2019. március 13., szerda

Nyugalmas

Ma végképp semmi érdekes nem volt.
Szilvi elment iskolába, én itthon voltam és Bencust őriztem -- dolgom vele nem sok akadt, de itthagyni eszembe se jutott. Még ha nem is vesz igénybe, maga a tény is, hogy nem egyedül van, egyáltalán nem ugyanaz, mint ha egyedül hagynánk itthon. Bármi előfordulhat, azért mégiscsak fennáll a lehetőség, hogy jöhet hozzám bármivel.

Jött egy sms a Telenortól, hogy a kártyás mobilom éves ellenőrzésének határideje május 9. Ráér még, csak el ne felejtsem. Dani nevén van, majd szólni kell neki.

Fényképeztem egy kis felhős, mozgalmas eget. Úgy elnézegetem, annyira változatos időnként az ég, hogy gyönyörködik az ember nemcsak a színekben, de a formákban különösen.


Anyám telefonált, jól megbeszélgettünk mindent, olyannyira, hogy én közben észrevétlenül le is merültem. Szegény meg mondta még a magáét jó ideig, mire gyanús lett neki...

Olvastam, neteztem, játszottam.
Bundáskenyeret ettem.


Este néztem a szokásosakat. Hiányérzetem van a szlovák sorozat végeztével.
Már István mindig kérdezi, mi kéne, mit szerezzen be, de hát a bőség zavara, ugye...
Biztos megmosolyognivaló leszek, ha eszembe jutott a Szomszédok.😇😌 Régi jó, '87-ben kezdődött, csütörtökönként vetített, békebeli szocreál sorozat, akkor aktuális ruhákkal, frizurákkal, zenékkel, szövegekkel... Ment vagy 10 évig, még a befejezéshez képest is már huszonéve, hogy nincs. Szilvi mondta, hogy szokták időnként adni itt-ott, de hát én nem szoktam műsorújságot böngészni, úgyhogy ilyenekről fogalmam sincs. Mindenesetre újranézném... ugyanúgy, ahogy pár hónapja a Nyolc évszakot. Az is nagyon fura érzés volt, korabeli ifjonti koromra emlékezvén.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése