak alkalmak, amiket sajnos, amiatt hárítok el, mert nem vagyok benne biztos, hogy eltalálnék...
Ahogy megkaptam egy segítő által a sorszámomat, azonnal mehettem is az egyik poszthoz.
Elmondtam, mi bajom és odaadtam a számlát, ezenkívül csak személyi kellett. Készült egy papír az átvételről, és megkaptam a félhavi összeget. Innentől kezdve valószínűleg már nem kell többet keresgetni az itteni székhelyet...
A Kossuth utcán elsőnek egy troli jött, s mivel az nem hazáig megy, így bementem a Tescóba, amúgy is terveztem. Sikerült jóóól bevásárolni, majd busszal hazamentem.
Megfőztem a csirkelábpörköltet, melynek felét megettem csak úgy, magában. Ezt nem fotóztam le, mert sokszor csupán az említése során is kiakadnak emberek, ne sokkoljak senkit a látvánnyal.😉

Neteztem, olvastam, leveleztem, játszottam.
Este kenőmájast ettem zöldhagymával, és megnéztem a szokásosakat, alvás előtt egy Szomszédokat.😊

2019. március 18., hétfő

Hétfő

Ma már ment iskolába Bence. Ámbár egyáltalán nem biztos, hogy mostanra nem rosszabb az állapota, mint a múlt héten. Akkor csak a torka fájt, mostanra viszont elöntötte a takonykór is. Semmivel nem jobb így menni iskolába...
No mindegy, majd látjuk, mi lesz ebből.

Csirkemellből gyrost készítettem jázminrizzsel, hozzá fokhagymás öntetet.


Megérkezett a Digitől az első számla. Amint azt a szerződéskötésnél el is mondták, ez tartalmazza az első három -- azaz esetemben két és fél -- kedvezményes hónap összegét, s ez 7500 Ft lett. És szerencsére ráér április 30-ig befizetni. Még így is ezressel kevesebb, mint a másik szolgáltatónál egyhavi számlám volt...
Egyébként roppant meg vagyok elégedve a szolgáltatóval, semmi gond vele. Azelőtt időnként bekavarodtam a két távirányítós használat során, most ez is egyszerűsödött azáltal, hogy elég mindenhez a tévé távirányítója és kész.

Napközben itthoni ténykedések, macskázás, olvasás, netezés, játék.
Este bundás kenyér, Drága örökös, BK, majd sokkal később a Szomszédokból 2 rész.

2019. március 17., vasárnap

Laza nap

Folytatódott a lazaság.
Pihenés, olvasás, netezés.
Megettem a négy natúr töltött káposztámat bármi nélkül, és most nem voltam hajlandó mást is főzni, elvégre ott vannak a napokbeli főzőcskék.
Elolvastam Nicholas Sparks: Az utolsó dal c. könyvét. Remek volt, hatásos, sodró, élménydús és megrázó.
Szilvi kiporszívózott, aminek nagyon örültünk.😊 Honesty is. Érdekes módon ő nagyon régen nem fél már a porszívózástól. Jó, azt éppen nem engedi, hogy őt is kiporszívózzuk😄, pedig ráférne a hatalmas bundára... de teljesen nyugiban van.

Este összedobtam egy fokhagymás-libazsíros pirítóst, és délutántól éccakáig részletekben megnéztem 5 részt a Szomszédokból.
Bencust hozták 7 előtt.

2019. március 16., szombat

Nosztalgiák

Szintén jó kis csendes nap volt, ki se tettem a lábam.
Istvánnal kommunikálgattunk.
Egy tippem alapján (hogy mit szeretnék esetleg nézni, mit töltsön le) küldött nekem Álomhajót, igen ám, de később vette észre ő is, hogy összevissza vannak számozva a részek, és bár külön-külön élvezhető minden rész, de azért mégiscsak ne a 9. részben érkezzen már meg a kapitány vagy mi. Én erről mit sem tudok, anno nekem ez a sorozat is kimaradt, és Szilvi tippje szerint nekem biztos tetszene... mindenesetre a régen itt nálunk leadott részek nem ugyanazok, mint amilyen részeket fellelt, csak némely van fedésben, és a sorrend egyáltalán nem stimmel.
No, miután letöltögettem, mégis inkább úgy döntöttünk, hogy ő majd megpróbálja rendbe tenni, szortírozni ezt, de addig is küld nekem Szomszédokat.
Úgyhogy meg is kaptam az 1. évadot...

