Ez-az, amaz

Istvánnal végre cseteltünk, már kíváncsi voltam, mi van ezen a héten hát, be tudott-e menni vagy ilyesmi. Néha olyan rendszertelen ebben, hogy ha különösebben semmi értelme, hív állandóan, mikor meg kíváncsi lennék már végre valamire, mikor tudom, hogy kérdésesek dolgok -- akkor meg hallgat napokig.
Most is csak azt mondhatom, hogy hálát adhat a munkahelyéért. Lehet, hogy a saját nagyon rossz tapasztalataim alapján mondom, de közel sem mindenhol ilyen toleránsak a dolgozókkal.
Múlt héten végig úgy lehetett otthon, hogy most beérve aláírhatta magát, mintha bent lett volna. Ez elképesztő számomra, de biztos vagyok benne, hogy akad azért több ilyen emberséges munkahely is, csak nekem nem volt olyan szerencsém soha az életben, hogy akár 5 perc hiányzást is nem kellett volna tízszeresen ledolgoznom, nemhogy még hetes hiányzásokat "se-szabadság-se-táppénz"-zel meg nem történtté tenni. Mikor zohorál, mindig próbálom neki ezeket mondani, hogy szava nem lehet, mert egy csomó helyen ilyen rohadtul nincs. Inkább olyanok ismerősek számomra, szigorúan megtapasztalások alapján, hogy valaki úgy hiányzik betegen, hogy táppénzen van, mégis megkeresik az indokot később, hogy bármi egyéb alapján kirúgják. Ilyen toleráns mismásolásokról csak olvasmányaim alapján, meg ilyen személyes hallomások alapján van tudomásom... És akkor már ne sopánkodjék senki azon, hogy kevés a fizetés meg cipelni kell, mivel nagyon jól tudja, hogy ezek akkor is fennállnak, ha nem kap ingyen heteket csak úgy, hivatalos igazolás nélkül. Örüljön az ember, ha munkahelye van, pláne, ha az humánus és toleráns.

Öcsém telefonált, mégpedig az új vonalason, amelynek még meg sem adtam neki a számát. Szerencsére anyámnál volt előzőleg, így megkapta a számomat.
Volt a közös képviselőnél, mivel számára érthetetlen dolgok merültek fel: többletfizetés. Érdekes módon pont annyi többlet, mint amennyi az én közös költségem... Mivel nekik nagyobb lakásuk van, ezért az ő közös költségük nyilván nagyobb, tehát nem fizet pont annyi többletet, mint amennyi a kétszobások költsége... Kiderült, hogy nekem meg pont annyi hiányom van, holott mindent mindig befizettem... úgyhogy tisztázódott -- na, emiatt is utálom, hogy egy lépcsőházon belül azonos a nevünk! --, visszaírták nekem; nehogy már ki legyek szégyenlistázva, hogy hiányom van... Nem tudom, mit tudnék még tenni ennek érdekében, hogy ezt elkerüljem: minden alkalommal utalásnál odaírom a közleménybe az ajtószámig részletezve még egyszer a paramétereimet, ha a feladónál nem fognák fel. És mégis. No mindegy, szóval ezért telefonált, hogy rendben van ez a dolog (szerencse, hogy én előzőleg nem tudtam róla, halálra idegesített volna a dolog!), nekem nincs semmi teendőm.

Megint sütöttem 4 rántott halrudat, ezt ettem csak úgy magában.
Dani telefonált délután.
Este 8 körül jött anyámtól, aki nekünk is küldött palacsintát. Egyúttal hozta a szennyest és vitte a tisztát.
Ez a palacsinta most nagyon jól jött, és biztos nem csak nekem. Megmálnalekvároztam vagy négyet és be is faltam. De Szilviék is kenekedtek belőle napokig.
Este a szokásosakon kívül még az Alvilág 3. részét is néztem, bár még mindig hezitálok, hogy kell-e ez nekem.