2019. május 9., csütörtök

Laborlelet jó

Reggel a szokásos hadműveletek után 9-kor lementem anyámért, felhoztam, megfésültem, megmosdattam.
Sógornőm ma ment a laborba a leletért.
Etelka telefonált, jól elbeszélgettünk, elsősorban nyilván anyámról; majd át is adtam neki a telefont, ők is beszélgettek.
Krumplipürét készítettem.
Anyám rántott és párizsi csirkemellet evett krumplipürével és uborkával.
Magam most nem kívántam, főztem egy zacskós grízgombóclevest, ettem, mosogattam.
Szilvi befizetett egy számlámat, fél 4-kor jött haza, 4-re ment a gyerekért az iskolába.
Sógornőm délután elment a háziorvoshoz a laborlelettel, így este én is megtudtam, hogy a vizelet horrorisztikus eredményei az antibiotikum hatására teljesen optimálisakká váltak! Kimentek a baktériumok!
Na nyilván ez egy dolog, tehát a kóros és érthetetlen "ömlések" elmaradnak. De attól az inkontinencia nyilván fennáll, és a betétek, pelenkanadrágok tb nélkül baromi drágák. Tehát kérni kell egy időpontot az urológiára, ezt még meg kell ejteni, hogy megkaphassuk a támogatott termékeket.
Délután gyógytornáztunk, megfésültem anyámat.
Dani telefonált, majd jött, hozott 2 zacskó aldis almot, már előre kifizettem neki.
Adtam neki kaját is, rántott csirkemellet és 2 szelet bundáskenyeret...

Este eget fotóztam...


Grízgombóclevest, sonkát, vajkrémes kenyeret és nyers uborkát ettem.
Konyhafőnök, BK.

2019. május 8., szerda

Ideges nap

Korán kelés, teafőzés, ágyazás és annak előkészítése.
Fél 9-re mentem le anyámért, mert sógornőm 9-re viszi az antibiotikumok utáni vizeletet a laborba (a beutaló, időpont már rendezve volt).
Délelőtt konyakos bonbont, csokis mazsolát, kivit eszegetett, teát ivott.
Főzéssel töltöttem az időt: rántott csirkemellet, párizsi csirkemellet készítettem, sült krumplival, tört krumplival, a maradék tojással bundás kenyeret. A rántott csirkemell mellé a párizsi azért kellett, mert anyámnak kissé ki volt kezdve az ínye, és ugye, a prézlis cucc bántotta volna. Tehát csak lisztbe és tojásba volt mártva.


Ebédeltettem, bevette a gyógyszerét, volt a vécében minden szükséges...
Jó sokat mosogattam, utána még kézi mosást is végeztem.
Délután fagyit kínáltam, valamint gyógytornáztunk. Duna tévézett este fél 8-ig.
Megfésültem, összepakoltunk, majd levittem öcsémékhez.
Öcsém fél órát beszélt, ugye, hogy sógornőm kivan, hogy nem tudja kialudni magát, úgy tudom, 9-ig szokott amúgy aludni. Milyen szerencse egyébként, hogy nekem nincs szószólóm... Lényeg, hogy azt szeretnék, hogy ha majd a kadarcsos időszaknak, a jó időnek vége lesz, akkor nem lesz ez így jó, hogy az embernek egyetlen nap szünetje nincs. Ez igaz egyébként, itt nincs se szombat, se vasárnap, semmi; minden áldott napon készenlét és sosincs szabadság.
Meg akartak győzni, hogy ide énhozzám márpedig be kell rakni egy ágyat! Aki ismeri a lakáshelyzetemet, tudja, hogy ez alapból képtelenség. Olyan zsúfoltan vagyunk, hogy egy darab egyszemélyes ágyammal is alig férünk. Plusz itt a macska, jónéhány kedvenc helyével. De a célhoz ragaszkodtak. Sajnos, öcsém ilyenkor túl hamar "idegállapotba kerül", vagyis elkezd ordítani, amit ő úgy mond, hogy "felemeli a hangját", és én egyetlen mondatomat sem tudom végigmondani...
A probléma az, hogy bizony, nekem is szükségem lenne időnként szabadságra, de ettől még nem növekszik meg a lakásom. István is, ha itt van, nem véletlen, hogy egyikünk mindig a földön alszik. Ha megoldható lett volna, már rég kitaláltuk volna a plusz ágyat. Öcsém szerint ki kell rakni innen 2-3 bútordarabot (elvinni -- természetesen! -- anyámhoz!), és a helyükre berakni egy fotelágyat. De addig nem jut el, hogy a 3 bútordarab nem dísznek van itt, hanem mindegyik alul-felül-belül rengeteg mindent tárol, többfajta szerepük is van, gyakorlatilag semmi nincs feleslegben. Az igaz, hogy rengeteg könyv van, a bútorok alatt is minden tele van, mert már képtelen vagyok hova tenni, de nekem nem volt ehhez energiám, hogy bedobozoljak belőlük és semmim hozzá, hogy elszállítsam valahova.
A kétszobás lakásba 8 éve már, hogy az egyik szobába visszaköltözött Szilvi a gyerekkel. Ők is botrányosan zsúfoltan vannak, de annyira, hogy az már nemcsak ciki, de egyszerűen borzalmas! Oda ember be nem teheti a lábát. Egy teljes háztartással jöttek rám, ergo a közös helyiségek összes szekrényei is centire be vannak legózva. Marad az én szobám. Ott van még a fedeles macskabudi is, ott van nyitva a szárító, minden nyilván bútorok előtt, amit ezektől nem lehet kinyitni, csak elhúzással. Ugyanígy a komód előtt is egy forgószék és egy kisfotel van, ha komódot nyitogatnék, azokat is el kell húzni... Tudnék még mesélni, tényleg szörnyű...
De hát van az a helyzet, hogy mindenáron, és akkor is, és mindenképp... annál is inkább, mert én egyedül vagyok, ők meg ketten. Ágyat ilyen áron semmiképp nem akarok. Pont elég ez az egész nekem, egy sokk az egész, egy nagyon is megoldatlan és ideiglenesnek tűnő helyzet, holott ez bizony még akár hosszú évekig is eltarthat! Ha addig élek. Mert utána nem tudom, mi lesz.
Úgyhogy nem volt más megoldás, aludtam én eleget életemben földön. Ezt ajánlottam fel. Lemegyek a földre, hagyjanak békén az ággyal. Igaz, sejtettem előre, hogy ez meg anyámnak okoz majd problémákat, hogy ennyi idősen, szívbetegen, tele reumatikus problémákkal, kezelt rákos betegséggel én földön fogok aludni, és esetleg x+1-szer felkelni éjjelente... Nem lesz könnyű, de inkább, mint az ágy... Mindenesetre jól felhúztam magam ekkora meg nem értés és megingathatatlan eb karóhoz kötése után, nagyon sokáig majd kiugrott a szívem.
Az esti BK-ból gyakorlatilag semmit nem bírtam felfogni...
Sejtettem, hogy lesznek még szép napjaink. Minden téren.

2019. május 7., kedd

Orvosnál

Jóapám ma lenne 97 éves, és már 36 éve nincs velünk. Felfoghatatlan ez az idő...
Honesty "zaklatása" miatt jóval előbb fel kellett kelni, mint ahogy amúgy is kéne...
Összepakoltam szemeteszsákba a szárazkenyeret. Mivel már nem cipelem anyámhoz, ezért jelenleg öcsémhez vittem le, amikor amúgy is mentem anyámért. Neki autón azért egyszerűbb, aztán meggondolom még, mit fogunk ezentúl ezzel csinálni.
Ötödik napja az antibiotikumnak, vízhajtós nap a szokott gyógyszereken kívül. Az Apranax esetleges. Ha úgy érzi, hogy nem bírja a fájdalmat, nyilván inkább vegye be.
Ebédre tepsis sült malacot dinsztelt krumplival választott anyám, én pedig a tegnapi csirkecombpörköltöt ettem, csak mivel elfogyott a nokedli, ezért főztem ki hozzá makarónit.


Postás csengetett, megjött az fht.-m.
Anyám vett be Dipankrint, mert szerinte túl sokat evett.
Orvoshoz készültem, gondoltam, hogy hátha szerencsém lesz és nem kell órákat ott tölteni, mindenesetre nagyon kiíratásra várt a szívgyógyszerem.
Elég hamar rám került volna a sor, ha egy bácsi pofátlanul meg nem előz. Ugyanis én még tippeltem két hölgyre, akik már ott ültek az első sorban, mikor én odamentem; szóval mikor következett az új beteg, én, ugye, haboztam és rájuk vártam... de mint kiderült, a szomszéd rendelőhöz vártak! A bácsi meg fogta magát, és gyakorlatilag beslisszolt teljesen hátulról! A többiek mondták is a magukét...
Mindegy, így legalább gondoltam, hogy akkor az ő kivárása után tényleg én következem.
Kiírattam a gyógyszereket, elbeszélgettünk a doktornővel anyámról, hiányzó adatokat töltöttünk ki a gépben (születési hely, ilyesmi...). Kértem valami enyhe altatót, mert egyre kellemetlenebb ez a nem alvás, illetve ez az abszolút felületes "alvásféleség"... Valamint mutattam az onkológiai ambulánslapot, melyen ott van a reumatológiai beutaláshoz való háziorvosi segítségkérés... mivelhogy látni akarják a DEXA-eredményemet.
Ezek után mentem a gyógyszertárba, majd a gyógynövényboltba mentem be egy aloés fogkrémért, azután pedig az ottani Coopba.
Szilvi közben nem volt itthon az iskola és a Bencéért menés között... de szerencsére anyámmal nem volt probléma.
Elpakoltam, átöltöztem.
Anyám Duna tévézett, néha szunyált.
Fél 8-kor megfésültem, majd levittem öcsémékhez.

2019. május 6., hétfő

Hétkezdő

Annyira ritkán érek rá írni, hogy már szinte behozhatatlannak tartom a lemaradást. Nem segít abban az sem, hogy folyamatosan szarakodik a gépem. Azt már rég megszoktam, hogy hang nincs. Tehát nem tudok pl. filmet nézni, de egy videót sem, hiába küldözgetik...
Pedig egyébként pont most, amikor gyakorlatilag csak anyámnak szól a saját igénye szerint a tévé, pont jó lenne, hogy fejhallgatóval esetleg itt tudnám nézni az István által küldött cuccokat.
Ennél jobban zavar az, hogy teljesen kiszámíthatatlanul, rendszertelenül és látszólag indokolatlanul lefagy. Ilyenkor várok jó darabig, ha mázlim van, akkor beindul. Ha nem, akkor sajnos, újra kell indítani... ez jól levesz az időmből...😒

Alig keltem ki 7 után, csengett a mobil. Még jó, hogy ez az ébresztőre beállított, ebben az "új életben" nem kapcsolom ki.
Ibolya volt. Nem hittem a fülemnek, hogy annak ellenére, hogy lemondtam a szombatra esedékes zempléni kirándulást, ezt jól meg is beszéltük; azért hívott, hogy ugyanerre a szombatra a Hajrá, futás! szervezetnek lesz egy eseménye, és nem mennék-e el a szervezésben segíteni... Ez azért is furcsa, mert hát rendesen meg lett indokolva, amikor rákényszerültem a kirándulás visszamondására. Lehetne gondolni, hogy az anyám állandó felügyelete bármilyen program esetén érvényes...
Na mindegy, ezt valahogy próbáltam értelmesen elmagyarázni, hogy ha szombaton szabad lehetnék, nyilván nem mondtam volna vissza a kirándulást.

9-kor lementem anyámért, felhoztam. Az antibiotikumozás 4. napja.
Beszedtem és behajtogattam a beszáradt ruhákat, mely most leginkább a Szilviéké volt.
Beraktam egy 40 fokos mosást, az összes törülköző benne volt, az anyám alatt ágyon levők is; illetve lecseréltem azokat.
Teljes lefürdetést hoztunk össze, eléggé nyűgös dolog ez... lábkörmeit bekitonaileztem. Szükség szerint használtam rajta a körömvirágkrémet és az aloe vera sprayt is.


Csirkealsócombokat csináltam paprikásan, nokedlit hozzá. Anyámat ebédeltettem, plusz csemegeuborkával, utána gyógyszere. Délután gyógytornáztattam a karját, pisilni kísértem vagy négyszer. Nem mondom, hogy nem fáradtam el.
Amúgy szokás szerint a Duna tv-beli sorozataival volt el, majd fél 8-kor levittem.
Néztem a Konyhafőnök hátralévő nagyobb részét, a BK-t.
Ettem sajtkrémes kenyeret sonkával, csípős zöldpaprikával.
Fürdésnél hajat is mostam.
11-kor már alig vártam, hogy bedőljek az ágyba.

2019. május 5., vasárnap

Anyák napja itthon

Ma is esős, borús, és akár hidegnek nevezhető idő volt, anyák napja tiszteletére. Ha most nem jár így anyám, megint mentünk volna, sejtésem szerint én kora délelőtt, hogy segítsek a főzésben meg minden egyébben.
Korán kelés, szokásos reggeli dolgok elintézése, teafőzés, az ágyam előkészítése, majd 9-re lementem anyámért. Fent szokásos mosdás, fésülés.
Olvas, rejtvényt fejt, szunyókál. Nem kedveli a hétvégét tévé szempontjából, mondván, hogy ilyenkor "nincs abban semmi". Na ja, a hétköznap a Dunán lévő sorozatai nincsenek... amúgy meg 100-egynéhány csatornán nyilván nincs semmi. Próbálgatok neki megfelelőt találni, de sajnos, neki valamilyen sorozatra, ahhoz, hogy számon tartsa és nézze, "rá kell kattannia", különben semmit nem szeret. Híreket sem lehet folyton nézni, mert ez még a másik, de az meg már az ember könyökén jön ki, hogy egész nap szó szerint ugyanazok a hírek hangzanak el...
Vaskos malacsültszeletet készítettem tepsiben, mellette dinsztelődött-sült krumplival.


Csemegeuborkát szoktam a kaják mellé adni, és hát nyilván mindent (húst, uborkát) felvágok neki. Még így is csoda, hogy fog nélkül képes szinte mindent megenni!

Később felköszöntöttük anyák napja alkalmából. Használati és jelenleg használt cuccok mellé a szokott, sparos nagy tábla rizses csokit adtam. Szilvi dobozos konyakos bonbont és karamellát, jópár rejtvényújságot ajándékozott; nekem pedig egy másféle likőrös bonbont és egy papucscipőt, ami sajnos, kicsi lett...
Később Dani is jött, aki előtte rám telefonált, hogy nem kell-e valamit vásárolni, hozattam vele pár sört és 2 kg krumplit. Utóbbi fogyóeszköz, mióta anyámat kosztolom, holott volt, hogy félévig is elég volt 1-2 kg krumpli, annyira keveset használtunk.
Ezeket Daninak kifizettem. Anyák napjára felköszöntött bennünket: én egy lila szellőrózsacsokrot kaptam, anyám pedig egy hosszú szálú krémszín rózsát.
Daninak pakoltam egy dobozzal az ebédünkből, majd még ment a macskákat megetetni anyám házánál (mint minden nap).


Este levittem anyámat, miután megfésültem és összepakoltunk. Ott is beszélgettünk valamennyit, anyám kapott a lányoktól rizses csokit. Ez piros, és csak egy kicsivel kisebb, mint a sparos. Fő, hogy el van látva egy darabig.

Fent pirítóst csináltam, hogy legyen valami bennem, mert igazándiból nem kívántam semmit, de valamit muszáj volt.

2019. május 4., szombat

Vásár, ez-az

Ma nagyobbik unokahúgomnak volt névnapja.
Nagykorúságukig mind a négy "gyermeknek" megtartottuk úgy a tortás szülinapját, hogy a testvéri család is ott volt, és anyám, keresztanyám.
Mivel össze lehetett hozni az ünnepelt testvérének névnapjával, ezért általában úgy esett, hogy kétszer nálunk, kétszer öcséméknél volt ilyen esemény.
Azóta mindenkinél saját családi események ezek.
Mióta meg net van, azóta a köszöntések leginkább neten zajlanak. Tőlem mindenképpen.

7 után keltem (ezt minden alkalommal úgy kell érteni, hogy valamitől -- szerintem a stressz, szorongás -- sajnos, fent vagyok 4-5 között. Oké, hogy Honesty etetése is közrejátszik, de akkor nem igazán tudok visszaaludni. Gyakorlatilag erőltetem, és a hajnali keléskor beveszek egy Rudotelt (ez csak nyugtató, de talán segít abban, hogy ne pörögjön az agyam a gondokon). Mégis elég nehéz visszaaludni, és hát az nem is tartós, 10 percenként nézem az órát... eléggé kiborít ez a nem alvás, illetve csak nyugtatóval és csak 4-5 órányi alvás; nem tudom, hogy bírható ez hosszabb távon.

Mindent előkészítettem, majd 9-re lementem anyámért.
Vízhajtós nap. Fésültem, odakészítettem neki a délelőttre való nasikat, teát, és két pisilés között terveztem lemenni az iskolai vásárba.
Elkészültem, és így is tettem. Előtte a lenti macskáknak egy dobozba összegyűjtöttem a számukra ehető csirkés maradékokat, előkészítettem és levittem a lépcső alatti helyükre...
Pont találkoztam lefelé menet a liftben öcsémmel; nyilván nem botránkozott meg azon, hogy egyedül hagytam anyámat -- egyrészt nem, mert Szilvinek szóltam, és egy ideig szórakoztatták is egymást --, másrészt meg tisztában kell legyen vele, hogy azért mivel egész nap itt van anyám, néha nekem is lehetnek vásárlási szükségleteim itt a környéken. Mamu azért sokszor 1-2-3 óráig is elvan anélkül, hogy bármit is kérne vagy csinálni kellene érte valamit.
Az iskolában most nem kellett sorba állnom kosárért, szerencsére, úgyhogy elég hamar lerendeztem a dolgot. Vettem hasfogós bugyikat és műanyag papucsot anyámnak, előbbit magamnak is, valamint mikrófedelet, ami nagyon kellett már. Egy teljes nagyságú, lyukakkal ellátott műanyag lapos búra tulajdonképpen, amivel lefedem a melegítendő kaját, tehát ha olyan az a kaja, nem a mikrót fröcsköli tele, hanem ezt a fedőféleséget.
Innen elmentem a Sparba, ahol bevásároltam, főleg kajaféleségeket, főznivalót.
Otthon megebédeltettem anyámat, bőven vittem neki csirkemájpörköltet tarhonyával és csemegeuborkával, utána kávét főztem.
Mivel amúgy elfogyott a cucc, magamnak egy Sparban vett sült csirkecombot szántam, amihez kifőztem egy zacskó basmati rizst, és meggybefőttet ettem hozzá.


Vett be Apranaxot, mert reggel ugyan úgy döntött, hogy nem kell, mostanra mégiscsak fájt neki a karja. Utána, mondja, hátha tudunk tornáztatni... így is lett, de nem bírja sokáig.
Szilvi mosott legalább 4 "gépnyit", félórás, 30 fokos programmal. Nekem is ott volt pár darab szennyes, egyúttal azt is rendezte. Mivel elég sok hátraléka van mosásilag a többhetes mosógéphiány miatt, így minden szárító be van fogva, így az enyémen is száradnak a cuccok.
Otthon megnéztem A mi kis falunkat, ettem két virslis párnát.
Levitel előtt összepakoltam, megfésültem, majd levittem, átadtam.

2019. május 3., péntek

Pénteki itthonság

Változó időjárás; általában borús, néha esett is, de 1-2 órára a nap is kisütött. Magam részéről azt sem bánnám, ha az egész nyár ilyen lenne, mert azért nincs hideg.
Ma kisebbik unokahúgom is betöltötte a 31-et, ami szinte hihetetlen, anyám négy onokája közül mindig ő volt a "picike". Most meg fél fejjel veri a nővérét is. Arról nem is beszélve, hogy még "rosszindulattal" sem mondható 24-nél többnek.

7 után felkeltem, elvégeztem a szokásos itthoni reggeli teendőket, előkészültem anyám fogadására. Bekészítettem a kávét, megcsináltam a teát.
9-re lementem érte, itthon megfésülködtünk. Ma kezdte el a Zinnat nevű antibiotikumot szedni, reggel-este, tehát erről sógornőm gondoskodik, mint ahogy egyébként ebben a szituban az egyéb reggeli gyógyszerei bevetetésével is. Pl. a vízhajtó, másodnaponként, éhgyomorra. A fájdalomcsillapító az, amit vagy már szintén bevesz, vagy napközben dönt úgy, hogy mégiscsak kell neki -- így az nálam is van, valamint délben ebéd után szoktam neki odaadni a második Nitromintjét, ami egyszerű, mert én is szedem.
Délelőtt kivit, rizses csokit eszeget, és mindig noszogtatni kell ivásra.

Csirkemájpörköltet főztem tarhonyával. Anyám nagy örömmel ette, szereti.


A tea után kávé, de őt ez abban egyáltalán nem zavarja, hogy napközben akár 2-3-szor is ne szunyáljon egyet. Szunyálások között azért többnyire fent van, olvas, rejtvényt fejt vagy tévét néz.
Délután már a sorozatai vannak, ilyen szempontból csak néha van feladatom, mivel a pisilésre vonulást nem akadályozhatja semmilyen sorozat...
Ballagás volt itt mellettünk a gimiben, az ablakból szoktunk néha mozizni a hatalmas tumultuson, alig lehet férni a parkoló autóktól, pedig amúgy van elég bőven körülöttünk parkolási lehetőség -- még manapság is, holott többszörösére nőtt az autóállomány pár évtizedes távlatban. No, ilyenkor minden tele van. Időnként hallható is a program, főleg a hangszórós ballagási énekek; meg utána láthatóak a boldogságosan vonuló családok az ünnepelttel, aki alig látszik ki a csokréták, ajándékok mögül...
Időnként eszembe jut az enyém... '75-ben, a Fazékból. Anyám és apai nagybátyám felesége jöttek el, és kaptam két könyvet. Annyira nem volt óriási felhajtás szerintem másoknál sem, virágboltnyi virágözönökre sem emlékszem -- persze attól még biztosan kaptak mások virágot akkor is.
Utána semmiféle "buli" nem volt szerintem... nem is igen voltam tisztában vele, hogy "kellene" lenni, tényleg!😄
Az enyémek ballagása már sokkal jelentőségteljesebb volt, az ünnepelt átérezhette az eseményt, az ünneplést, voltak virágözönök, és ott volt az egész család (anyám kivételével, mert ő mindig inkább az otthoni főzést vállalta sokkal szívesebben, mint bárhová kimozdulni...). Utána pedig mindegyiknél volt "buli". Vagy itthon, vagy anyámnál volt megrendezve, és jelen volt keresztanyám, öcsémék családja is.

A sorozatok után, mielőtt leviszem, azelőtt is meg szoktam fésülni, mert kijönnek a csatok a hajából a fekvéstől.
Konyhafőnök elejéről szokás szerint lemaradás, de néztem, plusz a BK-t. Ha valami miatt valamelyiket nem tudom megnézni, el szoktam kérni Istvántól a letöltést... és valamikor megnézem.
Este egy debreceni páros kolbászt majdnem sikerült megenni, egy bő fél darab azért megmaradt.