Hűvös hétfő

Hideg, szeles, borús idő; időnként esik némi eső is.
Öcsémnek szülinapja van, ma 61 éves. Szinte hihetetlen. Gyerekkorunkban olyan nagy különbség volt az az 1 év 8 hónap, hogy sokáig kisdedként kezeltem, szinte középiskolás koromig. Aztán rájöttem, hogy saját osztályomban is vannak olyanok, akik majd' 1 évvel fiatalabbak is lehetnek nálam, mivel én halasztottam.
Szokásos korán kelés és reggeli teendők, anyám felhozása, ellátása.
Volt még húsos makaróni, és bár kínáltam mást is, ő ragaszkodott ahhoz. Nagyon kedvel mindenféle húsos tésztát.
Délelőtt dianás cukrok, rizses csoki, délután banán, mézes süti volt a kiegészítés a teáztatás mellett.

Postáscsengetés, ajánlott levél, nekem. Kormányhivataltól jött az aktív korú felülvizsgálati határozat. Már vártam, 19-én van ennek az eseménynek az évfordulója... 15 napom van elintézni a dolgokat. Azt sose tudom, hogy naptári 15, vagy munkanapok szerinti... de mindegy, mindig is igyekeztem az ilyen dolgokat minél hamarabb rendezni, nem szeretek semmit utolsó napokra hagyni.
Elolvastam két bongócos mesekönyvet...

Telefonált a nagyerdős-madaras kirándulásokról megismert és kedvelt ismerősöm, aki végül is átveszi egy barátnője számára a lemondott helyemet a zempléni kirándulásról. Meglepődtem, mert már itt is volt a ház előtt... A helyzetet ismerve nem szándékozott feljönni, úgyhogy gyorsan gatyába ráztam magam és lementem. Beszélgettünk kicsit, fájlalta, hogy nem tudtam menni, emlegettek is... meg hát elméletileg hiányoztak a fotóim is... Hát hiába, ez van. 9800 volt a kirándulás, tízet adott. Mivel számítottam erre, eleve vittem le 200 Ft-ot, de az istennek nem fogadta el, már így szánták.
Örültem én is, hogy ezen is túlvagyunk...

Aztán még Dani is jött, hozta a szennyest.
Este összepakoltunk, fésülés, majd levittem fél 8-kor, a sorozata után.
Itthon Konyhafőnököt és BK-t néztem, ettem sajtkrémes kenyeret szalámival, uborkával.
Lefekvéskor bevettem egy Rudotelt, mert rosszul alszom. Hiába vagyok álmos, az agyam egy része csak pár órán át kapcsol ki. Ha meg már működni kezd, mondjuk, 4-5 óra alvás után, az istennek nem tudok, csak fetrengeni...

Vasárnap... mint a többi

Ma Apranaxszal kellett kezdeni, és ki is van anyám akadva, hogy ennyire fáj még mindig a karja. És még hogy fáj, de ugyanolyan tehetetlen. A komplex nyakba akaszthatós kartartót még egészben hordja.
Mindegy, azért fürdeni csak kell néha, még ha teljesen nem is minden nap. Ez elég nagy megrázkódtatás neki, de amúgy nekem is. Az elő- és főleg az utómunkálatok sok idő és sok munka. Ő sem túl könnyen mozdítható, már annak is örülök, hogy meg bír állni addig, amíg körbemosom. Ami elég nehéz, hiszen olyan csepp a fürdőszoba, hogy nem lehet körbejárni, így mindenféle tornászmutatványokat kell a lumbágómmal végezni, hogy azért végig legyen mosva.
Fésülöm naponta kétszer, reggel és este. Egy csomó hullámcsat van a kicsi, vékonyka "copfját" feltűzendő, nincs olyan apró gumi, ami nem csúszna ki belőle, annyira vékonyka, ami lelóg és összefogva fel kell tűzni. Sógornőm már javasolta, hogy nem lenne-e jó egy rövid frizura, de nem igazán nyerte el tetszését, hogy akkor lógna csak igazán és zavarná.
Így is vért kell izzadni, míg rábeszélem a hajmosásra, mert ki nem állhatja, hogy "száll a haja" utána. Pedig balzsamról szó sincs... De annyira vékony és ritka a haja, hogy nem fogja be a hagyományos hullámcsaton kívül semmi, az is csak nagy küszködéssel.
Őt húsos makarónival és csemegeuborkával ebédeltettem, gyümölcslével, kávéval kísérve, de volt kivi, rizses csoki, dianás cukrozás is.
Én pedig a maradék csirkelábpörköltemet ettem tök magában, ahogy szoktam.
Nem kért gyógytornát, aszongya, a fürdetés neki mára doszt elég volt...
Megnéztük a Szomszédokból az 54--57. részeket.
Levittem este fél 8-kor.
Kenőmájast, kolbászt ettem, majd megnéztem az elmaradt Elifekből 3 részt, valamint a Sebzett szív 1. részét. Ennek a címe nagyon megtévesztő, egyáltalán nem romantikázós; a balkáni háború idején játszódik... és ugyanaz a két főszereplő, akik a Seherezádéban voltak (a férfi "Szulejmán" 😉). István találta és javasolta nekem, ő szokta letölteni és átküldeni ezeket, csak hát lehetetlen néznem.
Ezzel az esti mozizással is jól megszívtam, mert nagyon későn feküdtem, és reggel meg legkésőbb 7-kor kelni kell.

Lemondott kirándulás szombatja

Szokásos reggeli ügymenet, felesleges minden reggel részletezni...
Kissé amúgy is le vagyok törve, mert ma van az a zempléni kirándulás, amire már befizettem anno anyám balesete előtt, és hát ugye, úgy hozta a sors, hogy vissza kellett mondani. A nap folyamán sokszor eszembe is jutott.
9-re lementem, felhoztam anyámat. Vízhajtós nap, ez 4-6-szori, hosszadalmas vécébe vonulást jelent. Szerencsére még, csigalassan ugyan, de ki tud menni bottal a vécébe. Még így is történnek balesetféleségek bármilyen téren.

Húsos makarónit főztem, magamnak pedig egy kicsomagolt kis adagnyi csirkelábat főztem meg pörköltnek.

A tálcán, amit beviszek, mindig van mellékelve apróra vágott csemegeuborka is. Ez azóta folyton van itthon... mint ahogy nasik, banán, kávé, tejpor, tejszín, ilyesmi...

Délután -- ahogy amúgy majd' mindennap is, kivéve, ha erősen tiltakozik ellene -- próbálkoztunk gyógytornával is. Nem túl hálás érte, azt kell, hogy mondjam... Pedig azok a gyógytornásznők, akik rajtam, az én válltörésem alkalmával kínoztak 2008 telén-tavaszán 40 alkalmon keresztül, nem díjaznák egyáltalán, olyan lájtosan csináltatom vele...

Néztük a Szomszédok 50--53. részét, majd összepakoltam, levittem.
Itthon piacon vett házi kenőmájast és kolbászt ettem, finom volt.
Megnéztem A mi kis falunkat, még neteztem kissé, aztán igyekeztem megszűnni, hogy valami alvás hátha lesz.

Egy kis naplemente:

Nem vidám

Szokott reggeli ceremóniával indult korán a nap.
Macska, gyógyszerek, ágyazás és annak előkészítése fogadásra, rendezkedés, pakolás, szükségletek előkészítése, majd magamból való embercsinálás...
Le anyámért, átadás, majd jött velem öcsém is, mivel mondtam neki, hogy a mosógép kivezető (kád oldalába bevezető) csöve a bevezetésnél csöpög, én nem merek hozzányúlni. Szerencsére csak meg kellett neki húzni, és elállt a csöpögés.
Ez a feljövése arra is volt jó, hogy észlelte megint a rossz páros villanykapcsolót. Ami már sok éve is rossz volt, még dolgoztam, mikor ő kicserélte magát a kapcsolót. Én már akkor gyanítottam, hogy nem csak annyi a baj, ahhoz túl gyakori a havi égőcsere... Egy ideig nem volt gond, de sajnos, nem sokkal később már megint, és hát évek óta így vagyunk... vannak különböző módszerek, hogyan kapcsoljuk fel, tudjuk, hogy néha a két kapcsoló túlzottan "együttműködik", most is mindenféle manipulációk voltak szükségesek ahhoz, hogy hogyan kapcsoljuk fel a fürdőszobait, mert az nem mindig sikerült. Ráadásul kapcsolásnál az időnkénti "berregés" egyértelmű zárlatosságra utalt...
No mindegy, ez most kiderült számára is, akinek ez a dolog végül is szakmája.
Megnézte a szobámat is, s mivel nekik egyértelműen és kifogást nem tűrően az felelt meg -- előre gondolkodva az időben --, hogy ha majd már nem járnak Kadarcsra, ősztől tavaszig 1 hét itt, 1 hét ott lenne a megoldás, természetesen éjjel-nappal. Nekik az elképzelésük, hogy ide mindenáron egy ágyat kell betenni! Amikor egy sámli is gondot jelent... Két-három ócska bútoromat javasolta elvitetni anyámhoz (nyilván az udvarra, a depót növelni...), és ahelyett egy ágyat berakni. De tovább nincs gondolva: ezek az ócska bútorok töméntelen cuccot nyelnek el és tartanak, vagy alattuk vannak. Hogy eleve a szoba közepén van a tévé a polcos szekrényével, tele egyéb készülékekkel, videókkal, dvd-kkel, könyvekkel...
Hogy eleve úgy vannak itt berakva bútorok, hogy HA egyes hátuk mögött lévőnek ajtaját, fiókját akarom nyitni, előbbieket el kell húzni. Mondom, eleve. Hova is jönne ide be egy ágy, és ami kimegy, azok szerepét mi fogja pótolni? Egy kb. 20 cm2 helyre aszongya, hogy az "egy csomó kihasználatlan hely"... Mellesleg elosztók vannak ott, meg az összes tyúkbél, ami a számítógép, tévé stb.-hez tartozik. És nem ismeri el, hogy ami nem megy, nem megy. Egyetlen szobát nem lehet varázsütésre kettővé varázsolni!
Ráadásul eleve nem egészséges szerintem az, hogy anyám, én és a macska ezáltal egy ilyen agyonzsúfolt egyetlen helyiségbe vagyunk bezsúfolva, hogy nekem, mondjuk, ennyi idős koromra, ilyen egészségi állapotban semmi privát szférám nincs. Így is nagyon nehezen viselem... Nincs saját életem, egész nap jó hangosan a Duna tv megy -- hiába van 120 csatornánk --, nem lehet más, mert anyám csak azt, max. az M1-et szokta meg.
Nincs külön tévénézés, nincs nappali ledőlési lehetőségem, ugyanitt bent van a fedett macskabudi, ami egyébként engem egyáltalán nem zavar, egyszerűen nincs máshol hely!, a fekvőkék -- nem, nem... semmi empátia, a cél érdekében kötelező megoldanom. Nyilván e váltott egy hetek alatt hozzam le a szobavécét is -- mondjuk, az erőszakolási tervekbe ez sem volt elképzelve...
Ez a megoldásképtelenség és akarat-rámerőszakolás nagyon nem tett jót nekem mentálisan. Ők ketten vannak, sógornőm tud panaszkodni állandóan öcsémnek, miszerint nem bírja a korán kelést, és ő a főnök, mert nem az ő anyjáról van szó! Öcsém meg rajtam és az egy szobámon tesz erőszakot. Az sem érdekel senkit, hogy a másik szobámba eleve rámköltözött a lányom a gyerekkel és egy teljes háztartással, hogy plafonig ér minden, és a közös helyiségek is centire be vannak legózva mindennel! Meg hogy leromlott, lepusztult minden. Tűzhely, konyhabútor, majd' minden bútor...
De az az igazság, én egyedül két ember ellen, akik három szobában élnek szellősen és lazán, járművekkel; én kevés, nulla vagyok. Pedig ott külön szobája van anyámnak, ahol betegszobaként tök természetes a szobavécé és külön tudnak tévét nézni, mivel minden helyiségben van, és a többi szobában is bárhol le lehet dőlni bármikor, ha kidől az ember. Úgy is, ha ott van anyám.
Én meg ülök egész nap, vagy dolgozom... úgy, hogy két méterre anyám körül ugrálok, igazgatom, kiszolgálom, ordít a tévé.
Anyám meg nyilván nekem önti állandóan a mérgét, hogy "nem engedjük haza". Mer' hogy ő otthon meggyógyulna. Nyilván sokkal jobban tudna menni, és nyilván a karját is tudná használni, főzni, mosni, magát ellátni, vécére járni, mosdani stb. A meleg vízhez kintről hordani a vizet és gázon melegíteni, majd behordani a fürdőszobába lavórba... És képtelen megérteni, amikor mondom a dolog lehetetlenségeit. Rám borítja minden keservét, én vagyon a gonosz, aki nem érti meg, hogy mint mindenki, ő is a saját otthonába vágyik! (Nekem vajon hol a búsban van saját otthonom már?)
És akkor óvakodjak a stressztől, mert azt imádja a rák. 2 éves kezelt, rendkívül lassan felépült, egyelőre elvileg tünetmentes rákbeteg vagyok, plusz szívbeteg -- ami egyáltalán nem tünetmentes! --, hogy a reumatikus és csontritkulásos problémákról már ne is beszéljek. Néha le kéne pihenni, ha másra nem, egy-egy félórára, míg pl. mondjuk, én is élnék valamit, megnéznék egy órás valamit, amit én akarok. Nem. Ez többé lehetetlen...
Nekem az az egy nyomorult ágyam nem is olyan rég nappali tartózkodási helyem is volt. Ott szoktam a száraz ruhatömeget összehajtogatni, rendbetenni. Ott szoktam színezni, rajzolni. Ott szoktam csomagolni, ott szoktam pakolni, de még vasalni is... Mostantól minden megszűnt. Csak főzhetek, moshatok, takaríthatok, valamint ülhetek a gép mellett.
Néha annyira HÚZNA lefelé a föld, hogy nem is tudom elmondani. De akkor meg anyám tüntetőleg duzzog és ki van kelve magából, hogy most őmiatta kell nekem földön feküdni stb., és alig feltűnően kiül direkt a keresztanyámtól örökölt kis ócska fotelomba... Hát így inkább vegetálok egész álló nap a széken, néha már majd' megpusztulok... És ordít a fülembe a tévé, mert halkan nem hallja szegény már.

Amúgy átöltöztem, levittem a szelektáltba való cuccokat, valamint bementem a piacra, ahol hentesárukat vásároltam. Elmásztam a Sparba is, igencsak felturbózott mentális állapotban. Akkor még nem is sejtettem, hogy ez nem fog megjavulni, sőt, változni sem; mivel az eredendő probléma állandó. Anyámat már soha többé nem küldhetjük haza egyedül a lepusztult, komforttalan házába... Odaköltözni meg lehetetlen. A törése utáni ott töltött két nap alatt majd' megpusztultam, annyit tepertem, dolgoztam olyan dolgok elvégzéséhez, amiket itthon negyedannyi idő alatt elvégzek... Arról nem beszélve, hogy egyetlen kisbolt két házzal arrébb, utána sehol semmi. A tócósbeli boltok vannak tulajdonképpen a legközelebb vagy a Tesco, 1-2 km-re... tehát hiányzik minden infrastruktúra, el vagyok vágva gyakorlatilag mindentől, se net, se semmi.

A Sparban vásárolt csípős rántott csirkeszárnyakhoz kukoricás rizset készítettem, csemegeuborkát vagdaltam mellé anyámnak, majd kávét főztem. Délután rizses csokival, keksszel, drazséval, kivivel hopszasszáztam; valamint gyógytornázni is próbáltunk, miközben anyám a sorozatait nézte fél 8-ig. Akkor levittem.
Annyira el vagyok fáradva, hogy ha tudnék normálisan aludni, miután átrendezem az ágyat, legszívesebben fel se kelnék többet. Félek, hogy így tök egyedül, ebben az állapotban, ilyen szerencsétlen körülmények között én ezt nem leszek képes úgy csinálni, hogy megfeleljek a feladatnak. Ami nyilván kötelességem. De a kétségbeesésem nem jut el azokhoz, akikhez kéne, és ez csak fokozza a frusztráltságomat.

Laborlelet jó

Reggel a szokásos hadműveletek után 9-kor lementem anyámért, felhoztam, megfésültem, megmosdattam.
Sógornőm ma ment a laborba a leletért.
Etelka telefonált, jól elbeszélgettünk, elsősorban nyilván anyámról; majd át is adtam neki a telefont, ők is beszélgettek.
Krumplipürét készítettem.
Anyám rántott és párizsi csirkemellet evett krumplipürével és uborkával.
Magam most nem kívántam, főztem egy zacskós grízgombóclevest, ettem, mosogattam.
Szilvi befizetett egy számlámat, fél 4-kor jött haza, 4-re ment a gyerekért az iskolába.
Sógornőm délután elment a háziorvoshoz a laborlelettel, így este én is megtudtam, hogy a vizelet horrorisztikus eredményei az antibiotikum hatására teljesen optimálisakká váltak! Kimentek a baktériumok!
Na nyilván ez egy dolog, tehát a kóros és érthetetlen "ömlések" elmaradnak. De attól az inkontinencia nyilván fennáll, és a betétek, pelenkanadrágok tb nélkül baromi drágák. Tehát kérni kell egy időpontot az urológiára, ezt még meg kell ejteni, hogy megkaphassuk a támogatott termékeket.
Délután gyógytornáztunk, megfésültem anyámat.
Dani telefonált, majd jött, hozott 2 zacskó aldis almot, már előre kifizettem neki.
Adtam neki kaját is, rántott csirkemellet és 2 szelet bundáskenyeret...

Este eget fotóztam...

Grízgombóclevest, sonkát, vajkrémes kenyeret és nyers uborkát ettem.
Konyhafőnök, BK.

Ideges nap

Korán kelés, teafőzés, ágyazás és annak előkészítése.
Fél 9-re mentem le anyámért, mert sógornőm 9-re viszi az antibiotikumok utáni vizeletet a laborba (a beutaló, időpont már rendezve volt).
Délelőtt konyakos bonbont, csokis mazsolát, kivit eszegetett, teát ivott.
Főzéssel töltöttem az időt: rántott csirkemellet, párizsi csirkemellet készítettem, sült krumplival, tört krumplival, a maradék tojással bundás kenyeret. A rántott csirkemell mellé a párizsi azért kellett, mert anyámnak kissé ki volt kezdve az ínye, és ugye, a prézlis cucc bántotta volna. Tehát csak lisztbe és tojásba volt mártva.

Ebédeltettem, bevette a gyógyszerét, volt a vécében minden szükséges...
Jó sokat mosogattam, utána még kézi mosást is végeztem.
Délután fagyit kínáltam, valamint gyógytornáztunk. Duna tévézett este fél 8-ig.
Megfésültem, összepakoltunk, majd levittem öcsémékhez.
Öcsém fél órát beszélt, ugye, hogy sógornőm kivan, hogy nem tudja kialudni magát, úgy tudom, 9-ig szokott amúgy aludni. Milyen szerencse egyébként, hogy nekem nincs szószólóm... Lényeg, hogy azt szeretnék, hogy ha majd a kadarcsos időszaknak, a jó időnek vége lesz, akkor nem lesz ez így jó, hogy az embernek egyetlen nap szünetje nincs. Ez igaz egyébként, itt nincs se szombat, se vasárnap, semmi; minden áldott napon készenlét és sosincs szabadság.
Meg akartak győzni, hogy ide énhozzám márpedig be kell rakni egy ágyat! Aki ismeri a lakáshelyzetemet, tudja, hogy ez alapból képtelenség. Olyan zsúfoltan vagyunk, hogy egy darab egyszemélyes ágyammal is alig férünk. Plusz itt a macska, jónéhány kedvenc helyével. De a célhoz ragaszkodtak. Sajnos, öcsém ilyenkor túl hamar "idegállapotba kerül", vagyis elkezd ordítani, amit ő úgy mond, hogy "felemeli a hangját", és én egyetlen mondatomat sem tudom végigmondani...
A probléma az, hogy bizony, nekem is szükségem lenne időnként szabadságra, de ettől még nem növekszik meg a lakásom. István is, ha itt van, nem véletlen, hogy egyikünk mindig a földön alszik. Ha megoldható lett volna, már rég kitaláltuk volna a plusz ágyat. Öcsém szerint ki kell rakni innen 2-3 bútordarabot (elvinni -- természetesen! -- anyámhoz!), és a helyükre berakni egy fotelágyat. De addig nem jut el, hogy a 3 bútordarab nem dísznek van itt, hanem mindegyik alul-felül-belül rengeteg mindent tárol, többfajta szerepük is van, gyakorlatilag semmi nincs feleslegben. Az igaz, hogy rengeteg könyv van, a bútorok alatt is minden tele van, mert már képtelen vagyok hova tenni, de nekem nem volt ehhez energiám, hogy bedobozoljak belőlük és semmim hozzá, hogy elszállítsam valahova.
A kétszobás lakásba 8 éve már, hogy az egyik szobába visszaköltözött Szilvi a gyerekkel. Ők is botrányosan zsúfoltan vannak, de annyira, hogy az már nemcsak ciki, de egyszerűen borzalmas! Oda ember be nem teheti a lábát. Egy teljes háztartással jöttek rám, ergo a közös helyiségek összes szekrényei is centire be vannak legózva. Marad az én szobám. Ott van még a fedeles macskabudi is, ott van nyitva a szárító, minden nyilván bútorok előtt, amit ezektől nem lehet kinyitni, csak elhúzással. Ugyanígy a komód előtt is egy forgószék és egy kisfotel van, ha komódot nyitogatnék, azokat is el kell húzni... Tudnék még mesélni, tényleg szörnyű...
De hát van az a helyzet, hogy mindenáron, és akkor is, és mindenképp... annál is inkább, mert én egyedül vagyok, ők meg ketten. Ágyat ilyen áron semmiképp nem akarok. Pont elég ez az egész nekem, egy sokk az egész, egy nagyon is megoldatlan és ideiglenesnek tűnő helyzet, holott ez bizony még akár hosszú évekig is eltarthat! Ha addig élek. Mert utána nem tudom, mi lesz.
Úgyhogy nem volt más megoldás, aludtam én eleget életemben földön. Ezt ajánlottam fel. Lemegyek a földre, hagyjanak békén az ággyal. Igaz, sejtettem előre, hogy ez meg anyámnak okoz majd problémákat, hogy ennyi idősen, szívbetegen, tele reumatikus problémákkal, kezelt rákos betegséggel én földön fogok aludni, és esetleg x+1-szer felkelni éjjelente... Nem lesz könnyű, de inkább, mint az ágy... Mindenesetre jól felhúztam magam ekkora meg nem értés és megingathatatlan eb karóhoz kötése után, nagyon sokáig majd kiugrott a szívem.
Az esti BK-ból gyakorlatilag semmit nem bírtam felfogni...
Sejtettem, hogy lesznek még szép napjaink. Minden téren.

Orvosnál

Jóapám ma lenne 97 éves, és már 36 éve nincs velünk. Felfoghatatlan ez az idő...
Honesty "zaklatása" miatt jóval előbb fel kellett kelni, mint ahogy amúgy is kéne...
Összepakoltam szemeteszsákba a szárazkenyeret. Mivel már nem cipelem anyámhoz, ezért jelenleg öcsémhez vittem le, amikor amúgy is mentem anyámért. Neki autón azért egyszerűbb, aztán meggondolom még, mit fogunk ezentúl ezzel csinálni.
Ötödik napja az antibiotikumnak, vízhajtós nap a szokott gyógyszereken kívül. Az Apranax esetleges. Ha úgy érzi, hogy nem bírja a fájdalmat, nyilván inkább vegye be.
Ebédre tepsis sült malacot dinsztelt krumplival választott anyám, én pedig a tegnapi csirkecombpörköltöt ettem, csak mivel elfogyott a nokedli, ezért főztem ki hozzá makarónit.

Postás csengetett, megjött az fht.-m.
Anyám vett be Dipankrint, mert szerinte túl sokat evett.
Orvoshoz készültem, gondoltam, hogy hátha szerencsém lesz és nem kell órákat ott tölteni, mindenesetre nagyon kiíratásra várt a szívgyógyszerem.
Elég hamar rám került volna a sor, ha egy bácsi pofátlanul meg nem előz. Ugyanis én még tippeltem két hölgyre, akik már ott ültek az első sorban, mikor én odamentem; szóval mikor következett az új beteg, én, ugye, haboztam és rájuk vártam... de mint kiderült, a szomszéd rendelőhöz vártak! A bácsi meg fogta magát, és gyakorlatilag beslisszolt teljesen hátulról! A többiek mondták is a magukét...
Mindegy, így legalább gondoltam, hogy akkor az ő kivárása után tényleg én következem.
Kiírattam a gyógyszereket, elbeszélgettünk a doktornővel anyámról, hiányzó adatokat töltöttünk ki a gépben (születési hely, ilyesmi...). Kértem valami enyhe altatót, mert egyre kellemetlenebb ez a nem alvás, illetve ez az abszolút felületes "alvásféleség"... Valamint mutattam az onkológiai ambulánslapot, melyen ott van a reumatológiai beutaláshoz való háziorvosi segítségkérés... mivelhogy látni akarják a DEXA-eredményemet.
Ezek után mentem a gyógyszertárba, majd a gyógynövényboltba mentem be egy aloés fogkrémért, azután pedig az ottani Coopba.
Szilvi közben nem volt itthon az iskola és a Bencéért menés között... de szerencsére anyámmal nem volt probléma.
Elpakoltam, átöltöztem.
Anyám Duna tévézett, néha szunyált.
Fél 8-kor megfésültem, majd levittem öcsémékhez.

Hétkezdő

Annyira ritkán érek rá írni, hogy már szinte behozhatatlannak tartom a lemaradást. Nem segít abban az sem, hogy folyamatosan szarakodik a gépem. Azt már rég megszoktam, hogy hang nincs. Tehát nem tudok pl. filmet nézni, de egy videót sem, hiába küldözgetik...
Pedig egyébként pont most, amikor gyakorlatilag csak anyámnak szól a saját igénye szerint a tévé, pont jó lenne, hogy fejhallgatóval esetleg itt tudnám nézni az István által küldött cuccokat.
Ennél jobban zavar az, hogy teljesen kiszámíthatatlanul, rendszertelenül és látszólag indokolatlanul lefagy. Ilyenkor várok jó darabig, ha mázlim van, akkor beindul. Ha nem, akkor sajnos, újra kell indítani... ez jól levesz az időmből...😒

Alig keltem ki 7 után, csengett a mobil. Még jó, hogy ez az ébresztőre beállított, ebben az "új életben" nem kapcsolom ki.
Ibolya volt. Nem hittem a fülemnek, hogy annak ellenére, hogy lemondtam a szombatra esedékes zempléni kirándulást, ezt jól meg is beszéltük; azért hívott, hogy ugyanerre a szombatra a Hajrá, futás! szervezetnek lesz egy eseménye, és nem mennék-e el a szervezésben segíteni... Ez azért is furcsa, mert hát rendesen meg lett indokolva, amikor rákényszerültem a kirándulás visszamondására. Lehetne gondolni, hogy az anyám állandó felügyelete bármilyen program esetén érvényes...
Na mindegy, ezt valahogy próbáltam értelmesen elmagyarázni, hogy ha szombaton szabad lehetnék, nyilván nem mondtam volna vissza a kirándulást.

9-kor lementem anyámért, felhoztam. Az antibiotikumozás 4. napja.
Beszedtem és behajtogattam a beszáradt ruhákat, mely most leginkább a Szilviéké volt.
Beraktam egy 40 fokos mosást, az összes törülköző benne volt, az anyám alatt ágyon levők is; illetve lecseréltem azokat.
Teljes lefürdetést hoztunk össze, eléggé nyűgös dolog ez... lábkörmeit bekitonaileztem. Szükség szerint használtam rajta a körömvirágkrémet és az aloe vera sprayt is.

Csirkealsócombokat csináltam paprikásan, nokedlit hozzá. Anyámat ebédeltettem, plusz csemegeuborkával, utána gyógyszere. Délután gyógytornáztattam a karját, pisilni kísértem vagy négyszer. Nem mondom, hogy nem fáradtam el.
Amúgy szokás szerint a Duna tv-beli sorozataival volt el, majd fél 8-kor levittem.
Néztem a Konyhafőnök hátralévő nagyobb részét, a BK-t.
Ettem sajtkrémes kenyeret sonkával, csípős zöldpaprikával.
Fürdésnél hajat is mostam.
11-kor már alig vártam, hogy bedőljek az ágyba.

Anyák napja itthon

Ma is esős, borús, és akár hidegnek nevezhető idő volt, anyák napja tiszteletére. Ha most nem jár így anyám, megint mentünk volna, sejtésem szerint én kora délelőtt, hogy segítsek a főzésben meg minden egyébben.
Korán kelés, szokásos reggeli dolgok elintézése, teafőzés, az ágyam előkészítése, majd 9-re lementem anyámért. Fent szokásos mosdás, fésülés.
Olvas, rejtvényt fejt, szunyókál. Nem kedveli a hétvégét tévé szempontjából, mondván, hogy ilyenkor "nincs abban semmi". Na ja, a hétköznap a Dunán lévő sorozatai nincsenek... amúgy meg 100-egynéhány csatornán nyilván nincs semmi. Próbálgatok neki megfelelőt találni, de sajnos, neki valamilyen sorozatra, ahhoz, hogy számon tartsa és nézze, "rá kell kattannia", különben semmit nem szeret. Híreket sem lehet folyton nézni, mert ez még a másik, de az meg már az ember könyökén jön ki, hogy egész nap szó szerint ugyanazok a hírek hangzanak el...
Vaskos malacsültszeletet készítettem tepsiben, mellette dinsztelődött-sült krumplival.

Csemegeuborkát szoktam a kaják mellé adni, és hát nyilván mindent (húst, uborkát) felvágok neki. Még így is csoda, hogy fog nélkül képes szinte mindent megenni!

Később felköszöntöttük anyák napja alkalmából. Használati és jelenleg használt cuccok mellé a szokott, sparos nagy tábla rizses csokit adtam. Szilvi dobozos konyakos bonbont és karamellát, jópár rejtvényújságot ajándékozott; nekem pedig egy másféle likőrös bonbont és egy papucscipőt, ami sajnos, kicsi lett...
Később Dani is jött, aki előtte rám telefonált, hogy nem kell-e valamit vásárolni, hozattam vele pár sört és 2 kg krumplit. Utóbbi fogyóeszköz, mióta anyámat kosztolom, holott volt, hogy félévig is elég volt 1-2 kg krumpli, annyira keveset használtunk.
Ezeket Daninak kifizettem. Anyák napjára felköszöntött bennünket: én egy lila szellőrózsacsokrot kaptam, anyám pedig egy hosszú szálú krémszín rózsát.
Daninak pakoltam egy dobozzal az ebédünkből, majd még ment a macskákat megetetni anyám házánál (mint minden nap).

Este levittem anyámat, miután megfésültem és összepakoltunk. Ott is beszélgettünk valamennyit, anyám kapott a lányoktól rizses csokit. Ez piros, és csak egy kicsivel kisebb, mint a sparos. Fő, hogy el van látva egy darabig.

Fent pirítóst csináltam, hogy legyen valami bennem, mert igazándiból nem kívántam semmit, de valamit muszáj volt.

Vásár, ez-az

Ma nagyobbik unokahúgomnak volt névnapja.
Nagykorúságukig mind a négy "gyermeknek" megtartottuk úgy a tortás szülinapját, hogy a testvéri család is ott volt, és anyám, keresztanyám.
Mivel össze lehetett hozni az ünnepelt testvérének névnapjával, ezért általában úgy esett, hogy kétszer nálunk, kétszer öcséméknél volt ilyen esemény.
Azóta mindenkinél saját családi események ezek.
Mióta meg net van, azóta a köszöntések leginkább neten zajlanak. Tőlem mindenképpen.

7 után keltem (ezt minden alkalommal úgy kell érteni, hogy valamitől -- szerintem a stressz, szorongás -- sajnos, fent vagyok 4-5 között. Oké, hogy Honesty etetése is közrejátszik, de akkor nem igazán tudok visszaaludni. Gyakorlatilag erőltetem, és a hajnali keléskor beveszek egy Rudotelt (ez csak nyugtató, de talán segít abban, hogy ne pörögjön az agyam a gondokon). Mégis elég nehéz visszaaludni, és hát az nem is tartós, 10 percenként nézem az órát... eléggé kiborít ez a nem alvás, illetve csak nyugtatóval és csak 4-5 órányi alvás; nem tudom, hogy bírható ez hosszabb távon.

Mindent előkészítettem, majd 9-re lementem anyámért.
Vízhajtós nap. Fésültem, odakészítettem neki a délelőttre való nasikat, teát, és két pisilés között terveztem lemenni az iskolai vásárba.
Elkészültem, és így is tettem. Előtte a lenti macskáknak egy dobozba összegyűjtöttem a számukra ehető csirkés maradékokat, előkészítettem és levittem a lépcső alatti helyükre...
Pont találkoztam lefelé menet a liftben öcsémmel; nyilván nem botránkozott meg azon, hogy egyedül hagytam anyámat -- egyrészt nem, mert Szilvinek szóltam, és egy ideig szórakoztatták is egymást --, másrészt meg tisztában kell legyen vele, hogy azért mivel egész nap itt van anyám, néha nekem is lehetnek vásárlási szükségleteim itt a környéken. Mamu azért sokszor 1-2-3 óráig is elvan anélkül, hogy bármit is kérne vagy csinálni kellene érte valamit.
Az iskolában most nem kellett sorba állnom kosárért, szerencsére, úgyhogy elég hamar lerendeztem a dolgot. Vettem hasfogós bugyikat és műanyag papucsot anyámnak, előbbit magamnak is, valamint mikrófedelet, ami nagyon kellett már. Egy teljes nagyságú, lyukakkal ellátott műanyag lapos búra tulajdonképpen, amivel lefedem a melegítendő kaját, tehát ha olyan az a kaja, nem a mikrót fröcsköli tele, hanem ezt a fedőféleséget.
Innen elmentem a Sparba, ahol bevásároltam, főleg kajaféleségeket, főznivalót.
Otthon megebédeltettem anyámat, bőven vittem neki csirkemájpörköltet tarhonyával és csemegeuborkával, utána kávét főztem.
Mivel amúgy elfogyott a cucc, magamnak egy Sparban vett sült csirkecombot szántam, amihez kifőztem egy zacskó basmati rizst, és meggybefőttet ettem hozzá.

Vett be Apranaxot, mert reggel ugyan úgy döntött, hogy nem kell, mostanra mégiscsak fájt neki a karja. Utána, mondja, hátha tudunk tornáztatni... így is lett, de nem bírja sokáig.
Szilvi mosott legalább 4 "gépnyit", félórás, 30 fokos programmal. Nekem is ott volt pár darab szennyes, egyúttal azt is rendezte. Mivel elég sok hátraléka van mosásilag a többhetes mosógéphiány miatt, így minden szárító be van fogva, így az enyémen is száradnak a cuccok.
Otthon megnéztem A mi kis falunkat, ettem két virslis párnát.
Levitel előtt összepakoltam, megfésültem, majd levittem, átadtam.

Pénteki itthonság

Változó időjárás; általában borús, néha esett is, de 1-2 órára a nap is kisütött. Magam részéről azt sem bánnám, ha az egész nyár ilyen lenne, mert azért nincs hideg.
Ma kisebbik unokahúgom is betöltötte a 31-et, ami szinte hihetetlen, anyám négy onokája közül mindig ő volt a "picike". Most meg fél fejjel veri a nővérét is. Arról nem is beszélve, hogy még "rosszindulattal" sem mondható 24-nél többnek.

7 után felkeltem, elvégeztem a szokásos itthoni reggeli teendőket, előkészültem anyám fogadására. Bekészítettem a kávét, megcsináltam a teát.
9-re lementem érte, itthon megfésülködtünk. Ma kezdte el a Zinnat nevű antibiotikumot szedni, reggel-este, tehát erről sógornőm gondoskodik, mint ahogy egyébként ebben a szituban az egyéb reggeli gyógyszerei bevetetésével is. Pl. a vízhajtó, másodnaponként, éhgyomorra. A fájdalomcsillapító az, amit vagy már szintén bevesz, vagy napközben dönt úgy, hogy mégiscsak kell neki -- így az nálam is van, valamint délben ebéd után szoktam neki odaadni a második Nitromintjét, ami egyszerű, mert én is szedem.
Délelőtt kivit, rizses csokit eszeget, és mindig noszogtatni kell ivásra.

Csirkemájpörköltet főztem tarhonyával. Anyám nagy örömmel ette, szereti.

A tea után kávé, de őt ez abban egyáltalán nem zavarja, hogy napközben akár 2-3-szor is ne szunyáljon egyet. Szunyálások között azért többnyire fent van, olvas, rejtvényt fejt vagy tévét néz.
Délután már a sorozatai vannak, ilyen szempontból csak néha van feladatom, mivel a pisilésre vonulást nem akadályozhatja semmilyen sorozat...
Ballagás volt itt mellettünk a gimiben, az ablakból szoktunk néha mozizni a hatalmas tumultuson, alig lehet férni a parkoló autóktól, pedig amúgy van elég bőven körülöttünk parkolási lehetőség -- még manapság is, holott többszörösére nőtt az autóállomány pár évtizedes távlatban. No, ilyenkor minden tele van. Időnként hallható is a program, főleg a hangszórós ballagási énekek; meg utána láthatóak a boldogságosan vonuló családok az ünnepelttel, aki alig látszik ki a csokréták, ajándékok mögül...
Időnként eszembe jut az enyém... '75-ben, a Fazékból. Anyám és apai nagybátyám felesége jöttek el, és kaptam két könyvet. Annyira nem volt óriási felhajtás szerintem másoknál sem, virágboltnyi virágözönökre sem emlékszem -- persze attól még biztosan kaptak mások virágot akkor is.
Utána semmiféle "buli" nem volt szerintem... nem is igen voltam tisztában vele, hogy "kellene" lenni, tényleg!😄
Az enyémek ballagása már sokkal jelentőségteljesebb volt, az ünnepelt átérezhette az eseményt, az ünneplést, voltak virágözönök, és ott volt az egész család (anyám kivételével, mert ő mindig inkább az otthoni főzést vállalta sokkal szívesebben, mint bárhová kimozdulni...). Utána pedig mindegyiknél volt "buli". Vagy itthon, vagy anyámnál volt megrendezve, és jelen volt keresztanyám, öcsémék családja is.

A sorozatok után, mielőtt leviszem, azelőtt is meg szoktam fésülni, mert kijönnek a csatok a hajából a fekvéstől.
Konyhafőnök elejéről szokás szerint lemaradás, de néztem, plusz a BK-t. Ha valami miatt valamelyiket nem tudom megnézni, el szoktam kérni Istvántól a letöltést... és valamikor megnézem.
Este egy debreceni páros kolbászt majdnem sikerült megenni, egy bő fél darab azért megmaradt.

Laborlelet eredménye

Folytatódott a borús, esős időszak. Így lesz egész héten (hál' istennek! 😉).
Reggel Szilviék elmentek, kezdődött az iskola mindkettejük számára.
Készülődtem, pakoltam, rendet raktam, előkészültem.
Istvántól utalás érkezett, nagy bódogságomra.😚
El is utaltam e-bankon a közös költséget, majd 9-kor lementem anyámért. Sógornőm ma délután fog menni a háziorvoshoz a laborlelet ügyében.
Anyámat otthon mosdásra invitáltam és megfésültem, Előkészítettem a teát, kivit, némi karamellát.
Megbeszéltük, hogy lemegyek kissé, mert vannak elintéznivalók és vásárolnivalók.
Általában nem "indul el", ül vagy fekszik és nézi a tévét.
A Coopnál az ATM nem működött. A Coopba bementem venni egy nyugdíjas bérletet, majd továbbmentem a gyógyszertárba, ahol kiváltottam anyám két receptjét meg egy sajátot.
A Sparnál is van egy ATM, így ott vettem fel pénzt, majd bevásároltam a Sparban.
Hazaérve ebédeltettem kolbászos nokedlis paprikás krumplival, csemegeuborkával, majd kávét főztem, vittem neki.
Párórás lábáztatás következett, aminek a végén földön ülve megkísérlem levágni a körmeit. Ami gombás, az katasztrofális... Utána Kitonail lakkozás, majd gyógytornáztunk kissé.
Dani telefonált, épp anyámnál etette a macskákat. Beszélgettünk, mi újság, meg hogy Imre bácsival is igen gyakran beszél. Úgy tűnik, Imre bácsi figyeli, mikor megy oda valaki.
Mivel Dani, ha nincs szükség rá a munkájához, ott tartja a digis nagylétrát, így most ezt kihasználva Imre bácsival kitakarították a tető utca felőli csatornarészét, mert már gyakorlatilag úgy nézett ki, mint egy botanikus kert a tető szélén...
A sorozatok után levittem anyámat fél 8-kor.
Ezután megbeszéltük a laboreredményt... szóval nagyrészt tök jó anyám laborlelete, eltekintve a vizeleteredményektől. Ott mindhárom adat sokszorosa volt a megengedettnek. Ez azt jelentette, hogy lényegében a vizelete tele van baktériummal! Valószínűleg emiatt voltak a váratlan és rendszertelen vízömlések, meg hát a lábdagadásnak sem tett jót... Arról mindenesetre a vízhajtó nagyon hamar gondoskodott, hogy lemenjen...
Most antibiotikumot kapott a baktériumok miatt, 5 napig kell szednie, napi két szemet. Ezután újabb vizeletvizsgálat lesz.

Később még jött Dani, elvitte a mosott ruhát.

Mindennapi ünnepnap

Tök csendes volt a munka ünnepe. Borús, esős nap; nem sok mozgás volt lent, akármerről is néztem ki. Ez egyébként nem volt rossz, mert az embernek nem jutott eszébe olyasmi, hogy május elsején akár el is mehetnénk valahova... Szóval nem volt lehangoló az, hogy konkrétan hétköznapot éltünk.

Ébresztésre keltem, elkészültem a szokásos teendőkkel, teát főztem, 9-re lementem anyámért.
Otthon mosdottunk, megfésültem. Ezek nagyobbrészt elmaradnak odalent, de a reggeli pelenkás teendők, a reggeli és kávézás, gyógyszerezés megvan.

Szilvivel tanulmányozgattuk a mosógépet, és a leírás javaslata alapján csináltunk egy félórás üres, 90 fokos mosást felavatásként.
Ezután paprikás krumplit főztem kolbásszal, nokedlisen.

Anyámnak bevittem a kaját felvágott csemegeuborka kíséretében, én is ettem.
Utána Dani szennyesének mosatásába vágtam vele, kétszeri 40 fokos mosást csináltam, teregettem; tele is lett minden.
Kávét főztem, anyámnak vittem be, plusz vaníliás karikát és kivit; aztán valamennyit tornáztattam a karját.
Dani jött, adtam neki egy doboz nokedlis kolbászos paprikás krumplit, s utána ment még macskákat etetni...
Anyám nagy örömére ünnep ellenére adták a Dunán az esti sorozatát.
Fél 8-kor levittem öcsémékhez, aki kinyomtatta nekem a mosógép programjait tartalmazó oldalt, amit később nejlontokba raktam, hogy mindig szem előtt legyen a fürdőszobában.
Este olajoshal-evészet volt, s adták a Konyhafőnököt.

Mosógépes

Szokásos reggeli ceremóniák és előkészületek után nyilván ma is mentem 9-re anyámért.
Fésültem, mosdattam, kissé tornáztattuk is a karját.
Rejtvényt fejtett, olvasott és tévét nézett egész nap, természetesen közben időnként aludni is szokott mindig. Ezek nem hosszú alvások, de a bóbiskolásnál azért többek. Negyedórák, félórák...
Délben a tegnap készített párolt csirkemellet tálaltam neki, gombamártással és rizzsel.
Később kávét, banánt evett.

Délután megjött öcsém, aki eltöltött vagy 1--1,5 órát a mosógépem bekötésével. Szerencsére volt már jó tekerőgomb alulra, megfelelő hosszúságú összekötő vízcső, és a szennyvíz is be volt kötve eddigi helyére. Egyébként olyanokat is kiszerelt és beszerelt, mármint külön adott tartozékokat, amire én és más laikus soha nem jöttünk volna rá, minek az és mire való. Két ilyen téglalap alakú dolog is volt, amit úgy tudott berakni, hogy valami nagyobb cuccot kiszedett hátulról. Mondjuk, a gép mellé adott könyv ezt tartalmazta, de az én felfogóképességem nem terjed ilyen dolgokig, soha életemben nem is hallottam ilyesmiről. Öcsém is csak onnan tudja, hogy ők pl. az új mosógépüknél nem csinálták ezt meg, aztán probléma lett... Utána a két lánya mosógépeinél már tudta, hogy azt ott meg kell csinálni.
Nagy szerencsém volt, mert azért ki tudja, mennyit kellett volna fizetnem egy szakembernek. Főleg, hogy venni kellett volna hozzá hosszabb vízcsövet és új tekerőgombot.
Elvitte azt a "szakirodalmat" is, ami a programokat tartalmazza, hogy majd lemásolja nekünk, mert kívülről ezt a kínálatot nemigen lehet megtanulni hirtelen...

Este levittem anyámat, elbúcsúztunk, majd itthon rendbe tettem a nyomokat, majd levágtam magam az ágyra, hogy nézzem a Konyhafőnököt és a BK-t.

Aktív nap

No, a mai nap konkrétan igen strapás nap volt már megint...
Korán keltem, elrendeztem mindent, majd kivettem a húst a fagyóból, teát főztem.
Elvileg fél 10-re van megbeszélve laborvizsgálat, melyet sógornőm intézett. Nyilván a háziorvos adta a beutalót, de hogy ne kelljen anyámat rángatnunk, ezért most igénybe vettünk egy házhoz jövő laborszolgáltatást. Nyilván ez sógornőméknél kellett, hogy megtörténjen, hiszen ott van anyámnak külön szobája, cuccai stb. Sógornőm a szobavécé segítségével előre intézte a vizeletmintát, aztán némi késéssel a laboros hölgy is megérkezett és megtörtént a vérvétel.
Én ezalatt folyamatosan dolgoztam, egyrészt, mert hozzák az új mosógépet, de főleg azért, mert délutánra rovarirtás is volt kiírva...
Azt írtam régebben, hogy április 4-én elromlott Jeromos. Azóta nincs gépünk, amit muszáj, kézzel mosunk, anyám cuccait pedig sógornőm mosta, mert azért igen sok szennyest is elhoztunk vele, de hát pár géppel túl lehetett ezen esni.
Dani múlt héten intézett nekem mosógéprendelést. A-hitelre vette, 85 körül szállítással. Mivel neki nincs, és hát természetesen rá is én mosok, mondogatta, hogy majd úgyis vesz ő magának egy mosógépet... csak hát tulajdonképpen míg Jeromos mosott, ő meg közel lakik, nem volt sürgős. Én meg biztos vagyok benne, hogy addig lesznek a ruhái szépen rendben összehajtogatva és pakolva, a zoknik párosítva, a kritikus lukak megvarrva, míg én rendezem a ruháit.
Az egyértelmű volt, hogy én nem fogok tudni venni, és az is biztos, hogy mosni KELL. Szilvi többet mos a gyerek miatt, de azért a Dani 2 hetente hozott szennyesmennyiségei sem piskóták. Magamra mosok a legkevesebbet. Pár darabért amúgy sem indítok gépet, úgyhogy általában bevárom a Dani szennyesét, és akkor túlesek rajta, amennyiben elfér a szárítón a ruha.
Daninak természetes volt, hogy akkor ő vesz nekem mosógépet...
Múlt héten intézte a rendelést, neten. Igen hamar, már mára jelezték a teljesítést.

Úgyhogy a szokásos cucckipakolás volt a vécéből, fürdőszobából, nagyrészt a kádba, kisebbrészt az előszobai cipősszekrényre. Igyekeztem minél kisebb helyre és minél feltűnésmentesebben eldugdosni a dolgokat... bár ez ennyi helyen nem igazán sikerülhet.
Ugyanezt megcsináltam a konyhában, különös tekintettel a mosogató alatti szekrény kipakolására, kimosására, és a cuccok szokott módszerrel két kosárba való összepakolására... a tűzhely mögötti rész és a földről mozdítható dolgokat is felszedtem, majd miután minden megvolt, fel kellett mossam az összes linós helyiséget.
Alig végeztem, hívott Dani, hogy hívta a futár, és megadták az időpontot, hogy kb. 3/4 óra múlva szállítják a gépet.
Negyed 11-kor már kaputelefonált is, és két jóember hozta az új mosógépet. Kérdezték, hova tegyék -- mutattam az előre előkészített és frissen felmosott helyét... Persze még becsomagolt állapotjában...
Rengeteg futárt fogadtam már, amúgy nem szokásom velük kapcsolatban a borravaló, de valahogy, ha már ilyen nehéz cuccot hoznak, beállítanak a helyére, akkor azt érzem, hogy tutira nem haragszanak meg érte.

11-kor telefonált sógornőm, hogy lezajlott a vérvétel, úgyhogy mehetek anyámért.
Így is történt. Volt vízhajtó, Apranax (csak ezeket szoktam említeni, de szed néhány szívgyógyszert is, ami sok éve állandó), volt kis mosdás, fésülés is, és reggeli, kávé az éhgyomri labor után.
Feljöttünk, anyám olvasással, rejtvényfejtéssel és tévénézéssel töltötte az időt, mint általában mindig.
Én pedig elkezdtem főzni párolt csirkemellet gombamártással, rizzsel.

Ebédeltettem, én is ettem, mosogattam, kávét főztem és vittem neki. Ezután megpróbáltunk gyógytornázni a törött karral.

Később csengetett öcsém, hogy megnézze, mi az oka, hogy amióta, ugye, Daniék elvitték Jeromost az AKSD-hez, nem tudta, csak úgy elzárni a csapot, hogy innentől nem volt meleg vizünk. Ha bármit kinyitott, csepegett a víz.
Öcsém most megállapította, hogy egyszerűen rossz az a bizonyos alsó tekerő.
Innentől kezdve négyszer ment le és jött vissza, minden alkalommal hozott egy -- szerinte -- jót vagy újat -- minddel csepegett; szinte hihetetlen, de tényleg a legutolsó viszont jó lett! (Remélem, még sokáig.) Tehát innentől kezdve legalább már volt a fürdőszobában is hideg víz, nem kellett minden fürdésnél a konyhából hordani 4-5 fazék hideg vizet a fürdővízbe...
Ezenkívül öcsémmel kibontottuk a mosógépet, elkezdte tanulmányozni is, az iratokkal együtt.
Én eredetileg azt gondoltam, hogy alkalomadtán majd, ha tudom, hogy itthon vagyok és nincs más program, hívok egy hozzáértőt, akivel beköttetem a gépet. Nyilván tudtam, hogy amúgy a férfiak fele kb. meg tudja csinálni, de eddig valahogy soha vagy csak nagyon ritkán szóltam ilyesmiért öcsémnek. Dani meg (még legalábbis) nem ért hozzá, lám, hideg vizünk sem volt hetekig, mert neki sem volt fogalma sem, mi a probléma.
Egyelőre ennyiben maradtunk, illetve jól látszott, hogy rövid a mosógép és a mosdókagyló alatti összekötő cucc. Mondta, hogy megnézi anyám házában, mert szerinte neki vannak ott ilyesmik, családtagok mosógépjeiről, és már az is jó lenne, ha csak 8-10 cm-rel lenne hosszabb a cső...
A szennyvízelvezető csövét becsavarta, a hosszával nem is volt baj...
Mindenesetre a probléma még fennállt, de öcsém levitte a mosógép göngyölegét, hálisten, a szeméttároló elé.

Ezután negyed 7-kor csengetett a rovarirtó, aláírtam, és hála a jó istennek, végre ezt is letudtuk!
Utána már "csak" vissza kellett pakolni a vécébe, fürdőszobába,  ki a kádból és a cipősszekrényről; valamint a konyhában visszapakolni a mosogatószekrénybe és a kosarakat, egyebeket a helyükre.
Fél 8-kor levittem anyámat, átadás. Mire felmegyek, már a konyhafőnök első negyedórája lemegy, de utána nézem+BK.

Lemondás

Majdnem egész nap esett az eső.
Szokásos korán kelés, rendezkedés, előkészületek.
9-re le öcsémékhez anyámért. Ma úgy gondolta, nem vesz be Apranaxot. A kartartóját állandón hordja, nélkülözhetetlen -- még jó, hogy beszereztük ott, azonnal, amikor levették a kötést.
Teát, kávét főztem -- mióta anyám itt van, normál kávét főzök; elhoztuk egy új kotyogóját. Szereti a 3 in 1 Nescafémat is, de a normál kávé az alacsony vérnyomására hatásosabb.
Később mégiscsak vett be Apranaxot, mert délutánra már nem kicsit idegesítette a fájdalom.
Ebédre a tegnap készített malacsültet vittem be neki tepsis krumplival és csemegeuborkával, én meg frankfurti virslit ettem tormás mustárral -- annyira nem voltam éhes, alig bírtam kitalálni, mit ennék.

Amúgy rászántam magam a döntésre. A már hetek óta befizetett zempléni kirándulást le kell, mondjam.😞 Természetesen borzasztóan sajnáltam, de nem tudok mit csinálni. Már ugye, a tiszaigarit "megkaptam" úgy, hogy nappalra is ott maradhatott anyám, már nem volt pofám megint egy napot kérni. Még csak május 11-én lesz, úgyhogy reményeim szerint nem lesz gond azzal, hogy valaki átvegye a helyemet.
Szóval írtam Ibolyának egy lemondó mélt... leveleztünk kicsit, sajnálja ő is, de biztos talál helyettem olyat, aki már nem fért be a keretbe. Túl gyorsan megtelt a busz, még lettek volna jelentkezők bőven.
Később Ibolya felhívott telefonon, és mondta, hogy már megvan az illető, Ellácska barátnője, aki eredetileg lemaradt, így most örülhet ő is. Mondta Ibolya, hogy Ella majd felhív és egyeztetünk, hogy hogyan és mikor kapom meg a befizetésemet -- ezt ő, mármint Ibolya ránk bízná.
Azért még magamban elég sokáig ápolgattam ennek a tervbe vett kirándulásomnak a megsemmisülését...😔 Kedvenc kirándulóhelyeimről lett volna szó, melyeket majd' 20 éve lassan, hogy utoljára láttam. Füzérradvány, Regéc, Boldogkőváralja... igen sokat jártunk a Zemplénbe, legalább 5-ször voltunk mindegyik helyen, de hát mikor voltak már azok! Azóta minden más lett, megújult, tán alig ismernék az akkori, sokszor szinte nomád helyek környezetére...
De hát most ezt a lapot osztották nekem.

Dani jött, hozta az előre megbeszélt bevásárlásokat, elszámoltunk. Adtam neki pluszban 2 zsák alomra valót. Anyámmal is egyeztettek macskakaja és -táp szempontjából.
Bencét hazahozták.
Este összepakoltunk, megfésültem anyámat, majd levittem öcsémékhez. Míg beszélgettünk és felmentem, Szilvi kiporszívózott. Szerencsére... már nagyon felfért...

Egek:

Semmi változás

Esős, borús idő, tulajdonképpen ez volt jellemző egész hétre. Nekem mindenképp remek.
Korán kelés, készülődés, előkészületek. Teafőzés.
Le anyámért 9-re, megbeszélgettünk dolgokat.
Ma vízhajtós nap volt, úgyhogy ilyenkor mindig jobban vigyázunk, mert nagyon hirtelen és váratlanul jön az inger, s nem könnyű olyan könnyen a vécén teremni és rákészülni...
Délelőtt banánt evett, teát ivott; az ivásra mindig unszolni kell. Pláne ilyenkor nem mer inni, mikor vízhajtós nap van... Ezenkívül az Apranax is igen szükséges neki majdnem minden nap, mert fáj a karja. A fekete, kemény, jó tartású anyag el van látva kis és nagyobb felkötőszalaggal, tépőzárasak végig, jól tartja a könyék- és alkarrészt.
Még jó, hogy megvettük, mert innentől kezdve igen sokáig szüksége volt rá -- mondom ezt így több hét elteltével, mivel ekkora késéssel írok.
Hát, innen is látszik, hogy a válltörések is ahányak, annyifélék. Én emlékszem, hogy magam is csodálkoztam rajta, hogy én a törés estéjén vettem be egy fájdalomcsillapítót, utána nem, mert kibírtam nélküle. Az én Gilchristemet 4 hét után vették le, az anyámét 3 hét után. Nekem abszolút nem javasolták, sőt, gyakorlatilag "eltiltottak" attól, hogy használjak valami nyakba akasztós tartót... használjam csak, úgy fog megjavulni -- mondták.
Anyámnak még hetek múlva sem nagyon akart működni, és elég keservesek voltak a gyógytornáink is. Minden délután csináljuk, de annyira nyögvenyelős és panaszkodós az egész, hogy el nem tudom képzelni, anyám hogy bírta volna ki azt, amiket velem csináltattak gyógytornákon -- bár nyilván ott is figyelembe vették a fokozatosságot, de emlékszem, az első "óra" is húszperces volt nekem. No, őt 5 percnél tovább nem lehetett kínozni. Nyilván más a törés, sokat számít az is, hogy 88 vagy 52 éves-e az ember...
Ebédre tepsiben sütöttem, egészben egy "malac eleje" darabot, fokhagymásan, hagymával és mellette sült krumplival, Delikáttal leszórva az egészet.

Anyám olyan jóllakott, hogy Dipankrint látott jónak bevenni.
Tornáztattam is a karját, több, de inkább kevesebb sikerrel.
Este megfésültem, összepakoltam és levittem őt estére-éjszakára, én pedig megnéztem A mi kis falunkat. Mostanában igencsak agonizálok, este 11-kor már sehogy sem látok, nem bírok netezni, olvasni, semmit.

Kontrollok - onkológia és traumatológia

A mai onkológiai időpontot komolyan vettem, bár úgyis onnantól szólíthatnak, miután már bejelentkeztem a kartonozóba.
Pont azért keltem és készültem el mindennel zöldhajnalban, hogy 8-kor már mehessek a buszhoz, az onkológiai időpont 8:30 volt -- bár már rég tudom, hogy itt sem számít semmit sem az időpont...
Azért reménykedtem, hogy hátha tényleg számít, hogy készen vannak a kért vizsgálatok és hamar behívnak, túlesünk rajta.
Azért is, mert anyám ma délelőttre (nincs órára pontos időpont, csak hogy délelőtt) lett visszahíva a traumára, második kontrolljára.
Ott voltam pár perccel időpont előtt, 10 percen belül sikerült is lejelentkezni a kartonozóban, ahol jeleztem, hogy a vizsgálatok tegnap elkészültek.
Na, ehhez képest 11:20 (!!!!)-kor hívtak be. Hát, ezért mondjuk, kár volt két napot bumliznom a Kenézyben ugyanannyiért, mint amikor egy nap alatt rendezem le az egészet!
Már tiszta ideg voltam, legalább 2 órája pisilnem kellett, de nem mertem elmenni, mert akkor richtig szólítottak volna. De még inkább stresszeltem, hogy anyámnak délelőtt kellene jönni a kontrollra, és úgy beszéltük meg sógornőmékkel, hogy ahogy végzek, azonnal telefonálok nekik, hogy indulhatnak! Így elkészítették anyámat szerintem már egész korán, ahogy mindenen túlestek, és várták a telefonomat...
Szóval ezen igen sokára estem túl, és nem igazán tett jót a stresszmentes élet címszó alatti javaslatnak a számomra...
Az onkológus a saját doktornőm volt egyébként, akivel nem találkozom többször, mint magával a főorvossal. Sok mindent fel kellett eleveníteni a régi időszakból.
Most mindenesetre a kérdezgetésekből kiderült, hogy mozgásszervileg nincs minden rendben, csontritkulással sok éve eleve kezelve voltam, aztán a rákbetegség miatt "elhagytam"... és hogy elég régen voltam DEXÁ-n. Tehát kíváncsi a DEXA-adatokra.
Valamint kaptam beutalót 08. 09-re: tumormarker labor, hasi UH, mellkasröntgenre; valamint évfordulón októberre mammográfiára és UH-ra, valamint utasítás a háziorvosnak a reumatológiai beutalóra; aztán persze csontizotópiára.
A haemangiómám 24 mm-ét megbeszéltük, mondtam, hogy 21-től 24-ig váltakozott a méret többször is a vizsgálat alatt. Előbb máj MRI-re akart küldeni, aztán emiatt, hogy ilyen bizonytalan volt a kimenetel, letett róla, hál' istennek. Most még csak az hiányzott volna, pont elég lesz a többi!
Miután végre kijöttem, azonnal mentem pisilni, utána hívtam sógornőmet. Mondta, hogy pont beszélték, hogy ha 11:40-ig nem szólok, akkor elindulnak... szóval már indultak is.
Kilavíroztam valahogy a mentőbejárathoz, ott leültem és vártam. Nemsokára meg is jöttek, öcsém autóján, mindketten. Kimentem, én is segítettem, bementünk és a mentőbejáratnál lévő váróban leültettem anyámat. Öcsémet útjára bocsátottuk, mi pedig: sógornőm elment kerekesszéket intézni, én pedig elmentem a betegjelentkezéshez, ahol számot kértem anyám ambulánslapjához, illetve a rajta lévő kontrollidőponthoz.
Én végeztem hamarabb. Mi tagadás, a kerekesszékek elég gyalavász állapotban vannak, ki kellett várni, míg lesz egy működőképes. Amihez sikerült végül is jutni, annak csupán annyi baja volt, hogy nem volt lábtartója... ami azért elég kényelmetlen.
Szokás szerint tömeges volt a várakozás, mi a gyógyszertár felé eső részen várakoztunk. Jó, hogy anyám ült a kerekesszékben, mert amúgy nekünk pl. állni kellett. És itt jön be, hogy amit vesztettem az egyik helyen (onkológiai fél nap), azt megnyertük a másikon: nagyon-nagyon kivételesen igen hamar szólítottak bennünket! Ugyanaz az orvos volt, aki a múltkor. És NEM küldött röntgenre, kapásból mondta, hogy ez már szerinte rendben van ahhoz, hogy levehessék a kötést, úgyhogy egy nővér azt le is vágta. Elmondta, hogy mozgatni, tornáztatni kell -- hát én ezt nyilván magamra vállaltam, mivel konkrétan a válltörésem után 40 gyógytornát vettem.
Megkaptuk az ambulánslapot, és már jöhettünk is el!
Javasolta az orvos, hogy vegyünk kartartó orvosi segédeszközt, úgyhogy míg sógornőm anyámmal félreállt a kerekesszékkel és felhívta öcsémet, miszerint jöhet értünk; én elmentem az orvosi gyógyászati segédeszközöket árusító boltba, és vettem egyet, igen speciális kartartót, 4000 Ft volt.
Ezek után kitoltuk a mentőbejárathoz és várakoztunk; mikor öcsém megérkezett, beraktuk anyámat, a cuccokat, és sógornőm visszavitte s elintézte a kerekesszék visszaadását.
A ház belső oldalához szoktunk állni, ott egy, és kevésbé meredek lépcsőn kell felsegíteni anyámat.
Öcsémékhez érve aztán összepakoltunk, átöltöztettük, és felvittem, elvégre ez az én műszakom volt.
Melegítettem az ebédet: a tegnapi húsos tészta volt, majd kapott teát, kávét, banánt, rizses csokit; nézhette a sorozatait, én pedig mindenek elrendezése után hajat mostam.
Szilvi befizetett 4, már meglévő csekkemet.
Este fél 8-kor levittem anyámat öcsémékhez.
Több mindenre szükség volt anyám nyugdíjából a számukra is, elvégre egy pelenkabugyi-csomag 6000, és már a következőt is meg kellett venni. Egy csomag betét 4000, a gumilepedő 4000... a csekkjei, a macskakaják...
Lényeg az, hogy elég kevés maradt a nyugdíjból, és ezzel kapcsolatban elég sok magyarázkodás volt, míg mindenki megértett mindent... Nekem mindenesetre tényleg nagyon ciki, hogy támogatásra szorulok anyám által. Nagyon szarul érzem magamat, annyi mindenre elmegy pedig szegénynek a pénze, mégis olyan, mintha csak miattam fogyna.

Kontrollvizsgálatokon

A mai és holnapi volt a két nap, melyet az onkológián a főorvos kontrollra javasolt. A gondolat nem volt rossz, de nem úgy jött össze, hogy különösebb hasznunk legyen időmegtakarítás szempontjából.
Eredetileg úgy volt, hogy ma elvégzem a vizsgálatokat, holnap pedig visszajövök csak az onkológiára, mivel egyrészt akkor kielemezhetőek már az eredmények, másrészt elvileg akkor hamarabb szabadulnék, mert hogy ugye, a vizsgálatokon túllennék, és pikk-pakk, behívnak, túlesek és már mehetek is haza.
De miért is alakult volna úgy minden, ahogy elméletileg olyan szépen ki lett találva?
Mondjuk, már megtanultam, hogy egy-egy vizsgálatnál nem vérre menő az időpont előjegyzés szempontjából. Mondjuk, nekem ma 8-ra volt laborbeutalóm, 12:36-ra pedig hasi UH. Na most, ha én ezeket így betartom, kelek hajnali 5-kor és a kórházban töltöm a fél napot. Ráadásul tudom, hogy a labornál reggel 8-kor hatalmas tömeg van, és ez az enyém nem sürgősségi, hogy probléma lenne a késésből. Úgyhogy eleve máshogy terveztem.
7-kor keltem, készülődtem, lerendeztem mindent, és 9-kor indultam buszhoz. A 22-essel mentem a szokásos útvonalon, majd igen nagyot néztem, mekkora felfordulás volt a Pesti utca--Mester utca--Bartók találkozásánál, és egészen le a Dorottya felé. Ha előre felfogom, akkor megérte volna egy megállóval tovább menni, onnan egyszerűbb lett volna visszagyalogolni, mint innen át körben megkerülni az egész hóbelevancot, a Böszörményi úti zebránál átmenve, s a Bartók másik oldalán legyalogolni odáig, ahol végre át lehetett menni a kórház felé. Még szerencse, hogy most tényleg nem időpontra mentem ilyen szempontból...
Ahogy gondoltam, úgy tényleg nem volt gond, az, hogy 3/4 10 körül húztam sorszámot a laborba. Sőt, konkrétan azonnal behívtak. Megvolt a tumormarkeres vérvétel, kértem leragasztást, majd elég kényelmesen ücsörögtem vagy negyedórát az akció után. Pár méterre innen a radiológiára való jelentkezésre szolgáló ablak, úgyhogy negyed 11-kor már jelentkeztem is... mivel az időpont baromi sokára szólt, hát bizony innentől is jócskán számíthattam várakozásra. Viszont volt egy kis reménykedés is, hogy hátha beférek és korábban is megejthető lesz a vizsgálat.
Ez nem jött be. Két, azaz kettő órát várakoztam, mire végre behívtak, pedig 1-2 ember volt előttem... igaz, később ezek mindig pótlódtak, nyilván nekik korábbi időpontjaik voltak. Legalább egy-másfél órával később is ráért volna otthonról elindulnom! Csak hát azért azt is figyelnem kellett, hogy anyámért kell menni, én vagyok a nappalos.
No, mindegy, végül is az időpontomhoz képest 20 perccel hamarabb hívtak be...
A múltkori doktornő volt, elég alapos, és annyit kereste és "macerálta" azt a francos haemangiomát, hogy már alig vártam, hogy vége legyen.
Ráadásul 4 méret is elhangzott 21 és 24 mm között, oda-vissza, mikor honnan nyomta és nézte a monitoron. Pechemre lazán a legnagyobb lett beírva. Ha ennyire bizonytalan volt a méret, azért lehettek volna kicsit toleránsabbak is, mert 2-3 mm-be már bele fognak kötni. Ami nem probléma, ha konkrét és határozott a dolog -- illetve, hát nyilván probléma. De mikor ilyen bizonytalanul percekig oda-vissza megy a méretmeghatározás, akkor nem kéne zargatni az ügyet...
Mindenesetre "met. neg." lett az eredmény.
Ezek után mehettem haza. Nem akartam ellenkező irányba menni megint, hogy megkerüljem az egész kórházsarkos területrendezést, így egyszerűbbnek tűnt, hogy a Dorottya felé indulva gyalog vettem az irányt hazafelé.
A Sparnál bevásároltam, otthon lepakoltam, majd fél 2-kor lementem anyámért. Már evett levest, de otthon még szándékoztam főzni, úgyhogy átöltözés után egyből ahhoz kezdtem. Darált lapockából csináltam tejfölös mártásos pörköltet, melyhez orsótésztát főztem ki és plusz tejfölt is raktam rá.
Anyám nagyon szokta díjazni a húsos tésztafélét, most is jóízűen evett, csemegeuborkával, majd kávét főztem, de a délután folyamán banánt és dianás cukrot is evett. Én is délután ettem mai nap először.

Ez még mind nem volt elég, fürdetés mellett döntöttünk... Ez nem kispályás dolog, ugye, de muszáj volt most csinálni, mivel holnap kontrollra visszük a traumára szegényt...
Szóval ugye, mosdó elé állva törülközőn, igyekeztem fentről lefele többször is lemosni, vízzel, tusfürdővel, majd megint vízzel. Nem könnyű már csak a gúzs miatt sem, azt kerülgetni... meg hát rohadt kicsi a hely, nem tudok a másik oldalára kerülni, ő meg olyan nehezen mozog.
Utána öltöztetés, majd a helyszín rendbetétele, mely nem rövid idő.
Én meg mostanra aztán tényleg nagyon kifáradtam... Amúgy nézte a sorozatait, vécére mászkáltunk, és a mai napon kicsit tényleg már alig vártam, hogy ledőlhessek, miután levittem fél 8-kor őt.

Ma volt egyébként nyugdíj, öcsém rendezte, szerencsére ismeri a postást, csak hát nem feltétlen lehet kiszámítani, de a kisboltban épp találkozott vele.
Anyám hozta a pénzt és kiszámoltuk, amiket ki kellett -- csekkekre, neki vett dolgokra, a támogatást, plusz Dani részére az általa befizetett számlákra, macskakajákra, kiváltott receptekre a pénzt.
Anyám a maradékot rám bízta, hogy rakjam el valahova. Éreztem, hogy ez nem lesz teljesen jó, sőt... miért pont itt legyen? Egy régebbi, de új pénztárcába pakoltam, és mutattam, hova teszem -- nyilván a magam részéről biztos voltam benne, hogy felőlem akár öcséméknél is lehetne, én biztos nem nyúlnék hozzá.
Dögfáradtan és magamhoz képest igen korán -- tán 11 körül -- feküdtem le, mert holnap legalább ilyen nehéz napom lesz.

Folytatódnak a hétköznapok

Megkezdődött az iskola, Szilviék reggel elég nagy csatazajjal elvonultak. Már nem igazán foglalkoztat, hiszen én korábban fent vagyok, mint ahogy ők elmennek. Meg hát amúgy is... soha nem mentek el úgy, hogy ne ébredtem volna fel, legfeljebb mázlista voltam, ha vissza tudtam alvadni.
Szokásos készülődés, rendrakás, előkészületek.
9-kor le anyámért, fel, mosdás, fésülés.
Rejtvényt fejt, olvas, tévé, néha alszik. Kikészítve banán, tea, kakaós keksz, kísérések vécére.
Még mindig a húsvéti főzések maradványait ettük.
Kicsit megmosdottunk, majd lábáztatás következett órákig, melegvíz-cserékkel, hogy neki tudjak esni a lábkörmeinek... Kitonaillel egyébként 2-3 naponta kenem neki, s ha így kiáztatódik, többé-kevésbé sikeres karomlevágást abszolválok nála. Nem valami guszta dolog azokat a vastag, itt-ott tök ferdére nőtt cuccokat levagdosni... de rajtam kívül nemigen csinálná meg más. Mikor befejezzük, átkenem Kitonaillel.
Az utolsó nézett sorozata után összepakoltam, megfésültem, levittem.
Ott már olyankor kész a vacsora, a legtöbb este isteni illatok szoktak terjengeni. Sógornőm leginkább estére főz, délre külön a levest szokta elkészíteni. Úgyhogy 8 körül szokott vacsorázni anyám is.
Felmentem, és szusszanva megnéztem a szokásos két műsoromat.

Hétköznapok

Teljesen egyszerű nap.
Mivel visszaalvás után fél 8-kor sikerült felkelnem, ezért igencsak kapkodnom kellett, hogy mindent lerendezzek és előkészüljek.
Még tavaszi szünet van, Bence még odavan, mivel Szilvi viszont ment már iskolába. Most már gyakorlaton vannak, van négy hely, ahová járnak. Persze még folynak elméleti oktatások is, de járnak gyermek-, ifjúsági otthonokba a város négy intézményébe.
9-kor lementem anyámért, sógornőmtől kaptunk 4 szelet házi sütit (isteni volt, mint utólag kiderült😊), aztán felmentünk hozzám.
Mosdás, fésülés, raktam ki teát, banánt, mézest, csokit kis tálakba.
Rejtvényt fejtett, olvasott, tévét nézett. Néha aludt, kicsiket.
Jól ebédelt, még mindig a sült tyúk és a tepsis krumpli volt; neki nagyon jólesett, viszont kért utána Dipankrint a biztonság kedvéért.
Én sonkát, főtt tojást, retket ettem, utána kávéztunk.
Délután lemosdatás következett, ezután sütiztünk.
Szilvi iskola után vásárolt, beszélgettünk.
Este Bencét hozták.
Sorozata után összepakoltunk, megfésültem, és fél 8 körül levittem anyámat.
Este Drága örököst és BK-t sikerült néznem.

Húsvét másnapja

Borús, esős húsvét van. Ébresztőre keltem. Azt hiszem, ezt mostantól meghatározatlan időkre elmondhatom. Jó lenne egyszer kialudni magam...
Innen két órahossza folyamatos előkészület, rendrakás, átágyazás, magam, macska lerendezése, majd 9-kor levonultam anyámért. Visszavittem sógornőmnek a remek szolgálatot tett húsleveses fazekat.
Vízhajtós nap. Ilyenkor jobban figyelünk, és ha kell, "rohanunk", amennyiben ez a szó a mi esetünkben nem nevetséges...😛
Arcot mostunk, megfésültem.
Szerencsére főzni nem kellett, a tegnapi kaját ettük.
Anyámnak tálcán szoktam mindig bevinni minden ételt.
Fél 1-kor tyúkhúslevest ebédelt két főtt tyúkháttal (ez, meg a püspökfalat a kedvence...), sárgarépával.
Én is húslevest ettem, aztán kenyérrel egy sülttyúk-alsócombot. Eddig is tudtam, de mivel tyúkkal ritkán van dolgom a konyhában, mindig meglepődöm, hogy a tyúk alkatrészei feleakkorák, mint a csirkéé, sokkal szárazabb és "szálkásabb".
Mosogatások, pakolászások, rendezkedések. Locsolástól nemigen kellett tartanunk...
Négyszer "rohantunk" pisilni, de amúgy baromi jó ez a vízhajtó, hogy így levitte a lábdagadását.
Duna tévét nézett, majd megnéztünk két részt a Szomszédokból. Időnként bealudt, csemegézett dianás cukrokat és banánt.
Este fél 8-kor levittem, beszélgettünk kissé.
Tudom, hogy ilyenkor vacsorázik, búcsúpisiltetés, éjszakára való "beöltözés" két pelenkabugyival és egy betéttel, és 9-kor már alszik is. Ő ezért néha ki van akadva, mert otthon 10-11-nél régebben nem feküdt korábban. Azzal nincs is probléma, hogy ne tudna elaludni, csak hamar fent van, viszont nem szól... visszaalszik időnként, így nyilván tele van minden pelenka, ami rajta van. Nem akarja őket zavarni. Ráadásul nem kínálják fel a szobavécét, magától meg nem meri használni... no, ha én fogok vele aludni éjjel ott, akkor ez nyilván nem így lesz. Nem szól, így azt hiszik, alszik egész éjjel...
No, mindegy.

Otthon némi sonka és főtt tojás után megnéztem még két részt (48, 49-nél tartok) a Szomszédokból, de tényleg éjfélig is alig bírom ki, már nem fogja az agyam, nem látja a szemem, ha később is aktívkodnék, mint eddig az időszakig mindig...
Egyszerűen fáradt vagyok.

Húsvét első napján

Húsvét.
Tudjuk, de mégis más, mint eddig bármikor.
Eddig mi mentünk anyámhoz... Tudom, ha most nem történik ez a baleset, akkor is más lett volna, mint eddig, mert ugyanúgy, ahogy karácsonykor nem tudtam egyedül hagyni a készülődés szempontjából, most is odamentem volna kora délelőtt, hogy segítsek neki főzni, takarítani, készülődni. Mondtam is neki, hogy örüljön egy kicsit annak, hogy most nem kell éjt nappallá téve robotolnia, hanem most mindent megcsinálunk és ágyhoz visszük a kaját, minden megvan és ő csak pihenjen.
Szilvi is felkelt 9-kor, és kézzel mosott jó ideig. Hiába, hát nincs mosógép, muszáj. Nekem nem probléma különösebben, mert itthoni cuccok vannak, hideg van, nem izzadunk, az biztos... azt az egy-két darabot kibírom, ha muszáj mosni. De nekik csak járni kell nap mint nap valahova, tehát mosni is kell.

Anyámnál ma nem volt vízhajtó. Láttuk egyébként már az első vízhajtásos nap után, milyen szembetűnően megy lefelé a lábából a dagadás. Úgyhogy ez jó ötlet volt, biztos, hogy kellett neki már régóta. Azok a furcsa "ömlései", "áradatai" is mintha megszűntek volna, hogy néhanapján literszámra elárasztotta a víz.
Reggel szokásos időben ébresztettem magam, előkészítettem, rendbe tettem mindent, teát főztem.
9-kor lementem anyámért. Sógornőm adott egy nagy fazekat, olyat, amilyen nekem nincs semmilyen szempontból. Ez nemcsak a nagyságát jelenti, hanem az anyagát is, acéledény, üvegfedővel. Én valahogy megragadtam a leginkább 40 éves edényeimmel... bár oké, van 20 éves is. Mindenesetre a két tyúkkal, amikor tisztítás után feldaraboltam, csak félig lett tele a fazék! Úgyhogy mivel sok zöldséget tisztítottam, ezért bőven elfértek még azok is egy idő után. Szóval jó nagy fazék húslevesem lesz. Természetesen krumplit is raktam bele, mert mindenki szereti a húslevesben főtt krumplit.
Anyám hála istennek rendbe jött gyomorilag, érdekes módon most már egyáltalán nem bántotta a hasát a kötés, elmúlt a hányinger és lett étvágya is. Szerintünk a jól sikerült reggeli "nagydolog" hozta helyre...
Délelőtt volt a Duna tévén szentmise, majd később délben a Vatikánból pápai áldás. Én is hallgattam, időnként láttam is belőle.
Vittem be neki krumplit sárgarépával, a levesről leszedett zsírral, sózva; meg magamnak is kiraktam rendesen -- szerintem nekünk gyakorlatilag ez a lényeg...
Míg főtt, néha be tudtam jönni a géphez, kicsit nézelődtem, válaszolgattam, most minden ünnepi jókívánságokkal van tele.
Sokat kínlódtam főzés közben, mert nagyon nehezen férek, emiatt folyamatosan mosogatok.
A két tyúkot, mikor már szinte megfőttek, a legnagyobb teflontepsimbe pakoltam, megsóztam, megborsoztam, és pucoltam egy csomó krumplit, vaskos hosszúkás darabokra vágtam, majd a húsok mellé-közé-fölé pakoltam. Megszórtam az egészet Delikáttal, lefedtem alufóliával és bevágtam a sütőbe. Mostanában sok krumplit használunk, mert anyám nagyon krumplis.
Visszaemlékszem az elmúlt, kb. 15 évre, amikor néha 1 hálós csomag krumplival elvoltam hónapokig... tényleg szinte alig vettem. De most mindig kell, hogy itthon legyen. Közben persze az évek során én is jobban megszerettem, mert mikor anyámhoz mentem, leggyakrabban krumpli volt köretként.
Miután jóllaktunk az előétellel, már egyáltalán nem siettem jobban, mint kéne.
De azért kiszedegettem külön a zöldséget is, a levest pedig befőztem a tiszaigari házi eperlevél tésztával. Tényleg nagyon finom lett az egész.
Szilvi a terítésben és díszítésben segített. Kinyitotta az asztalt, abroszt hozott és mindenféle dologgal díszítette az asztalt, megterített, én meg felpakoltam a levest és tartozékait.

Anyám nem óhajtott kijönni, egyrészt jól is lakott, másrészt emlékeztetett bennünket, hogy szerintünk hányszor ült ő le bármilyen asztal mellé is, bármilyen ünnepen. Ez viszont tényleg így van!
Azért kivittük a konyhába, hogy megnézze, hogy néz ki az asztal.😊
Dani jött 3-ra, úgyhogy hárman ültünk az asztalnál húslevesügyben, mindenki szedett magának húst, zöldséget rendesen, és mindenki dicsérte. Anyámnak pedig tálcán vittem be egy tányér húslevest, szintén a belevalókkal. Jó étvággyal evett, utána olvasott, rejtvényt fejtett.
A gyerekek ettek sült tyúkot tepsis krumplival, bár Dani nem vitte túlzásba, mondta, hogy inkább pakoljak neki egy dobozzal. Egyébként anyám és én is kihagytuk most a második fogást, hiszen mi ráadásul krumplit ettünk előételként a levesből...😉
Mikor Dani ment el, még kért az anyám macskáinak száraztápot, mert hogy az elfogyott, pedig még azt hitte, van. Nekünk sem volt már túl sok, de azért adtam egy kis kajásdoboznyi One tápot. Dani még innen ment oda, macskákat etetni. Szerencsére minden áldott este megy. A macskák jelen vannak, mivel egyszer kapnak naponta, így éhesek és ott vannak. Olyannyira, hogy Dani közben tudja simogatni akár mindkettőt is! Szokott róluk fotót és videót is küldeni, úgyhogy meglehetősen hiteles!

Fotózkodtunk az asztalnál is, vagyis leginkább én a kölköket; aztán anyámhoz is bementünk, és készültek ott is képek.