Április elseje...

Április elseje nekem Haramiám szülinapja. Összefüggenek, mert nagyon illettek egymáshoz: a bolondok napja és a kis apró, nyughatatlan, kiszámíthatatlan és beszámíthatatlan tubusmacskám. Még mindig hiányzik, nincs nap, hogy többször is eszembe ne jutna a kis kék puma.
Drága pici bolond babám, élt 15 és közel fél évet. Ma lenne 16.
A Gyertyalángon azóta is rendszeresen gyújtom érte gyertyáimat, most emelt sms-díjért KÉK gyertyát gyújtottam érte. Szerintem -- és nekem -- ez nyilvánvaló... őt én is kéknek láttam, de sokan mások is...
Néha az ember semmilyen másik emberért nem képes olyan érzéseket átélni, mint egy állatért, aki 15,5 évig társa volt, a szó legnemesebb értelmében. A bánatban legalább jó érzés, ha arra gondolok, hogy azért ő nem akármilyen életet élő macska volt. Akármilyen rongy volt, akkor is imádni kellett. És azért nem minden macskáról készült annyi fotó, nem minden macskáról írták meg viselt botorságait, rongyságait elbeszélésekben, nem minden macskáról írtak annyi verset... nem minden macskának szolgálták ki minden szeszélyét és nem minden macskának hunytak szemet minden... khm, galádságért.😈
Első, kizárólagosan saját, imádott alapmacskuszom volt...

Hagymás sült sertésmájat készítettem, kenyérrel és zöldsalátával ettem.

Szilvinek ma modulvizsgája volt, 81% tán, szóval sikerült.
Este megnéztem a Drága örököst, a BK-t, és később most az Elifre kerítettem sort, megnéztem az elmaradásomból 5 részt, a 190-194-ig.