2019. március 10., vasárnap

Városnézés a nők jegyében

6 után fent voltam, s mivel még 7-ig alhattam volna, visszafeküdtem. Ám természetesen ezt rövidesen feladtam, inkább feltápászkodtam és elkezdtem a napomat.
Éjjel egyébként volt egy vihar, valamikor 1 óra után. Épp elaludtam szerintem, és nemsokára kezdődött, hatalmas csörgés-csattogással, szóval leszakadt az ég. A szobában percenként nappali világosság villódzott. Elég félelmetes volt, Honesty is maximálisan megrémült. Ha netán füldugóval és szemvédővel alszom, akkor is felébredtem volna, mert Honesty jött-ment, ugrált rajtam, mellettem, mögöttem; szóval totál transzban van viharban, mint a kutyák.
Nem tudtam, mi marad ebből reggelre... de elodáztam az emiatti aggódást...
Reggel aztán láttam, hogy vizesek az utak, de egyébként már nincs nyoma a viharnak. Nem lesz meleg, az biztos, de már az is megnyugtató, ha nem esik.
Úgyhogy a reggeli teendőkkel egyidejűleg indulásra készültem.
Regisztráltam az Explore programjára, a Nőnapi városnéző séta ismétlésére. Az első séta tegnap délután volt, az nekem értelemszerűen nemigen jöhetett szóba, így örültem, amikor megtudtam, hogy a nagy érdeklődésre való tekintettel másnap délelőtt megismétlik a sétát.
Negyed 10 után indultam, ugyanúgy gyalog bandukoltam fel a városba, mint ahogy tegnap is. Háromnegyedre fent is voltam úgy, hogy nem siettem egyáltalán.
A Megyeháza előtt volt a találkozó, '50 körül értem oda, és már voltak jópáran. Várakozás közben több fontos infót kaptunk városnéző séták lehetőségeiről, s ezalatt folyamatosan érkeztek a sétára vágyók. Jöttek házaspárok, de leginkább valóban nők, itt-ott velük nagyobb gyerekek. Nagyjából 25 fő volt a tegnapi, és ugyanennyi a mai sétán is. Vezetőnk, Nóra szerint meglepő volt a nagy érdeklődés, ezért is döntött a túra megismétlése mellett.
Már itt, a gyülekezőnél érzékeltem, hogy nem kicsit öltöztem alul, nyugodtan felfért volna a télikabát, sőt, a kapucninak óriási hasznát vehettem volna. A hőmérséklet ugyanis nem akart az istennek sem feljebb mászni, egész nap 8 fok volt, ami nem lett volna baj, ha nem fúj folyamatosan a hideg északi szél. Nem győztem szidni magam, mekkora barom vagyok; csupán amiatt, hogy már vagy kétszer melegem volt az utóbbi időben gyaloglás közben és már nem hordtam a sapkát sem, hát úgy képzeltem, hogy ez most már mindig így lesz. Frászt! De ezen már nem segíthettem, és nagy aggodalommal tekintettem a mai program kifázásos következményeire... a fogam, ínygyulladásom épp hogy helyrejött ideiglenesen... A legtöbb ember azért sokkal optimálisabban fel volt öltözve, és még azok is fagyoskodtak végig; akkor el lehet képzelni.
A túra elején legtöbben befizettük az 1500 Ft-ot, mely gyakorlatilag jelképes volt ahhoz a rengeteg idegenvezetői ismerethez képest, amit 2,5 óra alatt kaptunk; de voltak, akik a Szent Anna elején, a legendák hallgatása közben csatlakoztak, ők a végén rendezték ezt.

Az útvonalunk a táv szempontjából viszonylag rövid volt, hiszen gyakorlatilag csupán a Megyeházától a Déri térig tartott a séta. De ezalatt minimum 20 helyen álltunk meg, s ezen állomásokon Debrecen híres, nem csupán élő női alakjairól kaptunk értékes információkat túravezetőnktől.

Először átmentünk a Szent Anna elejére, abban bízva, hogy a K&H épülete árkádos és fedett oldalánál kicsit védettebb helyben lesz részünk, ám ez nem igazán jött be, ugyanúgy részesültünk a szeles áldásból. Itt három régi legenda nőiről hallottunk érdekességeket, melyek nem konkrétan ehhez a helyszínhez, ám Debrecen környékéhez kötődnek: Zelemér, Ördögárok, valamint a Zsuzsi-vonat. Ez utóbbi már 137 éves, s nevét egy mozdonyvezetőtől kapta, aki annyira szerette a kisvonatot, hogy kedveséről nevezte el. Reggelente megsimogatta, s így szólt hozzá: Gyere, Zsuzsi, induljunk!
Olyan állomásokat érintettünk, mint a Szent Anna Főplébánia, a Svetits-iskola, Szabó Magda gyermekkori otthona, a Csokonai Színház, a Piac utca, az első takarékpénztár épülete, a Rickl- és a Lábasház, a régi Városháza, az Aranybika, Szabó Lőrinc főtéri szobra, a Kálvin tér és az Emlékkert.

Első állomásunk a Szent Anna Főplébánia volt. Itt Petőfi özvegyéről, Szendrey Júliáról hallhattunk. Ő ugyan nem nem itt született és halt meg, ám sokszor jártak városunkban; itt született fiuk, Zoltán is, és itt jegyezték be megkeresztelését.


Továbbhaladtunk az utca túloldalához, s a Svetits-iskolával kapcsolatban gyűjthettünk be nem túl gyakran hallott infókat, melyek Svetits Mihály kereskedőhöz, a Debreceni Kereskedelmi és Iparkamara első elnökéhez és feleségéhez, Kojanitz Annához köthetőek. Három gyermeküket is elvesztették, s ezután döntöttek egy leányiskola alapításának támogatása mellett. Miután férje meghalt, özvegye a végrendelete szerint minden vagyonát erre a célra hagyta.


Innen pár lépés volt csupán, és máris az előtt az épület előtt álltunk, melynek helyén Szabó Magda gyermekkori lakóháza állt, udvarán az Ókúttal... persze mai formájában ez nyilván már nem látható.
Elképzelhető, hogy egyszer majd lesz egy olyan helyi városnéző séta is, mely konkrétan Szabó Magda nevéhez kapcsolódik, ugyanis annyi mindennel kötődik a városhoz az ő gazdag életútja, hogy önállóan is betöltene egy sétát. Hallhattunk részleteket az írónő művéből is, gyermekkorát és otthonát illetően.


Végig jellemző volt, hogy az adott helyszínhez, témához, híres nőhöz kapcsolódóan körbejártak fényképek, másolatok; illetve hiteles idézeteket hallhattunk könyvekből.

A Batthyány utca sarkához érve megtekintettük az emléktáblát, mely szerint e helyen egykor az a színház állt, „amelyben Arany János és később Petőfi Sándor is fellépett”. Itt Prielle Kornélia színésznőről hallhattunk, illetve az ő, Petőfivel kapcsolatosan e helyütt megtörtént esetéről...


Ezután átmentünk a Csokonai színházhoz, ahol nemcsak ide kötődő kortárs színésznőkről, hanem régi nagy nevekről is szó esett, mint pl. Déryné, Laborfalvi Róza, Jászai Mari, Honthy Hanna. De mindenképp említést érdemel Ráckevei Anna, aki nemcsak ide kötődő színésznő, hanem a színház első női igazgatója is volt, és jelenleg is a társulat tagja.

Megtekintettük a Kossuth és Piac utca sarkán álló látványos épületet is, mely eredetileg a Debreceni Első Takarékpénztár csodaszép szecessziós székháza volt. Sokan nap mint nap elhaladnak előtte, s nem biztos, hogy felfigyelnek a banki palota főbejáratánál lévő emléktáblára és észreveszik a bejáratot díszítő gyönyörű művészeti alkotásokat, melyeket Teichner Ádám, illetve a berlini Heinicke cég készítettek. Ezek két női alakot ábrázolnak, s őrzik az utókor számára a debreceni női népviseletet is.


Ezután átballagtunk a Piac utca túloldalára. Megnéztük a volt Hitelbank épületfalán álló 4 allegorikus szobrot, melyek közül kettő nőt ábrázol. Nem utolsósorban női szobrász alkotta a szobrokat, Gregersenné Lux Alice a neve. A szobrok az Ipar, a Kereskedelem, a Mezőgazdaság és a Szorgalom jelképei.


A Piac utca 43. alatt, az évtizedeken át játékboltként szolgáló, most süteményesbolt és egy porcelánbolt közötti beugróban is feltekintettünk a ház falára, ahol 6 fali domborművet csodálhat meg bárki, aki feljebb is tekint...


A klasszicista Rickl-ház szintén kapcsolódik Szabó Magdához, a Régimódi történetben is olvashatunk erről. Ennek kapcsán szóba került az is, hogy Szabó Magda költőként kezdte pályafutását. Idegenvezetőnk rajta kívül még három neves debreceni költőnőről beszélt, így kaptunk képet Várkonyi Anikóról, Pinczés Juditról és Stetka Éváról.
A Lábasház kissé leromlott állapotban van, teljes körű felújításra szorul.
Viszont itt van egy kedvenc kapum: oroszlános... és a mancsa a kilincs. Nagyon patinás és reprezentatív.


Megálltunk a Simonffy utca sarkánál: ezen az útvonalon a debreceni zsidónegyedbe juthatunk. Itt hallgathattunk Fahidi Éváról, egy helyi holokauszt-túlélőről, aki zsidó családba született, de olyannyira nem gyakorolta vallását, hogy a katolikus Svetitsbe járt... mégis elhurcolták. Túlélte, de csak deportálása után 59 évvel jutott el addig, hogy újra visszalátogasson Auschwitzba. Könyvet írt A dolgok lelke címmel azokról az eddig elhallgatott dolgokról, melyek közzétételét azóta feladatának tűzte ki. Túravezetőnknek ő személyes, nagyon kedves ismerőse.


A régi városháza mellett szó esett Kossuth Zsuzsannáról, az első magyar főápolónőről (s egyben Kossuth családjáról); az Aranybika előtt pedig ismertetést hallgattunk a híres debreceni pereckészítő asszonyokról.
Ezután a Szabó Lőrinc-szoborhoz mentünk, ahol a költő első szerelméről, Dienes Katóról hallottunk.


A Kálvin téri üzletközpontnál található emléktábla alapján megtudhattuk, hogy ezen a helyen a középkorban egy Hunyadiak által birtokolt, megerősített kastély állott. Itt élt családjával Szilágyi Erzsébet, akit valódi reneszánsz amazonként tartanak számon a korabeli írások. Ő az első híres nő, aki városunkhoz köthető. A kastélyt 1565-ben lerombolták, s az 1988-ban, Kertai László által tervezett  jelenlegi üzletház ezért lett ilyen kastély jellegű.


Megálltunk az Emlékkertben a Gályarabok emlékoszlopánál, ahol többekről is hallhattunk, s ezek között Hegyi Mihályné Józsa Eufrozina neve és története hangzott el, aki az emlékművet állíttatta.


A Déri téri szobrok alkotója a debreceni születésű Kossuth-díjas Medgyessy Ferenc. A múzeum lépcsőjénél négy allegorikus akt jelképezi a múzeum szellemi lényegét. Kettő közülük nőalak, ők a Művészet és a Régészet képviselői.
Túloldalon szintén két női szobor található: egyik a Debreceni Vénusz, szembe vele pedig a kecses Táncosnő. Van egy ötödik nőalak, melyet Debreczeny Tivadar alkotott: ez a Merengő című szobor, mely a női bájt és törékenységet ábrázolja.


Itt véget ért a sétánk, ez az aktív, információkkal tele 2,5 óra. Igen sokat tanulhatott még az is, akinek számos ismeret azért nem volt idegen.
Vezetőnktől kaptunk egy-egy borítékot, melyben jelképesen megajándékozott bennünket a túra -- és a nőnap -- emlékére.


Azt hiszem, nem panaszkodhatott senki, nagyon tartalmas sétánk volt.
Amikor elbúcsúzkodtunk, én egyedül az árkád alatt visszamentem a Hatvan utcára, s onnan át a Csapóra -- itt kezdett el szemerkélni az eső.
Úgy gondoltam, mindegy, hogy tényleg átfagytam és előbb-utóbb ernyőt kell húzni, hisz kapucnim sincs; elmegyek a Meteor gyrosba venni egy extra normált kifliben...
Így is lett. Kiérve tényleg ernyőt kellett húzni, de végül is nem tartott sokáig. A Kossuth utcai megállóba érvén már nem is kellett az ernyő. Egy 25-ös jött, szerencsére le is tudtam ülni, ami alatt elpakolhattam az ernyőt.
A Derék utcán leszállva bementem a Sparba bevásárolni.
Hazaérve elpakoltam, majd boldogan befaltam a gyros nagyját, mely most is felemelő élmény volt.😚
Elmondanám, hogy borzasztóan elfáradtam, de nagyon jólesett úgy globálisan az egész. Kivéve a szelet... na, azt elhagytam volna szívesen.

Megcsináltam a fényképeket, albumot készítettem a mai napból. Telefonoztunk Istvánnal, cseteltem Danival, este hozták Bencust.
Nagyon élménydús, értékes nap volt.

1 megjegyzés:

  1. Nagyon tetszett, és gratulálok a csodálatos sétához! Én, ki itt születtem, volt pár meglepetésben részem! Az utolsó kép, a Merengö Szabó Juliannáról (Zsüliröl) a feleségéröl mintázta a szobrász! Szülei Szabó Imre és Bagna Borbála

    VálaszTörlés