2018. október 10., szerda

Úton c. antológia

Reggel jött egy mél a futárszolgálattól, hogy majd 16.24--17.24-ig kézbesítik a csomagomat! Ezt a percpontosításos intervallumot!

István telefonált, küldött nekem rengeteg mesekönyvet. Azért, mert jelentkeztem a Molyon a Gigantikus mesekihívásra, melyen 50 mesekönyvet kell elolvasni... azért az még leporellóból sem kevés.
Belépett a gépemre, és segített kibontani, letölteni, társítani... stb. Közben is végig telefonáltunk, amikor nem volt nagyon belemélyedve a munkába.

Grízgombóclevest főztem, leveshiányom volt.

Természetesen vártam a fantasztikus időintervallumon belül a futárt, de ilyen még nem volt: fent jelzett időn belül nem jött. Ahogy már utána is haladtunk az idővel, el is könyveltem, hogy napközbeni munkaidőhöz képest ez már eleve elég kései idő, hát, már valószínűleg nem is igen jön. Igen ám, de akkor mit kell csinálni? Egyébként követhettem is a csomag útját, és gyakran nézegettem, hol jár a futár. Itt járkált végül is nagyjából a környéken, a Tócósban... meg voltak jelölve a kézbesítési pontok az enyémmel együtt. Csodálkoztam, hogy volt itt egészen közel is egy, ott járt -- engem meg kihagyott. Utána már a következő pont, a Kishegyesi felé látszott villogni a pont. Mifene!? Aztán átment a Hatvan utcai kert néhány pontjára.
Mivel a csomagom állapota még mindig, 6 óra után is "kézbesítés alatt" címszó alatt villogott, így tényleg rábíztam magam a sorsra.
Végül 18.18-kor jött, alig egy óra késéssel. Na de én nem vagyok asztalra csapkodós, úgyhogy annak is örültem, hogy megjött! Csak kaputelefon volt, beengedtem, nyitott ajtónál vártam, ideadta és már ment is. Aláírni sem kellett. De hálistennek, túl vagyunk ezen is. Nem szeretem a várakozást...

Szóval megérkezett az Úton c. irodalmi antológia. Amiben -- első ízben fordul elő, hogy nem versekkel, hanem -- rajzokkal szerepelek.

 
Oldalpárban:


István megint telefonált, ahhoz képest, hogy délelőtt nem keveset beszélgettünk, újdonságot árult el: a vécé környékét szerelték, 2+1 szerelő, kétszeri megmozdulással. Egyik megmozdulásnál helyreállították a csőtörés javítása után bekövetkezett labilis és nyitott állapotot; másiknál pedig burkolás volt. Én mit sem tudtam az előkészületekről sem, bár István hetek óta emiatt parázik, de nem tudtam, hogy történtek lépések is ezek érdekében. Mivel elég rossz anyagi helyzetben van ő is, a barátja segített neki ilyen téren.
Annyit tudtam,hogy múlt héten valamelyik nap hazacipelt nem tudom, mennyi csempét, mert ugye, ha csak pár darab kell, akkor is meg kell venni egy doboznyit. Azt tudom, hogy sokat panaszkodott, hogy megviselte, míg hazacipelte azt az igen nagy súlyt. Meg most megtudtam azt is, a ragasztót a barátja vette meg és vitte el neki.
Lényeg, hogy ezen a dolgon túl van, és tulajdonképpen az önkormányzattól semmiféle levél nem érkezett, amit már hetek óta megígértek, és arra vártunk, amiatt nem tudott előbb jönni.
Reméljük, ezzel tényleg lezárult ez az ügy; a hangulata mindenesetre fényévekkel jobb lett Istvánnak, mint három hete volt, amikor semmit nem tudott, mi lesz és hogy lesz.

Cseteltem Erikával, Popival, megnéztem a Survivort, a BK-t és a Szulejmánt.
Készültem a holnapra is, bepakoltam a hátizsákba azokat a dolgokat, amiket be lehet előre.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése