2018. augusztus 19., vasárnap

Lazsálós vasárnap

Nemigen tűnt úgy, mintha ünnepre kicsit is változna az időjárás. Az ember, ha nem muszáj, nem igazán vágyik hőségre, tömegre, tolongásra...

Még ott volt a másik sült kacsacombom rizzsel, úgyhogy csak bablevest főztem.
Dani jött egy alommal, s mivel holnap készül anyámhoz menni, odaadtam neki a szárazkenyér-csomagokat.
Egyébként jól elfárad napi szinten a munkahelyen, mindennap járnak házakhoz, egész napot ez tölti ki, hogy kettesével látogatják a címeket. Tanulóidőszak ez neki, rengeteg infó jut el hozzá minden téren; ismerkedik az adódó helyzetekkel, melyek minden helyen más és mások. Naponta 6 címre kell eljutni és megoldani az ottani szerelést, ez az alap. Ha azon felül teljesítenek, azért pluszpénz jár.
Sokat mesél a napjairól, ha már megnyílik. De mikor vége a munkaidőnek, sokkal kevésbé mobilis, mint régebben. Sejteni lehet, hogy annyiféle impulzus éri napi 8-9-10 órán át, hogy estére elfárad, és mindezeket elég neki feldolgozni is. Remélem, egyszer majd csak megszokja! Nem annyira tetszik, hogy mindig ilyen rezignált. Szoktam neki mondani, hogy emlékezzen az előző munkahelyekre, pl. a közvetlen ezelőtti 1 hetesre, mennyire kisajtolta napi 12 órában, kifejezetten fizikailag. Ez legalább tényleg nem ingerszegény meló.

Este A mi kis falunk 1. évadjának 7. és 8. részével kapcsoltam ki magam, ezzel ez lezárult.
Jön majd a 3. évad nemsokára, úgyhogy a 2. ismétlése most elmarad. Kicsit előbb kellett volna az ismétléseket elkezdeni, hogy akkor már fért volna bele a 2. évad is...

Emlékeztem, hogy 37 éve este fél 8-kor már fájásaim voltak. Úgy éppen hogy, de már jól kivehető. Ez volt a nap, amikorra ki voltam írva. A gyermek napra pontos volt, még akkor is, ha csak másnap reggelre született meg! Emlékszem, hogy ilyen félórás fájások mellett még azért virslit vacsoráztam, sőt, még egy darab dinnyét is megettem... és meleg volt akkor is, mint állat.
Este 10 után biciklizett el a férjem, keresni egy működőképes telefonfülkét, ahonnan kihívta a mentőt. Bizony, akkoriban ez sem volt olyan tök egyszerű, mint manapság...
Én már hetekkel előtte be voltam pakolva, kórházba készülve. És amikor megjött a mentő, csak csigalassan tudtunk haladni, mert városszerte áramszünet volt!
Sok mindenre visszaemlékeztem, érdekes, a szüléseim körüli időpontokról részletes, mindenre kiterjedő emlékeim vannak...

Mai naplemente:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése