2018. július 19., csütörtök

Anyámnál -- nyugalom

Délelőtt anyámmal telefonon beszéltünk, megerősítve, hogy megyek.
Mindent igyekeztem itthon elrendezni, összepakoltam, majd összeszedtem kohéziós erőmet és elindultam. Bementem először is a pékboltba, ahol vettem anyámnak kenyeret, mivel mondta, hogy kellene, De akkor már vettem neki egy lilahagymás-baconos lángost is, valamint két édes sütit.
Vinni pedig vittem két doboz gombás-tejszínes csirkemellet makarónival, 3 db 450 grammos sparos Nelly macskakajakonzervet, valamint 3 tálkásat.
Anyámnál él és virul a kis fekete cica, a süldő cirmossal együtt. Még nincs egy hete, hogy idejött, de már nagyon sokat szépült, és hihetetlen, de nőtt is! Most már úgy néz ki, mint egy gazdás cica.😊
Elválaszthatatlanok. Olyanokat mesél anyám, hogy alig lehet elhinni. Mindenesetre én is tapasztaltam, hogy nagyon okos a kis szelíd fiúcirmosunk. Valahányszor aggódunk a kis feketéért, anyámnak elég hangsúllyal szólni a cirmoshoz, hogy "hol van a kiscica?" Néz kifelé, majd elindul. Udvar végébe, kamrákba, kertbe, bárhová. És mikor már el is felejtettük a kérdést, "ahun jönnek, ni!" Tényleg így van, többször láttam már azóta én is. Elmegy érte és megkeresi.😇
Fergetegeseket játszanak, állandóan. A kicsi néha nyüsztet, mert a "nagy" kicsit néha erélyesebb a kelleténél, de azért sülve-főve együtt vannak. Azt még nem sikerült kideríteni, hogy a kis fekete fiú-e vagy lány, mert ha lány, akkor... húha, mindenképp lesznek bajok. Mondjuk, ha fiú is... de legalább lebabázni nem anyámnál fognak. Valamit tenni kéne. Hordozóm van. Csupán két dolog kéne. Pénz az ivartalanításukhoz, meg hogy valaki elszállítson velük és utána vissza. Igazán igénytelen vagyok...😒
És nyilván tisztában vagyok vele, hogy esélyünk sincs.😟
Itt most nem arról van szó, hogy olyat vállaltunk, amit nem tudunk teljesíteni -- ugyanis durva anyagi helyzetünkben soha nem vállalnánk ilyesmit. Ezek a macskák idejöttek. Körben az egész utcában anyámnál sokkal, de sokkal gazdagabbak élnek. Az anyámé a legcsóróbb százéves házféleség az egész utcában, puccos paloták veszik körben végig őt. Mégis idejönnek a macskák... Mi meg nem tudjuk őket kihajítani. Ennyi.
Tény, hogy az eddigi, odakerült macskák is pár hónap múltán mindig eltűntek! Sorban, mind. Nincs ott biztonságban egy macska sem. Ezeket meg el sem tudom képzelni, hogy állandóra bent lehetne tartani! Egyébként a kis fekete közel nem olyan szelíd, mint a cirmosunk kezdettől fogva, bárkivel. Bejön a lakásba, rendszeresen ott eszik naponta többször, de szinte megfoghatatlan. Dani azért vagy kétszer megfogta, és odaadta anyámnak, aki megtapasztalta, hogy a kis fekete is tud traktort játszani! Egészen biztos, hogy neki is jólesik a simi. De azért mihelyst tud, elrohan.
Most csak cirmosunkat tudtam lefotózni nyugalmi állapotban.


Amíg ott voltam, mind a három szemcseppből csepegtettem anyámnak kétszer is, sőt, este a szemkenőcsöt is letudtuk.
Míg délután a sorozatát nézte, én bepaníroztam 4 apró, csinos csirkealsócombot, amit előzőleg mutatott, hogy direkt nekem olvasztotta ki. A film után kisütöttük egy krumplit mellévágva, és mivel anyámnak volt saját kajája, meg hoztam is neki, ezt amúgy sem ette volna -- lényeg, hogy az összes rántott csirkealsócombot jómagam faltam be! Frissen sülten, forrón annyira jólesett, mint már nagyon régen valami. Láttam, hogy hogy örül ennek jóanyám...😊 De tény, hogy én is mindig úgy örülök, mikor látom, hogy neki is jólesik valami.


Fotóztam a kertben az örök sárgákat, melyekből több nyáron vittem csokrokat a temetőbe. Elég elvadult bokrot alkotnak, magasra nőttek. Már többször fotóztam őket, de mindig jó alanyok fotózásra.





Ez a zsenge ecetfakezdemény a színeivel ragadott meg. Ahogy átfénylett rajta a nap, hihetetlenül szépséges volt.


Míg ott voltam, háromszor adtam a cicáknak enni. Fantasztikus étvágyuk van.
Vizet melegítettem, elmosogattam, felsepertem az udvart. Még mindig tudtam enni pár szem málnát és faepret. Az eperáldás mintha lassan, nagyon lassan is, de... mintha lankadna tán valamennyire, ami az 5 négyzetcentiméterre eső eprek számát illeti... Nem lenne már baj, mert múlt hetekben, mostanában tetőzött, és olyan cefreszag volt az udvaron annak ellenére, hogy aki odamegy, mindig elsepri... sőt anyám is seperte rendszeresen, Dani meg talicskán, vedrekben hordja ki a kertbe egy ennek szánt részre.
Este 7 körül jöttem el, amikor már nem volt annyira nagy hőség.
BK, tegnapi Elif, olvasás, netezés, játék -- ez a nap is "eltőtt".

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése