2018. július 14., szombat

Anyámnál Szilvivel

Reggel ágyneműt cseréltem, mosattam Jeromossal. Mármint a mosógéppel.😇
Közben pakolásztam, készülődtem, és nekikezdtem a túrós csuszához. Tudtam, hogy anyám nagyon szereti, és amikor említettem neki pár napja, láttam, hogy örülne, ha ezt vinnék.
Úgyhogy magunkhoz képest (2 felnőtt, egy nyári szünetben félig nem itt lévő gyerek) tényleg ipari mennyiséget főztem, a kellékeket kedden-szerdán a Tescóból szereztem be.
A nyersanyag nagyjából: 70 dkg fodros nagykocka, 65 dkg túró, fél kiló füstölt szalonna, 6 dl tejföl. Nem akarom fényezni magam, de tényleg finom lett! Pedig mikor tétje van a dolognak, előfordul, hogy valami nem jön össze; de borzasztóan figyeltem, elsősorban a tésztára, hogy nehogy túlfőjön, kicsit sem. Meg hát a szalonnára is -- meg ne égjen, el ne puhuljon!


Rendesen jóllaktam, majd két nagy doboznyit raktam anyámnak, egy nagy doboznyit külön tettem hűtőbe Daninak.
Telefonáltam anyámmal, mi újság, jól van-e, meg hogy megyek, viszem a csuszát.😊
Szilvi is úgy határozott, hogy jön velem. Egyrészt ő nem vett részt ebben a kórházasdiban, mert végig itt volt Bence is -- most nincs. Másrészt szándékozott még szülinapján és előre névnapjára is felköszönteni.
Elkészültünk, fél 3-kor indultunk, most később, mint ahogy szoktunk.
Szilvi bement a Coopba némi szülinapi kellékekért.
Utána együtt bementünk a pékboltba, ahol vettünk 3 édes sütit, 2 lilahagymás-baconos lángost (egyik Szilvié, hogy majd megeszi ott, sósként; másikat anyámnak, mivelhogy szereti).
Mielőtt átkeltünk volna a Kishegyesin, a dinnyéssátornál vettem egy kis sárgadinnyét szintén neki, mivelhogy szintén szereti.😋

 
Mamu jól volt, jó hangulatban fogadott bennünket. Hogy Szilvi is jön, nem is mondtam neki, így dupla öröm volt kedvenc unokája pluszban.
Odaadtam a kajákat, dinnyét, bepakoltuk a hűtőbe. Vittem macskakajákat is, megy egy óriási tábla rizses csokit, amit úgy szeret.
Szerencsére rendesen eszi az öcsémék kajáját, egyelőre nem kell neki főznie. Bár szerintem, ahogy látom, minden további nélkül nekiállt volna ő maga is főzni...
Én direkt azért ebédeltem otthon, hogy ne legyen vendéglátási gondja, Szilvi pedig direkt azért hozta magának a lángost -- őneki pedig volt bőven kajája.
De azért a kis minitorta-szerűségezést nem úszta meg, hiszen a látványosabb szülinap elmaradt a kórház miatt -- mert hát én és Dani már rég letudtuk a születésnapi és névnapi ajándékozást is, Szilvi viszont most ajándékozott, és ehhez hozzátartozott a "tortázás" is.😌 Elvégre 87 éves volt 1 nappal a kórház előtt! 💙

 

 


A jobb szeméről a "védőburkolatot" már a kórházból kijövetel utáni nap le lehetett venni, és igazán öröm, hogy lát vele! Kontrollra július 23-ára vagyunk híva.
Szilvi hozott neki többek között egy új edényszárítót, amit nagy örömmel ki is cseréltünk! A régit már elmosni sem tartottuk érdemesnek, borzasztó volt.
A sógornőmék kajájából ebédelt még, de este már szándékozta megkóstolni a túrós csuszát. Most sütizett velünk.
Én egyébként mindig végigmegyek a málnáson, és ha 5-6 szem akad, az is jólesik. Ugyanígy szoktam eszegetni a faepret, abból azért több is van még. Sőt. Nem lehet győzni az udvarseprést!
Cicáztam is egy csomót, Szilvi attól kissé jobban tartózkodott...

 
 





Hát bizony még történt e napon egy jelentős esemény.
Én hallottam meg az egészen aprómacska-nyivákolást valahonnan az udvarról. Kiderült, hogy a fáskamrában a tető alatt kuporog és nyavíkol egy apró, sovány, viharvert kinézetű; esküszöm, még jóformán kék szemű, tehát simán szoptatós pici fekete cica. Lövésünk sem volt, mit tehetnénk... mint valahogy segíteni rajta. Annyira sírt!
A "mi" kismacskánk, ahogy észleltük, rohant a pöttöm felé... Na, gondoltuk, annyi a picinek!
De nem csalódtunk benne: ez a "mi"kismacskánk annyira áldott jószívű, annyi bizalommal van bárki felé, hogy mindig attól tartok, egyszer ez lesz a veszte... Csak játszani akart vele és ismerkedni. Persze a pici egyáltalán nem az ő súlycsoportja, de azért felvette a kesztyűt -- szerintem győzött az éhség és a segítségvárás. Vittem ki neki tejet és egy tálkás kaját.
Nem hinné el senki, hogy az a félöklömnyi kiscica két-háromszori nekibuzdulásra megevett egyedül egy teljes tálkás kaját! Utána megitta a teli tálka tejet!
Anyám meg van győződve, hogy ide valaki bepakolja a nem kívánt szaporulatokat. Ami azért borzasztó, mert bárki elhiheti, itt olyan jövedelemhiányok vannak, mint elég bő ismeretségi körömben sehol. Bárki sírva fakadhatna... Főleg mostanság. Panasz nélkül elvagyunk, kikerekítjük valahogy a dolgokat a magunk hátrányára, de arról nincs hír, hogy mindezek miatt mi minden egyszerűen nincs.
Hogy megtanultunk szó nélkül nélkülözni. Ha valamire muszáj áldozni, akkor hetekig nincs ilyen vagy olyan kaja vagy háztartási dolog. Arról írok, hogy mik vannak, mit veszünk, mire invesztálunk; de hogy ki mit nem eszik, mit nem tud megcsináltatni, minek a hiánya miatt szenved, arról minek?
Aztán jönnének majd teljes joggal egyébként a rosszallások egyik oldalról: miért nem ivartalaníttatunk, oltunk... hát mi a fenéből, mikor az etetés is kuriózum? Ennyivel tudunk segíteni ahhoz, hogy éljenek a senki macskái... Én szeretném a legjobban, elhiheti bárki. De a magaméit is nagy gond! Próbálja meg bárki alap 22800-ból jobban csinálni. Másik oldalról: tiszta hülyék vagyunk, vágjuk ki őket a francba, nem vagyunk normálisak, ki kötelez bennünket, hogy tartsuk őket... stb. Nem lehetsz jó és okos, itt csak észt osztani lehet, pedig baromira tartsa magában, aki nem tud egyébbel segíteni.
A pici cica innentől kezdve ott van. Punktum. Ekkor még lehetett azt gondolni, hogy hátha elmegy, úgy, ahogyan jött. De nincs gazdája. Nem keresi senki, és jól elvan a mi süldő macskánkkal. (Aki ugyanígy idejött!) Az egyáltalán nem féltékeny, engedi enni, nem irigy. Örül, hogy van pajtása! Rengeteget játszanak, holott közel nincs szinkronban a két macska; a süldő macska erős fogásaitól néha a pici sír, ennek ellenére mégis sülve-főve együtt vannak. Ezt írom egy hónappal később...
Azon a napon, mikor odajött:





 
Még este Szilvi átnézte az Etelka által hozott ruhaféléket. Ki is válogatott elég rendesen cuccokat, és haza is hozta.
Vizet melegítettem, elmosogattam, összesepertem a faepertől az udvart. Cseppentettem egy kört újból anyámnak (a délután folyamán többször), sőt, a kenőcsöt is letudtuk.
Fél 9 volt már, hogy hazaindultunk -- de ez is egy jó, tartalmas nap volt! 💜
Még nem volt egészen sötét, hogy 9 tájban a házunk előtt jártunk. A park felől láthattunk 3-4-et a lakótelepi, etetett macskák közül is... Istenem, egyik-másik annyira gyönyörű! És mi vár rájuk? 😟

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése