2018. február 9., péntek

Fotózás plüssökkel

Maradékokat szelektáltam a hűtőből, mert ez többnyire az én dógom... Ezzel azt érem el, hogy egy csomót kell mosogatni, valamint félig lesz a szemetes.
Szilvi tescózott, hozott Félixet, valamint két csekkre is adtam rávalót.
Anyám telefonált. Kiscica nincs, már lemondott róla. Bár nem reklámozza, mert mindig is nagyon erős volt... mindig olyan volt, hogy anélkül tűrte a csapásokat, hogy összeroppanna; de azért látni lehet, kissé belebetegedett a macskája elvesztésébe.:(
Az idősebb (a kiscicánál idősebb, de amúgy az is 1 év körül, ha lehet) fekete kandúr már régebb óta is csak vagy kétnaponta jár haza enni, aztán megy megint...

Megnéztem az Elif 106.-t.
Fotóztam Bencust, már régóta terveztük, hogy a tavaly őszre lezárult vitateames cuccokkal és a nemrégi coopos jószágokkal meg kéne ejteni a fotózást; hiszen ők mind a két akcióbeli összes plüsst megszerezték! Honestynek persze mindig, mindenütt asszisztálnia kell. A dolgok történése csak akkor nyerhet igazolást, ha Honesty tanúsítja.:)

   



Aztán persze Honesty sem lett elhanyagolva...


Este BK, majd videóról megnéztem A dal 2. válogatóját.

2018. február 8., csütörtök

Szülőis nap

Esett megint egész nap!
Akartam menni nagy keservesen már végre a háziorvoshoz, már kezdtem összeszedni magam, aztán kiderült, hogy ma Szilvinek szülői értekezlet lesz, ahogy 4-kor hazahozza a gyereket, már fordul is vissza. Tehát ugye, én "vigyázok" Bencusra, de különben meg gyakorlatilag ez most már semmi teendővel nem jár. Szilvi odakészít neki mindent, elvan a tévével. Csak hát maga a tudat, hogy van valaki a gyerekkel. Ez mindenkinek számít.
Mondjuk, nem időpontos volt nekem ez a dolog, csak azt mondtam, hogy nem ártana azért kiírni ezeket a dolgokat, direkt ezért van a konyhában is egy asztali naptár. Ha mondta két hete, hogy ma szülői, na biztos nem fogom folyamatosan észben tartani... És már azóta készülök az orvoshoz, mióta István is pont csütörtökön volt itt, mert nincs Bisoprololom és tápom sem.
Azért akkor már, mivel még volt idő addig, elugrottam a Sparba, mert ezt terveztem az "orvos utánra". Kicsit eláztam, mert csak kapucnit raktam fel. Nem zuhogott annyira, de ernyővel nem akartam még a szatyron kívül kínlódni. Bevásároltam pár dolgot, amiket már kigondoltam, kajafélék, gyümölcsök, egyéb konyhai dolgok.
Hazaérve Szilvi nemsokára indult is, hazajöttek, majd nemsokára indult vissza szülőire.
Ahogy Szilvi már itthon háborgott egy csomó mindenen előzőleg, meg főleg mindenki előtt egy igen kontrollálatlan, "ki, ha én nem" anyuka -- nagy vitákra voltam felkészülve. Ehhez képest nem volt semmi. Minden szülő fülét-farkát behúzta és senki meg sem szólalt! Na nyilván nem Szilvitől vártam volna, ő legfeljebb akkor szólalna meg, ha már elkezdte valaki, meg hát amúgy is mindig ő a jegyzőkönyvvezető. De az a vérmes anyuka folyamatosan uszított, hát azt gondoltam, majd jól összedől a ház.

Elif 105., BK, majd megnéztem videóról A dal 1. válogatóját.

2018. február 7., szerda

Mindenféle

Tegnap a kései órákban másik kedves ismerősöm jelentkezett, hogy szeretne nekem "valami csekélységgel" kedveskedni, elfogadom-e.
Gondoltam, esetleg... valami saját könyv lehet-e, mi más, előre is öröm.:)
De nem az volt, hanem a levelezésünk kapcsán kiderült, hogy szeretne valamivel meglepni, de majd én vegyem meg magamnak, amit szeretnék... Természetesen nem akartam, hogy ilyesmivel terhelje magát, tudom, hogy neki sem habostorta az élet. De azt mondta, hogy ezt már régebben nekem szánta.
Így aztán ma délelőtt meg is kaptam tőle háromezer utalást, majd olyasmire költöm, amit egyébként nem vennék meg magamnak, lemondanék róla. Nagyon kedves, annyira meghat mindig a segítőkészséggel, jószívűséggel találkozás, hogy elrívom magam.:) Nagy köszönet a szívjóságért!:)

Megnéztem az Elif 104. részét, majd telefonált István.
Ezután a Lány a liftből amerikai családi filmet néztem meg, majd újra telefonált István, mert közben amolyan gépes problémáim adódtak, hogy a Jegyzettömb txt-cuccaimnál az istennek nem lehetett jól beállítani a nyelvet, vagyis hogy ne kérdőjelek jöjjenek az ő, ű betűknél. Illetve mikor beírom, akkor még rendben van, csak mikor újból behívom a fájlt, na, akkor másztak el az ominózus magánhangzók kérdőjelekké. Addig-addig variálta, míg a fájl régebbi, még wordben szedett részében is "megromlottak" azok a bizonyos magánhangzók! Aztán végül is megoldható lett a probléma, csak az újonnan elcsesződött fájlban ki kellett végig javítani az ő, ű betűket. Ezt István megcsinálta, nehogy már kardomba dőljek. És onnantól nem játszik ilyeneket, valahogy mégiscsak sikerült átállítani, mert egyébként az istennek nem akarta engedni, mindig visszaállt, ahova ő gondolta.

Este BK, Szulejmán -- éccaka hajmosás.:)

2018. február 6., kedd

Csomag érkezik

Most szombaton nem volt Szultána. Egyszerűen fogták és abbahagyták így, mindenféle lezárás nélkül. Nem igazán vágja az ember a TV2 húzásait, főleg amit a Szultána körül csinálnak állandóan. Összevissza pakolgatják időpont szerint is, ez a szombat délutáni adás pl. senkinek nem volt jó... de legalább adták. Már decemberben is leálltak vele valami baromság miatt egy hónapot, most is, de most ráadásul még az sincs mondva, hogy nyugi, majd valamikor folytatják.
István "kitalálta", hogy ha gondolom, magyar felirattal tudja nekem küldeni a folytatást... Ezek ráadásul a magyar részekhez képest reklám nélkül is kétórás részek! Bár a címükben így is két rész van megjelölve. Mondtam, hogy oké. Megkérdeztem Popikát, hogy ilyen alapon kéri-e ő is a folytatást, mert akkor át tudom küldeni időszakonként. Persze miután megnéztük, ahhoz, hogy újabb feltöltések férjenek a drive-ra, nyilván egy idő után le kell törölni. Így mindig jelzi Popika is, hogy megnézte-e már, mert ő nem tölti le gépre, hanem ott helyben nézi meg. Kérte, úgyhogy ezentúl így fogjuk nézni a Szultánát.
Tehát ma megnéztem a filmcím szerinti 43-44. részeket, lényeg, hogy attól kezdve, ahogy abbahagyták a történetet.

Jelezte nekem Eszter, kedves versrajongó ismerősöm, hogy tegnap csomagot adott fel nekem, pár nap múlva biztos megkapom. Erre mit ad isten, nemhogy nem pár nap volt, hanem még egy egész nap sem. Tegnap du. 2 körül lett feladva, és ma már fél 11 körül meg is érkezett! Pedig nem elsőbbségivel volt...
Nagy meglepetés volt számomra. Konkrétan a betegségemmel kapcsolatosan, de immunerősítő stb. cuccok voltak, egy részüket nem igazán tudnám megfizetni... Süngomba, Flavin7, magnézium-C-vitamin pezsgőtabletta, Floraliv, Normaflore. Na meg kávé és egészséges édesség. Az első kettő maga több, mint egy tízes... De nem tudtam, nem is lehetett őt lebeszélni, annyira segíteni akart.
Nagyon örültem, és végtelenül hálás vagyok.


Aztán kitaláltam, mivel fogom viszonozni...:)

Megnéztem az Elif 103. részét, este meg a BK-t.

2018. február 5., hétfő

Hétfő

Rájöttem, hogy még nem utaltam a közös költséget, pedig mindig azonnal szoktam, ahogy pénzt kapok. Na persze, mert most hétvége is hó elejére esett, kiment a fejemből. Úgyhogy ezt megejtettem.
Ezek után blogot pótoltam, mert szokásomhoz híven mindig elmaradok.
Szilvinek ma 1-re kellett menni a gyerekért az iskolába valamiért...
Tulajdonképpen nem igazán történt semmi, sokat neteztem, csetelgettem, a hímzés kicsit hiányzik... de olvasok helyette, meg hát ezer dolgot tudnék csinálni, ha lenne elég idő, de mindig úgy kifutok belőle.
Este BK-t néztem, majd a Beszélj! c. amerikai filmdrámát.

2018. február 4., vasárnap

Vasárnap

Nem kívántam semmit, volt még a csirkecombból is, de valahogy semmit.
Délután mégiscsak odatettem egy marék csirkelábat pörköltnek... :D Ezt mindig magában szoktam enni, de még úgy, és éhen sem bírtam még ebből sem háromnál többet elszöttyögtetni...
Van ez így. Mondjuk, ideje lenne már kiíratni a tápszeremet.

Késő délután jött Dani, almot hozott, hálisten.
Bepakoltam a hátizsákjába az anyámhoz szánt göngyöleget, összehordtam a száraz kenyérdarabokat-héjakat, majd Dani elbiciklizett anyámhoz.
Vett és vitt neki kajaféléket, amiket amúgy anyám sosem venne meg magának.
Küldött bablevest, madártejet, egy-egy kisdoboznyi rizset, sült krumplit, pár rántottcsirke-darabot, egy-két sültpulykaszárny-darabot, befőttet.
Dani elvitte a tisztaruhás zsákját.
Bencust hozták estefelé.
Ma volt a Sztárban sztár + egy kicsi döntője. Nagyon jó volt mindegyik döntős, szinte lehetetlen volt választani. Akikre tippeltem, ők győztek. Szuper volt!:)

István telefonált, és jó sok emberrel csetelgettem ma a nap folyamán.

2018. február 3., szombat

Esős szombat

Mivel időről időre istentelenül felhalmozódnak a félixes dobozok, kénytelen vagyok likvidálást beiktatni még akkor is, ha tényleg sajnálom ezeket a tök stabil, masszív dobozokat...
Már rengeteget felhasználunk a lakásban itt-ott, bármire; de hát a végtelenségig ezt sem lehet. Felhalmozásnak sincs értelme, mert nem tudjuk hova; valahol tárolni kell, itt nincs kamra vagy pince... A szemétledobóba nem lehet begórni, mondjuk, egy reklámszatyorban, mert ahhoz túl könnyűek, fennáll a dugulásveszély. Így aztán, sajnos, szét kell valahogy ollózni lapjaira, és úgy szemetesbe dobni. Ma ezt csináltam vagy egy órahosszat reggel, friss erővel. Mert ne higgye bárki, hogy ez könnyű. Annyira erős a doboz, hogy az ollóhoz is meglehetős erőkifejtés kell hozzá. Tőlem mindenképpen.
Esős nap volt, ha tisztességesen látni is kellett, villanyt kellett kapcsolni.

Megnéztem az Elif 102. részét, majd anyám telefonált. Nagyon szomorú, mert egy ideje eltűnt a kismacskája. Lehet vagy 4 hónapos összesen...:( Mikor hozzákerült novemberben, öklömnyi volt. Bőven szopós korban... És hát ahogy találgattuk, őt valószínűleg bedobták a kerítésen anyámhoz, máshogy egy ilyen apró macska nem kóborol még el. Hidegek voltak, és pár napi kinti etetés után anyám megadta magát. A kismacska kitartóan ordított az ajtajában, ki az, aki azokban a hidegekben ilyennek ellenáll?
Annyira jól megvoltak, és anyám nagyon megszerette. Pont ezért nem akart saját macskát, mert már annyiszor csalódott: megszereti, és akkor egyszerre csak történik vele valami... Azt hiszem, igazi állatszeretők többször is megtapasztalhatták már ezt. Olyan nagy a csalódás, hogy azt mondjuk: soha többet. Én is így voltam Toncsi után, bár ő kutya volt...
Viszont nem lehetett nem kiengedni. Annyira benne volt a cicában a "kint" imádata, ha nyílt az ajtó, mint akit puskából lőttek, úgy rohant kifele. De hát mindig visszajött. Már tervezgettük a tavaszi ivartalaníttatását is...
Vigasztaltuk anyámat, hogy még visszajöhet... példákat hoztunk, kinek hány napja eltűnt macskái is megkerültek. De a napok telnek... és hát még olyan kicsi volt. Még az is lehet, valaki befogta és jó helyen van. Bár így lenne! Olyan szép volt, olyan tökéletes kis habos-mákos macskaanyag, látszott rajta az is, hogy gazdás. Persze... ki tudja, mi lett a sorsa. Mindig azt mondom, leginkább arra gondoljunk, hogy befogadták.:(


Bencét elvitték kora délután.
Cseteltünk Danival, István telefonált.
Nagy örömünkre elkezdődött A mi kis falunk 2. évadja, ma volt az 1. rész.
Éjszakába hajlóan még megnéztem egy krimit, Ártatlanul vádolva címmel.