Pesten -- Újév

Az új év első napja teljes zombi üzemmódban telt a fűtéshiány miatt.
El akartunk menni a Szépművészetibe, de talán még jó, hogy nem indultunk el, mert István utánanézett neten, és kiderült, hogy ma nincs nyitva. Ezen fölöttébb csodálkoztunk, mert -- talán nem is egyszer -- voltunk újévkor ott kiállításon, meg hát végül is nem hétfőről van szó, a múzeumok nyitvatartási szünnapjáról.
Nyilván mehettünk volna máshová is, de őszintén szólva kissé elment a kedvünk, ami a nomád körülmények miatt amúgy sem volt kimagasló és felhőtlen. Mondjuk, Istvánon egyáltalán nem látszott, hogy bármi probléma lenne, de belül azért nem hinném, hogy örült volna a helyzetnek. Én is igyekeztem szó nélkül idomulni a szituhoz, ami nem volt könnyű. Nekem, bevallom őszintén, belül katasztrófa volt, de ha ezt még generálom is azzal, hogy folyton zohorálok vagy dünnyögök emiatt, attól nem változott volna semmi.

Eredetileg úgy volt, hogy kajálni is fogunk valahol, de osztottunk-szoroztunk: nem szükséges kimenni ebben a szürke, pötyörgős időben. Én pl. délben megettem a sparos kocsonyámat, este a sparos franciasalátámat, oszt jónapot. Istvánnak is volt még kínai kajája és jó sok virsli, szóval múzeum nélkül igazán kár lett volna csupán kajálni kimenni a sok lépcsőmászással megfűszerezve, és jobb volt ez a pénztárcának is.😉
Tévét néztünk, illetve filmeket letöltött repertoárból.
Megnéztük a Legendás állatok és megfigyelésük 1. részét, és A múlt árnyékából a 6, 7, 8. részeket.
Befejeztem a tegnapi pezsgőt, sokat szórakoztam Murcossal, aki egyébként természetre olyan, mint Haramia volt: vadmacska. Kicsit sem ölbemacska, csak akkor jön, ha ő akar, és nem szereti, ha sokáig kényezteti az ember. Amazonka viszont folyton a fejemnél volt állandóan, és előszeretettel backurálta a hajamat -- lám, tök mindegy neki a hossza meg a színe, meg hogy évek teltek közben; régi jó szokását megtartotta.