2019. március 17., vasárnap

Laza nap

Folytatódott a lazaság.
Pihenés, olvasás, netezés.
Megettem a négy natúr töltött káposztámat bármi nélkül, és most nem voltam hajlandó mást is főzni, elvégre ott vannak a napokbeli főzőcskék.
Elolvastam Nicholas Sparks: Az utolsó dal c. könyvét. Remek volt, hatásos, sodró, élménydús és megrázó.
Szilvi kiporszívózott, aminek nagyon örültünk.😊 Honesty is. Érdekes módon ő nagyon régen nem fél már a porszívózástól. Jó, azt éppen nem engedi, hogy őt is kiporszívózzuk😄, pedig ráférne a hatalmas bundára... de teljesen nyugiban van.

Este összedobtam egy fokhagymás-libazsíros pirítóst, és délutántól éccakáig részletekben megnéztem 5 részt a Szomszédokból.
Bencust hozták 7 előtt.

2019. március 16., szombat

Nosztalgiák

Szintén jó kis csendes nap volt, ki se tettem a lábam.
Istvánnal kommunikálgattunk.
Egy tippem alapján (hogy mit szeretnék esetleg nézni, mit töltsön le) küldött nekem Álomhajót, igen ám, de később vette észre ő is, hogy összevissza vannak számozva a részek, és bár külön-külön élvezhető minden rész, de azért mégiscsak ne a 9. részben érkezzen már meg a kapitány vagy mi. Én erről mit sem tudok, anno nekem ez a sorozat is kimaradt, és Szilvi tippje szerint nekem biztos tetszene... mindenesetre a régen itt nálunk leadott részek nem ugyanazok, mint amilyen részeket fellelt, csak némely van fedésben, és a sorrend egyáltalán nem stimmel.
No, miután letöltögettem, mégis inkább úgy döntöttünk, hogy ő majd megpróbálja rendbe tenni, szortírozni ezt, de addig is küld nekem Szomszédokat.
Úgyhogy meg is kaptam az 1. évadot...

Hajat mostam, majd nekiálltam a töltött káposztának.
Magamnak kivettem 8-at és simán megfőztem, ügyelve rá, hogy csak félfövésig menjen, simán vízben, mindenféle trutyi, rántás stb. nélkül. Fele volt az ebédem, de estére túróscsuszát ettem, meghagyva a másik felét holnapra.
Az összes többit Szilviéknek főztem meg. Egy liter paradicsomléből csináltam paradicsommártást, mert ők így imádják, és rendesen megfőztem a káposztákat külön, majd összeraktam a kettőt... Ezt igencsak napokig fogják enni, pláne, hogy Bence két napig most nem eheti, mivel csak holnap este jön haza.


Részletekben a délután és este folyamán megnéztem a Szomszédok első 7 részét.
Nekem korosztályos volt ez a sorozat, 31 voltam, mikor elkezdték adni, és mi pedig '84-ben költöztünk panelbe, amikor 28 voltam. Akkoriban valószínűleg mi sem volt természetesebb, mint látni ezt a sorozatot. Mostanra azonban hihetetlen lenne az egész, ha nem pont ezt és így éltem volna át anno a világot és a mindennapokat.
Csak az azóta eltelt újabb 31 év elfeledtette az emberrel... illetve dehogyis, hiszen nem felejti el az ember a saját történelmét; csak mivel nem foglalkozik a múlttal, ezért háttérbe szorulnak ezek az emlékek. Meglepetésként éri az embert sok-sok déja-vu-érzet.
Akkoriban 3 éve költöztünk be a panelbe, egy hároméves gyerekkel... és ugyanez ment. Csóróság, küzdés a pénzbeosztással, állandó számolgatás, rohanás, becsületes munka sok esetben normában és pluszmunkák látástól vakulásig. Önérzet messzemenőkig. És valahogy nem volt semmilyen szegénység és szükség ciki, mert a környezetemben mindenki ugyanúgy kínlódott, eltérések csak olyan szinten voltak, hogy ki mennyire szegény... ki jobban, ki kevésbé, de mindenki ugyanazon az oldalon éldegélt. Ekkora különbségek anyagi szempontból, mint manapság, elképzelhetetlenek voltak.
Ja, és ma már alig emlékszünk rá és megmosolyognivaló, amilyen becsülete van a Szomszédokban pl. egy érettséginek! Manapság egy diplomát nem tisztelnek meg annyira... Na és hát a panellakás is nagyon "húha" és tiszteletreméltó dolog ám! Maga a tény, hogy valaki az önálló lakás szintjéig jutott! Akkoriban még meglehetősen ritkán tettek a fiatalok alá lakást, és ők maguk, nagyon sokszor abszolút szülői segítség nélkül összegyűjtögették a "beugrót", aztán fizették elvileg 36 évig a hitelt... meg szakszervezet... meg vállalati támogatás, fiatal házasok kölcsöne... Ami azért, valljuk be, akármilyen nehéz volt, de két dolgozó ember akkor még képes volt valahogy azokból a bérekből is fizetni és tényleg szűkösen megélni. Ma a hitelek egyáltalán nem a mezei keresetekhez igazodnak, nem reálisok.
Változott a nézet is: mára már réges-rég hozzászoktunk, panelosok gyakorlatilag a lenézéshez... és már rég nem lepődünk meg panelben sem, hogy itt is óriási különbségek vannak ember és ember, lakás és lakás között.
Rájöttem, hogy anno nem láttam a sorozat elejét, tudom, hogy később kapcsolódtam be, és akkor sem okvetlenül láthattam minden részét. Van, ami dereng, de az elejének nagyobb része abszolút ismeretlen a történet elején.
Mindenesetre nem rossz azért néha visszarepülni az időben és feleleveníteni, hogy is volt. Hihetetlen hangulatot ad látni az akkori frizurákat és öltözékeket, az ember vigyorog és ahá!-érzése támad...

2019. március 15., péntek

Csendesen

Meglehetősen felhős, borús, szeles idő volt. Annyira sehova nem kívánkoztam volna ki.
Bencét fél 2 körül elvitték. Legalább változatosság neki ez után a hét után...
Olvastam, neteztem, később túróscsuszát készítettem.


Ez után már csak a lazsálásnak hódoltam. Részletekben, de éccakáig betartva megnéztem a múlt heti 5, és az e heti 4 Elifet, azaz összesen 9 részt. Ez azért nem semmi teljesítmény!
Később jöttem rá, hogy meg akartam nézni a Kincsem c. magyar filmet... hát ezt most el- és benéztük...

Közben Dani jött: anyámtól hozott egy jó családi főzésnyi nyers töltött káposztát -- és még Dani külön kapott, főtt állapotban. Anyám piciket szokott csinálni, jó fűszeresen. Imádom félfövésben -- ezt is anyámtól örököltem. Félfövésben, abszolút minden nélkül (se lé, se kenyér, se káposztatörmelék) rengeteget meg bírunk enni, ha jó ízes a töltött kápi.
Mivel mára már főztem és abból ebéd gyanánt jól be is laktam, elraktam holnapra a töltött káposzta főzésének gondját.
Azért este nem álltam meg, kivettem négyet és simán megfőztem magamnak... félfövésesre és le is "küldtem".😊

2019. március 14., csütörtök

Holnap nem lesz bót!

Bencus nyilván ma is itthon volt, a helyzet nem változott annak szempontjából, mennyire "vesz igénybe".😊 Délelőtt rendezkedtem, szelektáltam, a még ehető macskás maradékokat előkészítettem a lentieknek.
Neteztem,olvastam, játszottam.
Megvártam, míg Szilvi hazajött, elkészültem, lementem.
Levittem a lenti macskáknak a lépcső alá a maradékot. Elvittem egy nagy szatyor szelektáltba valót a helyére. Visszamentem az ATM-hez, vettem fel pénzt, majd elbandukoltam a Sparhoz, ahol bevásároltam.
Eleinte nem fogtam fel, miért van délután 4 óra előtt (elvileg még munkaidők vannak!...) tengernyi nép a boltokban... később leesett. EGY nap nem lesz bolt -- atyaúristen!
Ide muszáj betennem egy FB-on talált aktuális képet:


Tényleg érdekes. Mondjuk, valóban ez lehet a helyzet -- mármint a tömegnyomor --, ha kétnapos ünnep hétköznapra esik, mondjuk, hétvége előtt vagy után. No de egyetlen pénteki napról van szó, amikor szerintem végül is csak a kenyér az, ami jó, ha van egyetlen bolt nélküli nap esetén is otthon egy, amúgy alapvetően működő háztartásban. Nyilván nem azokról beszélek, akik most költöztek be valahova és üres minden.

Danival cseteltem, később jött, és hozott két almot (nála volt az autó), s míg eszemben volt, gyorsan ki is fizettem.
Hozott egy sport gumiszalagot, erősítés céljából -- ilyen. Neki is van egy ennél "combosabb".


Végre megszabadultam az anyámhoz viendő felgyűlt cuccoktól. El tudta vinni az összes göngyöleget és szárazkenyér-csomagot. Odaadtam még a befizetett csekkjei szelvényeit is.
Elcuccolt anyámhoz, így mindent el tudott vinni, a vásárolt sok macskakaját is.
Utána letette az autót, biciklivel hazajött, azt is letette, és még felugrott a tiszta ruhákért.

István megint átnézte a gépet, mert tegnap éjjel és még reggel is frissítés volt, ilyenkor mindig szövegel nekem... nem talált problémát.

Este szokásos tévézés, majd net, olvasás.

2019. március 13., szerda

Nyugalmas

Ma végképp semmi érdekes nem volt.
Szilvi elment iskolába, én itthon voltam és Bencust őriztem -- dolgom vele nem sok akadt, de itthagyni eszembe se jutott. Még ha nem is vesz igénybe, maga a tény is, hogy nem egyedül van, egyáltalán nem ugyanaz, mint ha egyedül hagynánk itthon. Bármi előfordulhat, azért mégiscsak fennáll a lehetőség, hogy jöhet hozzám bármivel.

Jött egy sms a Telenortól, hogy a kártyás mobilom éves ellenőrzésének határideje május 9. Ráér még, csak el ne felejtsem. Dani nevén van, majd szólni kell neki.

Fényképeztem egy kis felhős, mozgalmas eget. Úgy elnézegetem, annyira változatos időnként az ég, hogy gyönyörködik az ember nemcsak a színekben, de a formákban különösen.


Anyám telefonált, jól megbeszélgettünk mindent, olyannyira, hogy én közben észrevétlenül le is merültem. Szegény meg mondta még a magáét jó ideig, mire gyanús lett neki...

Olvastam, neteztem, játszottam.
Bundáskenyeret ettem.


Este néztem a szokásosakat. Hiányérzetem van a szlovák sorozat végeztével.
Már István mindig kérdezi, mi kéne, mit szerezzen be, de hát a bőség zavara, ugye...
Biztos megmosolyognivaló leszek, ha eszembe jutott a Szomszédok.😇😌 Régi jó, '87-ben kezdődött, csütörtökönként vetített, békebeli szocreál sorozat, akkor aktuális ruhákkal, frizurákkal, zenékkel, szövegekkel... Ment vagy 10 évig, még a befejezéshez képest is már huszonéve, hogy nincs. Szilvi mondta, hogy szokták időnként adni itt-ott, de hát én nem szoktam műsorújságot böngészni, úgyhogy ilyenekről fogalmam sincs. Mindenesetre újranézném... ugyanúgy, ahogy pár hónapja a Nyolc évszakot. Az is nagyon fura érzés volt, korabeli ifjonti koromra emlékezvén.

2019. március 12., kedd

Alkalmasság

Ma is a tegnapihoz hasonló nap volt. Szilvi fél 8-kor elment, de most először a Praxis rendelőbe, ahol gyakorlatilag üzemorvosi vizsgálaton kellett neki részt venni. Volt vérvétel, valamint tegnap kaptak üvegcsés felszerelést, melynek segítségével székletet is kellett vinni...
Miután ezen túlestek -- az egész csoport ma reggelre volt küldve --, már 10 óra is lett, s csak utána mentek a tanfolyamra.
Bencus itthon maradt. Feküdt, tévézett, okostelefonozott, ha fent volt. Sok minden be volt készítve neki, a torokfájás miatt amúgy sem igazán volt étvágya, így dél körül sem kért semmit, hiába soroltam időnként a lehetőségeket.
Szilvi 3 körül szokott hazaérni, utána esznek.
Szilvi eléggé aggódott, mert a vizsgálat előtt kitöltött papíron ő őszintén beírta a betegségét (allergiás asztma) és a huszonéve szedett gyógyszereit, éves tüdőgondozói kontrollját stb. Az orvos viszont ezen sokáig dilemmázott. Már majdnem úgy nézett ki, mintha a betegsége kizárná azt is, hogy egy öt hónapos tanfolyamon részt vegyen! Ez azért nonszensz. Két évvel ezelőtt meg simán kiröhögte és kivágta a közrettegett dehuszos üzemorvosnő napi 8 órában utcai közmunkára a kötegnyi orvosi papírjával. Arra iszonyúan alkalmas lett volna, de családsegítő asszisztensnek, illetve előzőleg az erre képző iskolára esetleg nem felel meg ugyanazzal a betegséggel. Igaz, más-más orvos, de akkor is! Szemetet szedni a gazban, porban, utcát seperni meg jeget törni nyilván marhára egészséges napi 8 órán át 60 ezer Ft-ért egy allergiás asztmásnak; ezzel ellentétben ülni egy tanfolyamon -- vagy netán, ha állást kapna ezzel, családsegítő asszisztensként -- egyértelműen veszély fenyegetné. Akkor mégis milyen állásra jogosult az ember, semmilyenre? Majd lerokkantják vagy eltartják államilag?
Kiderült, hogy jópáran egyszerűen nem írták be a betegségeiket...
Emlékszem, a második munkahelyemtől szintén ide kellett járni üzemorvosi vizsgálatra. Sőt, ugyanehhez a dokihoz, akit beazonosítottam, mikor a nevét meghallottam.
Én is mindig aggódtam az alkalmasság miatt, mert mindig nehezen született meg az angina pectoris, ritmuszavar, szívelégtelenség és a szedett gyógyszerek okán. Pedig csak ez került be, az összes többi kórról nem is szóltam, sőt, a java még egyébként is ezek után jött...
Lényeg, hogy mindig frászom volt, alkalmasnak nyilvánít-e, mert mindig egy csomó hezitálás előzte meg.

Most kissé aggódik, hogy mittomén, jövő héten majd kijön az eredmény, hogy nem végezheti el a tanfolyamot... Hát csak nem tán??? Ő sokáig győzködte az orvost, hogy ő pont attól tünetmentes, hogy szedi a gyógyszereket. És egy tanfolyamon mi baja lehetne? Az, hogy a tanfolyam elvégeztével esetleg álláshoz is jut, az majd akkor legyen már probléma!
Déja-vu-érzés. Én sem vagyok gyakorlatilag alkalmas semmilyen eljárós, járkálós vagy akár csak könnyű fizikai munkára, egyebet meg pláne nem kapok -- ám a rokkantsági igénylésemmel kivágtak. Aztán osszam be évekig a havi aktív korúak támogatását... amihez szintén tenni kell, hisz vannak kritériumai! Se ez, se az -- szembehunyás. Oldja meg a paraszt, ha meg végképp nincs segítsége, dögöljön meg. Sajnos, ez van.

Szilvinek pénzt adtam vásárlásra, valamint rábíztam a coopos levelet és kártyámat, hogy ha odamegy, rendezze már le a kuponjaimat. Mert ugye, értesítettek egy 500-as és több árukuponról, viszont most már nem küldik ki ezeket. Én meglehetősen ritkán megyek mostanában oda. Ha vásárlok, akkor már a Sparba megyek, mert ott sokkal több dolog van, ami érdekel és jó áron van; és akkor már nekem nem fér bele másik bolt, cipelés szempontjából sem.

Jött az upc-től egy félhavi mínuszos számla. No, majd be kell mennem jövő héten, mert ezt kifizetik.
Elolvastam Cynthia Parkertől egy könnyű megmérettetésű romantikust, Elfojtott vágyak címmel.
Még a kajálásom is a tegnapit követte: gombaleves, este főtt lecsókolbász.

Este a Drága örökösön, a Barátok közt-ön kívül az Alvilágot is megnéztem.

2019. március 11., hétfő

Hétkezdő

Erre a hétre azt dobta a hétfő, hogy Bencének torokgyulladása lett, így itthon maradt. Szilvi ezt most ződhajnalban mondta, mikor összefutottunk, mikor kitámolyogtam Honestyt etetni.
Ő viszont ment iskolába, nyilván nagyon jól tette, Bence nem volt annyira beteg, hogy muszáj lett volna mellette őrt állni. Én meg elvileg amúgy is mindig itthon vagyok...
Most tényleg nagyon optimálisan alakult, mert négynapos a hét, s ezen a négy napon nincs semmi olyan, amikor kötelező lenne menni valahova. Úgyhogy menjen csak nyugodtan Szilvi iskolába. Van egy hiányzáskeret, ami bizony, nem sok. De én is úgy lennék vele, hogy ne nagyon fogyasszuk, amíg nem muszáj!
Tehát itthon voltam Bencussal, de az okostelefonnak köszönhetően gyakorlatilag a világon semmi szükség nem volt rám, csupán a biztonságérzetének. Szilvi sok mindent bekészített neki, és mikor dél felé jártunk, én hiába kérdeztem meg óránként, sorolva az ételrepertoárt, hogy mit enne -- nem kért semmit. Ment az új tévéjük és okostelefon -- néha aludt egy kicsit, ennyi.

Tárkonyos gombalevest készítettem sok zöldséggel, isteni finom lett. Mivel más nem nagyon ütötte bele a kanalát, én négy napig ezt ettem...
Egyébként eddig nem jöttem rá, de mindig éreztem valami hiányt íz szempontjából, ha valamilyen tárkonyos jellegű levest főztem. Valahogy nem volt teljes. Valahol olvastam, és most eszembe villant, amikor kóstolásnál megint valami icipici kiegészítő ízhiányt éreztem... egy kiskanál cukrot tettem az egészbe. Tökéletes lett.


Mikor Szilvi hazaért, nemsokára készültek és elmentek a gyerekorvoshoz. Ha teljes munkanapos hét lett volna, már csütörtökre kiírta volna, ám mivel péntek amúgy is ünnep, egy napra már nem tette. Úgyhogy Bencus most 4 napot pihen.

Este lecsókolbászt főztem, most ez jólesett tormás majonézzel és mustárral.
Megnéztem a szokásos két magyar esti sorozatomat, majd neteztem, olvastam, játszottam.