2017. szeptember 30., szombat

Végre szombat

Miki újra elküldte a könyvem javított változatait, majd rábólintottam. Mondta, hogy akkor beküldi a köteles példányt az OSZK-ba, és utána mehet! Még megcsinálja a reklámozós fedelet, aztán majd "megjelenünk".:)
Egyben rendeltem Miki kiadójának repertoárjából 5 db novellás e-kötetet, kisregényt. Mert megkévántam.:) Egyébként is szeretem a kortárs novellákat, meg hadd gyarapítsam a kiadó forgalmát.:)

Csináltam saját magamra egy telegépnyi mosatást. Főleg felfrissíteni néhány, több éve szekrényben álló pulcsit, hosszúujjú pólót.
Megnéztem az Elif 20. részét, a tegnapit.
Bencust elvitték kora délután.
Megsütöttem a két kis szelet harcsát fokhagymásan, paprikás lisztben.
Az egyik -- teljesen magában -- volt az ebédem, a másik a vacsorám.
Még nem igazán érzékeltem az eredeti ízét, de éhes voltam, és egészen biztosan finom volt.
Este megnéztem az X-faktor 5. részét.

2017. szeptember 29., péntek

5. sugár

Délben gombapaprikást főztem, és természetesen nokedlit hozzá.
Most megint sikerült az állóképességemet próbára tenni, mivel többször is elgyengültem közben és rosszullét, ájulás környékezett. Minimum azonnal le kellett ülnöm, sőt, egyszer feküdnöm is. Eléggé megvisel ez, már azt hittem, többször nem fordul elő. Még mindig elég kemény nekem sok minden.

Megkaptam Mikitől a készülő új könyvemnek az epub és pdf változatát. Kérte, hogy nézzem át és szóljak az észrevételekről. (A fedél már régebben elkészült, azt már jóváhagytam pár változtatás után.) Most még volt egy üressor-hiány a Tartalom alatt, ami elég feltűnő volt a belívben, ahhoz eléggé ragaszkodtam, mert nem volt szép. (Találtam még öt kötőjelet, egy helyről, ami helyett gondolatjel kellett, s ez valószínűleg az én txt-ből wordbe való folyamatos feltöltésének eredménye, ezt a részt biztos nem javítottam ki. Txt-ben ugyanis nincs, csak kötőjel, a wordben kell kicserélni az ilyesmit, mint idézőjel, gondolatjel, aposztróf stb. Ezt én jelöltem is, de ezek maradtak, mert túl körülményes lett volna a kész epubot variálni, a HTML nem erőssége Mikinek saját bevallása szerint. Mindegy, a legtöbb ember magától ezt észre sem veszi szerintünk, csak én vagyok ilyen froclis, merthogy szakmai ártalom.)

Mivel mára hamarabb hívtak, ezért már negyed 6-kor elindultam egy 22-eshez. Simához, természetesen. Így bőven 6 előtt már a Klinikához értem. Furcsa is volt, hogy még világosban kijutottam...
Szóval 6 előtt pár perccel a radiológián voltam. Egy ember bement, azonkívül csak én voltam.
18.10-kor már be is hívtak, megvolt az 5. sugár.
Szóltak, hogy jövő héten nem ők lesznek, másik stáb; és hozzak majd ambulánslapot, valamint, hogy az eredeti időpontomra jöjjek.
Öltözés után, ahogy kimentem a folyosóra, hááát, ott ül Katám!:) Nagyon megörültem neki. Nagy csevegéssel mentünk végig a bejárathoz, szokatlan volt, hogy még mindig nincs tök sötét. A busz is jött 2 perc múlva, azaz fél 7-kor!
Katámtól kaptam két kis csomag fagyasztott harcsát. Mondta, hogy a mamikája adagja volt ennyi; mindegyikben 2-2 kis szelet halacska volt, filézett ráadásul. Nagyon örültem neki, fantasztikus ez a nő!:) Jött is a 24-es, úgyhogy hihetetlen, de 18.50-re, a Survivor kezdetére már otthon is voltam!
Az egyik halat visszaraktam a fagyasztóba, a másikat a sima hűtőbe, majd holnap megsütöm.
A Survivor után ettem, majd megnéztem a BK-t, valamint a tegnapi, 19. részét az Elifnek.
Nagy megkönnyebbülés, hogy vége a hétköznapoknak. Azaz öt sugáron túl vagyok, és holnaptól 2 napon nem kell menni!!
Érezni semmit nem érzek, sem fizikailag, sem egyébféle mellékhatást. Fürdés után kenem a műtét helyét a Culevittel, és egyelőre ennyi.

2017. szeptember 28., csütörtök

4. sugár

Délelőtt megnéztem a tegnapi 18. részét az Elifnek és a Survivort.
Szilvivel befizettettem az itthon lévő csekkeket, mert van köztük elsejés is, valamint vetettem vele bérletet. Hozott még egy jó adag DM-es tálkásat Haramiának.

Most kockáztattam, hogy hátha ma kiírás szerint fog jönni az a 45-ös, ami tegnap rendesen késett, emiatt én is 6-7 percet a beírt időpontomhoz képest. És lőn csoda: rendesen jött! Kossuth utcán leszállás, visszabandukolás a Piacz utcára, 1-es villanyos, és kizötyögés a Klinikára.
Lám-lám, ha normálisan jön minden, akkor sajnos, ez a lehetőség a legideálisabb az adottságok közül. Nyilván az EGY busz lenne legideálisabb, de olyan nincs ebben az órában, csak az Y-os, ami nekem nem jó.
Ha már kettővel kell járnom, érjek oda kicsit előbb, hogy legyen idő kikolbászolni a radiológiára.
Csodák csodája, nem volt senki, az öltözők ajtaja is tárva-nyitva; gondolom, hogy lássák, ha valaki jön. Egy idő után (köhögtem azért párat:))) tényleg észleltek és be is hívtak.
Megvolt a 4. sugárdózisom.
A végén a hölgyek közölték velem, hogy holnap jöhetnék 6 és fél 7 között, mert most pl. már egy órája üresjáratban vannak... és hát ugye, holnap péntek lesz. Úgy látszik, ez azt jelenti, hogy kevesebb az ember.
Pedig utánam még jöttek, egy hölgy, akivel egy napon, hétfőn kezdtük a sugárkezelést, 19.10-re van híva, az épületajtóban találkoztam vele.
Ő beszélt tegnap Katámmal, érdeklődött rólam, meg hogy merre lakom. Katám elmondta a tudnivalókat, mire a hölgy felajánlotta, hogy ha nincs ellenemre, ők szívesen hazavisznek, ha úgy adódik, mert ők megy a Tócóvölgyben laknak, ha az Istvánon mennek le, útba esem nekik.
Nyilván ehhez az kell, hogy egymás után következzünk, mert ha személyenként 20 percet vagyunk bent és köztünk van valaki, úgy már nem célszerű, hogy annyit várjunk, mert azalatt a 40 perc alatt már kint vagyok és ha jól jön a busz, már akár félúton is.
Most, hogy találkoztunk az ajtónál, nekem is elmondta a hölgy ezeket, de most nyilván nem volt tervbe még a már ott lévő bácsi és a hölgy kivárása; mindenesetre megköszöntem a kedves gesztust és mondtam, hogy alkalomadtán örömmel elfogadom.
Kiérve a busz viszont még 20 perc múlva lett volna aktuális, úgyhogy átmentem a villamoshoz, ami mégiscsak 10 percenként jár még. Tehát villamossal felmentem a Kistemplomig, majd onnan be a Széchenyire -- mondjuk, ez a megálló se kedvencem. A várakozás sötétben itt sem bizalomgerjesztő, annyival jobb talán, mint a Klinikánál, hogy itt több, Tócósba menő járat is előfordulhat, és a 20 perc alatt mégiscsak az otthonhoz közelebb várok több lehetséges buszból is egyet.
Most a 41-es jött, fő, hogy egyetlen nap sem olyan, mint bármelyik másik.:) Minden áldott nap máshogy zajlik mind a menés, mind a jövés...

Otthon pár falat evés éhenhalás ellen, majd BK, és Survivor netről visszanézve.

2017. szeptember 27., szerda

Sugár 3., közlekedési malőrökkel

Hajnal, reggel -- macskák többirányú és sokszoros istápolása.
Délelőtt -- itthoni tennivalók, súrolgatás, sepregetés, majdnem szokásosan. Mindennap van mit súrolgatni, tisztogatni.
Aztán megnéztem az Elif tegnapi, 17. részét, majd egyhetes blogpótlással foglalkoztam, ezzel is kitöltődött az itthoni idő.
Anyám telefonált: mi újság, Danival beszéltem-e, mert el kéne menni rizseshúsért, pehelykifliért, madártejért... és egyébként is megjött a nyugdíj.:) Danival cseteltünk, most éjszakás -- megbeszéltük, hogy nekem milyen időpont még jó, ha előtte idejön a göngyölegekért, úgymint kajásdobozok, üvegek, kisebb-nagyobb vedrek stb. Van egy csomó szárazkenyér is, de sejthető volt, hogy mindent úgysem tud elvinni, már a legutolsó vitelnél sem fért szárazkenyér.
Katám ma jelezte, hogy tud jönni kísérőként a Klinikára.
Negyed 6-kor jött Dani, belegóztuk a cuccokat, még egy zacskó szárazkenyér is bement, három ittmaradt. Küldtem anyámnak három csokikrémes piskótaszeletet, egy fél kalácsot. Szilvi odaadta Daninak a Mamu által vásárlásra adott párezer Ft elszámolását.
Mondtam Daninak, hogy én csak 3/4 9 tájban leszek itthon, de ő jöjjön be nyugodtan akkor is, ha Szilviék nem hallják a csengőt, és pakoljon ki, nem kell arra várni, hogy én itthon legyek.
Készülődés, majd 17.50-kor indultam a buszhoz, ezúttal a menetrend szerinti 18.04-es 45-öshöz. Mivel egyszerűen nincs 22-es több mint 1 órahosszat, csak egy (tegnapi) Y-os, ami nem jó -- így kénytelen voltam újratervezni. Megyek 45-össel a Kossuth u.-ra, onnan kigyalogolok a Fő u.-ra az 1-es villanyoshoz. Van rá 50 percem, hogy odaérjek, ha minden jön pontosan, bőven kiérek!
Csakhogy a 45-ös nem jött ám 18.04-kor, csak 18.20-kor! Eszméletlen ez a tömegközlekedés, én esküszöm, beleőrülök. Ritkán, de biztosan késve! Ez az igazi. És még 5,5 hétig naponta ezt csinálom majd. Mindennap van valami gikszer. Pedig már mást nem tudok kitalálni, taxival csak nem járhatok, csesszék meg! Még hogy "maga debreceni, magának mindegy, ha este jár is"; nehogy már napközben legyen valami normálisabb közlekedéshez hozzáférésem!
A Kossuthról kinyargaltam a villamoshoz, ahol jött a következő borzalom: iszonyatos heringprés, alig fértem fel. Én nagyon ritkán közlekedtem villamossal, kizárólag célirányosan, amúgy életem során majdnem évekig is kihagyhattam, de ez legalább sűrűbben jár, mint a buszok. Viszont azt nem tudhattam, hogy ez a tömeg egyébként is szokványos ebben az időpontban, vagy mifene van?
Úgy bepasszírozódtam úgy két méterre az ajtótól, hogy elképzelésem sem volt, hogy fogok én innen leszállni, ha ez a tömeg nem kotródik el valamerre addig a járműről! Ezen paráztam egészen addig, míg előttem egy megállóval leszállt a villamos 90%-a!! Innen már sejtettem, hogy ez egyáltalán nem szokványos népsűrűség volt, hanem van valami rendezvény az Erdőn. (Utólag olvastam, hogy többezres fellépésük és műsor volt egyetemistáknak a stadionban, "Az egyetem napja, a TE napod - yoUDay 2017" címen. Ugyanakkor az egész városban is lezárások, ésatöbbi, mert közben valamilyen focimeccs is volt...)
Mindegy -- de valahogy természetes, hogy mindez azon a járaton, abban a pár percben, amíg én is ott vagyok, legyen megint min parázni. Nem volt elég a 45-ös negyedórás késése!
Mikor leszálltam, megint 2 perc múlva annyi volt az idő, amennyi az időpontom...
Ráadásul persze sötét volt, sietnem kellett, a bejáratnál nem volt ott Kata, én pedig siettem befelé, hiszen ilyenkor nagyon hosszú ez a gyaloglás itt a radiológiáig!
18.55-kor léptem ott be az automata ajtón, és akkor hívott Kata, hogy hol vagyok. Kiderült, hogy ő meg a másik oldalon várt, a 22-essel. Állítólag jött is egy 22-es '40 körül... na de hogyan?? Ez nincs benne a menetrendben! Nem tudok olyan buszhoz kimenni, amit nem jegyeznek!
Mindegy, én leültem, a néni előttem már bent volt, kísérője várta. 5 perc múlva jött Katám is, és még a behívásomig majdnem negyedórát beszélgettünk.
Most igen pattogós volt a terápia ritmusa, érzékeltem, hogy sietősebb az eddigieknél az akció. Már azon részénél, ahol lehet sietni.
Elkészültem, felöltöztem, eljöttünk Katával, végigdumcsiztuk az utat. Most elöl kötötte le a biciklijét, nem kellett közben a sötétben végigtoszogálnia a klinikán.
A busz kiírás szerint 20 perc múlva kellett, hogy jöjjön, hát, ez elég sok idő... egyedül nem is örültem volna neki. Így viszont megnyugtató, hogy Kata itt van.:)
Hiába tiltakoztam, most is kaptam tőle egy szép banánhármast és házi szilva-körte lekvárt.
Na, és akkor megtörtént a nap harmadik "rendellenessége": egyszerre csak látjuk, hogy jön egy 24-es, holott a digitális menetrendkijelző is azt jelezte, hogy még 10 perc van hátra! Ez is valamilyen gikszer lehetett, mert ez sem volt sem menetrendben, de legalább nem késett, hanem előbb jött. Kérdés, hogy akkor a 10 perc múlva jelzett vajon jönni fog-e? Nem is volt a buszon senki rajtam kívül! Mi mindenesetre így itt most örültünk neki, legalább Katám is hamarabb szabadult:)), elbúcsúztunk, felszálltam, és félóra trónolás következett a buszon. Egész úton hazáig rajtam kívül úgy félúttól még egy nő utazott, passz.

Otthon láttam, volt itt Dani anyámféle cuccokkal: rizibizis csirkeszárnytő, diós és lekváros pehelykifli, két nagyobb tejfölös vedernyi madártej (egyik Szilviéké). A támogatáson kívül még kaptam (előzetes tiltakozásom ellenére) egy összeget születésnapomra!
A rizibizis csirkét pártfogásba vettem, amiből természetesen Haramia sem maradhatott ki! Megnéztem a BK-t, közben kirohantam madártejért, és pehelykiflit is ettem. Három nap alatt sem folyt le ennyi a sárkánybélbe, sőt nemrég két hét alatt sem.:) Aztán rádöbbentem, hogy még Szulejmán is van! Eddig nem jutott eszembe... Úgyhogy már utána elég későn volt; a neten nem nézegettem meg a mai Survivort, majd holnap.

2017. szeptember 26., kedd

Rajzok -- 2. sugárra

Ma még pár órát dolgoztam a rajzokon, színeztem, kontúroztam, árnyalgattam, hátteret satíroztam, aztán rámondtam az áment.
Íme:


Megnéztem az Elif tegnapi, 16. részét.
Délután zsinórban telefonáltak anyám és István, mindkettejüknek beszámoló kellett.
5 körül készülődni kellett lassan.
Ma roppant ráfáztam, mert a szűk választékból kinézett 22-es Y-os volt... nem sűrűn használom a Nagyerdőig ezt a járatot, így nem vágtam, hogy az Y-os nem áll meg a Klinika előtt, mert az Auguszta felé csap kanyart. Mire kapcsoltam, már elhagytuk az Augusztát, holott az lett volna az utolsó lehetőségem, ott leszállni, elmenni a Klinika hátsó bejáratáig és úgy begyalogolni.
De nem, ez nem jött össze... úgyhogy a körjárat szerint visszakanyarodott befelé a városba... csordogálás, majd leszálltam a Rákóczinál, jó sokat gyalogoltam a Csapón a Fő utcára, ahol épp megcsíptem egy 1-es villanyost. Így értem a Klinika elé, ilyen viszontagságos út után akkorára a bejárathoz, amikorra elvileg már bent kellett volna várakozni az időpont szerint.
Katám mondta, hogy ma nem jön kísérni, de hát meg kell tanulni egyedül is hősnek lenni...:)
Nem kellett volna majréznom, mert úgyis később került rám a sor, de 2 perc múlva 7 óra volt, amikorra odaértem, pedig a tüdőm majd' kiköptem, úgy rohantam végig a sötét Klinikán, azért mi tagadás, jó távolra be kell menni, a 6. balra-út, s még azon is jócskán le.
Ez a kép, ami fogadott, azonban más volt, mint a tegnapi. Egy néni volt összesen a kísérőjével, őt kellett csak kivárnom, és úgy negyed 8 körül behívtak. Mindegy, lényeg, hogy nem kellett volna sietni, de ezt ki tudhatja előre?
Utánam még jött ugyanaz a nő a férjével, aki tegnap is utánam jött még.
Papír nem kellett, már megismertek és név szerint szólítottak.
Szerencsére a papucs eszembe jutott, vittem. Ugyanaz a "szertartás" játszódott le, mint tegnap -- megkaptam a 2. sugarat. Utána "egészségemre" kívánják a terápiát.:)
Úgy 7.40 körül lettem kész öltözéssel együtt, aztán kiügettem a sötét parkrészből.
A 24-esig még negyedórát kellett várni, addig ültem a megállós padon, szerencsére volt pár ember a közelemben. Hallgattam a Víztorony szórakozóhelyről idáig hallatszó zenét és néztem az égen a mászkáló lézersugarakat, kikapcsolódásként a sarlóholdat.:)
20.40 körül értem haza.
Ettem, megnéztem a BK-t, majd netről a Survivort.
Netezem még egy kicsit, de verset írni már nem sok ambícióm van.

2017. szeptember 25., hétfő

Sugár első napja

Megnéztem a szombati Szultánát, aztán átküldtem a linket Popikának, mert olyan idióta időpontban van, hogy akkor neki sincs ideje megnézni. Így onnantól kezdve, hogy átrakták szombat délutánra, Istvánnal újratöltöttük és folyamatosan átküldtem és küldöm neki, így ő is meg tudja nézni.

Kitaláltam két rajz tervét, elkezdtem ma, és megcsináltam a rajzot, sőt az egyik kifestésének nagyjával is végeztem, persze még lesz mit dolgozni rajta.
Istvánnak szánom, majd ha egyszer találkozunk, hiszen el vagyok maradva születésnapi és évfordulós ajándékokkal. Persze így nem titok, hogy leírtam, de mivel úgysem bírom megállni, hogy fel ne tegyem a netre, így mindegy.

Kissé elbizonytalanított ez a fura átvágás, hogy a CT-s pasival háromszori rákérdezéssel is 18 óra volt a sugár időpontja, és még ezen is ki voltam akadva, hogy ilyen későn van! Ehhez képest otthon vettem észre a papíron a kézzel beírt időpontot: 18.50! Teljesen kíszen voltam...
Most aztán nem tudtam, hogy mégis menjek-e 6-ra, hátha csak ide írták rosszul, mivel szóban többször elhangzott a 6? Hát persze, Manóka buzgómócsing, nem kockáztat: úgy készültem, hogy 6-ra megyek ki... Kár volt...:(
Érdekes volt ez az estefele való készülődés, nem nagyon szoktam ilyentájt menni, pláne orvosi programokra. Ráadásul a buszok fél óránként meg ötven percenként járnak már 5 után, így elég nehéz úgy kihozni, hogy se félórával előbb ne menjek, se el ne késsek. Ha már muszáj, akkor előbb megyek, nehogy én legyek a hibás.
Úgyhogy fél 5 körül elkezdtem készülődni, negyed 6-kor meg kimentem és vártam egy 22-est. Kiszámoltam, hogy ezzel pont befutok 6-ra.
Katával is úgy beszéltük meg, a busz beérkezte körül: 17.50-55 között találkozunk a bejárat előtt.
Látszik, hogy nem szoktam tömegközlekedni ilyenkor, ez még csúcsidőnek számított, és olyan csigalassan ment a busz végig, hogy majd' kirügyeztem... Ment egy kicsit: lámpa. Ment egy kicsit: megálló... és így, végig.
Végül a klinikai buszmegálló előtt megláttam a buszból Katát tekerni.:) Szóval szépen egyszerre értünk a Klinika elé, egyből tudtunk befelé iparkodni. Épp odaértünk időre, nagy beszélgetésben a radiológia új épületébe, ami előtt Kata lezárta a biciklijét. Rácsodálkoztam a hatalmas, szinte üres "hombárra". Folyosószerepet tölt be, de termek telnének ki belőle. Teljesen kihalt, a végén, néhány széken várakoznak a sugarasok. De se porta, se recepció, semmi! Ide az jön be, aki akar, az ajtó automata... ez mondjuk, nem valami megnyugtató.
El nem tudtam képzelni, hogy zajlanak itt a dolgok, se kiírás, se valami felirat erről, úgyhogy megkérdeztem az ott ülőket, hogy elnézést, megmondanák, hogy működnek itt a dolgok?
Mondták, hogy nem kell se papír, semmi, majd ők szólítanak. Igen, mondom, de én elsőáldozó vagyok, honnan tudják, hogy itt vagyok és ki vagyok. Hát akkor majd biztos észrevesz az asszisztensnő, ha már fogyunk, és odaadom a papírt. Elsőnél oda szokták, utána már nincs erre szükség, mert be leszek iktatva.
Katámmal leültünk, és így vártunk, vártunk, beszélgettünk. A beszélgetés miatt szerencsére könnyebben telt az idő. Az biztos, hogy nem unatkoztunk, bár szerettem volna azért már túlesni.
A papírt olyan egy óra múlva bevette a hölgy, rajtam kívül még egy volt, aki először jött, utánam.
Fél 8 előtt (!!!) hívtak be. Ez a 6 órához képest másfél óra, a 6.50-hez képest 50 perc.
Az asszisztensnő kérdezte, papucsot hoztam-e. Ijedten kérdeztem: juj, kellett volna? Nem baj, majd legközelebb hozok, akkor jöjjek be cipőben és majd a gépnél leteszem. A nyakláncot szerencsére előzőleg már "likvidáltam", ez most november közepéig nem fog rám visszakerülni.
Le kellett derékig vetkőzni, majd mikor szóltak, bemehettem -- mondták, hogy a pólómat tartsam magam előtt, mert át kell mennünk egy folyosón. Ne érintsek meg egy oda nyíló ajtót, ez mindig nyitva lesz, vagy ők fogják nekem nyitogatni. Aztán egy körfolyosószerűségen gyalogoltam végig, ami befele kunkorodott a sugárterembe. Leraktam a pólót, a cipőt, és felmásztam lépcsőn a kezelőágyra.
Két hölgy beigazított a célkeresztek szerint, egyúttal átrajzolták azokat, mert kissé lekoptak ennyi idő alatt, amennyi eltelt a szimulátor óta. Elmondták, hogy fájdalommentes lesz, semmit nem érzek, ne mozogjak, kicsiket, egyenletesen lélegezzek. Két karral fejem felett megfogni a kéztartót vagy mit, finoman pakolgatták az alkatrészeimet, szinte millimétereket ide-oda. Mindenképpen be van ez lőve...
Aztán elkezdődött, a gépezet különböző karjai ide-oda forogtak körbe rajtam, néha megállt, búgott, zörgött, időnként úgy éreztem, én is mozgok.
Igazság szerint még nem néztem meg ekkor, pontosan mennyi a nettó idő, amit a gépben töltök, de majd megnézem. Mert az az igazság, hogy amiket olvasgattam, az a két perc, annál ez több volt. Én legalább 6-8 percnek saccolom, persze lehet, hogy ott más az ember időérzéke.
Az is eszembe jutott, hogy a 30 sugár nem 60-e. A számok ugyanis pontosan duplái ahhoz képest, hogy nekem 30 van beállítva, ugyanakkor a 2 dózis is ott van. Lehet, hogy két adagot kapok egyszerre, ami lényegében egyben is adható? De nem akarok hülyeségeket beszélni.
Tényleg nem éreztem semmit egyébként, majd kiszabadítottak; előbb a karokat tegyem le, s fél perc múlva felülhettem, mehettem.
Utána öltöző, készen voltam.
Katám mondta, hogy 20 percet voltam bent. Ez is a 2 perces gépi időnél többre utal...
Már a várakozás közben bőven besötétedett, ráadásul jól lehűlt a levegő is. Katám eloldotta a biciklit, és kifelé gyalogoltunk a klinikáról. Olyan érdekes volt, hogy ilyen vén éjszaka itt mászkálunk, és szinte egy lélek sincs sehol. Láttunk egy fehér mellényes fekete cicát, hívtam, de nem hallgatott rám.:)
Katám megvárta velem a 10 perc múlva érkező 24-est, örültem, hogy jót beszélgettünk egész idő alatt. Kaptam tőle lépesmézet és 2 Nutriciát.:)
Amúgy lehet, felrobbantam volna ettől a negyed 6-tól háromnegyed 9-ig terjedő időtől, az ún. 2 perces sugárral elment 3,5 órám! De így, hogy Kata ott volt, nem is volt olyan borzasztó.
Hazaérve gyorsan ettem pár falatot, mert az egész nap összesítve fogyasztott, csaknem 1 egész szalámis zsemlém volt még bennem, ez azért nagyon karcsú napi táplálkozás!
Utána megnéztem a BK-t, meg a neten a mai Survivort.
Fürdés után most is, mint már 3 hónapja, használtam a Culevitet kencézésre, most már nem szabad kihagynom, bár eddig sem tettem.

2017. szeptember 24., vasárnap

Kihívás: "A szoba"

A vasárnap is elég szomorkás, borús, időnként esős volt.
Különösebb nagy esemény nem történt. Olvastam, neteztem, molyoztam kicsinyég.

Olvassuk Emma Donoghue magyarul megjelent könyveit!
Nitucee kihívása, 15. résztvevő voltam.


Sziasztok. Ezt a kihívást azért hoztam létre, mert Emma Donoghue a kedvenc írónőm, és nem találtam aktuális kihívást, ami hozzá kapcsolódna, viszont szeretném kicsit népszerűsíteni a könyveit, mert tényleg fantasztikus történeteket ír. :)

A feladat pofonegyszerű és nagyon könnyű. Egy könyvet kell elolvasni az írónőtől, ami megjelent magyarul is. Csak a kihívás kezdete utáni olvasás ér! Újraolvasások is érnek. Kérek értékelést is, és ne ilyen 1 perces olvasás legyen, jó lenne, ha tényleg elolvasnád/újraolvasnád. 
Ha már olvastál tőle (hozzám hasonlóan), akkor elküldheted azokat az olvasásaidat + értékeléseidet is, de nem feltétele a plecsni megszerzésének.
Jó olvasást!

Emma Donoghue: A szoba
c. könyvét olvastam, értékeltem.

"Boldog rettegéssel olvasom a hasonló könyveket. Boldog, mert szeretem olvasni a hasonló témájú könyveket, mert szerencsére nem velem történik; és rettegés, mert végig kiszámíthatatlan lehet a történés. 
Ez most mégis más, mint a többi: egy ötéves gyermek szájából olvassuk a történetet. 
Ezt azért nem sokan gondoltuk végig régebben, milyen lehet egy fogságban született gyermeknek 5 év után a szabadság, mennyi mindennel találkozik, mi mindent kell újraértékelnie, mennyi minden ismeretlen előtte akár fizikailag, akár lelkileg. Neki a Szoba és Anya a biztonság, az élete, az alap – minden más bizonytalan, ismeretlen, zűrzavar. 
Az anyja nem kap szót, mégis megtudunk lényegében mindent. Az ő gondolataira, belső világára is lehet következtetni a gyerek által elmondott reakcióiból. 
Döbbenetes és hihetetlenül hatásos az egész könyv. Szinte lehetetlenség volt letennem. Az író és fordító a gyermek életkorának megfelelő, hiteles szövegalkotása szempontjából is zseniális!"

Megkaptam érte a 317. plecsnit.


Este jó fél év óta most először hagymás rántottát csináltam, és csodák csodája, két villányinál többet is tudtam enni, szinte egy egészet megettem.:)
Megnéztem a Sztárban sztár 3. részét. Jó szórakozás volt.:))

30 rigmus 4 megadott szóval -- 46.

1361. Új szavak: zsiger, kapor, szezon, bóklászik

          Imádom a kapor illatát a kertben,
          mikor itt a szezonja,
          bóklászom köztük és zsigerből tépek
          egyet, oly jó az illata.

1362. Új szavak: értekezlet, forgalom, molylepke, csetepaté

          Ez az értekezlet egy nagy csetepaté,
          a molylepke is megijed, s húz a szekrény mögé.
          Olyan nagy forgalom volt itt egész nap,
          ha végre kimegyünk, gyomrom fagyit kap.

1363. Új szavak: kovács, patkó, horgol, dob

          Kovács Bözsi mákos patkót süt a konyhájában,
          pihenésként pulcsit horgol bent a hűs szobában.
          Odaég a mákos patkó, nem figyelt eléggé,
          szegény Bözsi dob egy hátast -- elégett az szénné.

1364. Új szavak: csalódás, kiút, átver, mindegy
          Átgondolva

          Egy csalódásból nehéz a kiút.
          Ha átver az élet vagy egy személy,
          talán mindegynek tűnhet.
          Pedig nem az, mert a személynek
          arca van, még ha arcátlan is; az élet viszont
          arctalan, s csak kinevet.
          Bajod szempontjából viszont így is, úgy is...
          az ember padlón lehet.

1365. Új szavak: kényeztet, fehér, kör, közel
          Fehér kör

          Emlékszel, mikor azt játszottuk,
          a kőre krétával kört rajzoltunk,
          behunyt szemmel körbeforogtunk,
          s a fehér kört közben átugrottuk?

          Ha szerencséd volt, csak közel értél hozzá,
          de ha ráléptél, vesztettél.
          Nem kényeztetett el a sors már akkor sem,
          én szédültem, s mindig te nyertél.

          Hát így van ez most is, a vesztes én vagyok,
          bár nem ugrálok át már fehér köröket,
          és bárhogy igyekeztem mindent jól csinálni,
          a végzet nem hagyott nekem sikereket.

1366. Új szavak: gyöngy, képlékeny, teszi, hamis
          Hamis gyöngy

          Félig álom, félig képlékeny valóság,
          mint amikor megérint egy zúzmarás ág,
          félsz a valóságtól, álomba menekülsz,
          közben zavaros, fals hangokon hegedülsz.
          Igaz hangot vársz, hűs, bársonyos biztatót,
          de hiába képzeled, hogy jól húzod a vonót,
          drágakő helyett hamis gyönggyel tesz pontot
          zűrös álmodra a bizonyosság, holott
          csupán tiszta reményt, csengő hangot vártál.
          A hamis gyöngy pattan, mint a húr -- csalódtál.

1367. Új szavak: heveder, enged, pereg, henger

          Hevederem megengedem,
          meg ne bántódjék a lovam.
          Homok pereg paták alatt,
          nem simította el utam
          úthenger, bár könnyebb lenne
          haladni; ló jobban menne.

1368. Új szavak: képes, rétes, nappal, rakpart

          A rakparton vásár volt, rétest is árultak,
          eszegettek bőven, akik képesek voltak.
          Még nappal, úgy tudom, elfogyott az egész,
          van itt pedig bőven más is, vásárolhatnak.

1369. Új szavak: légyfogó, kaptár, ken, sírás

          Nagyapámnak akkoriban volt néhány kaptára,
          közelében olykor csípést elszenvedtem.
          Nagyanyám jó házi tejfölt kent fel a marásra,
          volt ám sírás-rívás, onnan kezdve féltem.
          Elég volt a légyfogó is, melyek itt-ott lógtak,
          méheknek én ezek után feléje sem mentem.

1370. Új szavak: zokog, susmus, kerget, bolha

          Ez a lány zokogva rohan,
          mint kit bolha kerget,
          susmus indul a faluban,
          pletyka súrol eget.

1371. Új szavak: csalamádé, üveg, nyaralni, sóhaj

          Sóhajtozom, merthogy itt vár
          húsz üvegnyi csalamádé,
          de hogy mikor nyaraltam én,
          soha senki meg nem kérdé.

1372. Új szavak: reggel, tovább, gondolat, vissza
          Szenvedő

          Nincs maradásom tovább.
          Vissza nem tart már semmi,
          úgy elillannék inkább,
          mint harmat, felszáradni...

          De távol még a reggel,
          s jön rám száz gondolat,
          kínlódó, megtört szemmel
          keresnék új utat.

          Vagy ha nincs út, tudnám meg,
          legyen bizonyosság,
          de miért, hogy hangom remeg,
          tán marasztal a világ?

1373. Új szavak: olajos, talpmasszázs, piskóta, itt

          Olajos lett itt minden
          a talpmasszázs után,
          együnk egy kis piskótát,
          és ne nézzünk bután.

1374. Új szavak: tűnő, hold, alatt, vár
          Vár a hegyen

          A vár a hegyen, mint sejtelmes árnyék
          tiszteletet ébreszt, történelmet rejt.
          Elmereng az ember még fényes nappal is,
          de ha feljön a Hold, mély titkokat sejt.

          A vár alatt a falu éjszakába merül,
          s az, ki őrt áll s vigyáz övéire mind,
          oly szilárdan, büszkén uralja a tájat,
          az előtűnő Hold rá ezüstport hint.

1375. Új szavak: borbély, fizimiska, csupasz, duzzog

          A borbély elvétette: divatos fej helyett
          csupasz lett a vendég fizimiskája...
          Szólt az, de már késő volt,
          mit tehetett mást, csak duzzogott,
          s borravalót nemigen szánt rája.

1376. Új szavak: pötty, sugár, fénylik, cirmos

          Tudod, mennyire szeretem,
          ha fénylő barna szemedben
          cirmos pöttyök mosolyognak,
          huncut sugárként simogatnak,
          szeretve felvidítanak,
          mint napfény a ködben?

          Tudod, mennyire szeretem,
          ha cirmos pöttyök a szemedben
          csillagokat utánoznak,
          vagy épp megvigasztalnak...
          ...és nem hiszek én annak,
          ki nem lát semmit sem.

1377. Új szavak: cserepes, napsütés, kín, program

          Fénylik a cserepes tető a napsütésben,
          fénylik a szemem és cserepes a szám a láztól,
          bizony, e melegben kín ez a javából!
          E program nem túl remek ekkora hőségben.

1378. Új szavak: diófa, pletyka, porció, lomha

          A nagy diófa alatt megindult a pletyka,
          a kiporciózott almák felét valaki ellopta.
          Ez se látott, az se hallott semmit a világon,
          az almák biz' maguktól mentek, egy se volt lomha.

1379. Új szavak: közöny, fülledt, oldódik, rideg
          Hová tűnt

          Hová tűnt a sok életvidám,
          tettrekész, tennivágyó ember?
          Már furcsa szinte látni, ha bárki
          nem fásult, nem unott -- s lépni mer.

          Mi változtunk, öregedtünk tán,
          elfáradtunk a sok gond között,
          de sok fiatal még egykedvűbb -
          nem a kor van minden mögött.

          Tudom, ne rágódjak, ha én magam is
          sokat tenni ugyanúgy nem tudok,
          de jó lenne látni egyszer, amint ez a
          fülledt, rideg közöny feloldódott.

1380. Új szavak: indul, őszi, hajszál, három
          Apró játék

          Egyszer, mikor felébredtem,
          három hajszál volt kezemben.
          Őszi szélben elengedtem,
          azokat buzgón követtem,
          indultam én jobbra-balra,
          három hajszál három útra!
          Ember nem tud ennyifelé,
          szálljanak csak házak fölé,
          erdők magas fái közé,
          föl az égig, felhők mögé,
          én pedig most hazamegyek,
          hajszálat nem eregetek.

1381. Új szavak: űr, fogalom, valamennyi, kiszakít

          Kiszakítom magam a hétköznapokból,
          a fáradtságtól fejemben űr támadt,
          testemből valamennyi erő távozott,
          fogalmam sincs, ez állapot meddig tart.

1382. Új szavak: vánkos, tényleg, sántikál, felhőtlen

          Szinte felhőtlen gyermekkort éltem,
          tényleg szép volt, nem panaszkodhatom.
          Felnőve ez már sántikálna, ha mondanám,
          inkább fejemre húzom vánkosom.

1383. Új szavak: lézeng, keres, csillog, gyémánt
          Gyémánt a homokban

          Már régen sem kerestem csillogást,
          feltűnést, reflektort, rivaldát,
          elbújtam inkább komor kövek mögé,
          a szereplés így talán legyen az ördögé.

          Csak lézengtem egymagam, s kutattam,
          hol lehet gyémánt a homokban,
          gyémántot megleltem, szívembe rejtettem,
          többet ér ez minden csillogásnál nekem.
          
1384. Új szavak: ellen, kártyavár, siralom, éhgyomor

          Éhgyomorra nehezen viselem
          siralomban gazdag életem.
          Nem szólhatok immár senki ellen,
          ingó kártyaváram magam építettem.

          Kártyavár

          Várat építettem kőből siralmaim ellen,
          legyen, ami összedőljön egyszer helyettem.
          Komoly várnak hittem, szilárdnak, biztosnak,
          ám gyenge szél is sok volt ilyen kártyavárnak.

          Maró könnyet sírok belül éhgyomorra,
          letepert a kór, leküldött padlóra.
          Egy élet kevés volt, amíg építettem...
          a kártyák tömege betemetett engem.

1385. Új szavak: szerény, taps, fékezett, mindegy

          Színpadon állva nem arattam sikert,
          fékezett habzású szerény taps derengett.
          Engem nem lepett meg, mondtam is előre,
          nem nekem való ez, mindegy is, hadd menjek.

1386. Új szavak: fogoly, szív, beteg, séta

          Fogoly lett, sajnos, az én beteg szívem,
          nem voltam magamnál, és elvetted tőlem.
          A napi séta hasznos, jól tudod, kedvesem,
          szívem nálad van, így hát jól bánj velem!

1387. Új szavak: hegy, tova, leng, dereng
          Elvitték a fecskék

          Kéklő hegyek felett szürkés ködtakaró
          takarja a napot -- az ősz beköszönt.
          Elszálltak a fecskék, szárnyaikon vitték
          magukkal a nyarat, hűvös hajnal jött...

          Eresz alatt kihűlt fészkek várakoznak,
          a ködlepel lassan oszlik, tovaleng.
          Elfelejtett a nyár tőlem elbúcsúzni...
          a hegyek között az őszi nap feldereng.

1388. Új szavak: néző, védő, kalap, falak

          Szalmakalapom nap ellen védő,
          kell, mert teraszom délnyugatra néző.
          Telkemnél a falak nem olyan magasak,
          fák nélkül az udvar naptól égne csak.

1389. Új szavak: végül, megint, minden, fátyolos

          Elmerengek apró részleteken,
          van rengeteg, hisz már sokat éltem.
          A jó dolgokon mélán elmosolyodom,
          végül megint minden fátyolos előttem.

          Őszelő

          Fátyolos messzeség, ködös őszi reggel
          virrad ránk; a nap még lustán rejtőzik
          s szendereg füstszürke dunyhája legmélyén.
          Lassan eszmél a természet. Kinyílik

          aztán szépségének tára, oszlik a köd,
          felszárad a pára, madárhang zendül,
          a fák hegyén a sárguló levél felragyog,
          a lombokra tiszta aranyfény terül.

          Vannak még melegebb, szép napok, amikor
          már nem borzongat, langyos a levegő,
          bogárzümmögéssel, pilleröpködéssel -
          végül megint minden nyarat idéző.

1390. Új szavak: kesztyű, szitál, poros, sár

          Poros útra hideg eső szitál,
          A por eltűnik, ebből lesz majd a sár.
          A meleg idő már kesztyűbe dudál,
          eltűnik, és "viszlát!" -- int a nyár.

          Nyárbúcsú

          Poros utakra csendes eső szitál,
          szürkéből fekete lesz, fekete sár.
          Itt már az ősz kopogtat, jönnie kell,
          elfáradt, elköszön a lángszínű nyár.

          Fázik az esőben, sálat, sapkát vesz,
          kesztyűjét megrázza, útjára indul.
          Az ősz frissen integet, kezdésre kész,
          s a langyos, fényes eső egyre csak hull.

2017. szeptember 23., szombat

Esős szombaton

Úgy volt, ilyen félterv-szinten, hogy ma átmegyek a Kazinczy-iskolába a nagykervásárra. Mostanában szinte minden szombaton van, de nem tudtam összeszedni magam. Most már talán össze bírtam volna, de már hajnaltól arra ébredtem sűrűn (macskák miá), hogy esik az eső.
Nagyon szomorú volt az idő, és esett is egész álló nap. Úgyhogy nem volt kedvem esernyőzni, hideg is volt, és a Dani által kapott új paplanom alatt olyan issssteni volt feküdni, még ha visszaaludni nem is okvetlen tudok Haramia miatt.
Lényeg, hogy most sem mentem a vásárra.

Megnéztem a tegnapi, 15. részét az Elifnek, melyet István gondosan idetálal nekem reggelenként.:)
Anyám felhívott, jól elbeszélgettünk, még mindig fel van háborodva az esti beosztásom miatt...
Főztem húsos makarónit, jó nagy fánglival sikerült... úgyhogy mondtam Szilvinek, hogy tegyen rá maguknak ketchupot és sajtot, akkor hasonlít a bolognaira, és tessék termelni befele.

Délután Letrozol.
Katával sokat cseteltünk ma azzal kapcsolatban, hogy ő szeretne elkísérni engem néha a sugárra. Én ennek nagyon örülök, és remélem, nem terhelem nagyon. Bár az Egyetem sugárúton lakik, onnan jön biciklivel, és a Klinika előtt találkozunk, amennyiben ideje és kedve van -- úgyhogy remélem, nem nagy terhelés, de hát ő ajánlotta fel. Ő meg néha attól tart, hogy nem akar tolakodni, hátha én nem szeretném stb. Pedig DE! Szeretném!:)
Tehát most megbeszéltük, hogy hétfőn 6 előtt 5-10 perccel találkozunk a Klinika előtt. Engem ott tesz le a 22-es, ő pedig biciklivel jön. Egyébként is régen találkoztunk már személyesen, és még friss benne a gyász is... szegény édesanyja, akit évekig ápolt, elment. Szerettem volna kimenni a temetésre, de nem bírtam, még nem mertem...:(
Sokat szoktunk írogatni egymásnak, tehát mindennel képben vagyunk egymásról, de azért remélhetőleg neki sem árt talán egy kis "kiöntése a szívnek".
Szóval bármikor jöjjön, nekem ad egyfajta biztonságot, és jobban is telik az idő, ha várakozni kell. Utána meg, ha még a buszt is megvárja velem, akkor tökéletes nyugalmat ajándékoz nekem, aki már nemcsak a sötétben fél, ami pedig van már fél 7 után is, hanem nappal is. Ha két hangoskodó "erős csávó" jön velem szemben, én már attól félek, megérzik rajtam az adrenalint. Inkább átmegyek, ha van túloldal...

Este megnéztem az X-faktor 4. részét. Hozta a megszokott formulát...

2017. szeptember 22., péntek

Klinikán. -- Farmervétel

Elkészülgettem, hajnal óta szokás szerint macskák garnírozása, utána a magamé.
9 előtt indultam a 22-eshez, majd a Klinikára.
Radiológia, lejelentkezés a recepción, most nem vezettek be a gépbe, csak mondták, hogy menjek a 2. rendelőhöz, és majd adjam be a papírt. Közben az adjunktusnőt ott láttam a recepción, nagyon böngésztek valamit, nem vett még akkor észre.
Várakoztam olyan negyedórát, mikor jött a doktornő a rendelőbe, megismert, s pár szó után be is hívott magával.
Odaadtam a hasi MRI leletét, az asszisztensnőt elküldte lemásoltatásra, addig pedig beszéltünk általános tudnivalókról, hogy hogyan kell ide is, gyógytornászhoz, napi sugárra járni -- hát, nem tudom, hogy lesz megvalósítva az esti sugárral mindez anélkül, hogy ne kéne kétszer járni...
Mindenesetre a pénteket jelölte meg, hogy akkor menjek hozzá kontrollra vagy mire, de van, hogy korábban elmehetnek, és a hét többi napján is elmondása szerint 1 után előadást tart. Tehát bármikor előfordulhat, hogy a dolog nem jön össze.
Ezután eljöttem, ez gyorsan ment végül is, szerencsére!
Szép, napos őszies idő volt, a parkban fotóztam, mert nem is én lennék.:)




   
A 24-esről leszálltam a Tescónál. Eldöntöttem, hogy nincs mese, vennem kell egy farmert.
Nagyon kényelmetlen volt már másfélszeresen tekert derékszíjjal, alá hollozva berakva, tök buggyosan a farmerom, ami pedig két számmal kisebb, mint az, amit az előző életem vége felé hordtam.
Idegesített a fenekemen meg a combomon a pőtyögés, még ha derékban körbeöveztem is magam. Mutattam otthon Szilvinek, hogy néz'meg, begombolt és becipzározott állapotban simán le tudom vetni! Ja, mert ő ideadott próbálni néhány, már nem hordott farmerját, de azok, sajnos, nem voltak jók -- be tudtam őket gombolni, cipzárazni, csak épp nem kaptam levegőt, kényelmetlenek voltak; tehát ez a terv sztornó.
Megfogadtam, hogy többet is beviszek a próbafülkébe, hogy ne kelljen minduntalan visszaöltözni és kimenni, de én hülye, természetesen megint benéztem. Annyira változó típusú méretmeghatározások vannak, hogy az itteni F&F szerintit nem ismertem, legalábbis nagyon rég találkozhattam ilyennel; úgyhogy én kiválasztottam egyet, ami mindenhogy megfelelt, és olyan kicsinek találtam a fenekét, hogy még azt is gondoltam, tán akár kicsi is lehet -- szóval egyedüliként bevittem a próbafülkébe. Mivel az egy számmal nagyobbra én is azt mondtam, hogy az nagy; az egy számmal kisebbre, hogy úristen, az egészen biztos, hogy kicsi.
Erre amit bevittem, nagy volt -- hihetetlen. Úgy konstatáltam, hogy akkora, mint a mostani gatyám. Tehát mégiscsak az az apró lesz jó...
Jól elfáradtam, de megint felöltöztem, kivittem, kiválasztottam a kisebbet, megint be, vetkőzés, próba. És hát tényleg az lett jó. Úgyhogy 3990-ért vettem egy farmert. Tök jó, hogy végre öv nélkül hordható farmert hordhatok, nem csúszkál, nem plöttyös-buggyos stb. Vettem még pár apróságot, valamint kint a kajáldában elvitelre egy "rántott csirkemell rizzsel"-t. Utána 24-essel hazamentem.
Mostanában ritkán mentem ennyit, úgyhogy jól elfáradtam, nagyon fájt a hátam, le is kellett kicsinyég dőlni.
De legalább túlvagyok ezeken is -- és hétfőtől kezdődik a sugár. De jó, hogy van még két szabad napom!

Megnéztem a tegnapi Elifet, este szokásos Survivor, BK.
Konstatáltam, hogy jövő héttől nem fogom látni a Survivort, ami 7 előtt kezdődik. Na, mindegy, majd megnézem számítógépen az RTL Most-on...

2017. szeptember 21., csütörtök

Pengle 1300

Megnéztem az Elif 13. részét.
Anyám telefonált.
A Napkorong idei antológiájára kiírt felhívásra jelentkeztem.
Örültem a laza napnak, verset írtam, mint mostanában is majd' mindennap.
Megtörtént a Pengle 1300. szint abszolválása! Heuréka!

Előtte:



Megvan, sokadjára!


Utána:

2017. szeptember 20., szerda

"Változás" antológia


Külön bejegyzést érdemel az Info-Szponzor Kft. kiadásában megjelent Változás című antológia. Komához (Komáromi János) méltóan a könyv most is gyönyörű, magas színvonalú, dekoratív lehajtható borítófedelű; büszke vagyok rá, hogy megjelentem benne 8 versemmel.