Úgyhogy reggel már kapásból úgy végeztem az itthoni teendőket, hogy közben készülődtem is.
45-öshöz mentem, onnan a Gambrinus átjárón át a legrövidebb a Piacz utcai kormányhivatalba.
Közben a Gambrinus közben megnéztem Samu festményét a Janus antikvárium kirakatában... Sajnos, nem tudtam lefotózni, mert annyira tükröződött a kirakatbeli kép, hogy nem látszott szinte semmi a fotón...
A cicát kóborként fogadta be az antikvárium vezetője, többször fotóztam én is, mikor arra jártam. Azóta már tudom, hogy nemcsak az én mániám volt mindenképp megnézni vagy szándékosan közbeiktatni az antikvárium kirakatát, ha a városban jártam.
"Samu cica a debreceni Janus antikvárium „állandó tartozéka” volt, akit többé már nem láthatnak a párnáján heverni a kirakaton bepillantó járókelők. Samu cicát elaltatták, még mielőtt éhen halt volna, mert egyre nehezebben tudott már enni a sebektől, amik a szája mellett keletkeztek a pár hónapja elkapott macskaleukózis miatt.
Hiába esett át egy intenzív szteroidkúrán, nem segített a 9-10 év körüli vörös macskán, akinek emlékét egy Kővári Attila készítette festmény és emléktábla őrzi a bolt kirakatában."
Samu cica 2016. 05. 26.--2018. 05. 27-ig volt az antikvárium lakója.
A fotókat a netről hoztam (civishír; az antikvárium fészbukos oldala).
A kormányhivatalban megkérdeztem lent, hogy aktív korúsági nyugdíjasbérlet-intézéshez hova is kell menni, hiszen nem ugyanoda minden évben.
Vittem a legújabb aktív korúsági végzést, de nem is kellett, mondván, a gépben úgyis ott van. Egy papírt kellett kitöltenem kint, jelezve az igényemet, utána meg bevinni. A személyes iratok kellettek még, a személyimen lévő fotó láttán a hölgy rámkapta a tekintetét. Egyből védekezési szindrómát kaptam: tudom, hogy más a hajam, de én vagyok... Hát hiába, ez van. Ott sötét, hosszú haj, most meg sötétszőke, összevissza göndörödő rövid haj... Még jó, hogy a bérletemhez nemrég csináltattam képet, jól néznék ki minden ellenőrzésnél!
De kiderült, nem ez az oka a rám figyelésnek, hanem mint kiderült, ismerősök vagyunk! Mindketten írunk, s a Poeton évek óta jelen vagyunk, ismerjük egymást költői berkekben... Naháááát! 😯
Beszélgettünk kicsit, majd nem akarván zavarni, elköszöntünk. Olyan sokszor jártam már így, mióta írok és annyi ismerősöm van irodalmi téren... de így a neten nem tudatosult nekem, hogy ő is debreceni...
Lényeg, hogy megkaptam a hatósági igazolást bérletigazolvány kiváltásához.
Innen gyalog mentem a nagyállomásig, mivel a villamos most nem jár a sínfelújítás miatt, pótlóbuszok vannak, gondoltam, mire megtalálom, honnan megy, addig is haladok. Ott a DKV bérletpénztárnál megcsináltattam az új bérletigazolványt, adva a fotót, az igazolást; s egyúttal persze vettem e havi nyögdíjas bérletet is. Így komplett 4100-at fizettem, és egy évre megint készen vagyok...
Az állomás büféjében vettem egy csirkés gyros bagettet, valamint a könyvesnél 4 db remek jó árú könyvet, anyukámra gondolva. A központba is gyalog mentem vissza.
Már majd' pípet kaptam a hőségtől, alig vártam, hogy valami normális fagyist találjak, vettem egy kétgömböst, gyakorlatilag megmentette az életemet.😃
Utána vettem a halközi kajáldában egy adag kaját, ami nekem kétszerre elég, és már az új bérlettel utaztam haza. Nyilván, miután kisült a zsírom buszvárás közben...
Hazafelé a Derékról a gyógyszertár előtt mentem el, és éppen volt még annyi pénzem, hogy anyámnak kiváltsam a két szemcseppjét, amit műtét előtt 2 nappal el kell kezdeni csepegtetni. Nagyon örültem, hogy ott voltak nálam a receptek, meg hogy eszembe jutott a kiváltásuk...
Elpakolgatás, némi ténykedés, macskák rendezése után hideggel lemosdottam (nem kell aggódni, nálunk az igazából NEM hideg, ami a hidegvizes csapból jön!), átöltöztem, majd ettem.
Utána netes dolgaimat pótolgattam, olvastam, játszottam.
Este BK, tegnapi Elif, Szulejmán.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése