Kontroll

Az ilyenkor megszokott csapás volt az éjszakám alvás szempontjából. Nem kellett volna korán kelnem, mert késő délelőttre voltak az időpontjaim, de lehettem akármilyen álmos, ha már amúgy is félóránként fent voltam, reggel pláne nem bírtam visszaalvadni.
Úgyhogy komótosan végeztem a dolgomat magam körül, előkészültem, összepakoltam, felöltöztem; minden egyéb.
Amúgy hóesés volt gyakorlatilag a nap nagy részében, szépséges volt a kinti látvány.
Negyed 11-kor indultam a 22-eshez, hó esetén korábban kell, mert annyira koncentráltan és lassan tudok csak menni, hogy még a sietés is kizárt a buszhoz.
Mire odaballagtam a megállóhoz, a busz is begördült, úgyhogy nagy mázlim volt.
A Pesti utcától megfontoltan eltébláboltam a Kenézybe, még így is 20 perccel korábban érkeztem a hasi UH-s időpontomhoz képest. Az időpontom 11:12 volt, ehhez képest 12:40-kor (!!!) hívtak be... hisz' ugyan kit érdekelt, hogy az onkológiai időpontom meg 11:50 volt? "Szerencsére" ott sem igazán foglalkoznak az időpontokkal, úgyhogy külön emiatt végül is nem aggódtam.
Egy órával azelőtt már szólítottak elvileg, hogy HA MAJD ebből az öltözőből kijönnek, fáradjak be. Csakhogy mikor vagy 25 perc múlva kijöttek, addigra korrekten betoltak egy tolószékes beteget, és újabb félóra rostokolás következett, valamint rendesen felgyűltek a betegek...
No mindegy, nekem végül is nem volt sürgős, ez a nap ilyenkor erre van szánva. Legalább nem kellett sokat aggódnom amiatt, hogy nem lesz "tele hólyag". Ugyanis ha időben hívtak volna be, nem lett volna semmi, mivel otthonról indulás előtt rámjött egy többedik hasmars, úgyhogy mivel ilyenkor pláne amúgy sem szoktam inni pluszban, csak amennyit a reggeli gyógyszerek megkívánnak, nem tudtam volna eleget tenni a kívánalmaknak. Azt szeretik, ha tele a hólyag, az üresnél mindig szólnak, hogy legközelebb "gondoskodjak" erről. No, most az összesen majd' 2 óra várakozás megoldotta a problémát.
Egy női orvos volt most az UH-on, ennek örültem. Bár ő is elég határozott vizsgálatot végzett, de talán mégis bírhatóbb volt, mint férfi kollégája. Meglehetősen hosszadalmasnak tűnt számomra a nyomkodás, közben mindenféle érdeklődéseknek tettem eleget, és úgy tűnt, minden a régi, a haemangioma is, tehát szerencsére nem hallottam újdonságokat. Végre megtörölközhettem és felöltözhettem.
Elmentem a vécébe, majd lementem a földszint végére, az onkológiára.
Jó későre járt, a megszokott reggeli és délelőtti csúcshoz képest hál' istennek csak néhányan lézengtünk. Negyedóra várakozás után tudtam jelentkezni, majd leültem és vártam, hogy kiosszák az újabb beutalókat. Hát nem így történt! A jelentkezés után olyan 20 perc elteltével szólított a főorvos. Az én orvosom nem volt bent, ő helyettesítette, és én nem is bántam. Gyakorlatilag szinte minden második alkalommal hozzá kerülök, és számomra sokat jelent az ő nyugalma, türelme, s ezzel együtt a mindenre kiterjedő figyelme, határozottsága. Ráadásul nála azért szaporábbak a behívások is általában.
Lényeg, hogy megkaptam a beutalókat a laborba és tüdőröntgenre, az náluk felkerül a rendszerbe, és már nekem nem kell ide visszajönnöm. Érdeklődhetek holnaptól telefonon az eredmények felől, de ő is mondta, hogy mivel egyetlen ilyen vonaluk van, ezért gyakorlatilag szinte lehetetlenség... ezt én is megtapasztaltam, úgyhogy nem is igen szoktam ezért vérre menni.
Megkaptam a Letrozol receptet is 3 hónapra, valamint kikalkulálta a főorvos a következő kontrollal kapcsolatban azt, hogy az majd legyen kétnapos, pont azért, hogy ne kelljen eredmények nélkül elmenni. Persze előzőleg nagyon érdeklődött, hogy nekem ez gond-e vagy sem, de mivel helyi vagyok és miután megtudta, hogy nem dolgozom, sőt közel lakom, úgy gondolta -- és én is beleegyeztem --, hogy egyik nap bemegyek a vizsgálatokra, másik nap pedig ide, az onkológiára, ahol már csak kiértékelik az eredményeket és megkapom a receptet. Szerintem is jó lesz így.
Ezek után kint a váróban sorba raktam a kapott papírokat, és mentem elvégezni a hátralevő feladatokat. Elsőre a laborral végeztem igen hamar, ilyenkor már csak azok vannak, akiket épp most küldtek valamilyen osztályról ide. Mivel most már 3. napja abbahagytam a vérhígítót, igen lassan akart kicsordogálni a pár kémcsőnyi vér... de ettől függetlenül kértem leragasztást, mert sokkal biztonságosabbnak érzem. Még így is ücsörögtem utána vagy 10 percig, tartva a ragasztást.
Szerencsére átellenben van a röntgenre való jelentkezés helye is, ahol már ma jelentkeztem egyszer az UH-ra, úgyhogy másodjára is benyújtottam az ablakon a beutalómat, ezúttal tüdőröntgenre. Ugyanazon a folyosón várakoztam, mint az UH-ra, csak előrébb. Várakozáson hamar be is hívtak, majd végeztem is.
Hát bizony ekkor már 2 órára járt. Kiérve elgyalogoltam a hóesésben a Pesti utcára, ahol láttam, hogy kissé sokat kellene várni bármelyik buszra; ergo elindultam gyalog. Ha meg már odaértem a Tescóhoz, be is mentem.
Vásárolgattam, majd végezvén egy ideig sorba álltam a legoptimálisabbnak tűnő pénztárnál. Egy önkiszolgálós pénztárbeli hölgy odacsábított, szerény tiltakozásom ellenére. Mondtam, hogy én nem ismerem, ráadásul kártyával fizetnék, Tesco-kártya is van, sőt, két kuponom is, nekem ez bonyolult -- de nem, ő majd megcsinálja. Szerencsére sikerültek is a dolgok, tényleg végig is csinálta, levonódott a két kuponom összege is; úgyhogy hamarabb végeztem, mintha maradtam volna a sorban.
Vettem egy kisadag kínai kaját, majd egyet gondolva bementem még a Fressnapfba, mert anyám említette, hogy kevés a két macskának Haramia almostálja. Így megvettem a legolcsóbban kaphatót, 3490 volt, de már ez is mennyivel elegánsabb és szebb, mint anno a Haramiáé volt (ami ettől azért még a célnak tökéletesen megfelel 16 év elteltével is).
Még mindig havazott, úgyhogy kapucni fel, úgy néztem ki, mint egy karácsonyfa: oldaltáska, nagy vállra akasztható szatyortáska, másik kézben meg "csak úgy" az almostál. A Tesco oldalánál többek között hozzám is odajött egy koldus. Elcsigázva néztem rá, miközben minden oldalról tele voltam cuccal... s mentem tovább. Ám közben belenyúltam a zsebembe, hátha találnék valamit, bár nem nagyon szoktam pénzt zsebre tenni. Azért most valahogy volt benne 150 Ft... úgyhogy visszafordultam, a koldus felcsillanó szemmel hálálkodott... s nekem is sokkal jobb érzésem lett...

Elég sokára jött a busz, de szerencsére van ezen a részen beálló a megállónál.

Épp ideje volt már hazaérni, kissé elfáradtam.
Mindent helyretettem, ettem, anyámmal telefonáltunk. Míg odavoltam, Szilvi kiporszívózott, hál' isten.
Meghívásom volt 5-re az újkerti könyvtárba egy könyvbemutatóra, de sajnos, erősebb volt a szándéknál a fáradtságom. Nagyon sajnáltam, de kihagytam.😕
Este Drága örökös, BK, A múlt árnyékában 57-58. része -- főleg punnyadás...