Anyák napján

Délelőtt beraktam a zöld pötty bedugós fülbevalót a fülembe. Először másikat (egy bepattintósat) akartam, de nem sikerült az istennek sem. Már meglehetősen tiltakozott a fülem, enyhén vérzett is, aztán némi aloés spray után a bedugóssal próbálkoztam, az összejött. Jól érzékeltem, hogy szerintem már beforrt a fülem, de csak az egyiknél tapasztaltam ezt.

Már felkelés után készülődéssel kötöttem egybe mindenféle rendezkedést, macskák ellátását, összepakolást anyámhoz, mert hogy most oda készültünk.
Szerencsére az idő is jó volt, és Szilvi is időben kezdett készülődni.
Anyám felhívott, s ahogy befejeztük a beszélgetést, utána közölte a telefon, hogy szabadítsak fel helyet, mert innentől nem használhatóak a funkciós gombok. Ami azért is érdekes, mert gyakorlatilag nem is használom, csak a családi csomagbeli beszélgetésekre. Mi a franctól telik meg? Hát köszi, akkor ebből hogy megyek ki vajon...? Próbálkoztam mindenfelé, kikapcsoltam, bekapcsoltam, úgy se lépett ötről a hatra. Én az ilyesmin totál ki szoktam akadni. Hogy próbáljak megoldani valamit, ha nem enged semmit sem csinálni? Az tette be az ajtót, mikor megint hívás volt, és nem tudtam felvenni. Mekkora baromság az, hogy egy okos!!!!telefont nem lehet felvenni? A legbutább mobiltelefonon is minimum beszélni lehet, ha nincs lemerülve! Szilvi mondta, hogy hozzam magammal, és majd ha ott leszünk anyámnál, alkalmas időben megnézi. Nyilván benne volt minden bizodalmam, mert ő remekül ért hozzá, egyáltalán: ő rendezte be anno az egészet, és néha át is szokta nézni, ha sípol valamiért. De akkor is szerfölött idegesítő a dolog. Az ember nem csinál vele semmit, és mégis betelik. Még a wifi sincs ráengedve... :-O
Fél 1 körül indultunk nyugalmas battyogással és nyilván gyalog. Dani előttünk ért oda biciklivel.

Anyámnál köszöntőztünk egy sort, bár az én és Dani ajándéka már használatban volt (a járókeret).
Azért én is vittem óriás rizses táblacsokit, egy kávét, egy hajlakkot és négy darab tálkás cicaeledelt a makkának. Szilvi is hasznos dolgokat és finomságokat vitt. Danitól viszont mind a hárman kaptunk egy-egy cserepes szegfűt anyák napja alkalmával.:)

Csirkegulyást és rakott krumplit ebédeltünk, ez utóbbi tepsiben készült és 20, azaz húsz tojás ment bele, valamint egy nagy pitli tejföl a kolbászon kívül. De volt még oldalas is petrezselymes krumplival... (de ezt már másnap otthon fotóztam le, mert itt már nem bírtunk enni). A vegyes süteményt Dan rendezte egy tócósbeli cukrászdából, kicsit "érdekesen" néz ki, miután biciklivel, hátizsákban hozta...:))

   
Fotózgattunk a kertben, csomó mindenről beszélgettünk. Szilvi közben birkózott a telefonommal, de a végén ő sem tudta megmondani, hogy végül is sok kínlódás után hogyan tudott bejutni, hogy tudjon is valamit csinálni. De kitakarította, egyelőre végzi az utasításokat.

Cicáztunk is időnként, annyira aranyos ez a cica! Tele van bizalommal tök idegenek iránt is, azonnal hanyatt veti magát. És ha fent van, végig rohangál és játszik.:)

 
Anyámat is kicsaltuk a kertbe fotózkodni. Mivel ez igen nehézkes most számára, ezért természetesen járókerettel.

 

 

 

Mamu pakolászott kajákat mindenkinek, nehogy éhen haljunk, és nagynehezen 6 körül haza tudtunk indulni. Muszáj volt, mert Bencét hozták háromnegyed 7 körül, addigra haza kell gyalogolni.
Még hoztunk 1-1 bimbós pünkösdi rózsát -- anyám szerint ezek úgysem fognak kinyílni, pedig de! Kinyíltak, és még ugyan sokáig nem hulltak le! --, hogy otthonra is legyen.

Mire elpakolgattunk otthon, meghozták Bencét, valamint kezdődött is A nagy duett 4. adása.
Még előtte Szilvi is felköszöntött Bencével anyák napja alkalmából. Kaptam egy háromnegyedes ujjú, vékony, galambszürke kardigánt és édességeket.:)

 
Másnapra kinyílott a bimbó. A Dani szegfűjének pedig illata van! :)