2018. október 6., szombat

Vendég és telepítés

Nem igazán ment az alvás ma reggelre virradóra, tényleg pár órányi is szakaszokban volt meg. Nyilván nem véletlen, hiszen rendesen helyt kell állni ma.😊
Úgyhogy reggel is sebesen tüsténkedtem még, közben készülődtem, pakoltam, szokásos teendőket végeztem.
Indultam a 30-ashoz, vele az állomásra. Annyira rosszul jön ki, ha ezzel a busszal kell mennem, mivel félóránként jár, így negyedórával időpont előtti már szinte késő, de a háromnegyed órával előtti meg sok, ahhoz képest, hogy 10-15 perc alatt ott van a busz...
Így aztán nem sokat vártam odaérkezés után a vonatra, talán 5 percet, míg már jött is István a feljáróból, úgy 60-nal rohanva. Mondtam, hogy nyugi, nem kell így sietni, ehhez képest még akár késhettem volna is a 30-as busszal...
Szokott útvonalon jöttünk hazafelé, most nem mászkáltunk a városban semerre, hogy legyen elég idő a fránya gépes dolgokra. A Tescóba azért bementünk, hiányzó kajaféleségek miatt, meg vettünk egy nagyadag kínai kaját, hogy biztosra menjünk, ha netán István azonnal éhes lenne, míg még nem készül el a főtt kajám.
Hazafelé is megvártunk egy buszt a két megállóra is, otthon pedig már elő volt készítve minden, itthoni ruhák, vállfa kirakva, plusz az ajándéktatyó is, mivel a papucs is benne volt, ezzel nem lehetett várni, mert Istvánnak muszáj azonnal papucs -- ami eddig volt, az legutóbb szétment.
Istvántól kaptam 3 plüsst, a pennys akciós állatkákból. Nagyon cukik!💗😇



Neki is rugaszkodott a gépnek, minél előbb el kell kezdeni, mert ha kiderül, hogy mégsem megy, vagy bármi probléma van, akkor legyen idő még kínlódni vele. Nyilván, ha biztosra mehetne az ember egy ilyen felrakásnál, hagyhatná akár másnapra is...
Hát bizony, így is lett... mármint, hogy a mai nap folyamán szinte csak problémák voltak.
Mindenesetre kora délután kitálaltam a nagyadag kínait, úgy egyhatodát szedve ki magamnak. Az itteni nagyadag tényleg óriási, István mélytányérján nem is látszik a rizs, púposan elfedi a feltét. Múltkor kitapasztaltuk, hogy egy egészet is meg bír enni😮, de az már neki is túlzás.
Ez itt csak az én töredéknyi adagom, itt szépen látszik minden.


Ebéd után mosogatás, kávé, nasi el nem felejtve rögtön.:)
Ezek után jött Dani, mivel tegnap elfelejtette hozni a szennyest.
Így kénytelen voltam most még ezzel is díszíteni a lakást, a szűk közlekedő-előtérben állítottam fel a szárítót, mivel most egyáltalán nem jöhetett szóba a szobai kirakodóvásár, mert akkor egyáltalán nem lehet ott járni két embernek, plusz macska. A mellékhelyiségekbe mégiscsak ritkábban megyünk, még ha lapjával is férünk el mellette.
Innentől kezdve két gépnyi ruhát mostam és teregettem zsinórban. Hogy megmagyarázzam: nem ért rá a mosás, mert a szerelőoverallnak meg kell száradnia holnap estére!
Emellett még nekikezdtem főzni is, hogy legyen további kaja is a házban: mirelit cordon bleu-t sütöttem ki, két zacskó jázminrizzsel, hozzáadva egy kis konzervnyi főtt kukoricát.
Közben az történt, hogy Dani vett magának részletre egy új okostelefont, mert lejárt a hűsége. Viszont a régi sem volt egyáltalán "régi", és teljesen jó. Előzőleg próbálta nekem ajánlani, de visszautasítottam, mert én úgysem használnám ki, meg hát őszintén szólva van nekem is, és azt is csak fényképezésre használom most (ha a fényképezőgép lemerül), mivel a problémák miatt visszatértem a nyomóshoz. Így viszont megkapta Szilvi a Daniét, neki ez elég nagy fejlődés. Mert van ugyan okostelefonja, az apjától kapta, de az ugyanilyen előző szűk másfél évig volt jó, utána javíthatatlanná vált. Szilvi félt, hogy ez is ott köt majd ki jövőre. Mivel az úgy járt, az újabbnál is fennáll ez a lehetőség, így nem árt egy tartalék -- Szilvi lényegében azon netezik, sokat használja itthon, és nem telefonálásra. Na, ennek átadásával elvolt a két gyerek egy darabig. Bencét közben elvitték a háztól.😊
Dani elment, én közben mostam, főztem. Egyszer csak újra jön a fiúgyerek... mint kiderült, Szilvinek problémája lett a telóval, nem akarta fogadni az ő e-mailcímét stb., úgyhogy ezzel megint vagy másfél órát tököltek, mire végre valahogy sikerült megoldani a problémát.
Végre aztán csak lecsendesültek a dolgok... Ekkora forgalom és fennforgás egyidőben azért itt ritkán szokott lenni!
István telepített, telepített, majd megint telepített. Az istennek nem akarta a gép simán. Igen nagy fejtörést okozva ezzel Istvánnak. Szegény pedig legjobb tudása szerint mindent beleadott, és nyilván ezerszer telepített már, s ezekben az esetekben szinte lehetetlen rájönni, mi lehet a balhé oka.
A legvégén végül is felment a Windows10, csak éppen a hangkártyát nem ismeri fel a gépben. Pedig ugye, VAN hangkártya, eddig mindig volt hang minden programban...
Ezalatt én végignéztem az e heti Elif összes, azaz 5 részét, közben még vacsoráztatás is volt, és az ő számára az elmaradhatatlan kávé, nasi, hiszen majd csak fél 3 körül tértünk nyugovóra.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése