2018. október 19., péntek

Bencés program

Ma a két Szilvi, azaz lányom és unokahúgom elhatározták, hogy elmennek a nagyanyjukhoz. Meglátogatni és segíteni valamit.
Én mindenesetre küldtem egy doboz túrós csuszát, egy doboz lefagyasztott csirkecombot főtt tésztával, és egy óriás rizses táblacsokit.
Szilvi előzőleg a körzeti orvosnál járt felíratni a gyógyszereit, úgyhogy épp akkor ért haza, amikor unokahúgom már kapuzott neki.
Elkészült, majd láttam az ablakból, hogy élénk társalgásban mennek el itthonról. Bementek a pékboltba is, hogy anyámnak lángost, sütit vigyenek ajándékba.
Neteztem kissé, majd gyros csirkemellet készítettem fokhagymás dresszinggel, rizzsel.


Épp befejeztem, mikor csodák csodája, Szilvi telefonált anyámtól, az ő telefonjáról (mivel anyámmal a családi csomag ingyenes, Szilvi viszont nincs benne, hisz velem lakik), hogy hívták megint az iskolából, hogy menjen Bencéért, mert nem érzi jól magát. Nem szokott olyan előfordulni, hogy engem kérjen meg, hiszen mivel ő, Szilvi is itthon van, semmi oka nincs rá, hogy mást küldjön maga helyett. Ráér, ha hívják a gyerek miatt, vagy bármikor délben el kell hozni, elmegy és kész. De most, hogy egy ilyen eltervezett programja volt, rohadtul nem akart volna hazagyalogolni, hogy egy órával később odamenjen a gyerekért, és ezzel akkor menjen a vakok javára a mai napja. Úgyhogy megkérdezte, nem mennék-e el. Nyilván, hiszen nem kerül semmibe. Maradjon nyugodtan és végezze a dolgát.
Annyira jól elvoltak. Direkt nem szóltak előre anyámnak, amiatt, hogy az nehogy készüljön nagy konyházással stb. Vittek magukkal saját kaját is, hogy ne legyenek éhesek, meg hát Mamu kapott egy csomó dolgot. Közben a zsákszámra hulló leveleket söpörték, amit amúgy naponta többször is lehet, de főleg a fürdőszobát rakták rendbe: súroltak, sikáltak, tisztogattak.
No, én ahogy megtudtam, mi a dolgom, felöltöztem, és már mentem is az iskolába. Szerencsére volt annyi eszem, hogy elkérjem a Szilvinek telefonáló tanárnő telefonszámát, mert mint állandóan hallom, oda aztán nem jut be senki csak úgy, annyira megszigorodtak a portán az iskolai szabályok.
Odaérve pont szünet volt, és a portásnál sorbaálltak mindenféle értetlenkedő szülők...
Semmi értelme nem volt a portásnál várni a soromra, hanem felhívtam a tanárnőt, mondtam, hogy ki vagyok, kinek a kije, és hogy mi a megbízatásom. Tanárnőnek nem kellett hosszas magyarázkodás, megköszönte, hogy értementem a gyerekért, s mondta, hogy már küldi is.
Kb. 10 perc múlva meg is jelent Bencus táskával, Panni kíséretében (ő már ovistársa is volt).
Szerencsére hozta a hétvégi cuccot, még jó, hogy a tanárnőnek ez is eszébe jutott, hogy hétvégi táskával jöjjön Bence.
Mint kiderült, most nem hányt, csak nem volt jól...
Hazamentünk, innentől Bencus nem igazán igényelt sok törődést. Mondtam, bármit kér vagy enne, bármire szüksége van, szóljon nyugodtan. De tea, víz, keksz volt a szobájukban, és nem is igényelt mást.
Én telefonáltam anyámhoz, hogy ne nyugtalankodjon senki, itthon van a gyerek. Szilvi nagyon hálás volt, még pár órát ellehettek a nagyanyjuknál.
Szilvi így ráért nem 4-re jönni, 3/4 5 körül jött, s nem volt semmi gond.

Este Survivor, BK.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése