Adventi madáretetés

Szerencsére a tegnap esett hó nem olvadt el, fagypont körül maradt a hőmérséklet, és éjjel esett még rendesen hó is. Reggelre csodálatos látvány fogadta az ablakon kinézőket.

Fél 7-re húztam az órát, felkeltem, enni adtam Honestynek, kialmoztam, ez-az-amaz, és bevallom, elsőre visszamásztam az ágyba, mert az éjszakai 3XL-es pólómból majd' kifagytam. De az alvásnak már lőttek, tudtam, ha a mai programot kihagyom, ezerrel bánni fogom.

Úgyhogy felkeltem és előre megfontolt sorrendben végeztem az otthoni teendőket, mindenekelőtt igyekeztem felöltözni, hogy ne fázzak; utána már minden könnyebben ment.

Ehhez a programhoz regisztrálni sem kellett, megbeszélve sem volt senkivel, tehát a kutya sem rótta volna fel a mulasztásomat, alhattam volna egy jót. Ez konkrétan nekem volt fontos.
9 után indultam ki a 30-ashoz hátizsákkal és apró oldaltáskával. A hátizsákban volt egy kiló vegyes madáreleség a Lidlből, még Szilvi szerezte 1-2 hete, amikor szóltam neki erről a programról.
Nem volt még rutinom ilyesmiben, de most már tudom: úgy kellett volna, hogy 1, esetleg két műanyag kajásdobozba öntök madáreleséget és csak annyit viszek, nem pedig az egészet... de ez már most így sikerült.
A Nagyállomásnál leszálltam és vártam egy 1-es villamost; drukkoltam, hogy még onnan gyalog oda tudjak érni a Pagony bejáratához. Kint az erdőn pláne érvényesült a hó, így nehezebben lehetett haladni is, pláne, hogy én még óvatoskodtam is. De 10-re éppen befutottam -- egyébként ezzel a villamossal jöttek még ugyanide többen is!
A társaság zöme egész nagy létszámban már gyülekezett, sokak kezében fekete napraforgós kajásdoboz. Sok gyerek is eljött, sőt, hoztak kenguruban egészen kicsiket is!
A Pagony melletti etetőknél még nem voltam, úgyhogy magam részéről most jártam itt először. Ehhez bementünk az erdőbe, s egymástól párszáz méternyire két etetőnél megálltunk. Akinél volt eleség, pakolt belőle az etetőkbe. Én Ibolyával megbeszéltem, hogy nálam van 1 kiló madárkaja, de nem volt annyi eszem, hogy kiszereljek belőle, tehát csak úgy van nejlonzacskós kiszerelésben. Most ha azt itt megbontom, nem valószínű, hogy egy kilót szétosztok ilyen bő kiosztás mellett -- úgyhogy ezt így, ha gondolja, bontatlanul felajánlom az egyesületnek, ha már elhoztam. Szívesen elfogadta, hiszen ők nap mint nap járnak az etetőket feltölteni; mindenesetre megbeszéltük, hogy majd a séta végén átveszi és viszi magával, de addig cepeljem már, ha nem gond.😊 Naná, hogy nem, más szinte nem is volt a hátizsákomban...
Így tudtam végig fotózni, amíg mások etetnek; azért ez sem hátrány!😉 Közben az etetőknél most is kaptunk a Természettár vezetőjétől szakmai ismereteket, érdekes és értékes információkat.
Rögtön az erdei út elején egyik hölgy megszólított, hogy válasszak a nála lévő kis ajándéktáskából egy kis horgolt baglyot a sok közül! Hihetetlen, hogy mostanra pont baglyokat készített gyönyörű munkával! Mindenki kapott belőle, de egészen biztosan én örültem neki a legjobban!💙💜

És hát a hólepte erdő! Ha láttam is már ilyet, ha jártam is már téli erdőben, ropogós hóban, az nagyon régen volt. Hatalmas örömmel ujjongott a lelkem a séta utolsó másodpercéig! Azt el sem lehet mondani!💗💙💚
Rengeteg madár várakozott az etetőknél, várta, hogy befejezzük a feltöltést és odébb álljunk; s azért a lomb nélküli fákon most lehetett látni a madarakat, csodálhattuk őket. Fotózni a kis gépemmel nem igazán tudtam olyan távolra, érdemben a szárnyasokat, de a téli erdőt mindenképpen agyba-főbe fotóztam.

Miután a Pagony melletti erdőrészben lévő két etetővel végeztünk, átgyalogoltunk az egyetem előtti parknál a másik oldalra, és a Békás tó közelében lévő két etetőt is meglátogattuk. E kettő között volt a pihenő a Békás-tó büfénél, mely a szervezés alapján ma délelőtt kinyitott a tiszteletünkre: kaptunk egy jó pohárnyi isteni finom, forró teát, mely olyannyira jólesett és használt, hogy a végére már a kezem sem fázott, pedig egész végig a fényképezés miatt kesztyű nélkül voltam.
Finom szaloncukrot is kaptunk Ibolyától, úgyhogy nem volt gond az energiautánpótlás.😊

Láttam hóembereket is jócskán, ám vagy épp építették vagy fotózkodtak mellette; viszont egyet le tudtam fotózni. A büfénél láttam egy cicát, meg is simiztem.😸
A tó és környéke elképesztően látványos ilyenkor. Érdekes, hogy most az egyik fele jeges, a másik nincs befagyva -- abban úszkálgatnak a vadkacsák, én meg roppant mód csodálkozom, hogy bírják ezt a zimát benne...
A 4. madáretető után a visszafelé útnál ismét megálltunk a büfénél, ahol Ibolyának átadtam a kilós madáreleséget, majd elbúcsúztunk, s haladtam a villamosmegállóhoz.

Hát így ért véget ez a csodálatos, pár órás program, mely remek feltöltődést adott nekem.
Ha nem jövök el, bánhattam volna rendesen!
A villamos után most is trolihoz lett leghamarabb szerencsém, úgyhogy ismét útba ejtettem egy kis kanyarral a Tescót. Előbb gyorsan meglátogattam a mosdót, ha már itt vagyok, majd vásárolgattam. Lezárásként vettem egy kaját a kínaiban, majd vártam egy 24-est hazafelé.

Otthon megettem a kisadag kínai felét, a másik felét simán bízhattam Szilvire, mert ez a kedvence. Lekváros csirkének hívjuk, pedig ennél sokkal előkelőbb neveik vannak: szezámmagos csirke és háromízű csirke.😋

Anyámmal telefonáltunk kétszer is, majd megnéztem az e heti Elif hétfő-kedd-szerdai részeit.
Hát, ez is egy remek nap volt.
Felteszek még a kirándulás mások által készített fotóiból, melyeknél itt-ott előfordulok.