2018. július 25., szerda

Laza nap

Sima laza nap volt.
Délelőtt komótosan összepakolásztam, felöltöztem -- elmentem a szelektálthoz, innen pedig a Sparba. Kényelmesen szétnézelődtem, élveztem a jó hűvöst. Milyen jó is, hogy ebben a kánikulában legalább az üzletekben fellélegezhet az ember, érezhet egy kis hűs levegőt. Néha beszélünk is róla, hogy nem is olyan túl régen azért még nem volt ez a lehetőség. Később is eleinte csak a legnagyobb áruházakban létezhetett légkondi. Most meg már gyakorlatilag bárhová megyünk, még a kisboltokban is kondi van. Emlékszem, a gyógyszertárban vagy a DM-ben relatíve milyen sokára lett annak idején. Le lehetett rohadni... pedig hát azokon a helyeken sem olyanok az áruk, termékek, hogy csak az emberek miatt lenne létfontosság a légkondi.
Hazafelé vettem magamnak a kézműves fagyisnál egy kétgömböset. Ugyanott van, ahol tavaly is volt, akkor Angyal fagyizó volt a neve, most meg Sómanó. Van kihelyezett táblája is, cuki figurával; és előtte alakítottak ki egy kis gyermekhomokozót, krétával rajzolós részt -- mindig vannak itt anyukák gyerekekkel. Ez a Sómanó figura, ezt készítették el útra kiállítható jelzőtáblaként, miszerint itt van a Sómanó fagyizó.


Anyámat próbáltam hívni kétszer, de nem sikerült. Viszont tudtam, hogy megy hozzá Dani.

Postás csengetett, Szilvinek jött megint egy ajánlott levél, én vettem át.

Kiolvastam Nicholas Sparks Első látásra c. könyvét, valamint egy régesrégi mesekönyvre bukkantam: Sebők Zsigmond Városi cica falun c. tündéri, régies nyelvezetű könyvén is túljutottam.

Szilvi kiporszívózott nálam, ez mindig egy nagy pipa, tudván, hogy én karilag mennyire nem bírom a porszívózást; holott ezt tényleg nem sokáig lehet halogatni.

Megnéztem a tegnapi Elifet, azután a BK-t és a Szulejmánt.
Olyan szép volt a naplemente, ma sem hagyhattam ki. Olyan volt a látvány, mintha egy aranysárga cethal a tengerben...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése