2018. március 5., hétfő

Problémák

Nos, volt egy kis kiakadás a hétvége után, mégpedig Bencussal kapcsolatban.
A láthatás kéthetente dukálna szabály szerint, de annyira ragaszkodik a minden hétvégén való elvitelhez a nagynéni, hogy Szilvi nem támaszt akadályt, ameddig Bence is ezt szeretné és persze, ha iskolaidőben nem megy a tanulás rovására. Tehát ez a kritériuma, hogy akkor viszont megtanulnak, bármennyi is a lecke. Ugyanis ha vasárnap este hazajönnek, már esély sincs rá, hogy több tantárgyat is akkor kezdjenek el, este 7 után.
Rengeteg házi van feladva minden alkalommal, csak Szilvi vagy két órahosszat tölt csupán azzal, míg rájön és egy csomó lapon összeírja részletesen, hogy pl. a 9 magyar könyvekben/munkafüzetekben mi minden lehet feladva, mert Bencének jó, ha a fele eszébe jut. Az üzenőt meg néha úgy tűnik, csak dísznek tartják... és ez csak egy tantárgy. Külön még nyelvtan, környezet, matek, ének, időnként technika és rajz... és nem csupán tantárgyanként 1-1 feladat van, hanem sokszor oldalszámra. Plusz még tartalmak, vers, szabályok... Néha felsorolni is nehéz. Szóval Szilvi sokszor már péntek éjjel bányássza a táska tartalmából a potenciális házi feladatokat, és oldalak tömkelegén kiírja, összefoglalja egyszerűsítve, lényegítve a dolgokat, mert ha csupán a táskát adná oda, ők pláne nem jönnének rá a "mit és hogyan tovább"-okra. Még így is marad jócskán itthonra.
Van, amikor a szóbelit már a buszon hazafelé olvassa át Bence...
Ha pedig még hiányzást is kell pótolni, na, az még hab a tortán! Mert minden tantárgyból az órai munkát is be kell pótolni! Szóval sokszor mást sem csinálna a gyerek, mint egész hétvégén tanulna, még a péntek estét is beleértve. Tényleg iszonyat.
Így aztán természetes, hogy eddig sem volt minden tökéletesen elvégezve nyilván, hiszen szinte lehetetlen, hogy ott legyen, éljen is a gyerek, meg minden házival végezzen. De hát kicsire nem ad az ember, ne keressünk kákán is csomót; azt még este itthon gyorsan bepótolták... vagy hétfőn kora reggel...
No de most olyan eset állt fent, amikor a rahedli lecke fele eleve nem volt elvégezve semmilyen szinten. Hiányoztak rajzok, hiányzott egy oldalnyi másolás, az ének házi, nyelvtan totálisan. És a legborzasztóbb, hogy a magyarból a pótolandó 6 oldalban Szilvi felismerte, hogy ez nem a Bence írása. Nyilván az apjáé. A mateknál egy feladatlapot csinált meg Bence, de az egyebek megint nem az ő írásával voltak.
De a tanárok pláne nem hülyék! Szilvi átnézéskor néha javít, mondjuk, 1-1 számot, betűt, bal kézzel... És még azt is észreveszi a tanár. Szép pirossal örökre díszeleg az akármilyen füzetben, hogy ez nem a Bence írása! Egy számnál vagy betűnél! Akkor itt, amikor 6 oldalt az apja írt?
Úgyhogy teljes volt a felháborodás. Vasárnap éjjel és hétfőn napközben is ezen törtük az agyunkat, és hát hétfő reggelre el kellett Szilvinek dönteni, hogy mi legyen a gyerek apja által megírt dolgokkal. Szilvi nem merte bevállalni, úgyhogy kiradírozta az egészet. Inkább legyen rossz jegy amiatt, mert nem csinált házit. De mivel az egyik tanár hiányzott már egy hete, megvolt az esély rá, hogy hátha még megússza a gyerek, és a héten be tudják pótolni az elmaradt dolgokat. Csakhogy Bencus egyáltalán nem szokta teljesíteni, hogy ezt vagy azt a tantárgyas könyveket-füzeteket hozza haza, hiába tesz Szilvi cetlit a tolltartójába. Mindig azt mondja, hogy nincs rá idő. Mindig rohanni kell. Például enni sem jut idő... Őrület.
Egyébként nem kellett hozzá sok találgatás, hogy miért történt így: Bence tabletfüggő, az apjánál egyszerűen hozzá van nőve. Előző nap már a nagynéni sem tudta rávenni a tanulásra, mert akkor is nála volt a tablet. Másnap meg az apja sem bírt vele, így Bence tabletezett, a szerencsétlen apja meg úgy-ahogy, megcsinálta a magyar házit és a matek egy részét. Szóval Bence a hibás alapvetően, na de ha nem bírnak hatni a gyerekre, nem kell elvinni! Kínlódjon vele itthon az anyja... mert bármennyire összevesznek, de ha itthon van, végül mindig megvan a házi.
Szerencsére ezt most megúszták... nem jött haza a gyerek egyesek vagy "rendbontók" tömegével, ami pedig simán benne volt a pakliban. Ráadásul Bence is érezte, hogy sáros, mert hazahozta mind az öt tantárgy cuccait, és hétfőn megcsinálták a lemaradás nagyobb részét, kedden meg a maradékot.
És hát ugye, a nagynénivel kellett valahogy még tudatni és lerendezni ezeket a dolgokat, mert ez így nem lesz jó... (Mint kiderült, a nagynéni erről nem is tudott -- ha az apjánál van a gyerek, ő nincs ott --, de érezte, hogy valamit sumákolnak!)

Megjött a postás a fht.-mmal. Mindig elfelejtem megkérdezni, hogy akkor ez már az új kézhez kapási dátum-e, merthogy eddig elseje volt. Igaz, az azelőtti évben meg 6-án kaptuk...
Csak hogy ne kelljen már 1-jétől glédában várni a postást egész délután, ezért jó lenne tudni.

Délután megnéztem A gépész c. spanyol thrillert.
A BK előtt bekapcsoltam a tévét, ám a médiabox távkapcsolóját eredménytelenül nyomkodtam. A frász is rámjött. Azt gondoltam, hogy biztos az elemek merültek le benne. Szerencsére volt itthon a hűtőben a vékonyabbfajta ceruzaelem, nagy keservesen végre sikerült kicserélni. Természetesen semmi változás. Ettől féltem.
Az a baj, hogy annyira rövidek ezeknek a kütyüknek a kábelei, hogy meg se merjük moccantani, a környékükre sem merek nyúlni. Ráadásul a polcnak hátulja van, a mélységében tök sötét, kifordítani szinte egyetlen kütyüt sem lehet. De Szilvi felfedezte, hogy a médiaboxból kicsúszott a kábel. Na, hogy a franc törné ki, még a port sem merem alóla kitörölni pedig!
Dugjuk be... igen ám, ez nem olyan egyszerű! Ugyanis nálunk minden kábel rázós itt ezen a környéken! Mivel Szilvi látja, én nem, hogy mit és hova kellene bedugni, ezért ezt ő csinálja -- én meg a dolgot megkönnyítendő, gondoltam, hogy lehasalok az asztal alá, és áramtalanítok. Előbb teljesen normálisan kimentem a gépen a programokból, kikapcsoltam. Utána lekapcsoltam a főelosztó kapcsolóját. Szilvi nagy keservesen visszaügyeskedte a kábelt a boxba, visszakapcsoltam az áramot, és nyilván működött immáron a tévé. De persze minek, hiszen a BK már rég véget ért... nem volt tovább mit nézni. Mivel nem az elemekkel volt baj, ezért Szilvi azt is visszacserélte a távirányítóban.
No, hát így jártam. Bekapcsolom a gépet, oké minden, csak éppen nincs net! Nézem a modemet, se kép, se hang. Már volt egyszer ilyen vagy két éve, amikor egy áramszünet után nem éledt fel! Akkor Dani elvitte a modemet a szolgáltatóhoz, ahol kicserélték az adaptert és kész. Gondoltam, most is ezt kéne majd tenni, hogy a "kutyafáját neki"!! (Ezt nagyon brutális káromkodás helyettesítésére finomkodtam így ide.) Így aztán net nélkül maradtunk, azon sem tudtam megnézni a BK-t. És még mennyi mindent nem tudtam csinálni!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése