Tabló és miegymás

Szilvi jött azzal, hogy órák óta járja az újságos helyeket, mert Bencének '56-os tablót kell készítenie... És hát természetesen abszolút nem járt sikerrel. Nyilvánvaló, hogy az újságokban egyértelműen a jelenkori '56-os megemlékezésekről vannak fotók, és egy '56-os tablón nem azokra van szükség.
De hát honnan szedjen az ember? Iszonyat sok könyvem van, de véletlenül sincs olyan, amelyben ez a téma szerepel képek kíséretében. Meg ha pl. egy album jellegű könyv lenne, nem valószínű, hogy szét akarnám szabdalni egy iskolai követelmény miatt. Ha meglenne valami csoda folytán a százéves történelemkönyvünk, abban meg aztán PLÁNE nem szerepelne '56-os, hiteles fotó!
Végiggondoltam, hogy ezt a feladatot csupáncsak azért egyszerűbb manapság már végrehajtani, mert végső soron itt az internet. Lehet találni korbeli képanyagot. Végszükség esetén az ember letöltöget néhány meghatározó képet, kiteszi pendrájvra és elviszi kinyomtattatni -- mert hát ugye, hol szentírás az, hogy okvetlen lennie kell itthon nyomtatónak? Vesz egy B3-as színes kartont, kivágja a képeket, valahogy felhelyezi, és a gyerek legalább már egyest tutira nem kap.
Na persze azt hangoztatják, hogy az általános iskolához ááá, dehogyis, nem kell internet vagy számítógép. Na, ez az, ami nem igaz. Már elsősöknél sem! Ja, nem is a gyereknek, hanem a kacifántos "kutatós" házi feladatok esetén a kedves szülőknek!
Gyakorló szülők elmondhatják, hogy bizony, rendszeresen szükség van a netre, alighogy kiteszi a gyerek a lábát az óvodából.
Főleg környezetből -- de egyéb tantárgyaknál is -- fordul elő, hogy olyan feladatok sorát adogatják fel, hogy egyszerűen muszáj hozzá googlézni. Nekem már csak elég sok lexikonom, enciklopédiám van, de ha tízszer ennyi lenne, akkor sem igazán tudnám megtalálni bennük a kérdésekre a választ. Egyszóval igenis, muszáj, hogy legyen net.
Tehát mivel egyetlenegy '56-os képet nem sikerült összeszedni sehonnan, nyilván googlézás, és seperc alatt optimális képek sokasága jöhetett számításba. Letöltögettem vagy 20-at, vigyázva azért, hogy ne legyenek óriási méretek, mert a másolóban eredetiben nyomtatják, és hát nem az a cél, hogy pár A4-es kép és ennyi a tabló. De azért ne is bélyeg nagyságúak legyenek...
Rátettem pendrájvra, eddig tartott az én feladatom.
Iskola után így Szilviék elmentek egy másolóhoz, ahol még tavaly NEM tudtak pendrájvról nyomtatni, se, mondjuk, színeset... de szerintem itt rengeteg az iskolás, és a rendszeres, folyamatos igény meghozta a tudást is...
Bence közben végighisztizte az egész másolást, Szilvi nem győzött égni... Innen is látszik, mennyire rohadtul a gyerek problémája némely házi feladat!
Már tavaly is volt pl. vízparti növényes tabló, amivel Szilvi hajnalig kínlódott. De azért valljuk be, nem mindegy a téma. Mert pár horgászújságból bőven összejött annyi kép, hogy csillagos ötös tablót csináljon -- a gyerek anyja.😁 Szerintem kizárt, hogy egy alsó tagozatos, nagyon is kezdetleges kézügyességgel és türelemmel rendelkező  FIÚgyerek -- de megkockáztatom, hogy akár lány is -- egyedül megcsinál egy ilyen tablót. Kizártnak tartom azt is, hogy a tanárok ezt nem tudják.
Anno nekem a két gyereknél gyűjtemények voltak és albumok.
Volt kézügyességük is, mégis javarészt én csináltam ezeket!
Sose felejtem el, hogy Daninak technikából mennyi baromságot kellett itthon csinálnia! Például tutaj, amihez kiszuperált kiságy rácsai lettek felfűrészelve úgy, hogy méretileg középről kétfele 1-1 centivel csökkent a rudak hosszúsága. Aztán azok speciális módszerrel összecsomózva, ha jól emlékszem, legalább két részen... Belefúrni középen, s egy hurkapálcán legyen már valahogy valamilyen anyagból háromszögletű vitorla... Naná, hogy a gyerek guberálta össze az anyagot, fúrt-faragott-fűrészelt, ésatöbbi... Még rágondolni is rossz.
Ha nincs a gyereknek barkácsolós, ügyeskezű, nem technikai és műszaki analfabéta férfi hozzátartozója, aki szerszámokkal, anyaggal stb. IS rendelkezik, akkor előre vállaljuk be nyugodtan az egyest.
És arra is emlékszem, hogy az én gyerekkoromban is virrasztottunk anyámmal néhány album elkészítésével... főbenjáró bűn, de bizony, vágtunk szét lexikonokat is! Őrület, így visszaemlékezve. Igen, akkor még nem volt net, de akinél nem volt könyv, legalább Kincses kalendárium, vagy nem járt semmilyen újság, az akkor sem tudta megcsinálni.
Nem beszélve arról, hogy Bencéék még csak történelmet SEM tanulnak! Mit tudnak ők '56-ról, egy csomó előzményről, hiszen még az alapok is hiányoznak? Szóval elég nehéz megérteni ezeket a követelményeket. Aztán persze felküldik a gyerekkel a szülők a keserves, véres izzadsággal megszült tablókat, a gyerek jó esetben kap egy ötöst. Hurrá, a szülőnek ez egy kis elégtétel, jár is neki, de ez bizonyára nem igazán tükrözi a gyerek tudását...😕

Bablevest főztem, és elolvastam Nicholas Sparks: Vissza hozzád c. könyvét.
Unokahúgommal leveleztem, miszerint megvan az időpont: november 5-én déli 1 órakor lesz anyám cirmosának ivartalanítása! Szuper, együtt fogjuk csinálni.

Jelentkeztem a HM év végi antológiájába öt verssel.
Este Survivor, BK, Szulejmán zárták a napot.