Kiállítás Erikával

Mára Erikával terveztünk programot, már egy hét óta megbeszélve.
Délelőtt neteztem, játszottam, házimunkáztam.
Szilvi befizette anyám két csekkjét és az én részemre négyet.
Fél 1 körül elkezdtem készülődni, pár falatot erőszakkal magamba gyűrtem, mivel tudtam, hogy pont közben leszek nagyon éhes, és hogy ez ne okozzon problémát. Nem mindig esik jól ilyenkor még a kaja... holott ugye, mások már másodjára, netán harmadjára esznek ilyenkor.
Negyed 2-kor elindultam a Derék utcára a 24-eshez, mivel megint a Kölcseynél találkoztunk, és arra csupán ezzel a busszal tudok eljutni.
A következővel is odaértem volna, mint kiderült, pont 2-re... de miért ne mennék biztosra. Így aztán 20 percet vártam. Szegény Erika sem egyből idejött, más dolga volt, és onnan gyalog rohant ide, mivel nem volt közben olyan tömegközlekedés, ami idehozta volna. Nem késett sokat, csak pár percet, tényleg; meg hát amúgy is nagyon szép, napsütéses idő volt.

Ráadásul bementünk a Kölcseybe, ahol Neuberger István: A hetedik harsonaszó c. kiállítását akartuk megnézni -- lényeg, hogy nagy sürgés-forgást láttunk a kiállítóterem üvegfalain túl... -- hát kiderült, hogy PONT MOST, azaz 2-től 3-ig -- természetesen -- zártkörű rendezvény van PONT OTT, ahol a kiállítás van. Valahogy olyan déja-vu-érzéseim voltak, annyiszor jártam már hasonlóképpen!
De nem adtuk fel Erikával. Ugyanis azt terveztük, hogy majd a kiállítás után elmegyünk a Plazába, mondjuk, kávézni... hát így annyi volt, hogy megfordítani kényszerültünk a programot.
Elsétáltunk a Plazába. Magam részéről száz éve nem voltam ott, olyan ismeretlennek tűnt az elején, aztán lassan-lassan ráismertem a részletekre... Még anno, mikor kicsik voltak a gyerekek, úgy a 90-es években gyakrabban jártunk ide, elsősorban moziba. Vásárolni szinte soha amúgy.
Most a mekis résznél kötöttünk ki, ahol egy-egy McFreeze-t vettünk, vanília jégkrém karamellás öntettel. Finom volt, még nem ettem ilyet. Erika ragaszkodott, hogy meghívjon. Közben jól eldumáltunk főleg az ő dolgairól, aztán ahogy letelt az egy óra, szedelőzködtünk. Annál is inkább, mert ha elfogyasztja az ember a kért cuccát olyan helyen, ahol igen nehéz asztalhoz jutni, akkor magam részéről nem igazán szívesen foglalom már fogyasztás nélkül a helyet. Hátha más is ugyanúgy le szeretne ülni, mint mi, amikor kezünkben a tálcával kóvályogtunk az asztalok között, hogy le tudjunk ülni...

Szóval fél 4 előttre tértünk vissza, és jó, hogy nem siettünk vissza az egy jelzett órát szigorúan betöltve, mivel még javában nagy pakolászásban voltak a rendezvény után.

Végignéztük a kiállítást, hát, elég vegyes impulzusaink voltak... Nem mondom, hogy abszolút nem tetszett, de nem volt pozitív hatással ránk. (Mint anno a Messiás -- magasztalták agyba-főbe, mégis borzasztó volt és kifejezetten nyomasztó... No, ez a kiállítás is valahogy nyomasztó volt, ha nem is annyira főbenjáróan, mint a Messiás.)

Valahogy attól, hogy a Tiszántúli Református Egyházkerület Elnöksége díját nyerte, és jelezve volt, hogy a bibliához kapcsolódó realista képek lesznek kiállítva, kevésbé naturális és kevésbé groteszk -- eltúlzottan groteszk -- képeket vártam. Úgy indulok a kiállításoknak általában, hogy ahol lehet, ott bizony, én fotózom. Itt általában mindig lehet. De bizony voltak képek, melyeket annyira visszataszítónak, helyenként gusztustalannak találtam, hogy kihagytam fotózásilag.

Erikával egyetértettünk, ami a tetszési indexünket illeti, de végül is nem bántuk meg, hogy eljöttünk. Néhány kép azért tetszett, és itt-ott elgondolkoztatóak is voltak közöttük. Nem utolsósorban meg ingyenes a kiállítás, miért ne néztük volna meg; és hát ha elismert része a mai modern kultúrának, az, hogy nekünk nem jött be, itt mellékes -- legalább tájékozódási szinten nem ártott.

Sajnos, a képeknél a cím fontos lenne, de ahol látszik, ott sem feltétlen olvasható.

A kiállítás után Erika elkísért az SZTK-val szembeni buszmegállóhoz, ahol megvárta velem a 22-es buszomat. Jó 10 percet vártunk, de addig is beszélgettünk, meg fotóztam, hiszen még mindig szépek az őszi fák.💚

Bencét este 7 előtt hozták -- őszi szünet van, ráértek a hozatallal.

Unokahúgommal cseteltünk anyám macskájával kapcsolatban, meg Erikával is, aki már várta a fényképeket... így ennek hatására letöltöttem és feldolgoztam őket, fel is raktam albumba, hadd örüljön.💜

Megnéztem a Survivort és a BK-t.