Nagyerdei városnéző séta

Mai nap nemcsak arról nevezetes, hogy Bencus ma 11 éves.
A daganatos műtétem ma 2 éve volt.

A délelőtt gyorsan elment mindenféle rendezkedéssel, rendrakással kísérletezve.
Plusz természetesen neteztem, elrendeztem a macskát, magamat... készülődés előtt szendvicset ettem, üres gyomorral nem szerettem volna a délutánnak nekivágni.
Negyed 2 előtt indultam, most a Kristály utcán át a 41-eshez, ez ugyanis felmegy a városba -- hétvége lévén, ugye, tőlünk elvarázsolták a 45-öst, így nincs olyan. Nem akartam tök gyalog menni, mert azért maga egy 2,5 órás séta sok-sok állomással azért önmagában is pont elég, ezt tapasztaltam a nőnapi sétakor...

A programleírás, melyre jelentkeztem:

"Tavaszköszöntő nagyerdei séta

Ismerd meg a debreceni Nagyerdő történetét, kultúrtörténeti érdekességeit, természeti értékeit egy kellemes tavaszi sétán az erdők világnapjához kapcsolódóan! A helytörténeti érdekességekről Erdei Nóra idegenvezető, a növényvilágról Löki Viktor biológus-hobbifotós mesél. 
A sétán megtudhatod:
Hogyan vált a Nagyerdő tivornyázó emberek tanyájából Debrecen közkedvelt parkjává? Ki és miért telepített fákat a városból az erdőbe vezető gátra? Hogyan nőtte ki magát kétszáz év alatt az egykori „feredőház” komplex gyógy- és fürdőközponttá? Melyik Nagyerdei épület volt az ország harmadik legnagyobb beruházása? Kiket ihletett meg anno az erdő és hogyan őrzi emléküket a park? Milyen fák, növények jellemzik a Nagyerdőt? Hogyan adaptálódott az erdei növényvilág a városi környezethez?"

Kisétálva a Kossuth utcáról elgondolkoztam, hogy van még idő bőven, innen menjek-e gyalog a Bem térig, vagy inkább válasszam a villamost -- nem érek-e túl hamar --, a kérdést eldöntötte, hogy a villamosmegállónál találkoztam egy ismerős hölggyel a nagyerdős madáretetős körből -- aki a horgolt baglyot ajándékozta --, rákérdezve ő is oda igyekezett. Egy perc múlva pedig szintén felbukkant egy, a nőnapi városnézésről ismerős hölggyel -- szintén a mai sétára indulván. Úgyhogy együtt vártuk a villanyost. Végül is egyáltalán nem lett így túl korai az érkezés, lévén, hogy a jármű nem azonnal jött. Tehát mire a Bem térre értünk és odasétáltunk a Simonyi kapuhoz, 10 perc híja volt 2 órának. Pont ideális.
Már voltak velünk együtt legalább 15-en, és 10 perc alatt kb. megduplázódtunk. A legelején letudtuk az 1500 Ft részvételi díj átadását, majd meghallgattuk mindkét vezetőnk előzetesét.
Ezt követőleg hallhattunk a Simonyi-kapuról és névadójáról, Simonyi József huszárezredesről, s a városhoz kapcsolódó jelentős szerepéről.
Átmentünk a túloldalra, ahol a parkban az itt előforduló jellegzetes fákról és növényvilágról kaptunk értékes infókat.
Ezen az oldalon sétáltunk tovább, ahol megcsodálhattunk számos híres, esetleges legendákhoz kapcsolódó villát. Hányszor elmegyünk az ATOMKI és Fizikai Kísérleti Intézet előtt vagy látjuk a villamosból, de azt pl. nem tudtam, hogy ezekben az épületekben két országos tanító árvaház is működött.
Sajó Istvánról, a híres art déco építészről is hallhattunk, hiszen több itteni villát ő tervezett, de Debrecenben elég sok fontos és neves épület is az ő nevéhez kapcsolódik.
"Felhőkarcolókat, villákat és kaszinókat is tervezett New York, Florida és Miami előkelő megrendelőinek, ő mégis hazatért a civisvárosba. Legismertebb itteni műve a Nagyerdei stadion - éppen az a hely, ahol elhunyt." -- dehir.hu
Egyéb jeles munkái városunkban: Hatvan u. 6. (izraelita hitközség régi bérháza), Vásáry utcai, Simonyi úti házak és villák, egykori OTI épülete, Nagyállomás tetőrendszere...

Megcsodáltunk egy 100-110 éves, védetté nyilvánított, hatalmas juharlevelű platánt a Simonyi út 29.-nél. Törzsének kerülete 4 méter, 30 méter magas. A kapu nyitva volt, bementünk fotózkodni... Természetesen azonnal sikerült ártatlan ténykedésünkkel haragost szerezni... a villa egyik erkélyén azonnal megjelent egy "szimpatikus" háziasszony, és végig üvöltözött ránk, hogy mit képzelünk, ez zárt udvar, ésatöbbi. Pedig csak pár percet töltöttünk volna egyébként is a fánál, egyébként meg nyitott kapun jöttünk be.
Kis séta után már a Medgyessy-sétányon is voltunk, ahol megtekintettük a világháborús emlékművet, az obeliszket, s hallhattunk Medgyessy életéből és munkásságáról érdekességeket.
Gyönyörködtünk az itteni ódon villákban, elég sok áll felújítás nélkül.
Végignéztük az irodalmi szoborpark alkotásait, s az egyes írók, költők életműveiből kaptunk ízelítőt.
Elég jelentős állomás színhelyéhez érkeztünk, tartalmas beszámoló következett a régi feredőháztól kezdve a debreceni gyógyvíz és a fürdők jelen állapotáig.
Innen a Békás-tóhoz sétáltunk, érintettük a csodás, bimbózó magnóliafát. A Békás-tónál erdei, növény- és állat- (madár)-tani ismereteket hallhattunk.
Közben én elcsodálkoztam, hogy mennyien, de mennyien töltik itt az idejüket! Szinte hemzsegett a Nagyerdő ezen része az emberektől, s ez gyerek- és ifjúkoromat idézte. Mert tény -- ámde lehet, hogy véletlen --, hogy volt egy hosszabb időszak, amikor akárhányszor erre tévedtem, itt tizedennyi ember sem volt, vasárnap sem tengtek túl. Mondjuk, lényegesen nyom a latban a tény a "komfortosítás". Egy napot is el lehet tölteni, akár rendszeresen is, ha nemcsak látnivaló van, de büfé, fagyizó, játszótér, s nem utolsósorban meglehetősen tiszta nyilvános illemhely. Ráadásul isteni idő van, meleg, tavaszi.
A Békás-tó után a régi gyógyfürdő épületénél hallgattunk történeteket és kaptunk sok ismeretet az épületről, fürdőtörténelemről. Ez az az épület, ahova hordtak bennünket annak idején, mikor úszni tanultunk, több-kevesebb sikerrel, ugye. És gondolom, még utánam jóóó sok ideig működött. Most már minden az Aquaticum.
Magam részéről annyira nem is értem a rendszert és annyira drága is, valamint az életben nem tanultam meg úszni, ki nem állom a vizet (persze amúgy remek dolognak tartom az úszást!) -- szóval annyira nem is akarom a rendszert érteni, hogy mi minden tartozik az Aquaticum alá, és hogy ha valaki simán csak strandra akar menni, az mehet-e, vagy még csak most fog felépülni valamikor a strandfürdő -- na, ez távol áll tőlem. Ha eddig nem voltam strandos, fürdős, pláne úszós, akkor már tutira nem most kezdeném el.
Ezután átmentünk a régi csónakázótó helyére, ahol a szökőkutas ködszínház körüli nagy élet zajlik, és sétáltunk a stadion környékén, hallgattuk a történetét.
Végső állomásunk a nagyerdei víztorony, melyről szintén értékes információkkal lettünk gazdagabbak. Útközben ide sok érdekes, régi kihalt fatörzsre bukkantunk... talán élőhelyül a rovarok számára?

Most felrakom az általam készített fotókat elejétől végéig.

A víztoronyban fel is másztunk a végén, elég meredek lépcsősoron. Aki akart, elintézhette mellékes ügyeit, de lehetett kávézni, inni is, sőt, felmenni is lehet a toronyba.
Én csupán a csoportkép említése miatt mentem fel, amúgy kibírtam minden nélkül.
Meg is történt a csoportkép -- a bejegyzés végén felteszem a fotókat, melyeket a fotós-biológus vezetőnk készített az egész túra során, mivel letöltöttem az ő képei közül azokat, melyekben nyomokban fellelhető vagyok. A teraszon egy kicsit leültünk, ahol az utolsó információk elhangzottak, és egy köteg, elénk kitett régi fotós képeslapból választhattunk magunknak emlékül.

Ezután hazaindultam, illetve egyelőre a villamosmegállóhoz. Már előzőleg észrevettem, hogy Zsuzsám, a baglyos ismerősöm eltűnt. Még láttam a víztorony előtti ismertetőnél, aztán egyszerre csak többet már nem. Hát bizony, tudom, hogy fájt nagyon a lába. A fürdőnél mondta is, hogy már alig bírja, és hogy valószínűleg ő nem fog tudni végigjönni.
A villamos után a Széchenyire mentem, ahol jött egy 125-ös. Leszálltam a Deréknél és bementem a Sparba, ahol vásároltam. Csendben poroszkáltam hazafelé, mikor Dani rám köszönt. Ő biciklin volt, épp az Aldiba menet. Megbeszéltük, hogy utána feljön és odarakom a neki és anyámnak szánt doboz szendvicset, valamint anyámnak a tortát.
Így is volt, Daninak odapakoltam ezeket, ő egyébként bevásárolt anyámnak, plusz sok macskakaját, és ezután odament.
Később telefonált, hogy Mamu sütött túrós kiflit, és hogy nekünk is szánt, felhozza. Okés.

Fotófeldolgoztam, előkészítettem, albumba raktam.
Éjjel még megnéztem a Szomszédokból két részt.

A képek, melyet fotós vezetőnk készített, és nyomokban fellelhető vagyok -- halványlila kabátban kell keresni: