Kerekesszék és szobavécé ajándékba

Szokásos kelés és reggeli teendők.
9-kor le anyámért, és már otthon voltak a cuccok, melyeket Katámnak köszönhetek, és anyámnak szereztük meg. Nagyon szépen megkímélt dolgok ezek, és még Katám még egyszer át is súrolta, holott nyilván ki voltak takarítva.
A kerekesszék összecsukható. Kipróbáltuk, öcsémék lakásában tökre jól be lehetett üzemelni, mert a három szoba az összekötő folyosóval teljesen körbejárható, és mivel náluk szellős a berendezés, semmi gond nincsen, teljesen jól befér az ajtókon a masina. Majd az autópumpát kell öcsémnek hazahoznia Kadarcsról, mert fel kell fújtatni a kerekeket. A szobavécé meg lényegében olyan, mint egy szék, senki meg nem mondaná, hogy nem az, hanem más funkciót is ellát.
Tényleg nagyon szuper mindkettő, nagyon örülök neki és hálás vagyok Katámnak, hiszen konkrétan ajándékba kaptuk...

Anyám ma is kapott vízhajtót, reggelizett, sógornőm öltözteti az éjjeli és a nappali cuccba felváltva.
Itthon fésültem, arcot, kezet mostunk. Valami nem stimmelt nála ma, fájlalta a hasát, azt hajtogatta, hogy a kötés szorítja egy bizonyos helyen. Ez azért volt furcsa, mert 12 nap óta nem volt ilyen problémája? A kötés szerintem azóta csak lazulhatott, és soha nem panaszkodott, hogy szorítaná bárhol is.
Ugyanakkor gyomorilag sem volt jó, hányingert is érzett.
Szóval ma bármit kínáltam, nem, nem és nem. Amit elfogadott, egy darab főtt tojás volt, pár darab TUC sós keksz és tea.

Bencét elvitték 5 óra körül, Szilvi pedig elment vásárolni.
Dani is volt a Tescóban, vett Dolgit kenőcsöt, amit eredetileg anyám talált ki, hogy hátha kevésbé fog fájni a karja, de aztán kiderült, hogy érdekes módon a napi több reklám alatt sem derült ki számára, hogy rá van írva: ibuprofén tartalmú, amire meg ő érzékeny. Így aztán természetesen enyém lett a Dolgit, annyira azért nem olcsó. A Just (Erika-féle) amúgy is elfogyott, s a Voltaren Dolo is fogytán van, nekem viszont a térdem azóta is fáj, mióta a betegszállítónál kiakadt a térdem. Erről azóta nem is beszéltem, mert ugye, nemigen jár amúgy az ember itt mostanában sehova, így minek panaszkodjak... de amúgy igencsak sántítok, és a Voltarennel kenegettem, de eddig semmi. Úgyhogy most akkor elkezdem kenni a Dolgittal, ha már annyira dicsőítik.
Ami nagyon dicséretreméltó és feldobott -- mint mindig, ha valami elintézendő dolgot ki tudunk pipálni! --, az az, hogy Dani elintézte az anyám és az én kártyás telefonjaink adategyeztetéseit a tescós Telenornál. Amúgy május 9-éig kellett intézni, de így legalább nem kell tovább észben tartani és túl vagyunk rajta. Mindkét telefonra kaptunk sms-t, hogy köszönik az akciót.

Este megnéztem A mi kis falunk következő részét.
Kivettem a két fagyasztott tyúkot a fagyóból, hadd olvadjanak holnapra. Most itt lesz húsvét, anyák napja, minden.
Szilvi már a díszítéseket is elvégezte -- olyan csendben szokta ezeket csinálni, mindig csak az eredményt látom már.