Ébresztőre keltem fél 6-kor, így még sötét volt elvileg, csak a hó miatt nem igazán. Nagyerdei madaras programra készültem, de végig a héten benne volt a pakliban, hogy a derekam miatt most ezt lehet, hogy ki kell hagynom.
Az ébresztés fontos volt, hogy lemeózzam magamat, hogy áment mondhassak vagy sem.
Miután éjjel is minden mozzanatnál felébredek a derékfájásra, és miután reggel percekbe telik, amíg fel tudom magam vonszolni, így borzasztó sajnálatomra úgy döntöttem, hogy erről a programról most le kell mondanom.😒
Madárhangismereti túra lett volna -- illetve volt is --, mind a 4 madáretető feltöltésével. Utólag a képekből és a leírásokból azt szűrtem le, hogy nagyon jó volt, végig hóesésben. Az erdei asztal és az ismertető tábla közeli etetőnél volt a hangismeret, laptop segítségével, és egy idő után már a gyerekek is meg tudták ismerni a madarakat a hangjuk alapján. A hóesés még különlegesebbé tette az egészet. Nagyon sajnálom, hogy nem tudtam magam felhozni emberi állapotba...😔
Úgyhogy visszafeküdtem és nyomtam még 1-2 órát alvásilag...
Később hajat mostam, vécét tisztítottam; egyik sem volt egyszerű, mert ha már kicsit is ki kell mozdulnom a függőlegesből, meg kell magam támasztani. A hajmosás különösen kínlódás ebben az állapotban, viszont muszáj.
Mindig arra gondolok, hogy amikor gúzsban volt hozzám kötve nyaktól derékig a karom a válltörésem miatt, egy darab bal kézzel még akkor is megmostam 4 alkalommal a hosszú hajam!!!, sőt ebből egy alkalommal bizony hajfestést is produkáltam! Egyszerűen muszáj volt, a sötét hajnál nagyon látszott a centis lenövés. Visszagondolva magam sem értem, hogy voltam én erre képes. Még a hajmosás is elég lehetetlen vállalkozás, nemhogy a -festés!
Emlékszem, két ember is felajánlotta, hogy segít a hajfestésnél: sógornőm és Vali, akkori kolléganőm. De nem lennék én, ha nem vágtam volna bele magam...
Nos, ezek után azt hiszem, némi derékfájással kísért hajmosás igazán gyerekjáték.👱
Ezek után csirkeszárnyat vettem "górcső alá". Kisebbik részéből húslevest főztem sok zöldséggel, mindennel, ami csak kell; igen jól sikerült a gyenge hús ellenére is...
A többi részből pedig pörköltöt készítettem, mellé pedig nokedlit.
A folyamatos mosogatásoknál már tényleg majd' beszakadt a hátam is, gondoltam rá, hogy ennyi erővel tán akár el is mehettem volna a madártúrára...
Közben István ügyeskedett a hibás sorozatrésszel: valamilyen programmal átkonvertálta, és így küldte át. Letöltöttem és a szokásos műveletsorozat, majd képzeletbeli dobpergés kíséretében beraktam a pendrájvot a tévébe és lőn: teljesen normálisan nézhetővé vált az ominózus rész...
De még nem néztem meg, előbb még Dani telefonált, így rá vártam: almot hozott. Kifizettem, meg adtam az anyám mobiljába a részemet. Elvitt egy, még ittmaradt kisadag mosott cuccát, majd mivel innen anyámhoz ment, odaadtam átadásra az ő általunk befizetett csekkszelvényeit és az új mobilt. Mondtam, hogy lassan, hangosan, türelmesen és magyarul, valamint akár többször ismételve mondja el anyámnak a mobilkezelési ismereteket...
Kicsit később már arról a mobilról hívott fel, persze ez nem azt jelenti, hogy innentől minden simán megy majd neki.
Közben hazahozták Bencét.
No, ezután kezdtem nézni A múlt árnyékában sorozatnak a 47--53-ig terjedő részeit.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése