Pár gondolat az ünnepen

Nem vittem sok változtatást a napba a tegnapihoz képest. Ünnepnap, tudjuk -- sok minden eszembe jut, ha erre gondolok. Többek között az, hogy milyen könnyű volt minket átvágni annak idején, hogy ellenforradalom és társai. Ebbe születtünk, és el is hittük, így tanították, sőt, a gimnáziumi tanárunk egyáltalán nem tanította sehogy, kihagyta ezeket a leckéket, sem számonkérés, de még érettségi tétel SEM volt.
Naná, hogy soha nem volt ünnep, ellentétben a november 7-tel és az április 4-gyel. Akkor bezzeg ájulásig nyomták a több órás ünnepségeket, szigorúan kisdobos vagy úttörő egyenruhában végigállva, énekkarból kiájulva...
Sok mindent összelopkodtam azért a sugdosásokból. Különösképpen, hogy én ekkor születtem, azaz pont elégszer hallottam, hogy hathetes voltam, és ettől pláne még jobban rettegtek, hogy mi lesz velünk. Emlékszem, anyám állandóan csitította apámat, aki nem bírt magával, ha igazságtalanságról volt szó. Én meg hajlamos voltam a tanároknak hinni inkább, mert hát ők nyilván "csak jobban tudják", mint a hősködő és lázongó apám... Pedig, pedig.😕

Édes-savanyú mártással készítettem csirkemellet, "rizskerítéssel".😄

Olvasás, netezés. Összeszedtem és rendbe raktam a megszáradt ruhákat, összeállítottam a zsákot Daninak. Este jött is érte, újabban ezzel nincs is gond, amióta a munkásruhája miatt számít az időpont...
Persze azért legtöbbször akad némi varrás. Ma még gombot is kellett valahol keresnem az overallja dereka körülre, mert leszakadt és természetesen eltűnt neki. Ettől mindig tartok kicsit, mivel nem varrok, ezért miért is lennének gombjaim. Van azért egy szegényes kis gyűjtemény, fogalmam sincs, miért és honnan. Tök véletlenül leltem olyan gombot, ami csak színben tér el az eredetitől, világosabb kicsit, de erre aztán igazán nincs mit adni.

Este Survivort néztem.