2018. december 17., hétfő

Takonykór egy napra

A felkelés utáni ceremóniákkal végezve hajmosással kezdtem a napot, mert a sapkahordás miatt borzalmas az ember feje.
Régebben egyáltalán nem hordtam sapkát, nem is volt nekem olyan. Ha nagyon zima volt, volt pár kötött fejpántom, azt raktam a fülem tájékát védve a fejemre, ha még ennél is borzasztóbb volt a helyzet, akkor plusz rá a kapucnit. Igazándiból január óta hordok sapkát, amióta lekerült a turbán, mert már volt párcentis hajam, és Szilvi nekem ajándékozott egy csíkos, általa nem hordott sapkát.
Kesztyűt is Szilvi hatására kezdtem pár éve hordani, de csak ritkán (a fényképezés miatt); viszont tényleg nálam van akkor is, ha nem veszem fel.
Zúzapörköltet főztem, de mivel azt csak én eszem, nem csináltam mellé köretet, hanem rájártam a 40 dekányi eledelre három alkalommal és kenyérrel tunkolgattam.😋


Szilvi befizette anyám csekkjeit, s vele az én egy, remélhetőleg idén utolsó csekkemet.

Érdekes dolgon estem át úgy 11 órától egészen lefekvésig: abszolút a megfázás tüneteit produkáltam, ömlött az orrom, szünet nélkül fújtam gyakorlatilag percenként, és ez időn keresztül egy százas pzs-nek a felét fújtam rongyosra. Jelzem, pedig én nem egyszer fújok egy pzs-be, de ez olyan volt, hogy két fújás csontig lottyossá tette azt.
Tudvalevő, hogy már az első kemó után jelentkezett és azóta is aktívan fennáll az allergiás takonykór nálam. (Több egyéb mellett, amit ugyanannak köszönhetek...) Roppant hátráltató és idegesítő, de már beletörődtem, hogy évszaktól teljesen függetlenül nekem állandóan folyik az orrom, és gyakorlatilag le sem tehetem a pzs-t sehol. Van, hogy csak felállok, és nincs időm pzs után kapni, már el is cseppent az orrom. Ez van. Ezért ha nem otthon, de bárhol vagyok, elválaszthatatlan vagyok a pzs-től. Emiatt elsőre nem konkretizáltam, hogy ez megfázás, hanem csak azt, hogy az allergiás takonykórom kissé aktívabban működik.
De aztán már hidegrázás, szemkönnyezés és -égés, állandósult tüsszögés is jött, és kénytelen voltam beletörődni, hogy na jó, akkor most, két év óta először, de megfáztam. És még így is örüljek, hogy nem influenza, legalábbis nagyon reméltem!, az ugyanis nem csupán ennyivel kezdődik, de még egy vírusos torokgyulladás sem. A torkomnak ugyanis nem volt semmi baja, pedig az szokott az alap lenni.
Azért éltem tovább az életem, dehogyis dőlök én ágynak.
Elolvastam Joó Katalin: Boldogtalan nyár c. könyvét, megnéztem a múlt heti -- csütörtök-pénteki -- Elifet.
Sőt, egy költőtársam unszolására még egy verset is összehoztam. Régebben, még tavaly is rengeteget játszottunk úgy, hogy 6 megadott szó alapján írtunk verset. Most is rám írt több helyen is, hogy írjak már, hol vagyok?, stb., úgyhogy összeszedtem magam, és összehoztam egyet, egészen jól, időmértékes formában.
Bosszant, hogy ebben az évben valahogy nem ment az írás. Ahhoz képest, hogy tavaly és tavalyelőtt mennyit produkáltam, milyen termékeny voltam, ahhoz képest az idén úgy tűnt, hogy kisajtolódtam. Alig bírtam valamit létrehozni, ami a versírást illeti... Eltűnt az ihlet, nem jön a versírási kényszer...😔 Mindenesetre nagyon remélem, hogy ez nem marad így már végleg! Mert nagyszerű érzés, mikor írni KELL; remek, játékos küzdelem, amíg megszületik egy vers; pazar, amikor azt mondja az ember, hogy megszületett, KÉSZ. De erőltetve, ihlet nélkül nagyon nehéz. Nem lehetetlen, de... számomra nincs értelme. Kell hozzá az akaráson kívül valami lelki tűz is; nem tudom másként fogalmazni.
Rendben, az idén is lett 4 antológiám, hoztam a formám, letettem az asztalra dolgokat, de nagyrészt az előző év termései szolgáltak alapul hozzájuk.
Mindenesetre folyamatosan bízom benne és várom a múzsa homlokcsókját...

Este Konyhafőnök VIP-et néztem, már egyre izgibb, ez már a döntős hét; valamint a BK-t.
Éjjel 1-kor fürödtem, sokáig ücsörögtem a tele kád meleg vízben, pedig az nekem nem tanácsos több okból (szív és bal kari ödéma), de most olyan nagyon szükségét éreztem a takonykórom miatt!
Ééééés... amúgy nem tudom, mi az oka, és csak reggelre konstatáltam, órákig hitetlenkedve, hogy elmúlt! Onnantól kezdve, hogy fürdés után orrcseppeztem, hogy tudjak aludni; valamint felkészültem, hogy sz@r éccakám lesz -- hát nem úgy lett. Normálisan aludtam és végig kaptam levegőt az orromon. Másnap pedig: volt -- nincs! Csupán az alapnak számító allergiás orrfolyás maradt, amihez már hozzászokhattam másfél éve...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése