Csirkeszárnypörköltöt főztem a változatosság kedvéért -- hiába, csak a pörköltből tudok nagyon lájtosan enni! --, sörét becenevű tarhonyával. Haramia ennek is roppantul örvendezett...
Miután megnéztem a tegnapi Elifet, előkeresgettem és kipakoltam az összes karácsonyi ajándékot, a csomagolóapparátokat, és több órahosszat csomagolással töltöttem. Szeretem én ezt az akciót, és a macskák sem zavartak meg túl sokszor. Jó érzés, ha ez is készen van. Már a CT előtt gondoltam rá, de valahogy ADDIG nem voltam rá képes. Most sokkal jobb érzéseim voltak közben, mint lettek volna előtte.
Dani telefonált, újságolta, hogy megy anyámhoz fát vágni.
Szilviék ma kaptak az iskolától ún. szeretetcsomagot. Minden évben egy tanulót kiválaszthatnak az osztályból a tanárok, hogy ki kapja. S ezt most Bencus nyerte meg.
Mikor pakoltam elfelé a becsomagolt karácsonyi ajándékokat -- ezt frissiben kell, mert később összekavarhatja az ember! --, az Istvánéit a hátizsákomba pakoltam. És mit ad a jó isten: meglett az a félbehagyott kézimunka, amit úgy kerestem, hogy mindent tűvé tettem érte. Mindent, csak a hátizsákot nem néztem. Arra emlékeztem, hogy amikor elkezdtek gyötörni a kemós rosszullétek, akkor pakoltam össze, mert odalett az életkedvem is, nemhogy a hímzési késztetésem. De hogy miért raktam a hátizsákba? Vajon öntudatlanul? Mert egyáltalán nem emlékszem a momentumra! Ijesztő azért, mert én régebben nem csináltam ilyet.
Már egészen kezdtem magamnak bebeszélni, hogy nem jól emlékszem, tehát hogy nem is volt félbehagyott kézimunka! De időnként azért felmerült bennem, hogy márpedig én félbehagytam valamit! Az, hogy mi volt a hímeznivaló, szintén kiszállt a fejemből!
Most rádöbbentem, hogy ez nem is olyan kicsi, viszont már majdnem fele megvan; érdemes lesz folytatni, nagyon klassz lesz.
Délután beindult a hóesés. Éjszaka már egészen fehér volt minden kint, lefekvésnél pedig látványosan világosabb volt a szoba a havazás miatt.
Este BK volt.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése