Sugár első napja

Megnéztem a szombati Szultánát, aztán átküldtem a linket Popikának, mert olyan idióta időpontban van, hogy akkor neki sincs ideje megnézni. Így onnantól kezdve, hogy átrakták szombat délutánra, Istvánnal újratöltöttük és folyamatosan átküldtem és küldöm neki, így ő is meg tudja nézni.

Kitaláltam két rajz tervét, elkezdtem ma, és megcsináltam a rajzot, sőt az egyik kifestésének nagyjával is végeztem, persze még lesz mit dolgozni rajta.
Istvánnak szánom, majd ha egyszer találkozunk, hiszen el vagyok maradva születésnapi és évfordulós ajándékokkal. Persze így nem titok, hogy leírtam, de mivel úgysem bírom megállni, hogy fel ne tegyem a netre, így mindegy.

Kissé elbizonytalanított ez a fura átvágás, hogy a CT-s pasival háromszori rákérdezéssel is 18 óra volt a sugár időpontja, és még ezen is ki voltam akadva, hogy ilyen későn van! Ehhez képest otthon vettem észre a papíron a kézzel beírt időpontot: 18.50! Teljesen kíszen voltam...
Most aztán nem tudtam, hogy mégis menjek-e 6-ra, hátha csak ide írták rosszul, mivel szóban többször elhangzott a 6? Hát persze, Manóka buzgómócsing, nem kockáztat: úgy készültem, hogy 6-ra megyek ki... Kár volt...:(
Érdekes volt ez az estefele való készülődés, nem nagyon szoktam ilyentájt menni, pláne orvosi programokra. Ráadásul a buszok fél óránként meg ötven percenként járnak már 5 után, így elég nehéz úgy kihozni, hogy se félórával előbb ne menjek, se el ne késsek. Ha már muszáj, akkor előbb megyek, nehogy én legyek a hibás.
Úgyhogy fél 5 körül elkezdtem készülődni, negyed 6-kor meg kimentem és vártam egy 22-est. Kiszámoltam, hogy ezzel pont befutok 6-ra.
Katával is úgy beszéltük meg, a busz beérkezte körül: 17.50-55 között találkozunk a bejárat előtt.
Látszik, hogy nem szoktam tömegközlekedni ilyenkor, ez még csúcsidőnek számított, és olyan csigalassan ment a busz végig, hogy majd' kirügyeztem... Ment egy kicsit: lámpa. Ment egy kicsit: megálló... és így, végig.
Végül a klinikai buszmegálló előtt megláttam a buszból Katát tekerni.:) Szóval szépen egyszerre értünk a Klinika elé, egyből tudtunk befelé iparkodni. Épp odaértünk időre, nagy beszélgetésben a radiológia új épületébe, ami előtt Kata lezárta a biciklijét. Rácsodálkoztam a hatalmas, szinte üres "hombárra". Folyosószerepet tölt be, de termek telnének ki belőle. Teljesen kihalt, a végén, néhány széken várakoznak a sugarasok. De se porta, se recepció, semmi! Ide az jön be, aki akar, az ajtó automata... ez mondjuk, nem valami megnyugtató.
El nem tudtam képzelni, hogy zajlanak itt a dolgok, se kiírás, se valami felirat erről, úgyhogy megkérdeztem az ott ülőket, hogy elnézést, megmondanák, hogy működnek itt a dolgok?
Mondták, hogy nem kell se papír, semmi, majd ők szólítanak. Igen, mondom, de én elsőáldozó vagyok, honnan tudják, hogy itt vagyok és ki vagyok. Hát akkor majd biztos észrevesz az asszisztensnő, ha már fogyunk, és odaadom a papírt. Elsőnél oda szokták, utána már nincs erre szükség, mert be leszek iktatva.
Katámmal leültünk, és így vártunk, vártunk, beszélgettünk. A beszélgetés miatt szerencsére könnyebben telt az idő. Az biztos, hogy nem unatkoztunk, bár szerettem volna azért már túlesni.
A papírt olyan egy óra múlva bevette a hölgy, rajtam kívül még egy volt, aki először jött, utánam.
Fél 8 előtt (!!!) hívtak be. Ez a 6 órához képest másfél óra, a 6.50-hez képest 50 perc.
Az asszisztensnő kérdezte, papucsot hoztam-e. Ijedten kérdeztem: juj, kellett volna? Nem baj, majd legközelebb hozok, akkor jöjjek be cipőben és majd a gépnél leteszem. A nyakláncot szerencsére előzőleg már "likvidáltam", ez most november közepéig nem fog rám visszakerülni.
Le kellett derékig vetkőzni, majd mikor szóltak, bemehettem -- mondták, hogy a pólómat tartsam magam előtt, mert át kell mennünk egy folyosón. Ne érintsek meg egy oda nyíló ajtót, ez mindig nyitva lesz, vagy ők fogják nekem nyitogatni. Aztán egy körfolyosószerűségen gyalogoltam végig, ami befele kunkorodott a sugárterembe. Leraktam a pólót, a cipőt, és felmásztam lépcsőn a kezelőágyra.
Két hölgy beigazított a célkeresztek szerint, egyúttal átrajzolták azokat, mert kissé lekoptak ennyi idő alatt, amennyi eltelt a szimulátor óta. Elmondták, hogy fájdalommentes lesz, semmit nem érzek, ne mozogjak, kicsiket, egyenletesen lélegezzek. Két karral fejem felett megfogni a kéztartót vagy mit, finoman pakolgatták az alkatrészeimet, szinte millimétereket ide-oda. Mindenképpen be van ez lőve...
Aztán elkezdődött, a gépezet különböző karjai ide-oda forogtak körbe rajtam, néha megállt, búgott, zörgött, időnként úgy éreztem, én is mozgok.
Igazság szerint még nem néztem meg ekkor, pontosan mennyi a nettó idő, amit a gépben töltök, de majd megnézem. Mert az az igazság, hogy amiket olvasgattam, az a két perc, annál ez több volt. Én legalább 6-8 percnek saccolom, persze lehet, hogy ott más az ember időérzéke.
Az is eszembe jutott, hogy a 30 sugár nem 60-e. A számok ugyanis pontosan duplái ahhoz képest, hogy nekem 30 van beállítva, ugyanakkor a 2 dózis is ott van. Lehet, hogy két adagot kapok egyszerre, ami lényegében egyben is adható? De nem akarok hülyeségeket beszélni.
Tényleg nem éreztem semmit egyébként, majd kiszabadítottak; előbb a karokat tegyem le, s fél perc múlva felülhettem, mehettem.
Utána öltöző, készen voltam.
Katám mondta, hogy 20 percet voltam bent. Ez is a 2 perces gépi időnél többre utal...
Már a várakozás közben bőven besötétedett, ráadásul jól lehűlt a levegő is. Katám eloldotta a biciklit, és kifelé gyalogoltunk a klinikáról. Olyan érdekes volt, hogy ilyen vén éjszaka itt mászkálunk, és szinte egy lélek sincs sehol. Láttunk egy fehér mellényes fekete cicát, hívtam, de nem hallgatott rám.:)
Katám megvárta velem a 10 perc múlva érkező 24-est, örültem, hogy jót beszélgettünk egész idő alatt. Kaptam tőle lépesmézet és 2 Nutriciát.:)
Amúgy lehet, felrobbantam volna ettől a negyed 6-tól háromnegyed 9-ig terjedő időtől, az ún. 2 perces sugárral elment 3,5 órám! De így, hogy Kata ott volt, nem is volt olyan borzasztó.
Hazaérve gyorsan ettem pár falatot, mert az egész nap összesítve fogyasztott, csaknem 1 egész szalámis zsemlém volt még bennem, ez azért nagyon karcsú napi táplálkozás!
Utána megnéztem a BK-t, meg a neten a mai Survivort.
Fürdés után most is, mint már 3 hónapja, használtam a Culevitet kencézésre, most már nem szabad kihagynom, bár eddig sem tettem.