2018. július 8., vasárnap

Anyámnál

Reggel úgy keltem, hogy a megszokott itthoni teendőkkel egyidőben már készülődtem is. Pakoltam anyámhoz a vinnivalókat, úgy rendeztem magamat, macskákat, mindent.
Délelőtt még telefonon beszéltünk, s olyan fél 1 körül indultam. Csakis mindig a legmelegebb napszakban, természetesen.
Előbb bementem a pékboltba, vettem anyámnak háromféle sütit -- két lángosfélét és egy tortaféle szeletet. Tudom, hogy szereti a sütit, és ő soha nem eszik, ha nem viszünk, mert ilyesmit nincs hol venni a környékén. Úgy egyébként még vittem macskakaját, némi göngyöleget, szárazkenyér-csomagokat.
Útközben ezeknél a gyönyörűknél egyszerűen muszáj volt megállnom! Hódolattal adózom mindig is a mocsári hibiszkusznak, szenzációs, ahogy kinéz! Én ezt a fajta virágot egyébként csak pár éve látom. Csodálatos. Régebben csak a kis virágú hibiszkuszt ismertem.





Jól elvoltunk, sokat beszélgettünk; hasznosan töltöttem az időt. Vittem a két szemcseppet, és elkezdtünk cseppenteni a jobb, műtendő szemébe 1-1 cseppet, kis szünettel.
Átnéztem, azaz kipakoltam a sporttáska tartalmát, és most már igyekeztem neki úgy pakolni, hogy mindent lásson, sorban, ahogy pakolom befele. Reméltem, hogy történetesen majd nem kell a kórterem túlsó oldalában lévő szekrénybe rakni a sporttáskát, mert akkor ami benne marad, végig nem fogja tudni használni. Nem olyan könnyen megy ő már, hogy inkább le ne mondjon róla...
Nagy gondot fordítottam a papírfélékre, mert bőségesen kell vécépapír, szalvéta, pzs, papírtörlő -- ez utóbbi szükség esetén mindent helyettesít, nagyon fontos. Meg hát evőeszközök, pohár, gyógyszerek... csere fehérneműk, hálóingek. Többször is átismételtük, hogy mi hol van; persze ez szinte felesleges, mert úgyis én megyek vele, és ott majd úgyis én fogom neki kipakolni az éjjeliszekrényébe, ami fontos.
Ettem finom palóclevest és malacsültet krumplival.


Utána elmosogattam, összesepertem az udvart, mert az eperfa még mindig bőségesen és szünet nélkül ontja az áldást, hogy lépni is alig lehet.
Mint mindig, most is ettem pár szem málnát, mert még itt-ott van!, és pár szem faepret.
Sokat macskáztam, fantasztikus ez a kiscica! Fáradhatatlan, örökmozgó, játékos. Akkora szíve van, boldog-boldogtalant megjutalmaz a feltétel nélküli, ezerszázalékos bizalommal! Kevés ilyet láttam még.



 






Dani is felbukkant, hozott anyámnak dinnyét, ezt-azt, macskakaját. Kapott anyámtól egy jó emberes adag levest, majd nemsoká elment.













Nemsokára én is összeszedtem magam, és tanácsosnak véltem nekikezdeni a hazabandukolásnak.
Elbúcsúztunk anyámmal, mostmár csak a kórházba menetelkor találkozunk, holnapután!

Útközben a Gyepűsoron találkoztam ezzel a csodával:




...és még némi szépség:



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése