2019. április 19., péntek

Nagypénteken

Ma nagypéntek van.  Harmadik alkalommal munkaszünet. Kár, hogy régebben nem volt, emlékszem rá, hányszor munka után tértem be anno nagypénteki szertartásra. (Néhányszor a nagycsütörtökire is, és hát étlen-szomjan hajnali 5-ös keléssel, munkaidővel, este fél 10-es hazatéréssel azért nem volt annyira ideális.) De most már legalább a nagypéntek munkaszünet. Volt is gondolatom tegnap is, ma is, hogy lelkileg jót tenne részt venni a nagyhéten, de... sajnos, nehéz napok ezek, és már nem bírom közel sem annyira a gyűrődést, mint régen.
Ébresztőre keltem, mint mostanság rendesen, készülődtem, rendezkedtem, előkészítettem a lakást, teát főztem, majd 9 körül lementem anyámért.
Sógornőm jelezte, hogy anyámnál reggelre minden kis- és nagydolog bement. Nem nagyon érzékeli a dolgokat, a nagydologról nem is tudott. A kicsit "megszokta", és utólag már azt is tudom, hogy amiatt, hogy ott alszik, ha véletlenül érzi éjjel, hogy pisilni kell, akkor sem szól... Nem mer szólni sok mindenért, hiába könyörgök neki. Bezzeg nekem, mikor nála aludtam, kétóránként szólt és semmi alvással vonultam vele folyton kifelé.
Az ő és az öcsémék szobája össze van nyitva, elvileg szólhatna.
Ráadásul ha anyám ződhajnalban fent van, nem meri bekapcsolni a tévét mondjuk, 6 órakor, pont emiatt az ajtóátnyitás miatt, mert hogy akkor nem tudnak aludni. Úgyhogy szerintem jót akarnak nyilván az összenyitással, csak éppen semmi értelme nincs, mert anyám semmi hasznát nem meri igénybe venni.
Ma reggel vízhajtót is kapott, úgyhogy fel voltam rá készülve, hogy esetleg egész nap szaladgálunk a vécére. A későbbiekben kiderült egyébként, hogy nem mindig egyértelmű ám, nem feltétlenül függ össze egyenes arányban a vízhajtó és a pisilések száma.
Mikor felviszem, mindig először megfésülöm, és arcot mosunk.
Felraktam a kötözött lapockát főni "csendes" vízben, közben drukkoltam, hogy találjam el a végén az optimális sonkaállapotot. Ezen túlmenőleg felraktam 14 tojást is. Mindnyájan imádjuk a sonkát főtt tojással, s direkt beszereztünk hozzá tormát, mert úgy szeretjük leginkább, plusz még piros retekcsomó is díszelgett nekem itthon.
Anyám pedig nézte a tévében az Ácsról adott református istentiszteletet. Mivel hangosan néz tévét, én is hallottam a konyhában -- szép volt, tetszett.
A sonka levéből két konzerv vörösbabbal tejfölös bablevest főztem, szerintem nagyon finom lett.
Anyám, sajnos, az összes babot meghagyta, nagy elnézéseket kérve. Pedig amúgy szereti, csak nem tudta megenni, ráadásul félt, hogy felpuffasztja. Én viszont tudom, hogy bármennyire tovább főzném a babot, kifordulna a héjából az összes... attól még a héja nem lenne vajpuha továbbra sem szerintem. No mindegy, mi mindig meg tudjuk enni, nyilván némi fog azért jó, ha van hozzá.
Így aztán mikor lehűlt a sonka, vittem be neki pár szeletet főtt tojással, tormával, kenyérrel. Megjegyezte, hogy böjt van, de emlékeztettem, hogy 14-60 éves korig hirdetik a nagypénteki szigorú
böjtöt, már amennyire szigorú a hústól való tartózkodás. És mindig hozzáteszik, hogy azok is egészséges állapotban! Ő már rég egyik se, úgyhogy csak egye nyugodtan azt a sonkát, sőt mi több, én is ehetem...

Katámmal sokat cseteltünk, és úgy néz ki, hogy neki és a kommunikációinak köszönhetőleg most már csak azon múlik, hogy lesz-e szobavécé és kerekesszék, hogy öcsémmel mikor tudják összeegyeztetni az időt.
Megadta az elérhetősége paramétereit, este pedig, mikor levittem anyámat hozzájuk, odaadtam öcsémnek az ezekről szóló cetlit, mindenféle instrukciókkal ellátva. A továbbiakban majd ők megbeszélik, hogy mikor tud öcsém elmenni a cuccokért.
Azt már tudjuk, hogy az ominózus lakásból kikerültek a lépcsőházba a cuccok, Katám meg levitte a pincébe ezeket.
Sőt, beszéltek is telefonon, és mivel öcsém éjszakára megy dolgozni, reggel 8-ra beszélték meg Katával, hogy megy a cuccokért.

Este megnéztem a Kincsem c. nagy sikerű magyar filmet. Tetszett, egy momentumot kivéve. Az állatbántalmazást sosem bírtam és most sem bírom elviselni, főleg minden sejtem tiltakozik és nagyon megvisel, ha totálisan indokolatlan, és csupán saját indulatait vezeti le szerencsétlen, amúgy tökéletesen teljesítő állaton az amúgy őt pedig nagyon is szerető gazda... Érthetetlen, értelmetlen és szívszakasztó. De nyilván nem ez volt a film lényege, amúgy jófilm-kategória.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése