2015. október 2., péntek

Egy temetés emlékére


Pont a születésnapomon meghalt egy nagyon közeli volt kolléganőm, mondhatni, egy barátnőm barátja, kivel már 10 éve voltak együtt.
Sajnos, nagyon hirtelen jött az egész kór, mármint... ezt sosem lehet tudni, mikor jött, de amikortól már kórházba kellett menni a tünetekkel, onnantól számolva igen gyorsan történt minden, és még hirtelenebbül ért véget.
Ma volt az illető férfiú temetése.
Már egész héten gondoltam rájuk, de ma szinte egész nap, már reggeltől kezdve.
Nem gondoltam, hogy el kellene mennem a temetésre, személyesen nem ismertem, bár sokat tudtam róla beszélgetések alapján, de azt is tudtam, hogy közismert, értékes, nem hétköznapi ember lévén bizonyára rengetegen lesznek a temetésen, és én lényegében csak Éva miatt mennék el nyilván, a tiszteletet megadni.
A temetés hol-mikor-mikéntjét is a netről tudtam meg, úgy gondoltam, jobb lesz nekem és nekik is, ha itthonról gondolok rájuk...
Popikával is beszéltünk erről, és ő is úgy gondolta, hogy Éva szavaiból úgy vette ki, hogy a maga részéről nem igazán van szüksége társaságra; tehát úgy döntöttünk, helyesebb, ha nem megyünk.

Nem terveztem verset, ez csak úgy kijött belőlem, és Évának feltettem az oldalára -- ahogy írtam is, részvételem helyett. Hogy azért lássa is, hogy gondoltam rájuk...
Délután láttam, hogy látta, megköszönte és meg is osztotta nyilvánosan. Tehát nem titok.
Valamilyen szinten mindig megnyugvás, ha egy temetéssel lezárul egy nyugtalan, bizonytalan, idegeskedős szakasz, ha már megtörtént a helyrehozhatatlan eset.
Most egy másfajta, nyugodtabb, békésebb, ám fájdalmas szakasz fog következni... a belenyugvásé, a még megszokhatatlannak hitt esemény feldolgozása, az egésznek a lecsengése, megszokása. Kívánok ehhez sok erőt, őszinte együttérzésem minden téren.



Évának

Emlékeink részei az emberi léleknek,
nem mindegy, mit mutat idők során a mérleg.
Súlya van a meghatározó, érdemes éveknek,
Te már tudod, mitől értékes egy élet.

Emlékezz rá szépen, bensődben gyászold őt,
életed hatoda, az elmúlt közös évek
öröme, bánata nyújt vigaszt és erőt
lelkednek; simogató megnyugvást és békét
mindkettőtöknek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése