Darazsas

Mindkét mobilomat hívták ismeretlen pesti vonalasok. Ha gépnél vagyok, nagy sebességgel beütöm a számot, és esetenként kiderül, hogy nem kéne felvenni. Az egyik ilyen volt. A másikat felvettem, mert az a számom van mindenhol megadva, és hát sose lehet tudni. No, az meg szusszant vagy kettőt és szó nélkül letette... Ennyit az ismeretlen, nem helyi számokról.

Délelőtt ülök a gépnél, az erkélyajtó kissé nyitva volt a megvetemedett és távolról sem biztonságos szúnyoghálós ajtó mögött (nem sok, de valami azért!), mikor arra figyeltem fel, hogy elhallgat egy addig monoton döngicsélés. Ami az elhallgatás pillanata előtt felerősödött. Erre kaptam fel magam, hogy ugyan már, csak meg kéne nézni, mi újság. Jól tettem, mert a szúnyogháló belsején, kicsivel afölött, ahol meg szoktam fogni, ha ki akarom nyitni, ott pihen egy lódarázs. Legalábbis mi így nevezzük az ilyen nagy testű darazsakat, amúgy nem tudom, hivatalosan mi, de nem hinném, hogy méhecske.😏
Ha nem vagyok ott, kis idő múlva akár be is jöhet a nyitott ajtó miatt, aztán meg jól kinéznék, hogy mit kezdjek vele! Nem akartam zaklatni, hogy kívülről mégis inkább jobb lenne neki; gondoltam, ahogy bekerült a háló belsejére, úgy nyugodtan ki is fog kerülni, hiszen sajnos, rég nem zár már az az ajtó, felül több centire eláll a kerettől. Valamiért a poloskák is jobb szerettek belülről kapaszkodni a szúnyoghálóba ősszel, az inváziójuk idején, mint kívülről... Csak ne legyen nyitva az ajtó.
A szúnyogháló nemcsak a kora miatt ennyire viharvert, erről Haramia gondoskodott kiskorában, amikor nyitott erkélyajtó esetén kedvenc mászófalaként kezelte szerencsétlen szúnyoghálót.
Nem én lennék, ha nem örökítettem volna meg e látogatót.

Húsos spagettit készítettem egy jó nagy adagot, sok tejföllel.
Mivel én nem kedvelem az olaszos, paradicsomos kajákat -- kizárólag a gyerekeknek csináltam mindig annak idején is pizzát vagy bolognai, milánói makarónikat --, mostanság nem ilyet szoktam. Azt Szilvi megcsinálja maguknak, de egyébként a nem olaszosak nagy részét is ők eszik meg, mivel én nem tudom a végtelenségig ugyanazt enni.
Van, hogy simán kaprosan, tárkonyosan, tejfölös habarással látom el a darált húst és úgy kavarom össze a megfőtt makarónival vagy spagettivel; van, hogy sajtszósszal boldogítom az olajon párolt, sós, borsos, majoránnás húst; de leginkább pörköltet főzök a darált húsból, és jó sok tejföllel keverem. Most ez utóbbit követtem el.
Mikor hűlt, anyámnak kiszedtem egy testes dobozzal, mivel holnap megyek hozzá, és viszek legalább egy kis "másfőzte" kaját. Tálalásnál lehet rá külön tejfölt tenni vagy sajtot reszelni.

Netezéssel, a fényképekkel foglalkoztam, ráadásul annyiféle program jön velem szembe, amelyek érdekelnek, hogy alig győzöm őket "regisztrálni", válogatni közülük...

Este zsinórban a Drága örökös, Barát, Alvilág.

Szomszédokra már nem futotta most jóval éjfél után, úgy eltelt az idő.