Hajat mostam, majd nekiálltam a töltött káposztának.
Magamnak kivettem 8-at és simán megfőztem, ügyelve rá, hogy csak félfövésig menjen, simán vízben, mindenféle trutyi, rántás stb. nélkül. Fele volt az ebédem, de estére túróscsuszát ettem, meghagyva a másik felét holnapra.
Az összes többit Szilviéknek főztem meg. Egy liter paradicsomléből csináltam paradicsommártást, mert ők így imádják, és rendesen megfőztem a káposztákat külön, majd összeraktam a kettőt... Ezt igencsak napokig fogják enni, pláne, hogy Bence két napig most nem eheti, mivel csak holnap este jön haza.


Részletekben a délután és este folyamán megnéztem a Szomszédok első 7 részét.
Nekem korosztályos volt ez a sorozat, 31 voltam, mikor elkezdték adni, és mi pedig '84-ben költöztünk panelbe, amikor 28 voltam. Akkoriban valószínűleg mi sem volt természetesebb, mint látni ezt a sorozatot. Mostanra azonban hihetetlen lenne az egész, ha nem pont ezt és így éltem volna át anno a világot és a mindennapokat.
Csak az azóta eltelt újabb 31 év elfeledtette az emberrel... illetve dehogyis, hiszen nem felejti el az ember a saját történelmét; csak mivel nem foglalkozik a múlttal, ezért háttérbe szorulnak ezek az emlékek. Meglepetésként éri az embert sok-sok déja-vu-érzet.
Akkoriban 3 éve költöztünk be a panelbe, egy hároméves gyerekkel... és ugyanez ment. Csóróság, küzdés a pénzbeosztással, állandó számolgatás, rohanás, becsületes munka sok esetben normában és pluszmunkák látástól vakulásig. Önérzet messzemenőkig. És valahogy nem volt semmilyen szegénység és szükség ciki, mert a környezetemben mindenki ugyanúgy kínlódott, eltérések csak olyan szinten voltak, hogy ki mennyire szegény... ki jobban, ki kevésbé, de mindenki ugyanazon az oldalon éldegélt. Ekkora különbségek anyagi szempontból, mint manapság, elképzelhetetlenek voltak.
Ja, és ma már alig emlékszünk rá és megmosolyognivaló, amilyen becsülete van a Szomszédokban pl. egy érettséginek! Manapság egy diplomát nem tisztelnek meg annyira... Na és hát a panellakás is nagyon "húha" és tiszteletreméltó dolog ám! Maga a tény, hogy valaki az önálló lakás szintjéig jutott! Akkoriban még meglehetősen ritkán tettek a fiatalok alá lakást, és ők maguk, nagyon sokszor abszolút szülői segítség nélkül összegyűjtögették a "beugrót", aztán fizették elvileg 36 évig a hitelt... meg szakszervezet... meg vállalati támogatás, fiatal házasok kölcsöne... Ami azért, valljuk be, akármilyen nehéz volt, de két dolgozó ember akkor még képes volt valahogy azokból a bérekből is fizetni és tényleg szűkösen megélni. Ma a hitelek egyáltalán nem a mezei keresetekhez igazodnak, nem reálisok.
Változott a nézet is: mára már réges-rég hozzászoktunk, panelosok gyakorlatilag a lenézéshez... és már rég nem lepődünk meg panelben sem, hogy itt is óriási különbségek vannak ember és ember, lakás és lakás között.
Rájöttem, hogy anno nem láttam a sorozat elejét, tudom, hogy később kapcsolódtam be, és akkor sem okvetlenül láthattam minden részét. Van, ami dereng, de az elejének nagyobb része abszolút ismeretlen a történet elején.
Mindenesetre nem rossz azért néha visszarepülni az időben és feleleveníteni, hogy is volt. Hihetetlen hangulatot ad látni az akkori frizurákat és öltözékeket, az ember vigyorog és ahá!-érzése támad...

2019. március 15., péntek

Csendesen

Meglehetősen felhős, borús, szeles idő volt. Annyira sehova nem kívánkoztam volna ki.
Bencét fél 2 körül elvitték. Legalább változatosság neki ez után a hét után...
Olvastam, neteztem, később túróscsuszát készítettem.


Ez után már csak a lazsálásnak hódoltam. Részletekben, de éccakáig betartva megnéztem a múlt heti 5, és az e heti 4 Elifet, azaz összesen 9 részt. Ez azért nem semmi teljesítmény!
Később jöttem rá, hogy meg akartam nézni a Kincsem c. magyar filmet... hát ezt most el- és benéztük...

Közben Dani jött: anyámtól hozott egy jó családi főzésnyi nyers töltött káposztát -- és még Dani külön kapott, főtt állapotban. Anyám piciket szokott csinálni, jó fűszeresen. Imádom félfövésben -- ezt is anyámtól örököltem. Félfövésben, abszolút minden nélkül (se lé, se kenyér, se káposztatörmelék) rengeteget meg bírunk enni, ha jó ízes a töltött kápi.
Mivel mára már főztem és abból ebéd gyanánt jól be is laktam, elraktam holnapra a töltött káposzta főzésének gondját.
Azért este nem álltam meg, kivettem négyet és simán megfőztem magamnak... félfövésesre és le is "küldtem".😊

2019. március 14., csütörtök

Holnap nem lesz bót!

Bencus nyilván ma is itthon volt, a helyzet nem változott annak szempontjából, mennyire "vesz igénybe".😊 Délelőtt rendezkedtem, szelektáltam, a még ehető macskás maradékokat előkészítettem a lentieknek.
Neteztem,olvastam, játszottam.
Megvártam, míg Szilvi hazajött, elkészültem, lementem.
Levittem a lenti macskáknak a lépcső alá a maradékot. Elvittem egy nagy szatyor szelektáltba valót a helyére. Visszamentem az ATM-hez, vettem fel pénzt, majd elbandukoltam a Sparhoz, ahol bevásároltam.
Eleinte nem fogtam fel, miért van délután 4 óra előtt (elvileg még munkaidők vannak!...) tengernyi nép a boltokban... később leesett. EGY nap nem lesz bolt -- atyaúristen!
Ide muszáj betennem egy FB-on talált aktuális képet:


Tényleg érdekes. Mondjuk, valóban ez lehet a helyzet -- mármint a tömegnyomor --, ha kétnapos ünnep hétköznapra esik, mondjuk, hétvége előtt vagy után. No de egyetlen pénteki napról van szó, amikor szerintem végül is csak a kenyér az, ami jó, ha van egyetlen bolt nélküli nap esetén is otthon egy, amúgy alapvetően működő háztartásban. Nyilván nem azokról beszélek, akik most költöztek be valahova és üres minden.

Danival cseteltem, később jött, és hozott két almot (nála volt az autó), s míg eszemben volt, gyorsan ki is fizettem.
Hozott egy sport gumiszalagot, erősítés céljából -- ilyen. Neki is van egy ennél "combosabb".


Végre megszabadultam az anyámhoz viendő felgyűlt cuccoktól. El tudta vinni az összes göngyöleget és szárazkenyér-csomagot. Odaadtam még a befizetett csekkjei szelvényeit is.
Elcuccolt anyámhoz, így mindent el tudott vinni, a vásárolt sok macskakaját is.
Utána letette az autót, biciklivel hazajött, azt is letette, és még felugrott a tiszta ruhákért.

István megint átnézte a gépet, mert tegnap éjjel és még reggel is frissítés volt, ilyenkor mindig szövegel nekem... nem talált problémát.

Este szokásos tévézés, majd net, olvasás.

2019. március 13., szerda

Nyugalmas

Ma végképp semmi érdekes nem volt.
Szilvi elment iskolába, én itthon voltam és Bencust őriztem -- dolgom vele nem sok akadt, de itthagyni eszembe se jutott. Még ha nem is vesz igénybe, maga a tény is, hogy nem egyedül van, egyáltalán nem ugyanaz, mint ha egyedül hagynánk itthon. Bármi előfordulhat, azért mégiscsak fennáll a lehetőség, hogy jöhet hozzám bármivel.

Jött egy sms a Telenortól, hogy a kártyás mobilom éves ellenőrzésének határideje május 9. Ráér még, csak el ne felejtsem. Dani nevén van, majd szólni kell neki.

Fényképeztem egy kis felhős, mozgalmas eget. Úgy elnézegetem, annyira változatos időnként az ég, hogy gyönyörködik az ember nemcsak a színekben, de a formákban különösen.


Anyám telefonált, jól megbeszélgettünk mindent, olyannyira, hogy én közben észrevétlenül le is merültem. Szegény meg mondta még a magáét jó ideig, mire gyanús lett neki...

Olvastam, neteztem, játszottam.
Bundáskenyeret ettem.


Este néztem a szokásosakat. Hiányérzetem van a szlovák sorozat végeztével.
Már István mindig kérdezi, mi kéne, mit szerezzen be, de hát a bőség zavara, ugye...
Biztos megmosolyognivaló leszek, ha eszembe jutott a Szomszédok.😇😌 Régi jó, '87-ben kezdődött, csütörtökönként vetített, békebeli szocreál sorozat, akkor aktuális ruhákkal, frizurákkal, zenékkel, szövegekkel... Ment vagy 10 évig, még a befejezéshez képest is már huszonéve, hogy nincs. Szilvi mondta, hogy szokták időnként adni itt-ott, de hát én nem szoktam műsorújságot böngészni, úgyhogy ilyenekről fogalmam sincs. Mindenesetre újranézném... ugyanúgy, ahogy pár hónapja a Nyolc évszakot. Az is nagyon fura érzés volt, korabeli ifjonti koromra emlékezvén.